Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.248/2014/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten a
- év február hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következően V É G Z É S T: A testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 15.B.2227/2013/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 6.790 (hatezer-hétszázkilencven) forint bűnügyi költséget köteles a vádlott az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Fővárosi Törvényszék a
- május
- napján kelt 15.B.2227/2013/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 170.§
(1),
(6)bekezdés I. fordulat). Ezért őt, mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a járulékos kérdések, így a bűnjel és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott a fellebbezés jogalapjának megjelölése nélkül, védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.594/
- számú átiratában az ügy elbírálására tanácsülés kitűzését indítványozta, egyúttal bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon nem vesz részt. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla tájékoztatására a vádlott a kézbesítési íven tárgyalás tartását, védője nyilvános ülés kitűzését kérte. A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Nem értett egyet a büntetés mértékével, mert nem került értékelésre az a körülmény, hogy a vádlottnak két kiskorú gyermeke van. Utalva arra, hogy a büntetés megegyezik a középmértékkel, ez azonban nem jelenti azt, hogy ettől nem lehetne eltérni, a büntetés enyhítését kérte. A vádlott sajnálatát fejezte ki azért, amit elkövetett. Nyilatkozott arra is, hogy nincs saját gyermeke, a két gyermek az élettársáé, akivel
- április elején költöztek össze. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla a vádlott és védője fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság csak részben tartotta meg a perrendi szabályokat. Nem felel meg az eljárási szabályoknak az, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékként használta fel a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, mivel a helyszíni szemle megtartására a cselekmény után 11 hónappal került sor és a helyszíni szemle során, szemben az ítéletben megállapítottal (
- oldal
- bekezdés) semmilyen nyomok nem kerültek rögzítésre. Ugyanez vonatkozik a házkutatási jegyzőkönyvre. A vádlott elismerte, hogy a lefoglalt dzsekit viselte az elkövetéskor, de ezt később senki nem vizsgálta. A rendőri jelentésben rögzítettek közül azon részek, hogy az
- számú tanú, a szemtanú és a vádlott milyen nyilatkozatot tettek, bizonyítékként szintén nem használhatók fel, figyelemmel a Be. 168.§
(1)bekezdésére. Az ítélet
- oldal
- bekezdésében megállapítottak így csak a fentiek szerinti körben helytállóak, az ítélőtábla a kifogásolt részeket a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást egyebekben a perrendi szabályok betartásával a lehetséges és szükséges körben, megfelelő részletességgel folytatta le. A vád tárgyává tett cselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelte és tényből tényre is helyesen következtetett. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozott, a Be. 351.§
(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg A tényállás azonban mind személyi, mind történeti részében egyaránt helyesbítésre és kiegészítésre szorult. Az ítélőtábla a megállapított tényállást a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata és az iratok tartalma alapján a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az alábbiak szerint kiegészíti és helyesbíti: A vádlottnak kiskorú gyermeke nincs.
- április elejétől a vádlott élettársi kapcsolatban élt élettársával, akinek két kiskorú gyermeke van. A vádlott az
- pont alatt feltüntetett, végrehajtani rendelt büntetésből
- július
- napján szabadult feltételesen. A
- pont alatt feltüntetett büntetésből a vádlott
- január
- napján szabadult feltételesen. A büntetést
- február 18-án töltötte le. A
- pont alatt feltüntetett elítélés elsőfokú ügyszáma helyesen 7.B.584/2006/34., a másodfokú határozatot a Pest Megyei Bíróság hozta 14.Bf. 623/2007/
- szám alatt. A bűncselekmények helyes megnevezése rablás bűntette, testi sértés bűntettének kísérlete és rongálás bűntette. A
- pont szerinti ítéletek az
- és
- alatti ítéletek kapcsán engedélyezett feltételes szabadságokat megszüntették. A vádlott ellen a Pest Megyei Főügyészség Nf.7094/2013/18-I. számon
- október 31-én emelt vádat a
- november 29-én különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt. Ezt követően a tényállás személyi részéhez átemeli az ítélet
- oldal
- bekezdésében megállapítottakat (igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény, nyomozati irat
- oldal). A tényállás történeti részének első és második mondatát akként helyesbíti, hogy a vádlott
- március 9-én este 22.00 órától italozott, a cselekményt
- március 10-én hajnali 03.00 óra körül követte el. Kiegészíti a tényállást azzal, hogy a vádlottat
- március 10-én, 03,45 órakor a helyszín közelében, véres ruházatban elfogták. A mentő a helyszínre
- március 10-én 04.16 órakor érkezett meg. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás, melyet fellebbezési támadás nem ért, megalapozottá vált, következésképp ez a tényállás a Be. 352.§
(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Iratszerűen ismertette a vádlott védekezését, valamint a betegség miatt
- június 25-én elhalálozott a sértettnek a nyomozás során, még a kórházban felvett nyomozati vallomását. Iratszerűen rögzítette a sértettnek a vádlott bántalmazása következtében elszenvedett sérüléseit is. Ezt az ítélőtábla az igazságügyi orvosszakértői vélemény (nyomozati iratok 175-
- oldal) alapján azzal egészítette ki, hogy a sértettnek összességében 11 rendbeli sérülése volt, a mindkét oldali szemgödör, állcsúcs, orr-felső nyak, azokhoz kapcsolódó agyzúzódások mindkét oldalon és vérömlenyek 4 rendbeli ökölütéstől származnak, a sértett koponyájában volt vérömleny, 4 rendbeli sérülés, kézsérülések, védekező jellegűek. Az agyzúzódások és a keményburok alatti vérömlenyeknél nem zárta ki a szakértő a maradandó fogyatékosságot sem. Az elsőfokú bíróság indokát adta annak, hogy a vádlott védekezését miért nem fogadta el. Az
- számú tanú, valamint az események szemtanúja, a tanú1 cáfolta a vádlotti védekezést, miszerint jogos védelemben cselekedett volna. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Helyesen alkalmazta az elkövetéskori Btk.-t és törvényesen minősítette a vádlott cselekményét. Helyes a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása is. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket csak részben sorolta fel helyesen, így azok helyesbítése volt indokolt. Az ítélőtábla a vádlott részbeni, ténybeli beismerő vallomását enyhítőként nem értékelte arra figyelemmel, hogy a vádlott végül jogos védelemre hivatkozott. Enyhítőként értékelte, bár kis súllyal, hogy a vádlott egy rövid időszakban élettársa két kiskorú gyermekéről gondoskodott. Az időmúlást a cselekmény tárgyi súlya és az eltelt közel 3 év miatt szintén kisebb súllyal vette figyelembe. A kiszabott büntetés neme és mértéke megfelelő, eltúlzottan súlyos büntetésnek nem tekinthető, az arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, alanyi bűnösségi fokával,a bűnösségi körülményekkel és szükséges a büntetési célok eléréséhez. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget a kiszabott büntetés lényeges enyhítésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott védelmét a másodfokú eljárásban kirendelt védő látta el. Az ennek folytán felmerült bűnügyi költség összegét a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján megállapította és mivel a bejelentett fellebbezések eredményre nem vezettek akként rendelkezett, hogy azt a vádlottnak kell viselnie. Budapest,
- év február hó
- napján dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró dr. Szalai Géza sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 15.B.2227/2013/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5Bf.248/2014/
- számú végzése folytán
- év február hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év február hó
- napján dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő