A határozat elvi tartalma: A jognyilatkozatot a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 30 napon túl nem lehet eredményesen megtámadni. Mfv.II.10.299/2014/6.szám A Kúria a dr. Bognár Barbara Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bognár Barbara ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mayer M. Balázs ügyvéd által képviselt alperes ellen nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.664/
- szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.130/2013/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében, amely perben az alperes kártérítés megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő, az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
- november 19-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.130/2013/5.számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint és 2700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
- március 28-ától állt az alperes alkalmazásában tehergépjármű vezető munkakörben. Munkaszerződésében foglaltak szerint az irányadó kártérítési felelősség szabályait az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés VIII. fejezete tartalmazza. E szerint gondatlan károkozás esetén, ha a kár összege a munkavállaló havi átlagkeresetének 50 %-át meghaladhatja, a munkavállaló hat havi átlagkeresete erejéig felel, ha kirívóan súlyos gondatlansággal járt el. Közölték azt is, hogy a Kollektív Szerződést a szakszervezet irodájában tekintheti meg.
- február 23-án a felperes az általa vezetett gépjárművel egy parkolóban állt le, és abban hagyta az alperes által a rendelkezésére bocsátott tankolókártyát. Távolléte idején a gépjármű ajtaját feltörték, és eltulajdonították a tankolókártyákat, amivel összesen 1.043.989 forint üzemanyagot tankoltak azok letiltásáig. Az alperes miután tudomást szerzett a tankolókártyák eltulajdonításáról, haladéktalanul intézkedett azok letiltásáról. A felperes
- május 5-i keltezéssel megtérítési nyilatkozatot írt alá, amelyben elismerte, hogy kártérítés jogcímén 1.043.989 forint összeggel tartozik a munkáltatójának. Hozzájárult, hogy ezt az összeget az alperes a teljesített járatai után járó havi egyszeri utalásból 21 részletben vonja le
- május 14-étől. A felek között fennállt munkaviszony megszüntetésre került, ezért a felperes
- március 7-én hozzájárulását adta ahhoz, hogy az általa, a munkaviszony létesítésekor átadott 100.000 forint összegű óvadékot a munkáltató a fennálló követelésébe beszámítsa. Emellett hozzájáruló nyilatkozatára tekintettel az alperes a felperesnek járó juttatásokból levonásokat hajtott végre, amelynek következtében a munkavállalónak a jogviszony megszűnésekor 353.516 forint összegű tartozása állt fenn a károkozással kapcsolatban. A perbeli időszakban a felperes átlagkeresete 217.774 forint/hó volt. Az alperes
- március 24-én kelt fizetési felszólításával kötelezte a felperest a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §
(3)bekezdésére hivatkozva munkásellátás címén 4125 forint, raktár megjelöléssel 60.800 forint, illetve járati elszámolás címén 353.516 forint, összesen 418.441 forint megfizetésére. A felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben annak megállapítását kérte, hogy a
- május 5-i keltezéssel általa utóbb aláírt úgynevezett megtérítési nyilatkozat - amelyben elismerte, hogy kártérítés címén 1.043.989 forint összeggel tartozik - érvénytelen, mivel a nyilatkozat aláírásakor lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, és ezt az alperes okozta. Kérte, kötelezze a bíróság az alperest a nyilatkozat érvénytelenségéből adódóan az eredeti állapot helyreállítására, és ennek keretében 1.043.989 forint összeg visszafizetésére a kamatokkal együtt. Utóbb kérelmét akként módosította, hogy az eredeti állapot helyreállításaként a tőle már levont 690.473 forintot és kamatait igényelte. Előadta azt is, hogy
- február 23-án F.-ban az által vezetett kamion zárját ismeretlen tettes megrongálta, és eltulajdonította a tankolókártyákat, az autópálya kártyákat, valamint két mobiltelefont. A bűncselekményre akkor került sor, amíg zuhanyozott, ezért nem vitte magával ezen dolgokat. A perrel érintett járat során olyan kamiont vezetett, amit nem csak ő használt kizárólagosan. Álláspontja szerint ő az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsított, így a kártérítés feltétele nem állt fenn.
- szeptember 23-án jogi képviselője útján levélben keresete meg az alperest és kérte, hogy a megtérítési nyilatkozatot tekintse hatálytalannak, és az eddig levont összegeket fizesse vissza a részére. Ezt követően
- február 14-én ismét levélben fordult az alpereshez, amelyben közölte, hogy megtámadja a megtérítési nyilatkozatot. Jogi tévedését arra alapította, hogy nem ismerte a Kollektív Szerződés rendelkezéseit. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte, emellett viszontkeresetet terjesztett elő, és kérte, hogy a bíróság a felperes által tanúsított kirívóan súlyos gondatlan magatartása miatt fennmaradt 353.516 forint kára és kamatai megtérítésére kötelezze a munkavállalót. Másodlagosan kérte azt, hogy amennyiben a bíróság a felperes által aláírt megtérítési nyilatkozat érvénytelenségét állapítaná meg, úgy 1.043.989 forint és kamatai megfizetésére kötelezze a felperest. Arra hivatkozott, hogy az irányadó belső szabályzat szerint a gépjárművezetők rendelkezésére bocsátott üzemanyagkártyát kizárólag a sofőr használhatta, és hiba volt a hitelkártyát felügyelet nélkül hagyni, illetve olyan magatartást tanúsítani, ami a hitelkártyával való visszaélést eredményezhette. Vitatta, hogy a felperes határidőben támadta meg a jogelismerő nyilatkozatát. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.664/2011/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte arra, hogy kártérítés címén 353.516 forint és késedelmi kamatait fizesse meg az alperesnek a perköltséggel együtt. Megállapította, hogy a felperes a Kollektív Szerződés létezéséről tudott, hiszen ezt rögzítette a munkaszerződése is, illetve a szakszervezet is tájékoztatta őt erről. Megtérítési nyilatkozatában a felperes hozzájárult ahhoz is, hogy az alperes kártérítési igényét a juttatásaiból levonja. Mivel a megtérítési nyilatkozatot nem támadta meg eredményesen, az alperes jogszerűen élt igényével. Megállapította, hogy a tankoló kártyák eltulajdonításából keletkezett kár összege a felperes hat havi átlagkeresetét nem haladta meg, így figyelemmel a havi 217.774 forintos átlagkeresetére - a teljes kár megfizetésére volt kötelezhető. A felperes károkozó magatartása tekintetében kifejtette, hogy a tankoló kártyák bankkártya méretűek voltak, és nem volt akadálya annak, hogy azt a felperes a gépjárművet elhagyva is magával vigye. Az általános élettapasztalat alapján tudnia kellett, hogy gépjárműve erőszakos feltörésére, megrongálására bármikor sor kerülhet, és ezáltal a gépjárműben hagyott értékeket eltulajdoníthatják. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította, hogy a felperes kirívóan súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, amely a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb mértékű kártérítési igény érvényesíthetőségének lehetőségét vonta maga után, így az alperes viszontkeresetének helyt adva a még meg nem térített 353.516 forint tartozás kártérítés munkavállalót. címén történő megfizetésére kötelezte a A felperes fellebbezése folytán eljárt Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.130/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
- §-a
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást. A fellebbezés kapcsán vizsgálta a megtámadási határidő megtartottságát és felperes azon állítását, hogy a megtérítési nyilatkozatot az azon szereplő dátum ellenére
- augusztusában írta alá. Megállapította, hogy erre augusztus első napjaiban sor került és a felperes ezt követően
- február 14-én kelt levelében hivatkozott először a megtérítési nyilatkozat érvénytelenségére, a megtámadásra hat hónapon túl került sor, így az arra nyitva álló határidőt elmulasztotta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes elismerő nyilatkozatát érvényesnek kellett tekinteni. Rögzítette azt is, hogy a határidőben érkezett megtámadás sem vezethetett volna eredményre, mivel a Kollektív Szerződés a kirívó gondatlanságért való felelősséget hat havi átlagkeresetben maximálta, így a jogszabályi tévedés lehetősége fel sem merült. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy a felperes károkozó magatartása során kirívóan súlyos gondatlanságot tanúsított. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a felperes kereseti kérelmének adjon helyt és az alperes viszontkeresetét utasítsa el, illetve amennyiben a rendelkezésekre álló adatok alapján ilyen döntést nem tud hozni, úgy az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Tévesnek ítélte a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felperes magatartása kirívóan súlyosan gondatlan volt, és e körben hivatkozott az Mt.
- §
(1)és
(2)bekezdése, 167. §
(3)bekezdése, a Ptk. 339. §
(1)bekezdése és a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértésére. Álláspontja szerint kellő alap nélkül állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy a felperes tudhatott arról, hogy bizonyos elkövetői körök a PIN kód ismerete nélkül is tudják használni a tankolókártyát, mivel ilyenfajta bűncselekmények elkövetéséről a bűncselekmény bekövetkezésének helyszínén, Franciaországban még nem hallott, és joggal feltételezhette, hogy az adott helyen nem fognak ilyen cselekményt elkövetni. Az általános élettapasztalat szerint a tankolókártyák a hozzájuk tartozó PIN kódok nélkül nem használhatók fel, illetve azok használatához szükség van a gépjármű fizikai jelenlétére is, ennek megfelelően nem volt a felperes terhére róható az adott cselekmény. Nem volt igazolható a másodfokú bíróság megállapítása szerint sem az, hogy a 15/
- számú vezérigazgató-helyettesi utasítást a felperessel közölték, így annak megsértése nem képezhette a felelőssége jogalapját. Hivatkozott arra is, hogy a PIN kódokat nem kizárólag a felperes ismerte, és ezt az eljárt bíróságok nem vették figyelembe. Kifogásolta, hogy az alperes nem bizonyította az őt ért kár nagyságát, így azt sem, hogy kifizette azt az összeget, amit a felperestől megtérítésként követelt. A megtérítési nyilatkozat megtámadásával kapcsolatban azt adta elő, hogy annak aláírására nem
- május 5-én, hanem
- augusztusában került sor, s az alperes már ezelőtt elkezdte vonni a felperes béréből és juttatásaiból a havi részleteket. Érvelése szerint tévesen értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratokat, mivel a felperes nem tett olyan kijelentést, hogy az aláírásra
- augusztus elején került sor, amennyiben pedig azt augusztus hónap közepén tette meg, úgy nem állapítható meg a hat hónapos megtámadási határidő elmulasztása. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletét hatályában tartsa fenn, és marasztalja a felperest az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiben. A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogszabályok téves értelmezése és a bizonyítékok helytelen mérlegelése miatt tartotta megalapozatlannak. A Kúria eljárása során azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Mt.
- §
(1)-
(3)bekezdését, illetve 166. §
(1)és
(2)bekezdését, valamint 167. §
(3)bekezdését, továbbá a Pp. 206. §
(1)bekezdését. A felperes által felhívott Ptk. 339. §
(1)bekezdése a felek között fennállt munkaviszonyban nem alkalmazható, mivel a kártérítésre a Munka Törvénykönyve önálló rendelkezéseket tartalmaz. A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. A felülvizsgálati eljárásban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének (BH 1995.193., BH 1999.44., BH 2012.179., EBH 2013.M.4.). A felperes azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a rendelkezésére álló adatok alapján azt, hogy elkésetten terjesztette elő a tartozás elismerését megtámadó jognyilatkozatát. Az Mt. 7. §
(3)bekezdése szerint, amennyiben valaki megtámadja saját jognyilatkozatát, azt a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 30 napon belül teheti meg, hat hónap elteltével azonban a megtámadás joga nem gyakorolható. A felperes
- szeptember 23-án jogi képviselő segítségét igénybe véve jelezte azt az alperesnek, hogy megtérítési nyilatkozatát tekintsék hatálytalannak, és fizessék vissza számára az eddig levont részleteket, így legkésőbb ettől a nyilatkozatától számított harminc napon belül élhetett volna a megtámadás lehetőségével a fent idézett jogszabályi rendelkezés alapján. A felperes ezt a határidőt lényegesen elmulasztva csak
- február 14-én közölte az alperessel a
- augusztusában tett jognyilatkozata megtámadását. Ennek megfelelően nem bírt jelentőséggel az a körülmény, hogy a károkozás elismerő nyilatkozatát a felperes
- augusztusának elején vagy közepén írta alá, figyelemmel arra, hogy az annak megtámadására nyitva álló szubjektív határidőt mindenképpen elmulasztotta. Erre figyelemmel a bíróság már azt sem vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt körülmény alkalmas lett volna-e az érvénytelenség megállapítására, így a jogvitát aszerint kellett eldönteni, hogy a felperes elismerte, hogy kártérítés címén 1.043.989 forint összeggel tartozik az alperesnek. Az
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Ugyanilyen megállapításra jutott a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.
- számon közzétett eseti döntésében is. A tartozás-elismerés új kötelezettséget nem keletkeztet. Következménye az, hogy vita esetén megkönnyíti a másik fél helyzetét, ugyanis az elismerő félre hárítja annak bizonyítását, hogy a tartozás nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, illetve nem érvényes az a szerződés, amelyből keletkező tartozását elismerte. Ennek megfelelően az általános munkajogi szabályokkal szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy nem okozott kárt, magatartása nem állt okozati összefüggésben a bekövetkezett kárral, illetve az nem minősült súlyosan gondatlannak, valamint a kár mértéke nem az általa elismert összeg. A felperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Helytállóan értékelték az eljárt bíróságok azt, hogy a kár a felperes kirívóan súlyos gondatlan magatartása folytán következett be. A
- óta nemzetközi gépjárművezetőként dolgozó felperesnek számolnia kellett azzal, hogy a gépkocsiban hagyott értékeket eltulajdoníthatják, és nem volt jelentősége a kár bekövetkeztében annak a körülménynek, hogy a gépkocsit az adott fuvar előtt más személyek is használták. A kártyák eltűnésekor a gépjárművet a felperes vezette, és az ő birtokában voltak az eltűnt tankolókártyák is. Ugyancsak nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes nem tudott arról, hogy adott jellegű bűncselekmények Franciaországban is előfordultak-e vagy sem. A felperesnek a tankolókártyák biztonságos őrzésével kapcsolatos teendőiről a vezérigazgatói utasítás ismerete nélkül is az általános élettapasztalata alapján tudnia kellett, a rendelkezésére bocsátott tankolókártyát ugyanúgy kellett volna őriznie mint saját értékeit. Nem bízhatott abban a körülményben, hogy amennyiben nem tárolta a tankolókártyák PIN kódját az adott kártya mellett, úgy annak eltulajdonítása után azt nem tudják használni. Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes azt is, hogy az alperes nem bizonyította a kár összegét, és emiatt minősül az ítélet jogszabályba ütközőnek. A bizonyítási teher megfordulására tekintettel a felperest terhelte annak igazolása, hogy nem az általa elismert mértékű kár következett be, és azzal nem tartozik, e kötelezettségének azonban az eljárás során nem tudott eleget tenni. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a felülvizsgálati eljárás költségét a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő