A határozat elvi tartalma: A munkavállalóval közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. §
(1)bekezdés a) pontjára alapított] jogszerűségének vizsgálata során a munkavállaló vétkességének megítélésekor értékelendő, hogy a felek az együttműködési kötelezettségüknek mennyiben és hogyan tettek eleget. Mfv.I.10.735/2013/
- A Kúria a dr. Bagossy Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Magyar László ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.349/
- szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.799/2013/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- november
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.799/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban a teljes mértékben pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésére irányult. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.349/2012/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját és a kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- óta betanított munkásként állt az alperesnél és a jogelődjénél alkalmazásban. Munkavégzésének helye a munka jellegéből eredően változó volt: a keverő-, a vetőmag-, a szárítóüzemben, a tárházban dolgozott az adott egységnél szokásos munkarendben.
- május 18-án az üzemelési ágazat vezetője, N.S. 7 óra 15 perckor kérte a keverőüzem műszaki vezetőjének, Sz.GY.-t, majd a keverő-, szárítóüzem vezetőjét és a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló B.S.-t, hogy a szombati vegyszerezési munkálatokhoz egy embert biztosítsanak a számára. A két vezető egymással egyeztetett, és Sz.GY. a felperest jelölte meg átirányítandó munkavállalóként, ezért felszólította, hogy a további egyeztetés végett haladéktalanul jelenjen meg N.S.-nél. A felperes ekkor sürgős munkára hivatkozással közölte, hogy nem megy át N.S.-hez. Sz.GY. 12 óra körül ismételten felszólította a felperest, hogy beszélje meg N.S.-vel az átirányítás részleteit. A felperes ezt követően is kijelentette - az ok megjelölése nélkül -, hogy nem hajlandó az egyeztetésre, és kifogásolta, hogy neki kell mennie a másik ágazatba dolgozni. A kora délutáni órákban a B.S. és Sz.GY. által írásban elkészített átirányításról szóló tájékoztató átvételét a felperes megtagadta. Ekkor közölte B.S.-vel, hogy szombaton (másnap) magánjellegű elfoglaltság miatt nem tud munkát végezni. Ezt követően a munkahelyét elhagyva az alperes igazgatójához fordult, aki N.S.-hez küldte, ahol a felperes 14 óra 30 perckor jelent meg. N.S. részletesen tájékoztatta a felperest, hogy másnap milyen jellegű munkákat kellene elvégeznie. A felperes a már korábban megszervezett családi programra hivatkozással a munkavégzést nem vállalta, de azt igen, hogy hétfőn az átirányított munkaterületen megjelenik. Miután a délutáni időpontban már másnap reggelre munkavállalót nem lehetett találni, N.S. kérte a felperest, hogy a reggeli órákban 2-4 tartály vizet vigyen ki a munkaterületre, utána részt vehet a családi programon. A felperes ezt nem fogadta el, a hétvégén nem jelent meg munkavégzésre, csak hétfőn kívánt munkába állni, de azt a munkáltató nem engedte.
- május 21-én B.S. által aláírt rendkívüli felmondással a munkáltató a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás a
- május 18-án történtek leírását tartalmazta, valamint azt, hogy a felperes a szombati napon nem jelent meg munkavégzésre. Az intézkedést az alperes az
- évi XXII. tv. (régi Mt.)
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapította. Az elsőfokú bíróság a felperes és B.S. egybehangzó nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes felett a jogviszony megszüntetésre vonatkozó munkáltatói jogkörrel B.S. rendelkezett függetlenül a felperes jogi képviselője ezzel ellentétes tényállításától. A felperes nem vitatta, hogy az alperes utasítása jogszerű volt, amelynek a felperes az Mt. 103. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint a 104. §
(1)bekezdés alapján köteles lett volna eleget tenni. Az utasítás megtagadásával legalapvetőbb munkaköri kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan megszegte alapos indok nélkül. Nem tett továbbá eleget az Mt. 3. §
(1)bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségének sem, amikor az első szóbeli felszólítás ellenére csak délután közölte a szombati akadályoztatását, így a munkáltatónak nem volt lehetősége e közlésre tekintettel a munkát átszervezni. Függetlenül attól, hogy a munkáltató intézkedése az Mt. 96. §
(1)bekezdés
- b)pontját jelölte meg, tartalmában az
- a)pontban foglaltaknak felelt meg. A jogszabály e téves megjelölése azonban nem eredményezi a jognyilatkozat jogellenességét a bírói gyakorlat szerint, valamint az Mt. 96. §
(2)bekezdésben foglalt előzetes védekezés lehetőségének elmulasztása sem. A felperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.799/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára fellebbezési költség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének másodfokon felmerült díja teljes egészében a felperes terhére esik. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését a Pp.
- §
(2)bekezdés, 254. §
(3)bekezdés alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben. A fellebbezésre reagálva hangsúlyozta, hogy az alperes SzMSz-ének pontja egybehangzóan B.S. üzemvezető
- július 26-án kelt munkaköri leírása IV. pontjával alátámasztja, hogy a felperes munkaviszonyt megszüntetni jogosult munkáltatói jogkör- gyakorlótól származik a rendkívüli felmondás. A felperes átirányítására az ő magatartására visszavezethető okból nem került sor, de annak megvalósulása sem érintené a jogviszony megszüntetése tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyét. A Pp.
- §
(1)bekezdésbe ütközően állított új tényt a felperes a fellebbezésében, miszerint az átirányítása nem volt jogszerű. Ezzel saját, első fokon tett előadásával is szembehelyezkedett. A felperes azzal, hogy a közvetlen felettesének utasítására N.S. ágazatvezetőt haladéktalanul nem kereste fel, maga teremtett olyan helyzetet, amely később a munkaviszonya rendkívüli felmondással történő megszüntetését eredményezte. Akadályoztatását ugyanis olyan időben közölhette volna a munkáltatóval, amikor a vezető a munkavégzés érdekében a szükséges intézkedéseket még megtehette volna, de az alperes a késői közlés ellenére is próbált a felperesre nézve is kedvező megoldást keresni, azonban a felperes ezen munkáltatói intézkedésnek sem tett eleget. A felperes a munkáltató utasítását már akkor megtagadta, amikor nem a munkáltató által megjelölt, hanem az általa választott időpontban, többszöri felszólítást követően jelent meg N.S. ágazatvezetőnél. A kötelezettségszegése oly mértékben súlyos és szándékos, hogy annak értékelésénél sem a munkaviszony fennállásának időtartama, sem a felperes munkavégzésének megfelelősége nem volt értékelhető. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a tartalma alapján a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §
(1)bekezdés a) pontján alapulóként. A bírói gyakorlat szerint a kollektív szerződésben a rendkívüli felmondást megalapozó esetek felsorolása csak példálózó jellegű lehet, de az Mt. rendelkezéseinek alkalmazását nem korlátozhatja. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, avagy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 96. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjába ütközik. A munkáltatói utasítást ugyanis nem tagadta meg, hanem azt csak késve teljesítette, a szombati napra vonatkozó akadályoztatását pedig a feletteseinek jelezte. Kötelezettségszegésének a tárgyi súlya a rendkívüli felmondást nem indokolja. A munkáltató munkaügyi szabályzata szerint az átirányítás és a rendkívüli munkavégzés a munkavállalóra nézve aránytalan sérelemmel nem járhat. Ezért a munkáltatónak figyelemmel kellett volna lennie a hétvégi elfoglaltságára. Az igazgatósági határozattal elfogadott munkaügyi szabályzat szerint 3 nap igazolatlan mulasztás tekinthető rendkívüli felmondásra okot adó körülménynek. Az Mt. 13. §
(3)bekezdésébe ütköző módon nem vették az eljáró bíróságok e rendelkezést figyelembe annak ellenére, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapított meg. Sérült továbbá az Mt. 96. §
(3)bekezdése, amely felhatalmazza a kollektív szerződést, illetőleg a munkaszerződést a jogkövetkezményt megalapozó esetek meghatározására. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondás tekintetében önmagára nézve korlátozó szabályt alkosson. A rendkívüli felmondás jogszerűségének megítélésénél nem vették figyelembe a hosszú munkaviszonyát és azt, hogy az utasításokat mindig teljesítette, a munkáltató a munkájával meg volt elégedve. A rendkívüli felmondás az Mt. 96. §
(1)bekezdés b) pontjára utal alaptalanul -, ugyanis felajánlották a részére az ismételt foglalkoztatást. A munkáltató sértette meg az együttműködési kötelezettségét, mert a munkavállaló kérését nem vette figyelembe, de a munkáltatói jogokat sem gyakorolta rendeltetésszerűen. Az ítéletek ezért sértik az Mt. 3. és 4. §-ában foglaltakat. Nem lehetett volna mellőzni az Mt. 96. §
(2)bekezdésben foglalt előzetes védekezés lehetőségének biztosítására vonatkozó kötelezettséget. A rendkívüli felmondás nem az arra jogosult személytől származik. B.S. ugyanis a szárítóban foglalkoztatott alkalmazottak fölött volt munkáltatói jogkörgyakorló. A felperes átirányításával azonban a jogköre felette megszűnt. Fenntartotta a korábbi, vegyszerezéssel kapcsolatos álláspontját abban a körben, hogy a munkáltató előírást szegett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására, a felperes perköltségben marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem. Ezért abban pontosan elő kell adni a jogszabálysértés megjelölése mellett, hogy a fél a jogerős határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Ezért a Kúria nem a korábbi beadványokban foglalt hivatkozást, hanem a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt indokokat vizsgálhatja [Pp. 270. §
(2)bekezdés, 272. §
(2)bekezdés, BH.1995.99.]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a vegyszerezéssel kapcsolatos jogi érvelését nem adta elő, így azt a Kúria nem vonhatta vizsgálódási körébe. Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondást helyesen értékelték annak tartalma alapján [1959. évi IV. tv. 207. §
(1)bekezdés], annak az Mt. 96. §
(1)bekezdés b) pontjára vonatkozó téves utalás ellenére az Mt. 96. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt minősített kötelezettségszegésre alapított munkáltatói intézkedésként, és helyesen állapították meg, hogy az tartalmilag az Mt. 103. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint a 104. §
(1)bekezdés megsértésére hivatkozott. Jogszerűen vizsgálták továbbá azt is a felperes munkavállaló vétkességének megítélésekor, hogy a felek az együttműködési kötelezettségüknek mennyiben és hogyan tettek eleget (BH.2014.157.). E körben alaptalanul hivatkozott a felperes a munkáltató együttműködési kötelezettsége [Mt. 3. §
(1)bekezdés] megszegésére. Az eljáró bíróságok erre vonatkozóan helyesen foglaltak állást, döntésüket a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdésben foglalt jogszerű mérlegelésével a Pp. 221. §
(1)bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségüknek eleget téve jogszerűen alátámasztották, értékelve a szombati napra vonatkozó elfoglaltságról tett felperesi előadás időpontját, és a munkáltató ezzel kapcsolatos javaslatát is. A felperes alaptalanul sérelmezte az Mt. 13. §
(3)bekezdésének és 96. §
(3)bekezdésének a megsértését, mivel az igazgatósági határozattal elfogadott munkaügyi szabályzat nem minősül kollektív szerződésnek. A bírói gyakorlatnak megfelelően (BH.2005.33.) értékelték a bíróságok az alperes részéről az Mt. 96. §
(2)bekezdésben foglalt kötelezettség elmulasztását is. A felperes alaptalanul állította az Mt.
- § megsértését is. A munkáltatói jogkörgyakorló személyére vonatkozóan az alperes SzMSzében és B.S. munkaköri leírásában foglaltakat, valamint az átirányítás megvalósulásának hiányát, továbbá a felperes és képviselője által tett ellentétes tényelőadást. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ra tekintettel a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A teljes mértékében pervesztes felperes pártfogó ügyvédje díjának viseléséről szóló rendelkezés a Pp.
- §
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- november
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Bagjos Csaba s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő