← Magyarország

Mfv.10078/2014/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Kormánytisztviselő

  1. május 25-én közölt felmentése jogszerűségét a nemzeti jog szabályai szerint kell elbírálni.
  2. LVIII. Tv.
  3. §

(1)b) Mfv.I.10.078/2014/
  1. A Kúria a dr. Bálint György Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zempléni Kinga ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 6.M.2763/
  2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.735/2012/
  3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.735/2012/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint és 4.050 (négyezer-ötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelemre tekintettel irányadó tényállás szerint a felperes
  5. július 18-ától köztisztviselőként állt az alperes alkalmazásában. A jogviszonya a kormánytisztviselők jogállásáról szóló
  6. évi LVIII. törvény (Ktjv.)
  7. §
(1)bekezdés alapján kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át. Az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a Ktjv. 8. §
(1)bekezdés b) pontja alapján, indokolás nélkül a
  1. május 25én közölt felmentéssel megszüntette. A munkavégzés alól
  2. június 17-étől
  3. augusztus 17-éig felmentette, amely időszakra átlagkeresetet, ezen kívül két havi illetménynek megfelelő végkielégítést fizetett meg. A felperes a keresetében sérelmezte a Ktv.
  4. §
(1)bekezdés a) pont alkalmazásának mellőzését, elsődlegesen a felmentés jogellenességének megállapítását azért kérte, mert az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatával 2011. május 31-ével megsemmisítette a Ktjv. 8. §
(1)bekezdés b) pontját. Emiatt eredeti munkakörébe történő visszahelyezést és elmaradt illetményt kért. Kifejtette továbbá, hogy a felmentés a
  1. május 17-éig tartott betegállománya miatt csak
  2. június 17-én „lépne hatályba", ekkor azonban a Ktjv.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja nem alkalmazható. A felperes másodlagos kereseti kérelme rendeltetésellenesség miatt a jogviszony helyreállításának mellőzése esetére 36 havi átlagkereset (10.112.400) forint megfizetésére irányult. Az első fokon eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 6.M.2763/2011/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. A döntés indokolása szerint a felperes kormánytisztviselőként állt az alperes alkalmazásában, ezért rá nem vonatkozik a Ktv. 60. §
(1)bekezdése, sem a Ktjv.
  1. §-a. Az Alkotmánybíróság a Ktjv.
  2. §
(1)bekezdésének b) pontját
  1. május 31-ével semmisítette meg, ezért a jogszabály a felmentés felperessel való közlésekor (
  2. május 25.) hatályos volt, tehát nem jogellenes. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az ügyben irányadó
  3. évi XXII. tv. (régi Mt.)
  4. §
(4)bekezdése alapján a felmentés jogszerűségének megítélésénél a közlés napja irányadó. Ekkor a Ktjv. 8. §
(1)bekezdés b) pontja hatályos volt. Az Alkotmánybíróság az ügyben irányadó 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 43. §
(4)bekezdése, 42. §
(1)bekezdése és a 43. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az alkotmányellenesnek minősített jogszabály megsemmisítésének időpontját meghatározhatja. Az elsőfokú bíróság az alperes terhére rendeltetésellenes joggyakorlást azért nem állapított meg, mert az ezt alátámasztó bizonyítékokat a felperes nem jelölte meg. Önmagában a hatályon kívül helyezett jogszabály jogellenességére hivatkozás nem alapoz meg rendeltetésellenességet. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereseti kérelmeinek megfelelő határozat meghozatalát kérte. A jogorvoslati kérelme indokolásában az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 30. cikkében lévő védelmi szabályra hivatkozott, és szükség esetén előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta. Emellett sérelmezte az Alkotmány 54. §
(1)bekezdés, 70. §
(6)bekezdés, 70/B. §
(1)bekezdés és az 57. §
(1)bekezdés megsértését. Az Alkotmány 70/B. §
(1)és a 70. §
(6)bekezdésében foglaltak érvelése szerint megalapozzák a Ktjv. 8. §
(1)bekezdés b) pont szerinti indokolás nélküli felmentés jogellenességét. Az ügyében a bírói út megléte önmagában nem nyújt hatékony jogvédelmet az Alkotmány 57. §
(1)bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének
(1)bekezdése alapulvételével. A felperes indítványozta az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.634.735/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta [Pp. 253. §
(2)bekezdés, 254. §
(3)bekezdés]. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a kormánytisztviselők vonatkozásában a Ktjv. 8. §
(1)bekezdésének b) pontját a jövőre nézve semmisítette meg, ezért e rendelkezést az alperes a felmentés közlésének időpontjában jogszerűen alkalmazhatta. A másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kezdeményezést azért nem teljesítette, mert az Európai Bizottság
  1. március 30án közzétett, az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentése értelmében a jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, ezért ebben az esetben az Alapjogi Charta rendelkezéseinek nincs kötelező ereje. A másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlást - noha ezt a fellebbezés csupán a kérelem megjelölésében („keresetében írt követeléseinek adjon helyt"), a jogi indokolásban azonban az érvelésében nem tartalmazta - elbírálta, és az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtettekkel megegyező indokokkal nem találta bizonyítottnak (önmagában az indokolás nélküliség nem bizonyítja a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását). A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és elsődlegesen rendeltetésellenes joggyakorlás címén, a Ktv.
  2. §
(1)bekezdés a) pont alapján az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésre, a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig elmaradt illetményének megfizetésére, másodlagosan jogellenesség és rendeltetésellenesség hiányában annak megállapítására irányult, hogy a jogviszonya
  1. augusztus 17-én szűnt meg, emiatt harminchat havi átlagkeresetnek megfelelő 9.946.800 forint illeti meg. A fenti két kérelme elutasítása esetén új eljárás elrendelését kérte. Mindhárom fokú perköltségre igényt tartott. A felperes a jogi érvelését az Alapjogi Charta egyes cikkeivel, és az azokhoz illeszkedő Alkotmány egyes rendelkezéseivel indokolta. Eszerint a jogviszonyának megszüntetése az emberi méltósághoz fűződő jogát sértette [Alapjogi Charta
  2. cikk - Alkotmány
  3. §
(1)bekezdés]; indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó szabályokba ütközött (Alapjogi Charta
  1. cikk); a foglalkozás és munka megválasztásához fűződő jogai sérelmével járt [Alapjogi Charta
  2. cikk
(1)bekezdése - Alkotmány 70/B. §
(1)bekezdése, 70. §
(6)bekezdése]; sérült a hatékony jogorvoslathoz való joga [Alapjogi Charta 47. cikke - Alkotmány 57. §
(1)bekezdése]. Megítélése szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott az Európai Bizottság
  1. március 30-án közzétett jelentésére. Ezzel szemben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés
  2. cikke szerint az ügyben az említett jelentés értelmezésének elfogadása helyett a másodfokú bíróságnak előzetes döntéshozatal iránt az Európai Unió Bíróságához kellett volna fordulnia. A felperes hivatkozott továbbá az Alapjogi Charta értelmezésére, az Európai Unióról Szóló Szerződésre, és az emberi méltóságnak megsértésére a 8/
  3. (II.18.) AB határozattal és az Emberi Jogok Európai Bírósága K.M.C. ügyben
  4. július 12-én hozott ítéletével összefüggésben. A felperes az ügyben irányadó Alkotmány 70/B. §
(1)bekezdése, 70. §
(6)bekezdése alapján kifejtette, hogy a közszolgálati jogviszonyokban a munkáltató felmentési joga törvényen alapul, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felmentés indokolási kötelezettségének szabályozása a munkához való joggal összefüggésben az állam intézményvédelmi kötelezettségébe tartozik. A köztisztviselők és a kormánytisztviselők jogállásának szabályozásánál figyelembe kell venni a közhivatal viseléséhez való jogot [Alkotmány 70. §
(6)bekezdés]. A törvényhozó döntési szabadsága nem korlátlan a közhivatalt betöltő tisztviselő felmentésére. A felperes álláspontja szerint az indokolás nélküli felmentés esetén a hatékony bírói jogvédelem nem érvényesülhet. Az alperes az intézkedésével az Alkotmány 54. §
(1)bekezdését is megsértette, mert az indokolás nélküli felmentés az emberi méltósághoz fűződő joga sérelmét is megvalósította. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős másodfokú ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalásával. Az Alkotmánybíróság határozata alapján a felmentés nem jogellenes, továbbá az Alapjogi Charta 51. cikkének
(1)bekezdésére és egyéb uniós szabályokra is tekintettel a jogalkotó nem uniós jogot hajtott végre a Ktjv. megalkotásával. A Kúria az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (Mfv.I.10.072/2013/
  1. számú végzés). Az Európai Unió Bírósága a C-332/
  2. számú ügyben meghozott végzésében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel összefoglalóan - a szóban forgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Megállapította, hogy a nemzeti bíróság előtt folyó eljárásban az a költség téríthető meg, amely a feleknek a Bírósághoz benyújtott észrevételeivel összefüggésben merült fel. Ezt követően a Kúria a felülvizsgálati eljárást Mfv.I.10.078/
  3. számon folytatta, a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  4. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Európai Unió Bíróságának C-332/
  1. számú, előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése folytán a felülvizsgálati kérelemnek az Alapjogi Chartával és más uniós jogszabályokkal összefüggő érvelése nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre [végzés 13; Az Európai Unióról és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés
  2. cikk
(1)bekezdés,
(3)bekezdés b) pont]. Ezért az Alapjogi Charta és az „Európai Unió joga" megsértése címén a felmentés jogellenessége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság a 8/
  1. (II.18.) AB határozatában - amelynek egyes részeit a felülvizsgálati kérelem részletesen tartalmazza megállapította, hogy a (határozatában Ktjt-nek nevezett,
  2. évi LVIII . tv.) Ktjv.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja „alkotmányellenes, sérti ... [az Alkotmány] 70/B. §
(1)bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. §
(6)bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. §
(1)bekezdésében szabályozott bírósághoz fordulás jogát és az Alkotmány 54. §
(1)bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot ..." . Az Abtv. 43. §
(4)bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg: ... az
  1. május 31-én veszti hatályát" (idézett határozat
  2. pont). A fentiekből az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja alkalmazható volt. Ezért a másodfokú bíróságnak a Ktjv. 8. §
(1)bekezdés alkalmazhatóságáról kifejtett jogi érvelése (indokolás
  1. oldal
  2. bekezdés,
  3. oldal 1-
  4. bekezdés) nem jogszabálysértő. A felperes a fellebbezésében foglaltakat nem egészítette ki a
  5. szeptember 12-én megtartott fellebbezési tárgyaláson az Európai Emberi Jogi Bíróság K.M.C. - Magyarország ügyben időközben meghozott ítéletében „felhívott jogszabályi rendelkezésekkel", sem pedig avval, hogy ezeket a közelebbről meg nem jelölt szabályokat az alperes megsértette. Erről a jogkérdésről a másodfokú bíróság nem döntött. Mindezek kizárják, hogy a Kúria ezt a felülvizsgálati érvelést vizsgálhassa [Pp.
  6. §
(2)bekezdés, 273. §
(1)bekezdés, EBH 2002.653.]. A felperes a fellebbezésébe és ezzel egyezően a felülvizsgálati kérelmébe foglalta az Alkotmánybíróság 8/
  1. (II.18.) AB határozata
  2. pontjában rögzítettek egy részét a bírói jogvédelemmel összefüggésben. A másodfokú bíróság ítélete az Egyezményt nem említi, erre vonatkozóan az ítélete döntést nem tartalmaz. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezzel összefüggésben csupán azt állította, hogy a törvényszék határozata megsértette az emberi jogokat, az emberi méltóságot a 8/
  3. (II.18.) AB határozat megfelelő rendelkezésére is tekintettel. Ezen kívül a törvényszék az emberi jogok értelmezését, „alkalmazási területének kijelölését" is helytelenül végezte el. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes a törvénynek megfelelően nem jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság ítélete melyik konkrét jogszabály megsértése miatt jogszabálysértő [Pp.
  4. §
(2)bekezdés]. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek - összefoglalóan - az emberi jogokra vonatkozó részét érdemben nem vizsgálhatta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében csak utalásszerűen említi a rendeltetésellenességet (kérelem 1. oldal I.2. pont), azonban nem jelölte meg a törvénynek megfelelően [Pp. 272. §
(2)bekezdés], hogy a másodfokú bíróság ítélete a rendeltetésellenességre vonatkozóan milyen jogszabályba ütközik, illetve milyen okból kívánja a határozat megváltoztatását. Ezért a Kúria ezt az érvelést nem bírálhatta el (EBH.2002.653.). Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes köztisztviselői jogviszonya a törvény erejénél fogva kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át [Ktjv. 76. §
(1)bekezdés]. Ezért a jogviszonyára nem alkalmazható a 8/
  1. (II.18.) AB határozat
  2. pontja, amely a Ktjv.
  3. §
(1)bekezdését megsemmisítette. Ezt a megállapítást a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben, az erre vonatkozó felülvizsgálati állítás tehát alaptalan. A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.735/2012/
  1. számú ítéletét kiegészített indokolással hatályában fenntartotta. A Pp.
  2. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli (Pp. 358/B. §). Budapest,
  1. március
  2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.