Bf.403/2014/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés) miatt 1 év 2 hónap, végrehajtásában 2 év - helyesen - próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben rendelte végrehajtani. Rendelkezett a bűnjelekről és az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 169.008,- forint megfizetésére kötelezte, míg 15.037,- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a cselekmény eltérő minősítése, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása, a szabadságvesztés tartamának súlyosítása, a felfüggesztés mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva, a tényállás kiegészítése, bűnösségi körülmények helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat) minősítse, a vádlott szabadságvesztés büntetését súlyosítsa, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, a vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést nem ítélte alaposnak. *** Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és azt megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A vádlott és védő bizonyítási indítványát helytálló indokkal utasította el. (Név) kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítását ugyan nem indokolta, de az is helyesen került elutasításra, ugyanis a tanú a bűncselekményre vonatkozóan közvetlen információval nem rendelkezik, így meghallgatása szükségtelen, attól eltérő tényállás megállapítása nem várható. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, és az így beszerzett valamennyi bizonyítékot mérlegelési körébe vonva hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, az irányadó volt a másodfokú felülbírálat során is. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta, hogy a vádlott jogos védelemre vonatkozó védekezését, figyelemmel a bizonyítási kísérletre és az igazságügyi orvosszakértő véleményére, miért vetette el, amellyel az ítélőtábla egyetértett. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A másodfokú bíróság e körben egyetértett a törvényszék jogi okfejtésével, melynek alátámasztására az elsőfokú bíróság több eseti döntésre is hivatkozott. Az abban kifejtettekkel egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a súlyosabb eredmény elmaradása nem külső körülményen múlott. Súlyosabb sérülés nagyobb erőbehatás, vagy más szögben leadott szúrás esetén jöhetett volna létre a 6 centiméter pengehosszúságú kés alkalmazása mellett. A tárgyi tényezőkön kívül - bár a vádlott ittas állapotban volt - az alanyi tényezőket is vizsgálni kell. Az elkövetés előzményére, a tényleges szituációra, a vádlott által alkalmazott kis-közepes erejű szúrásra figyelemmel kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy akár az eshetőleges szándéka kiterjedt volna életveszélyes sérülés okozására. Arra figyelemmel, hogy életveszélyes sérülés ténylegesen nem következett be, a cselekmény kísérleti szakban maradt. A be nem következett eredményre vonatkozó gondatlanság a súlyosabb minősítést nem alapozhatja meg. Tekintettel arra, hogy a vádlott eshetőleges szándéka az életveszélyes eredmény vonatkozásában teljes bizonyossággal nem állapítható meg, ugyanakkor az alkalmazott eszközre, a célba vett testtájékra figyelemmel leszögezhető, hogy a nyolc napon túl gyógyuló sérülés lehetősége fennállt, a vádlott tudata ezt át kellett, hogy fogja, és a lehetséges következményekbe belenyugodva szúrta meg a sértettet, így cselekménye súlyos testi sértés bűntettének kísérletét valósította meg. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a jogi minősítés tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértett. Helyesen járt el a törvényszék, amikor az elbíráláskori törvényt alkalmazta a vádlottal szemben, mert az enyhébb elbírálást tesz lehetővé. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak: A másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hiszen a cselekmény elkövetése óta most már több mint két év telt el. A ténybeli beismerő vallomás viszont nem enyhítő, mivel az a bűnösség elismerésére nem terjedt ki. Mellőzte továbbá a felróható sértetti közrehatást, mert ilyet a cselekmény elkövetésének időpontjára az elsőfokú bíróság sem állapított meg. Ehelyett a vádlott és a sértett közötti elmérgesedett viszony tekintendő enyhítő körülménynek. Ezzel szemben további elszaporodottsága. súlyosító körülmény a testi épség elleni bűncselekmények A vádlott által elkövetett bűncselekményt a törvény 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A büntetés kiszabása során irányadó középmérték 1 év 7 hónap. A bűnösségi körülmények fenti helyesbítése mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés - a vádlott büntetlen előéletére és a kísérletre figyelemmel - arányos annak sem súlyosítása, sem enyhítése nem indokolt. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor úgy ítélte, hogy a büntetés céljai a szabadságvesztés azonnali végrehajtása nélkül is elérhetők, és annak végrehajtását felfüggesztette. A próbaidő tartamát is arányosan határozta meg. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a bűnjeleket lefoglalás megszüntetése mellett a sértettnek kiadni rendelte, nem tüntette fel azonban a sértett lakcímét, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság 14.275,- forint bűnügyi költséget (7. számú jegyzőkönyv melléklete) nem vezetett be a költségjegyzékbe, és annak megfizetésére a vádlottat nem is kötelezte. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban felmerült további 14.275,- forint megfizetésére kötelezte a vádlottat a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését nem ítélte alaposnak, ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kirendelt védő díjával a fellebbezési eljárásban 20.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a Be. 381. §

(1)bekezdés, és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján a vádlottat kötelezte. Szeged,

1. március hó
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.403/2014/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.519/2013/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
5. március
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke