Kfv.I.35.021/2007/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Oszkó Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Sándor és a dr. Nagy Zsuzsanna jogtanácsosok által képviselt Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon 11.K.21.297/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- október 10-én kelt 11.K.21.297/2005/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 11.K.21.297/2005/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint első fokú és 250.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg államnak 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) forint kereseti és 2.916.600 forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes egy brit illetőségi ipari berendezések gyártásával és kereskedelmével foglalkozó társaság (a továbbiakban: társaság) magyarországi fióktelepe. A felperes a
- és
- évre vonatkozóan benyújtott társasági adóbevallásában 20.424.000 Ft, illetve 28.187.000 Ft fizetési kötelezettséget szerepeltetett. A fizetendő adója az értékesítés és a beszerzés közötti árrésből fakadt. A felperes
- március 16-án önellenőrzést nyújtott be mindkét évre vonatkozóan, amelyben a bevallott és befizetett társasági adóját módosította 20.424.000 Ft, illetve 28.187.000 Ft-tal csökkentve. Az adóhatóság a felperesnél mindkét bevallási időszakra kiutalás előtti ellenőrzést végzett, amely kiterjedt az önellenőrzések felülvizsgálatára is. Az ellenőrzések eredményeként hozott első fokú határozatokban az adóhatóság a felperes terhére
- évre 20.424.000 Ft,
- évre pedig 28.187.000 Ft társasági adókülönbözetet írt elő, amelyet mindkét esetben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, a kiutalási kérelmeket elutasította és kötelezte a felperest - 10 %-os mértékű - 2.042.000 Ft, illetve 2.819.000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes a 8429560800 és a 8429560756 számú határozataiban az első fokú határozatokat helybenhagyta. Az alperes döntéseit a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten az
- évi november hó
- napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló
- évi 15.sz. tvr. (a továbbiakban: Egyezmény)
- Cikk
(2)-
(3)bekezdéseiben az 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 1. § /4/ bekezdésében, 4. § 33.
- a)és
- h)pontjaiban, 4. § 33. g/1) pontjában, 14. § /1/ bekezdésében, 6. § /1/ bekezdésében, 19. § /1/ bekezdésében, 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Ft.tv.) 2. § b. pontjában foglaltakra alapította. Az alperes határozatait azzal indokolta, hogy a felperes tevékenysége nem kizárólag a raktározás volt, az kiterjedt a beszerzésre és az értékesítésre is, ennek eredményeként társasági adóalap keletkezett, tehát a felperes a korábbi helyes bevallásait az önrevízióval hibásan módosította. A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A megyei bíróság az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló felperesi kérelmek alapján indult ügyeket egyesítette, a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatait az első fokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a közigazgatási és a peres eljárásban, hogy a felperes raktározáson kívül más önálló tevékenységet is végzett volna, illetve, hogy saját bevételt realizált volna. Az alperes ezért alaptalanul tekintette a társasági adó alanyának a felperest, és jogtalanul írta elő terhére az adókülönbözeteket és az egyéb jogkövetkezményeket. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tao.tv. 2. § /4/ bekezdésében, 4. § 33
- a)és
- h)pontjaiban, az Ft.tv. 2. §
- b)pontjában, és az Egyezmény 5. Cikk /1/- /3/ bekezdéseiben foglaltaknak. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, "nem tény és iratszerű". A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartva jogi álláspontját azzal érvelt, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban érdemben nem bírálható el az alperes új tényeken és új bizonyítékokon alapuló, bizonyítási eljárás lefolytatására, a bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló jogi álláspontja. A felülvizsgálati kérelem alapos. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybe vetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, és a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alapeljárás során fel nem merült tényre, jogcímre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hivatkozni nem lehet (Pp. 275. § /1/ és /2/ bekezdése). A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján - a felperes érvelésével ellentétben - azt állapította meg, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott új tényre, bizonyítékra vagy jogcímre, kizárólag az alapeljárás során is képviselt, a határozatokba, nyilatkozataiba foglalt álláspontját ismételte meg, az alperesi kérelem nem felülmérlegelésre, hanem többek között az ítéleti tényállás jogszabálysértő megállapítására irányult. A megyei bíróság a tényállást "a keresetlevél és mellékletei, az alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok, tanúk vallomása, a felperes által csatolt szerződések, valamint a per egyéb adatai alapján" állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság is ezeket vizsgálta meg a rendkívüli jogorvoslati eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság - a rendelkezésére álló iratok alapján - azt állapította meg, hogy a megyei bíróság ítéletében megalapozó tényállás részben nem iratszerű, részben pedig téves ténybeli és ennél fogva téves jogkövetkeztetéseket tartalmaz a következők miatt: A megyei bíróság - ítéletének indokolásából (4.oldal utolsó bekezdése, 5. oldal 1-3 bekezdései) megállapíthatóan - ténybeli következtetéseit kizárólag a tanúvallomásokra és a felperes által csatolt szerződésekre alapítottan vonta le, akként, hogy a rendelkezésére álló és a per eldöntése szempontjából releváns tényeket tartalmazó -ellenbizonyítással meg nem döntött tartalmú dokumentumok adatait nem illetve nem iratszerűen rögzítette. A felperes cégjegyzék szerinti tevékenységi körébe nem a vámraktározás, hanem a kereskedelem, árumozgatás és raktározás tartozott. A vámokmányok szerint az árut a felperes belföldiesítette, és az import általános forgalmi adót megfizette. A társaság az árut a felperesnek minden esetben számlán adta át és az áru a felperestől számla kíséretében távozott. A felperes a társaságtól befogadott számlát a bevétel elérése után kiegyenlítette, az áru ellenértékének az a része, amely szükséges volt a felperes működéséhez, a felperes számlájára került, a többi a társaság részére került átutalásra. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy G. tanú is ilyen tartalmú nyilatkozatot tett (2005. január 25-i állásfoglalást kérő levél). A felperes által 7. sorszám alatt csatolt dokumentumokból is az állapítható meg, hogy a magyar cég megrendelése alapján a teljesítés folyamatában a felperes az áruról számlát bocsátott ki a W.Kft. felé, aki azt tovább számlázta a megrendelőnek. Iratszerűen tehát az a tényállás állapítható meg, hogy társaság maga kutatta fel vevőit, kialkudta az árakat, és a felperes útján, a felperes raktárkészletéből szállított a vevők felé. A felperes raktárkészlete úgy keletkezett, hogy a társaság előállítási értéken átszámlázta a termékeit a felperesnek, aki a belföldiesített árút a társaság által kialkudott áron, árréssel emelten kiszámlázta és kiszállította, azaz értékesítette a vevők - köztük a társaság hazai kft-je - felé. A felperesnek, aki az értékesítési számláin a belföldi bankszámla számát tüntette fel az árréses értékesítés révén jövedelme keletkezett. A felperes - érvelésével és a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben - nem kizárólag raktározást végzett. A Fa.tv. 2. §
- b)pontja értelmében a belföldi cégnyilvántartásba fióktelep csak akkor jegyezhető be, ha gazdálkodási önállósággal van felruházva. A 2. §
- d)pontja szerint pedig vállalkozási tevékenység a jövedelem és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység. A 3. § /1/ bekezdése alapján a külföldi vállalkozás fióktelepe útján belföldön jogosult vállalkozási tevékenység végzésére és 9. § /1/ bekezdése szerint a fióktelep a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül. A fióktelep önálló adóalanyi státusza - a felperes érvelésével ellentétben - nemcsak az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa.tv.), hanem a Tao.tv. szerint is fennáll (Tao.tv. 1. §
(1)bekezdése,
- § 33/h. pontja,
- §
(1)bekezdése). A felperes tevékenysége a Tao.tv. 1. §
(1)bekezdése értelmében vállalkozási tevékenységnek minősül, mivel Magyarország területén megvalósítja a jövedelem és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet, amely a Tao.tv. 4. § 33.a./ pontja és az Egyezmény 5. cikk
(1)és
(2)bekezdése alapján telephelyet keletkeztet. A felperes egyébként azzal, hogy a vevők felé saját nevében bizonylatot bocsátott ki maga is elismerte azt a tényt, hogy Magyarország területén értékesítést valósított meg, és ennél fogva számla kibocsátási kötelezettsége keletkezett (Áfa tv. 3. §, 43. §
(1)bekezdése). Importból származó termékbeszerzés, tényleges értékesítés, azaz gazdasági tevékenység hiánya esetén az áfa levonásba helyezése is jogosulatlan lett volna (Áfa tv. 5. §
(1)bekezdése, 13. §
(3)bekezdése, 32. §
(1)b./ pontja, 33. §
(1)bekezdés a./ pontja). A felperes egyébként a társasági adókötelezettségének önrevízió útján történő csökkentésével egyidejűleg az ezzel összhangban levonásba helyezett áfát önrevízió útján nem fizette vissza, és erre vonatkozó adatokat a per során sem igazolt. Az Áfa tv.
- § /4/ bekezdése értelmében a számlára a
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Sztv.
- § /2/ bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az a bizonylat, amely az Áfa tv. szerint az értékesítés tekintetében tartalmilag hitelesnek minősül, a Tao.tv. hatálya alá tartozó körben is ilyennek tekintendő, mivel ez utóbbi törvényt is az Sztv. szabályaival összhangban kell alkalmazni és értelmezni (Tao.tv.
- § /5/ bekezdése, Sztv.
- §
(1)-
(3)bekezdései, 3. §
(1)bekezdés
- pontja). Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra is, hogy téves az a felperesi álláspont, mely szerint kizárólag áfa szempontjából tekinthető termékértékesítésnek a felperesi tevékenység és számlázás. A felperes jogi álláspontjának alátámasztására csatolt
- október 4-i keltezésű 18958/2004/
- számú Pénzügyminisztérium Nemzetközi Pénzügyi Kapcsolatok Főosztálya által kiadott állásfoglalás nem jogszabály, továbbá olyan elvi kérdésre válaszol, amelyben nem tényállási elem az árréses értékesítés, ezért ez a felperes javára nem értékelhető. Az Egyezmény szerint a telephely kifejezés állandó üzleti illetőleg termelő berendezést jelent, amelyben a vállalkozás tevékenységét egészben vagy részben kifejti. A telephely kifejezés magában foglalja a fiókot is (
- Cikk /1/ és /2/ bekezdés b.) pontja). Ez alól a kivételt az Egyezmény
- Cikk /3/ bekezdése jelenti, mely szerint "nem tekintendők telephelynek azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállításra, vagy kiszolgáltatására használnak". E kivételre vonatokozó szabályozásnak azonban a felperes nem felel meg, mivel - a korábban részletezettek szerint - nem kizárólag raktározást, hanem beszerzést, termékimportot, belföldi értékesítést és/vagy termékexportot is végzett, amely társasági adófizetési kötelezettséget keletkeztetett. A felperes önrevíziói (társasági adófizetési kötelezettség csökkentései) tehát nem feleltek meg a jogszabályi és Egyezmény szerinti előírásoknak, ezért az alperes keresettel támadott határozatai jogszerű döntéseket tartalmaznak. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította (Pp.
- § /4/ bekezdése). A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- § /1/ bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az első fokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A kereseti és felülvizsgálati eljárás illeték megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezések az
- XCIII. törvény
- § /1/ bekezdés a) pontjában,
- § /1/ bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- § /2/ bekezdésében foglaltakon alapulnak. Budapest,
- január
- Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő