Pf.20193/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.193/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla az Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd (I-II.r.felperes ügyvéd címe) által képviselt I.r.felperes (I.r.felperes címe) I. rendű és II.r. felperes (II.r.felperes címe) II. rendű felpereseknek, a dr. Horváth Diána jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
2. december
3. napján meghozott, 38.P.27.106/2010/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felperesnek külön-külön további 500.000 (ötszázezer) forintot, valamint ezen összeg után
6. április
7. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot. Az alperes által a felpereseknek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 100.000 (százezer) 100.000 (százezer) forintra felemeli. Az alperes által az államnak külön felhívásra fizetendő kereseti illeték összegét 125.200 (százhuszonötezer-kettőszáz) forintra felemeli, míg a felperesek által külön-külön fizetendő kereseti illeték összegét 90.400 (kilencvenezer-négyszáz) - 90.400 (kilencvenezer-négyszáz) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 160.000 (százhatvanezer) forint fellebbezési illetékből az I. rendű felperes 40.000 (negyvenezer) forintot, a II. rendű felperes 40.000 (negyvenezer) forintot, az alperes 80.000 (nyolcvanezer) forintot köteles megfizetni az államnak külön felhívásra. Ezt meghaladóan a felek másodfokú költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesek jogelődje - édesapjuk, S.P. -
8. április 18-án motorkerékpár vezetőjeként idegenhibás közúti közlekedési balesetet szenvedett. A felperesi jogelőd a balesetben a bal felkarcsont nagy gumójának törését, a bal sípcsont térdízületi külső gumójának nyílt törését, a jobb sípcsont térdízületi külső gumójának törését, mindkét oldalon a mellkas zúzódását, a hasfal zúzódását, a szeméremcsont ízesülésének szétválását, a keresztcsonti ülőcsont ízesülésének szétválását, a bal láb szakított sebzését szenvedte el. Ezen kívül nála traumás sokk is kialakult. A felperesi jogelőd
9. február 18-ig munkaképtelen volt. A felperesek jogelődjének sérülései maradvánnyal gyógyultak, bal bokájának és bal térdének mozgása korlátozottá vált. Emiatt munkaképessége 30 % mértékben csökkent, baleset előtti munkateljesítményét csak erejének számottevő megfeszítésével tudta elérni. A felperesi jogelődön bőrplasztikai műtétet hajtottak végre, aminek következtében a testén torzító hegek maradtak vissza, és fémeltávolító műtéten is átesett. A balesetet okozó gépjármű üzemben tartója a baleset időpontjában az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. Az alperes a felperesi jogelőd vagyoni kárait részben megtérítette, és megfizetett a felperesek jogelődjének 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést is. A felperesek édesapja keresetet terjesztett elő a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárainak a megtérítése iránt, majd ezt követően
10. december 30-án meghalt. Örökösei a felperesek. A felperesek a keresetükben jogelődjük vagyoni kárainak megtérítése mellett 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítésnek, és ezen összeg után
11. április 18-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak a megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Nem vagyoni kártérítés iránti követelésüket jogelődjük munkaképesség csökkenésére, pszichés egészségromlására és életvitelének megnehezülésére alapították. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperesek jogelődjének kárait az indokolt mértékben megtérítette. Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek külön-külön és egymás között egyenlő arányban megosztva 1.086.083 forint vagyoni kártérítést, és ezen összeg után az ítéletben meghatározott részösszegek után az ítéletben megjelölt időpontoktól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest a peren kívül teljesített összeg után járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére is. Ezt meghaladóan a keresetet - a nem vagyoni kártérítés iránti kérelemre is kiterjedően elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként külön-külön 68.961-68.961 forint perköltséget. Az alperest 45.275 forint állam által előlegezett költség és 65.156 forint illeték, a felpereseket 240.820 forint illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában a felperesi jogelőd nem vagyoni káraként értékelte a jogelőd mozgáskorlátozottságát, valamint azt, hogy maradványtünetei élete végéig fennálltak. Nem vagyoni kárként vette figyelembe azt is, hogy a felperesi jogelőd mozgáskorlátozottsága hátrányosan befolyásolta mindennapi életvitelét, egyaránt kihatott szabadidős tevékenységeire és magánéletére. Úgy foglalt állást, hogy az alperes által peren kívül teljesített 2.000.000 forint kártérítés alkalmas a felperesi jogelődöt ért személyi hátrányok kiküszöbölésére, ezért a felperesek nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozatlannak ítélte meg. Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Fellebbezési kérelmük arra irányult, hogy a másodfokú bíróság részben változtassa meg az elsőfokú ítéletet, és kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 1.000.000-1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, és ezen összegek után
12. április 18-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Igényt tartottak a másodfokú eljárással felmerült költségeik megfizetésére is. Előadták, hogy jogelődjük 55 éves volt a baleset bekövetkezésekor. Hangsúlyozták, hogy a perben beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a 30 % mértékű munkaképesség csökkenésen kívül a felperesek jogelődjének testén torzító hegek maradtak vissza, ami jelentős kozmetikai hátrányt jelentett. Kiemelték, hogy a balesetre visszavezethető állapota - lábának mozgáskorlátozottsága - közepes, egyes esetekben nagymértékben nehezítette jogelődjük mindennapi életvitelét. Előadták azt is, hogy jogelődjük a lábán keletkezett nyílt törés látványát nem tudta feldolgozni, a kórházi ápolás alatt távol került a családjától, a bezártságot és az ágyhoz kötöttséget nehezen viselte. Hivatkoztak arra, hogy jogelődjüknek erős fájdalmai voltak, emiatt csak keveset tudott aludni. Kifejtették, hogy a balesetből eredő egészségromlása és maradandó károsodása következtében sérült jogelődjük testi épség- és egészség védelméhez fűződő személyiségi joga, ami a Ptk.
13. §