Pf.20690/2014/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.690/2014/8.szám A (település neve)i Ítélőtábla dr. Halasy Andrea ügyvédáltal képviselt felperesnek - a személyesen eljáró alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a (település neve)i Törvényszék

1. június
2. napján kelt 2.P.22.229/2013/
3. számú ítélete ellen az alperes
4. és
5. sorszám alatt benyújtott, és a másodfokú eljárás során
6. sorszám alatt kiegészített fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: .Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit az alábbiak szerint megváltoztatja: Az
7. számmal jelölt kereseti kérelem tekintetében is elutasítja a keresetet. Az alperes perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 15 700 (tizenötezer-hétszáz) Ft-ra, a megelőző másodfokú illeték összegét 36 000 (harminchatezer) Ft-ra felemeli, az alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 5300 (ötezer-háromszáz) Ft-ra, a megelőző másodfokú eljárási illeték összegét pedig 12 000 (tizenkettőezer) Ft-ra leszállítja. A jelen másodfokú eljáráshoz kapcsolódóan feljegyzett 48 000 (negyvennyolcezer) Ft eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS Az alperes az
8. december
9. napján kelt szerződéssel bérbe vette az önkormányzati tulajdonban álló (település neve), (ingatlan címe) szám alatti, nem lakás céljára szolgáló pince helyiséget, amelyet a saját költségén étteremmé alakított át, azt folyamatosan üzemelteti. Az alperes és a bérbeadói jogokat gyakorló (település neve)-i (I.) Zrt. között
10. évben vita alakult ki az alperes által fizetendő bérleti díj összege tárgyában. Miután megegyezni nem tudtak, az (I.) Zrt.
11. június
12. napján rendes felmondással indokolás nélkül felmondta a helyiségbérleti szerződést
13. július
14. napjára, majd (település neve) Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint a bérlet tárgyát képező ingatlan tulajdonosa a (település neve)i Városi Bíróság előtt 4.P.22.364/
15. szám alatt peres eljárást kezdeményezett az alperessel szemben a helyiség kiürítése iránt. Az alperes védekezésként a felmondás érvénytelenségére hivatkozott. Előadta, hogy a bérlemény jelenlegi állapota az általa végeztetett jelentős beruházások eredményeként alakult ki, ezt azonban a bérbeadó az általa igényelt bérleti díj megállapítása során figyelmen kívül hagyta, és ezért nem jött létre közöttük megállapodás. Álláspontja szerint a bérbeadó a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeivel ellentétesen gyakorolta a felmondási jogát. A per a bíróság érdemi döntése nélkül zárult, mert a felek peren kívüli megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a bérleti jogviszonyt visszamenőleges hatállyal helyreállították és megegyeztek a bérleti díj mértékében. A bérleti szerződéssel kapcsolatos jogvita során a tulajdonos illetve a bérbeadó képviseletét az ügyvéd foglalkozású felperes látta el. A per időtartama alatt,
16. november
17. napján a felek a felperes irodájában a bérleti jogviszonnyal kapcsolatban megbeszélést tartottak. Az itt elhangzottakról az alperes a felperes hozzájárulása nélkül hangfelvételt készített, amit a helyiség kiürítése iránti perben bizonyítékként csatolt, továbbá megküldte azt a (település neve) Megyei Jogú Város Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottsága tagjainak, a (napilap neve) című lap újságírójának, valamint a Debreceni Városi Ügyészségnek, ahol feljelentette a felperest. A Lakásügyi Bizottság a
18. október 10-én és
19. november 21-én tartott ülésein foglalkozott az alperes bérleti jogviszonyával kapcsolatban felmerült vitával. A november 21-i ülésen a felperes tájékoztatta a bizottság tagjait arról, hogy a bérleti díj összegéről folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a bérbeadó a bérleti szerződést felmondta. Ismertette az alperesi bérlemény közelében található egyes önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek után fizetett bérleti díjak összegét, és úgy nyilatkozott, az alperes a felét fizeti annak, mint amennyit a környezetében található bérlemények bérlői. Erre figyelemmel az alperes bérleti jogviszonyának felmondását jogszerűnek minősítette. A helyiség kiürítése iránti per folyamatban léte alatt az alperes egy
20. január
21. napján kelt levelet juttatott el (település neve) Megyei Jogú Város Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottságának. A levél tartalma szerint annak célja a bizottság tagjainak tájékoztatása volt arról, hogy a bérbeadói jogokat gyakorló önkormányzati cég a helyiségbérleti jogviszonyokban „zsarolásszerű eszközökkel érvényesíti jogszerűtlen követelését, és e követelése biztosítása érdekében hamis adatok szolgáltatásával vezeti félre a képviselő-testületet". A levélben az alperes beszámolt arról, hogy az (I.) Zrt. a perbeli helyiségbérleti szerződést felmondta, ismertette a felmondás előzményeit, az üggyel kapcsolatos álláspontját és az azt alátámasztó érveit. Ennek során több ízben megnevezte a felperest, utalva annak személyes érdekeltségére. Egyebek mellett kijelentette: „Tapasztalnom kellett azonban, hogy a bérbeadó - annak érdekében, hogy a képviselők előtt a velem szemben alkalmazott rendes felmondását elfogadhatóvá tegye, megtévesztette, szándékosan félrevezette az ügyemben információt kérő városi és országgyűlési képviselőket is." (
22. pont) „…sorozatos, valótlan állításaival rossz színben tüntetett fel a képviselő-testület előtt. Hamisan azt állította például, hogy velem szemben csak a reális bér elérésére törekszik, velem nem lehet a reális bérleti díjban megállapodni (
23. pont)..." A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy a hozzájárulása nélkül hangfelvételt készített és azt felhasználta, megsértette a hangfelvételhez fűződő személyiségi jogait. E körben kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint a hangfelvételt tartalmazó kazetták megsemmisítésére kötelezését. Kérte továbbá megállapítani, hogy az alperes a (település neve) Megyei Jogú Város Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottságának tagjai részére írt levelében tett valótlan - a felperes által nyolc pontban felsorolt tényállításaival illetve a való tények hamis színben történő feltüntetésével megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, és kérte az alperest a további jogsértéstől eltiltani. A Lakásügyi Bizottsághoz írt alperesi levéllel kapcsolatos keresetétől utóbb elállt, az alperes azonban az elálláshoz nem járult hozzá. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A bizottsághoz intézett levélhez fűződő igény kapcsán előterjesztett védekezése szerint a levél megírására az (I.) Zrt-vel kialakult jogvita adott okot, a levélben írt közlések nem a felperesre, hanem a bérbeadóra vonatkoznak. Kiemelte, a kereset
24. és
25. pontjában megjelölt közlésben a felperes neve említésre sem került, emellett a
26. pontban írt közlés valóságtartalma igazolható. Állította, hogy a felperes volt az, aki az ő személyiségi jogait megsértette, az ebből eredő igényének érvényesítése iránt viszontkeresetet terjesztett elő. A hangfelvétellel és a Lakásügyi Bizottsághoz írt levél felperesi keresetben 3-
27. pontokkal jelölt közléseivel kapcsolatos kereset, valamint a viszontkereset tárgyában a per a Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.292/2009/27, a (település neve)i Ítélőtábla Pf.II.20771/2011/3, a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.327/2012/9., a (település neve)i Törvényszék 2.P.20.871/
28. és a (település neve)i Ítélőtábla Pf.II.20.538/2012/
29. számú határozataival jogerősen befejeződött, míg ezt meghaladóan az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltségre és az eljárási illetékre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a perrel érintett levél első részében az alperes a felperes személyét nem nevesíti ugyan, a levél egészének tartalmából viszont az az álláspontja tűnik ki, hogy a felperes személyét „felelősnek" tartja a kialakult helyzetért. A bérbeadó és a felperes személyét „összemossa", összességében azonban a felperes személyére, magatartására vonatkozó kijelentéseket tesz, és kifejezésre juttatja azt az álláspontját, miszerint a felperes személyes érdekeltségénél fogva nem képes megbízója érdekeit megfelelően képviselni. Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresetlevél
30. és
31. pontjában megjelölt közlések tekintetében a felperes rendelkezik perbeli legitimációval. Megállapította továbbá, hogy a kijelentések sértő tényállítást tartalmaznak, amelyek csak akkor nem alapozzák meg a jóhírnév megsértésének a megállapítását, ha valónak bizonyulnak. A megismételt eljárásban a felperes - a még jogerősen el nem bírált körben - keresetét változatlanul fenntartotta. Az alperes továbbra is a kereset elutasítását kérte, megismételve a per korábbi szakaszaiban részletesen kifejtett védekezését. A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát a
32. január hó
33. napján kelt, (település neve) Megyei Jogú Város Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottságának tagjaihoz címzett levelének azzal a közlésével, hogy a felperes „megtévesztette és szándékosan félrevezette az ügyében információt kérő városi és országgyűlési képviselőket", míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest 13 100 Ft elsőfokú és 30 000 Ft másodfokú, az alperest 7900 Ft elsőfokú és 18 000 Ft másodfokú eljárási illeték állam javára történő megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 23 750 Ft első- és másodfokú perköltséget. Határozatának indokolása szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az önkormányzati és országgyűlési képviselőket szándékosan félrevezette illetve megtévesztette a perbeli ingatlan után fizetendő bérleti díj mértékének meghatározása tárgyában. A peres iratok között rendelkezésre álló bérleti szerződések és szakértői vélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes helytállóan tájékoztatta a Lakásügyi Bizottságot arról, hogy az (I.) Zrt. által érvényesíteni kívánt bérleti díj nem eltúlzott, az alperes és az (I.) Zrt. között a bérleti díj emeléséről folytatott tárgyalásoknak az volt a célja, hogy az alperes az általa bérelt ingatlan közelében található más bérlemények után fizetetthez hasonló összegű bérleti díjat fizessen. Kifejtette, a bérleti díj meghatározása szempontjából a felperes illetőleg az általa képviselt (I.) Zrt. és az alperes eltérő jogi álláspontot képviselt, a felperes a saját álláspontjáról tájékoztatta a Lakásügyi Bizottságot, és ennek során valótlan tényeket nem közölt. Ugyanakkor valósnak találta azt az alperesi kijelentést, amely szerint a felperes tévesen és valótlanul állította, hogy a reális bérleti díjban nem lehet vele megállapodni. Rámutatott, az (I.). Zrt. által az alperestől eredetileg kért bérleti díj mértéke irreálisan magas volt, amelyet egyrészt maga a felperes is elismert a perbeli hangfelvételen, másrészt ezt támasztja alá az is, hogy utóbb az alperessel lényegesen alacsonyabb bérleti díjban állapodtak meg. A megállapodás tényét és az annak során meghatározott - az alperes által felajánlottal megközelítőleg azonos összegű - bérleti díj mértékét akként értékelte, hogy az cáfolja a felperesnek azt a nyilatkozatát, miszerint az alperessel nem lehetett volna megállapodni a reális mértékű bérleti díjban. A felperes személyes meghallgatásának elrendelésére valamint a hangfelvétel meghallgatására irányuló alperesi bizonyítási indítvány teljesítését mint szükségtelent mellőzte. Utalt arra, hogy a hangfelvétel rendelkezésre áll írásban rögzített módon, és az a Kúria Pfv.IV.21.327/2012/
34. számú ítélete alapján bizonyítékként a jelen perben felhasználható, míg az
35. és
36. számú közlés valóságtartalmát illetően a felperes meghallgatása nélkül is hozható érdemi határozat a rendelkezésre álló adatok alapján. Ugyancsak indokolatlannak találta (személy neve) tanúkénti meghallgatását, mivel egyrészt az alperes ezt az indítványát elkésetten terjesztette elő, másrészt nevezett meghallgatása nélkül is elegendő adat állt rendelkezésre az ítélet meghozatalához. A pervesztesség, pernyertesség arányát 5/8 - 3/8 arányban határozta meg az alperesre nézve kedvezőbben abból kiindulva, hogy a felperes által kifogásolt 8 közlés közül a kereset 3 közlést illetően bizonyult alaposnak, és ennek alapulvételével határozta meg számszerűen a felek által fizetendő elsőfokú és megelőző másodfokú eljárási illetéket, valamint az alperes által a felperesnek fizetendő - a felperes jogi képviseletének ellátásával felmerült - perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását. Kiemelte, hogy fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolása ellen is irányul. Fellebbezésének több ízben kiegészített indokolásában hangsúlyozta, az elsőfokú ítéletben név- és dátumelírások vannak, az hiányosan és pontatlanul tartalmazza az önkormányzatnak írt leveléből és a hangfelvételből beemelt idézeteket, és nem rögzít releváns körülményeket. Ez utóbbiakat részletezte. Kérte erre figyelemmel az elsőfokú ítélet kijavítását és tényállási részének kiegészítését. Álláspontja szerint az első fokon eljárt bírótól nem volt várható az ügy tárgyilagos megítélése, döntése nem felel meg a belső meggyőződésének. A korábbi eljárásban ugyanis a felperes igényét mind a nyolc kereseti kérelem tekintetében - beleértve a jelenlegi eljárás tárgyát képező első és második kereseti pontot is - elutasította, a jelenlegi ítélete ugyanakkor ellentétes a korábbi határozatával, holott az irányadó tényállás nem változott. Állította, maga a bíró nyilatkozott úgy, nem ért egyet a korábbi döntését hatályon kívül helyező másodfokú határozatban foglaltakkal. Fenntartotta a felperes perbeli legitimációjának hiányára vonatkozó álláspontját, hangsúlyozva, hogy az eljárás tárgyát képező nyilatkozatai nem a felperesre, hanem a bérbeadóra vonatkoznak. Alkotmánybírósági, ítélőtáblai és kúriai döntésekre, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozással kifejtette ugyanakkor, a bérleti díjjal kapcsolatos vita közügynek, a bérbeadót képviselő felperes közszereplőnek minősül, aki a véleménynyilvánítási szabadságból következően köteles tűrni az őt, mint közszereplőt ért kritikát. Kérte, a bíróság minősítse joggal való visszaélésnek a felperes személyiségi jogi jogvédelmi igényét. Hangsúlyozta, a közérdek védelme vezérelte levele megírásakor, részletezte az ezt alátámasztó érveit. Hiányolta, hogy az ítélet nem rögzíti, saját, közvetlen érdekén kívül mik voltak azok az okok, amelyek miatt az önkormányzatnak megírta a perbeli levelét, holott abban a track-ekre bontott, csatolt hangfelvétel konkrét trackszámaira hivatkozással megjelölte, a felperes a hangfelvétel mely részén állít olyan közérdekű információt, ami az önkormányzat illetve a 100 %-os önkormányzati tulajdonú cég jogellenes működését igazolja. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el, jogszerűen állította-e levelében az önkormányzati vagyonnal való felelőtlen gazdálkodást, pedig a hangfelvételen a felperes maga ismerte el, neki nem az önkormányzat, hanem a cég érdekei a fontosak. Nem értékelte továbbá e tekintetben azt sem, hogy az önkormányzat a felperes helyett fizetett ki neki perköltséget, ami szintén az önkormányzat vagyonát csökkentette. Az ügy érdemét illetően kiemelte, a felperes azzal tévesztette meg a bizottságot, hogy az ügy megítélése szempontjából jelentős tényeket, körülményeket elhallgatott: nevezetesen nem tájékoztatta a bizottságot arról, hogy a bérbeadó által követelt bérleti díj nem reális, bíróság előtt nem állná meg a helyét, egy ilyen pert a bérbeadó elveszítene, ezért követelésének csak nyomásgyakorlással tud érvényt szerezni, továbbá, hogy egy visszadátumozott, azaz hamis szerződéssel akarja őt (az alperest) elzárni attól, hogy a beruházásai megtérítését követelhesse, holott - a hangfelvételen rögzített beszélgetésből kitűnően - mindezzel tisztában volt. Érvelése szerint a felperes azért tévesztette meg a képviselőket annak az állításával, hogy a tőle kért bérleti díj méltányos, mert ezzel azt a látszatot keltette, mintha a bérbeadó által követelhető bérleti díj mértékét növelhetné a bérlő által elvégzett beruházás, holott tudta, hogy ez nem jogszerű, mert csak egy szenespince bérleti díját lehetne követelni. Ugyancsak megtévesztő volt a felperes magatartása, amikor a hozzá forduló képviselőket arról győzte meg, hogy neki (az alperesnek) kötelező elfogadni a bérbeadó által meghatározott - reálisnak tekinthető - bérleti díjat, ellenkező esetben a bérbeadó jogszerűen mondhatja fel a bérleti jogviszonyt. Utalt arra, a bizottsághoz írt levelében nem arra hivatkozott, hogy a vele szemben érvényesíteni kívánt bérleti díj más üzletek bérleti díjához képest ne lenne arányos. Megítélése szerint irreleváns, hogy ki, mikor milyen álláspontot képviselt a fő- és a kiegészítő tevékenységre kérhető bérleti díjról. Kifejtette, az
37. és a
38. kereseti pontokhoz tartozó szövegrészek együvé tartoznak, ugyanannak a gondolatnak az elválaszthatatlan részei, ezért ha a
39. ponthoz tartozó közlés tekintetében a kereset alaptalan, nem lehet alapos az
40. pontot illetően sem, hiszen a képviselők megtévesztéséhez az is hozzátartozik, hogy a felperes hamisan állította, hogy vele (az alperessel) szemben csak a reális bérleti díj elérésére törekszenek. Érvelése szerint az ügyet ahhoz képest kell megítélni, amit a
41. januárjában írt levele tartalmaz, és amely információk akkor az ő (alperes) rendelkezésére álltak a felperes jogi képviselőként kifejtett tevékenységével kapcsolatban. Nem vehetők ezért figyelembe a
42. szeptemberében született szakértői vélemény, valamint a felperes által 2014-ben csatolt irreleváns dokumentumok. Véleménye szerint érthetetlen az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, miszerint „alapvetően a bérleti díj meghatározása szempontjából a felperes illetőleg az általa képviselt (I.) Zrt. és az alperes eltérő jogi álláspontot képviselt". Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza a kereset első és második pontjaihoz tartozó, az ügy megítélése szempontjából fontos, korábban a bíróság által is ekként értékelt mondatokat. Álláspontja szerint a felperes hangfelvételen tett nyilatkozata, a büntetőeljárás során tett tanúvallomása, a bérbeadóval kötött megállapodásának tartalma és az a tény, hogy a bérbeadó vállalta, hogy az ingatlan kiürítési perben felmerült költségei megtérítéseként megfizet neki 1 600 000 Ft-ot, egyértelműen igazolják, hogy a felperes szándékosan félrevezette, megtévesztette a bizottság tagjait. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg személyesen a felperest, nem hallgatta meg a hangfelvételt, és nem ismertette teljes terjedelmében a bizottsághoz írt levelét. Kérte, hogy az ítélőtábla ezeket pótolja a másodfokú tárgyaláson. A jogerős részítéleteket illetve az azok meghozatalát megelőző eljárásokat érintően is megfogalmazott kifogásokat a fellebbezésében. Kérte, a bíróság találja meg saját hatáskörében a jogszerűtlen jogerős részítéletek helyesbítésének eljárásjogi lehetőségét, mivel a felperes teljes keresete jogszerűtlen. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alapos. A Pp.
43. §