Kfv.37130/2007/7 – Kúria

Kfv.IV.37.130/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tatár László ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság mint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutódja - alperes ellen fogyasztóvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Somogy Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 20.K.20.831/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 20.K.20.831/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége
6. november
7. napján ellenőrzést végzett a felperes Fürdő-Szaküzlet elnevezésű, építési anyagok és szaniter áruk üzletében. Ezt követően a
8. november
9. napján kelt 8479/13/1/
10. számú határozatával kötelezte a felperest, hogy a szaküzletben értékesített négyféle hidromasszázs kádhoz, négyféle mosdókagylóhoz és hatféle zuhanykabinhoz az építőipari műszaki engedélyt szerezze be, megfelelő tartalmú szállítói megfelelőségi nyilatkozatot biztosítson. A feltárt hiányosságok miatt az elsőfokú hatóság a
11. december
12. napján kelt 7426/3/
13. számú határozatával 800.000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a felperest. A felperes mindkét határozat ellen fellebbezéssel élt, amelynek elbírálása során az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte. A keresetindítást követően az alperes határozatait saját hatáskörben módosította; megállapította azt, hogy a hidromasszázs kádakra és zuhanykabinokra építőipari műszaki engedélyt nem kell a felperesnek beszereznie, mivel ezen termékekre vonatkozóan létezik honosított, harmonizált szabvány. Erre figyelemmel a módosító határozatával törölte ezen termékek vonatkozásában az építőipari műszaki engedély beszerzésére kötelezést, míg határozatával a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság összegét 500.000 Ft-ra szállította le. A felperes keresetét a módosító határozatokkal szemben is fenntartotta. Álláspontja szerint a vizsgált mosdókagylók nem építési terméknek, hanem fürdőszoba-bútornak minősülnek, figyelemmel arra, hogy vámkezelésük a fürdőszoba-bútorhoz tartozó vámtarifa-szám szerint történt. Hivatkozott arra, hogy ezek nem állandó jelleggel kerülnek beépítésre a fürdőszobába, illesztésük nem olyan tartósan történik, mint az építési anyagoké; oldható kötésekkel vannak csatlakoztatva, hasonlóképpen, mint pl. egy mosógép vagy mosogatógép. Mivel nem építési termékek, így műszaki, építőipari-műszaki engedélyt, illetőleg ezek alapján szállítói megfelelőségi nyilatkozatot mellékelni nem kellett. A felperes álláspontja szerint az EK-szerződés
14. cikkét, illetőleg a 89/106/EGK Irányelv preambulumának
15. bekezdését sérti azon eljárás, mellyel az alperes a felperesek által kiállított iratokat nem fogadja el jogszerűnek, és ezzel az áruk szabad mozgását akadályozza, illetőleg jelentős mértékben korlátozza a Közösség területén. Hangsúlyozta a felperes azt is, hogy az alperes a tényállástisztázási kötelezettségének nem tett eleget, ezáltal megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
16. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
17. § /1/ bekezdését és
18. § /1/ bekezdését is. Kifogásolta a felperes a bírság összegszerűségét, az e körben figyelembe vett körülményeket, és eljárási jogszabálysértésként jelölte meg azt, hogy a fellebbezés elbírálásával a másodfokú hatóság késedelmeskedett, továbbá megtagadta az ügyvédi munkadíj megelőlegezését, a Ket.
19. § /1/ bekezdésében,
20. § /2/ bekezdésében,
21. § /2/ bekezdés
22. pontjában írtakat megsértve. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy módosított határozataiban az eljárt hatóság a tényállást a Ket.
23. §-a szerint megfelelően tisztázta, és határozata megalapozott. Kifejtette a megyei bíróság, hogy annak megállapítására, miszerint a mosdókagylók építési terméknek minősülnek vagy sem, elegendő volt az erre vonatkozó hatályos magyar jogi szabályozás értelmezése, így az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése szükségtelen. Olyan uniós normát a felperes nem jelölt meg, amellyel ellentétes lenne a magyar szabályozás; a magyar jogszabály értelmezése viszont előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem lehetséges. Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/
24. /I. 25./ BM-GKM-KVVM együttes rendelet /a továbbiakban: R./
25. § /1/ bekezdésére hivatkozással megállapította a megyei bíróság, hogy a mosdókagyló ezen kritériumnak megfelel, mivel azt azért állítják elő, hogy az építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A felperes által megjelölt mosógép esetében ez nem áll fenn. A mosdókagyló, ugyanúgy pl. a fürdést, vagy a melegvíz-ellátást szolgáló kazán valóban jelentősebb károsodás nélkül leszerelhető, azonban a jogalkotó nem ezt a kritériumot állította előtérbe, hanem azt, hogy milyen céllal állítják elő a terméket; ez pedig egyértelműen az, hogy az építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A példaként felhozott mosógép esetében nem ez az előállítás célja, azok mobilizálhatók, egyik épületből a másikba átvihetők, beépíthetők, míg ez a mosdókagylók, vagy kazánok esetében nem mondható általánosnak. Kifejtette azt is a megyei bíróság, hogy az ingatlanokban, lakásokban az építési engedély, illetőleg a használatbavételi engedély kiadásának előfeltétele az, hogy fűtésrendszerrel, vízvételi, tisztálkodási lehetőséggel rendelkezzen az épület; az engedélyezési tervrajzokon a mosdókagylók beépítési helye általában feltüntetésre kerül, amely szintén azt támasztja alá, hogy ezen termékek előállításának célja az, hogy tartósan, állandó jelleggel építsék be az építményekbe. Így a mosdókagylók - a fentiek szerint - építési terméknek minősülnek, és vonatkozik rájuk az R.
26. § /1/ bekezdése, mely szerint forgalomba hozni /továbbforgalmazni/ vagy beépíteni csak megfelelőségi igazolással rendelkező, építési célra alkalmas építési terméket szabad. Hivatkozott a megyei bíróság az R.
27. § /2/ bekezdésére és
28. § a/, b/ és c/ pontjára. Megállapította ezen jogszabályok összevetéséből, hogy a forgalomba hozatal feltétele az, hogy az építési termékek jelen esetben a mosdókagylók megfelelőségi igazolással rendelkezzenek, amely akkor adható ki, ha az adott termék jóváhagyott műszaki specifikációval rendelkezik, mely a mosdókagylók esetében az a/ és b/ pontban írtak hiányában a c/ pontban megjelölt építőipari műszaki engedély. Mivel a perbeli termékek ezzel az engedéllyel nem rendelkeztek, így jogszerűen tett megállapítást a fogyasztóvédelmi hatóság, amikor ezen engedély beszerzésére kötelezte a felperest, és ennek hiánya miatt fogyasztóvédelmi bírság szankciót alkalmazott vele szemben. Utalt arra is a megyei bíróság, hogy a zuhanykabinok és a hidromasszás kádak tekintetében a módosított határozat jogszabályszerű. Az R.
29. § a/ pontja szerint ezen termékek honosított, harmonizált szabvány, műszaki specifikációval rendelkeznek; ezt a módosított határozatban az alperes is elismerte. Ez a harmonizált szabvány - mint műszaki specifikáció képezheti a megfelelőség igazolási eljárás alapját. Az R.
30. § /1/ bekezdésére,
31. és
32. §-ára hivatkozással megállapította a megyei bíróság, hogy a felperes által hivatkozott jegyzőkönyvek nem minősülnek kijelölt tanúsító szervezet által kiállított megfelelőségi tanúsítványnak, és nemvitásan a felperes által forgalmazott - és az alperes által vizsgált - termékek esetében szállítói megfelelőségi nyilatkozattal kellett igazolni a megfelelőséget a felperesi forgalmazónak. Ezen nyilatkozatot az R.
33. § /1/ bekezdése szerint a termékhez kellett volna csatolnia, hogy azt a vásárló részére közvetlenül át tudja adni. Az R.
34. számú mellékletnek megfelelő tartalmú szállítói megfelelőségi nyilatkozat hiányát így jogszerűen állapította meg az eljárt hatóság, és kötelezte annak megszüntetésére a felperest, illetve alkalmazott vele szemben fogyasztóvédelmi bírságot. A bírság összegének megállapításakor - a megyei bíróság álláspontja szerint - az alperes mérlegelte az eset összes körülményét, a hiányossággal érintett termékek körét és értékét, illetőleg azt a hátrányt, melyet a fogyasztók elszenvedhettek azáltal, hogy nem megfelelő tartalmú megfelelőségi igazolást kaphattak a termékhez. Terhelő körülményként értékelte az alperes a halmozott jogsértést, míg mentő körülményként azt a tényt, hogy a társasággal szemben az elmúlt két évben hasonló jogsértés miatt nem került sor eljárás lefolytatására. Leszögezte a megyei bíróság, hogy a hatályos magyar jogszabályok alkalmazásával az alperes nem akadályozta az áruk szabad áramlását az Európai Unión belül, csupán a termékekhez kapcsolódó megfelelőséget tanúsító okiratok megfelelő tartalommal történő biztosítását írta elő, és ennek hiányát szankcionálta. A Ket.
35. § /1/ bekezdésébe ütköző eljárási jogszabálysértést az eljárt hatóságok nem valósítottak meg, amikoris külön határozattal kötelezték a hiányosságok megszüntetésére a felperest, másik határozatban pedig a bírságról rendelkeztek. Ugyanígy a határozat érdemére kihatással az a tény nem volt, hogy a Ket. 153.,
36. és
37. §-a szerint az ügyvédi munkadíj költségét a hatóság nem előlegezte meg. A felperes ennek ellenére élni tudott a jogorvoslati lehetőségekkel, így az ügyfél érdekérvényesítési lehetőségének jelentős korlátozása nem történt meg. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 155/A. § /1/ bekezdése alapján az Európai Közösségek Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezze a közösségi jog értelmezése érdekében, konkrét kérdéseket jelölt meg ezzel kapcsolatosan. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket.
38. § /2/ bekezdését,
39. § /1/ bekezdését, a Magyar Köztársaság Alkotmányának
40. § /1/ és /5/ bekezdését, az
41. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában
42. november 4-én kelt Egyezmény /Római Egyezmény/
43. cikkének
44. bekezdését /tisztességes tárgyaláshoz való jog/ és
45. cikkét /hatékony jogorvoslathoz való jog/. Kifejtette, hogy az építőipari műszaki engedély beszerzésére a felperes nem kötelezhető, mert a fogyasztóvédelmi hatóság nem jogosult önkényesen kiválasztani az R. értelmében sem, hogy a felperes a megfelelőségi igazolási eljárást az R.
46. §-ában felsorolt mely jóváhagyott műszaki specifikáció alapján folytassa le. A honosított, harmonizált szabványok léte vagy hiánya objektív tényező, honosított, harmonizált szabványok esetén a jogszabály szerint kizárt az építőipari műszaki engedély kiadása. Ha nincs honosított, harmonizált szabvány valamely termékre, akkor a szállító jogosult választani, hogy építőipari műszaki engedélyt, vagy európai műszaki engedélyt szerez be a megfelelőségi igazolási eljárás alapjaként szolgáló jóváhagyott műszaki specifikációként. Ennek megfelelően a fogyasztóvédelmi hatóság jogszabálysértés esetén csak arra jogosult kötelezni az eljárás alá vont ügyfelet, hogy „jóváhagyott műszaki specifikációt szerezzen be” az érintett termékekre; arra nem jogosult a hatóság, hogy önkényesen válasszon. A felperes álláspontja szerint az alperes eljárása és a magyar jog vonatkozó szabályairól kialakított értelmezése és a jogerős ítélet ellentétes a közösségi joggal. A közösségi jog értelmezése kapcsán vita esetén előzetes döntéshozatalnak van helye, az EK Szerződés
47. cikke alapján. A jogerős ítélet tehát az építőipari műszaki engedély beszerzésére kötelezés tekintetében sérti az EK Szerződés
48. cikkében foglalt áruk szabad áramlásának elvét, a 89/106/EGK Irányelv
49. cikkének
50. bekezdését, a 89/106/EGK Irányelv
51. cikkének
52. bekezdését és az R.
53. §-át, és
54. § /1/-/3/ bekezdéseit. A fogyasztóvédelmi bírság kifogásolása körében előadta a felperes, hogy önmagában súlyosító körülményként értékelni a specifikáció hiányosságát akkor sem lehetne, ha valóban hiányos lenne a specifikáció, hiszen ez a pénzbírságot megalapozó körülmény. Ha a pénzbírságot megalapozó körülményt egyből súlyosító körülményként is értékeli az alperes, akkor ugyanazt a körülményt kétszer értékeli a felperes terhére, ami a jelen ügyben is irányadó kétszeres értékelés tilalmába ütközik; tehát a jogerős ítélet itt sérti a Pp. 339/B. §-át. Megalapozatlannak és iratellenesnek tartotta a felperes az elsőfokú határozat halmozott jogsértésre vonatkozó megállapítását. Ez álláspontja szerint - ugyancsak kétszeres értékelést jelent, hiszen külön súlyosító körülményként értékelte az alperes a nagyszámú terméket jelentős mértékben érintő jogszabálysértést; majd külön súlyosító körülményként a halmozott jogsértést, ami ugyanazt a körülményt takarja. Továbbra is kifogásolta a felperes a felülvizsgálati kérelemben az ügyvédi munkadíj megelőlegezése tárgyában folyt alperesi eljárást, mely - álláspontja szerint - a Ket.
55. § /2/ bekezdésébe,
56. § /1/ bekezdésébe és
57. § /2/ bekezdés
58. pontjába ütközött. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
59. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 155/A. § /1/ bekezdése értelmében a bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti. Ezen jogszabályhely miniszteri indokolása értelmében az Európai Bíróság mellett a nemzeti bíróságok is kapcsolatba kerülnek a közösségi joggal. Előfordulhat, hogy valamely konkrét ügyben merül fel a közösségi jog alkalmazása, egyes szabályainak értelmezése, esetlegesen egy-egy közösségi aktus érvényessége. A nemzeti bíróságok közösségi jogalkalmazásának megkönnyítése érdekében az Európai Bíróság előzetes döntést hozhat: · a Római Szerződés, vagy valamely azt kiegészítő - és csatlakozási szerződés értelmezéséről · a Közösség intézményei és az Európai Központi Bank által hozott aktusok, rendeletek, irányelvek, döntések, ajánlások érvényességéről és értelmezéséről, · a Tanács által létrehozott szervek alapszabályainak értelmezéséről, ha ezek az alapszabályok így rendelkeznek. A magyar jogszabályok értelmezése bíróságok hatáskörébe tartozik. azonban kizárólag a nemzeti Mivel a hazai szabályozás teljesen átvette az Irányelvben foglaltakat, ezért az Európai Bíróság megkeresése szükségtelen, mert a magyar jogszabályok értelmezésével a per eldönthető volt. A nemzeti jog értelmezése a nemzeti - azaz a magyar - bíróság feladata. Egyetértett tehát a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság e körben kialakított jogi álláspontjával, és a maga részéről is szükségtelennek tartotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemét illetően is osztotta a megyei bíróság jogerős ítéletében kifejtett álláspontját. A perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint az elsőfokú hatóság által
60. november 8-án készített jegyzőkönyv mellékletét képező 17 db szállítói megfelelőségi nyilatkozatból egyértelműen megállapítható, hogy a kifogással érintett termékek mosdóknak - és mint ilyenek, építési terméknek - minősülnek, tekintettel azok megnevezésére, illetve jellemzőire is. Az üzlet részéről jelenlévő alkalmazott a jegyzőkönyvben foglaltak tényszerűségét aláírásával elismerte, a jogsértések elkövetését nem vitatta; alaptalanul kifogásolta tehát a felperes az ellenőrzés lefolytatásának módját. Az R.
61. § /2/ bekezdése és
62. §-a alapján megállapítható, hogy a forgalomba hozatal feltétel az, hogy az építési termékek megfelelőségi igazolással rendelkezzenek, amely akkor adható ki, ha az adott termék jóváhagyott műszaki specifikációval rendelkezik, mely a mosdókagylók esetében a
63. § a/ és b/ pontjában írtak hiányában a c/ pontban megjelölt műszaki engedély. Az eljárás során kifogással érintett termékek ezzel az engedéllyel nem rendelkeztek, így tényszerű és jogszerű volt a fogyasztóvédelmi hatóság erre vonatkozó megállapítása. Az R.
64. §-a leszögezi, hogy ez a rendelet a Magyar Köztársaság és Európai Közösségek, és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben
65. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető
66. évi I. törvény
67. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a/ a Tanács 89/106/EGK Irányelve az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, amelyet módosított a Tanács 93/68/EGK Irányelve; b/ a bizottság 94/23/EK határozata az európai műszaki engedélyre vonatkozó közös eljárási szabályokról; c/ a bizottság 97/571/EK határozata az építési termékekre vonatkozó európai műszaki engedély általános mintájáról. Az építőipari műszaki engedély beszerzésére vonatkozó kötelezés tehát nem sérti az áruk szabad áramlásának elvét, tekintettel arra, hogy az R-ben foglaltak és az alperesi hatóság szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról szóló 89/
68. /V. 8./ Kormányrendelet
69. § e/ pontja alapján kötelezte a felperest az ellenőrzés során észlelt hiányosságok megszüntetésére az alperes. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az R. már egy harmonizált jogszabály, amely összeegyeztethető a Római Egyezményben foglalt valamennyi alapelvvel, továbbá a felperes által is hivatkozott 89/106/EGK Irányelv rendelkezéseivel. A fogyasztóvédelmi bírság mértékével kapcsolatos felülvizsgálati kérelembeli kifogásokat illetően kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fogyasztóvédelemről szóló
70. évi CLV. törvény /a továbbiakban: Fgytv./
71. §-a rendelkezik arról, hogy milyen szabályok vonatkoznak a bírság kiszabására. A felperes hiányos tartalmú megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezett, illetve nem szerezte be a megjelölt termékekre nézve az R-ben nevezett műszaki specifikációt; nem lehetett megállapítani, hogy azok megfelelő minőségűek, illetve biztonságosak voltak-e. Az eljáró hatóság a bírság összegének meghatározása során ezen körülmény figyelembevételével nem követett el jogsértést. Nem kifogásolható, hogy a hatóság figyelembe vette, hogy a jogsértéssel a felperes a fogyasztók érdekeit súlyosan sértette meg, hiszen jogsértése következményeként a fogyasztók nem győződhettek meg a termékek megfelelő minőségéről, illetve biztonságos voltukról. Nagyszámú és sokféle terméket érintő jogszabálysértés megállapítása - az e körben kialakult közigazgatási és bírói gyakorlat szerint megalapozottá teszi a halmozott jogsértés körülményének bírságösszeg meghatározása során való értékelését. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ket. szabályokat a megyei bíróság - eljárása során - nem alkalmazta, így meg sem sérthette. A közigazgatási eljárás körében megjelölt eljárási jogszabálysértések nem minősültek az ügy érdemére kiható, súlyos eljárási szabálysértésnek, így az egyébként megalapozott és jogszerű határozatok bíróság általi érintését nem tették lehetővé. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
72. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
73. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
74. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
75. /VI. 26./ IM rendelet
76. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
77. január
78. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő