A határozat elvi tartalma: A nevelési ellátás jogosultja törvényi fogalmát nem lehet szövegkötött nyelvtani értelmezése szerint alkalmazni, mert ebben az esetben olyan nevelési ellátást kellene a szülőnek visszatérítenie, amelyet igazolhatóan a gyermek ellátására fordított a gyermekről ténylegesen és saját háztartásában gondoskodó, utóbb gyámként elismert nagyszülő. A visszafizetési kötelezettség teljesítése a gyermeket ésszerű indok nélkül hagyná állami gondoskodás nélkül a peresített időszakban. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.625/2013/4.szám A Kúria a Vargáné dr. Magony Margit ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Dani Csaba osztályvezető jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár alperes ellen családtámogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- augusztus
- napján kelt 6.K.28.883/2013/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 6.K.28.883/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az elsőfokú hatóság a
- február 20-án kelt határozatával a felperest az
- november 20-án született T. I. nevű gyermeke után
- március
- és
- november
- között folyósított, jogalap nélkül felvett családi pótlék, összesen 121.800 forint visszafizetésére kötelezte. A határozatot azzal indokolta, hogy a gyermek kikerült a felperes háztartásából
- február 2-án, ezért az ügyfél
- március 1-től kezdődően családi pótlékra nem volt jogosult a családok védelméről szóló
- évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) rendelkezései alapján. A felperes méltányossági kérelemét az alperes
- május 18-án kelt határozatával elutasította. Indokolása értelmében a gyermek a nagyszülő háztartásába került. A Cst.
- §
(1)bekezdése, a 43. §
(6)bekezdése, valamint a 223/
- (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
- §-a alapján megállapította, hogy mivel a nagyszülő csupán
- november 14-én került kirendelésre a gyámhatóság által a kiskorú gyámjává, ezért a nagyszülő ettől az időponttól vált a családi pótlék jogosultjává. A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság)
- augusztus 29-én kelt ítéletével az alperes határozatát megváltoztatva elengedte a visszakövetelt 121.800 forint családtámogatási ellátást. A Bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes a méltányossági kérelem elbírálása során megsértette az alperest jogkörének méltányos gyakorlására kötelező, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §
(1)bekezdésében foglalt alapelvi szintű rendelkezést. Emellett az alperes a Cst. 43. §
(6)bekezdését szűkítő tartalommal értelmezte, amely jogszerűsége esetén azt eredményezné, hogy a peresített időszakban senki nem lenne jogosult a gyermek után családi pótlék ellátást igénybe venni annak ellenére, hogy a gyermek tényszerűen és igazolhatóan a nagyszülő háztartásában élt. Ez a jogértelmezés egyebekben ellentétes lenne a Cst. alapelvi rendelkezéseivel és azzal a törvényi indokoláshoz fűzött megállapítással, amely szerint a családi pótlék állami ellátásként a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentését célozza. Az alperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben kérte, hogy a Kúria a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hozzon új határozatot és utasítsa el a felperes keresetét, valamint perköltség igénye is volt pernyertesség esetére. Az alperes felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a Cst. 43. §
(6)bekezdése alapján az alperesi vezető méltányossági jogkörét a törvényi keretben alkalmazhatja. A felperes az állami ellátást olyan személynek adta át, aki a Cst. 6-
- §-ai alapján arra nem volt jogosult. Mivel a felperes esetében a méltányosság gyakorlásának együttes feltételei nem teljesültek, ezért a kérelmet el kellett utasítania. Téves és jogellenes tehát a Bíróságnak az az ítélete, amellyel a közigazgatási határozat megváltoztatásával maga mentesítette a felperest a visszafizetési kötelezettség alól. Az alperesi álláspont szerint a méltányossági jogkört az alperes vezetője gyakorolhatja, a Bíróság erre felhatalmazást a törvények alapján nem kapott. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében történő fenntartását indítványozta. az ítélet hatályában A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Bíróság jogszerűen értelmezte-e az alperes vezetője által gyakorolt méltányossági jogkör Cst.
- §
(6)bekezdése szerinti feltételrendszerét. Előjáróban utal a Kúria az Alaptörvény
- cikkére. A Kúria értelmezésében az Alaptörvény
- cikke két kötelezettséget ír elő a bíró számára: - a határozatnak alkotmányosnak kell lennie; - a jogszabályt az objektív, tehát a jogalkotói szándék szubjektív céljain túli, a józan észnek, a közjónak, az erkölcsnek és gazdaságosságnak megfelelő tartalommal kell alkalmazni. Az Alaptörvény alapján sem mellőzhető azonban a nyelvtani értelmezés, hiszen a jogszabály nyelvi formában válik megismerhetővé. Az Alaptörvény szerinti céltételezéses (teleologikus) értelmezés a nyelvi tartalom megismerése, majd pedig annak kudarca után válik elsődlegessé az értelmezés egyéb módszerei között. Eszerint az Alaptörvény
- cikke a döntés alkotmányossága mellett - azt az előírást fogalmazza meg, hogy nem alkalmazható pusztán a jogszabály nyelvtani értelmezése akkor, ha az a jogvita elbírálása - közigazgatási perben a közigazgatási határozat jogszerűsége -, a bírói döntés szempontjából abszurd eredményre vezetne. Az Alaptörvény bírói jogértelmezés számára előírt követelményének fentiek szerinti értelmezését támasztja alá egyebekben az Alkotmánybíróság 15/
- (V. 13.) AB határozata. Az Alkotmánybíróság szerint „[a] jogszabályszövegeknek azonban nemcsak nyelvtani, hanem más módszerek alapján történő értelmezése is lehetséges. (...) A szemantikai és a szintaktikai értelmezés azonban nem az egyedüli, kizárólagos módszer. Elemi formállogikai követelmény, hogy ha a nyelvtani értelem abszurd eredményre vezetne, azt el kell vetni, és más módszerek alapján más, a szó szerinti (exegetikus) értelemtől eltérő, adott esetben azzal szemben álló értelmet kell a jogszabályszövegnek tulajdonítani. (...)" {Abh. [33]} A Cst.
- §
(6)bekezdése szerint „[a] jogalap nélkül kifizetett és jogerős határozat alapján visszakövetelt családtámogatási ellátás összegét a magánszemély kérelmére a kincstár vezetője méltányosságból elengedheti, ha a visszafizetésre kötelezett személy az ellátás teljes összegét az arra jogosult személynek átadta, a felvett ellátás összege nem haladja meg a jogosultat megillető összeget és a jogosult nem részesült egyidejűleg az ellátásban." A méltányosság a mérlegelésen alapuló közigazgatási aktusok azon esete, amikor a közigazgatási szerv az egyébként alkalmazandó és az ügyfél számára negatív eredménnyel járó jogszabályok alkalmazása helyett az ügyfél javára pozitív megkülönböztetést érvényesít. A perbeli esetben a Cst. 43. §
(6)bekezdése olyan jogalkotói méltányosságnak tekintendő, amely a normatív feltételrendszer keretei között gyakorolható a jogalkalmazó hatóság által. A Cst. kizáró rendelkezése hiányában és figyelemmel a Pp. 339. §
(2)bekezdés n) pontjában foglaltakra is, az ilyen hatósági határozat a bíróság által felülvizsgálható és megváltoztatható. A bíróság reformatorius jogkörének gyakorlásakor lényegében a hatóság döntési jogkörét gyakorolja. A Cst. preambulumának és a céltételezés szintjén megfogalmazott rendelkezései egyértelművé teszik azt a Bíróság által is megfogalmazott tételt, amely szerint a Cst. megalkotását a családok és a gyermekek jólétéért érzett állami felelősség által vezérelve a szociális jogok érvényre juttatása és „a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése" tette szükségessé [Cst. 1. §]. Emellett a Cst. 3. §
(2)és
(3)bekezdése alapelvi szinten rögzíti a családoknak a gyermeknevelésre tekintettel nyújtott állami ellátások lényegét. Az ilyen ellátások lényege „(...) a gyermek egészséges, harmonikus fejlődésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának kiteljesítése." Az ilyen ellátások megkülönböztetés nélkül, „elismerve a család és a gyermekvállalás fontosságát" segítik a gyermeknevelést. Miközben tehát a Cst. 7. §
(1)bekezdés a) pontja rögzíti a nevelési ellátásra - a családi pótlék egyik formájára - jogosultak körét, megállapítható, hogy a kérdéses ellátás alapja és eredője a gyermek, a gyermek tényleges ellátása, nevelése. Hátrányos megkülönböztetésre vezetne az, ha a Cst. 34. §
(1)bekezdésén alapuló igénylés után, a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül, a Cst. 7. §
(1)bekezdés a) pontja alapján jogosult, illetve adott esetben valamely hatóság késlekedése folytán a gyermek nem jutna hozzá a minden gyermeket alanyi jogon megillető állami ellátáshoz. Tekintettel tehát a Cst. céljára, és figyelemmel a gyermek hátrányos megkülönböztetéstől mentes, az állami nevelési ellátáshoz való alanyi jogára a Kúria megállapította, hogy a gyermekről saját háztartásában ténylegesen gondoskodó rokon a nevelési ellátás szempontjából „tényleges jogosultnak" tekintendő. A Cst. 43. §
(6)bekezdése a méltányossági jogkör gyakorlását három feltétel teljesüléséhez köti: - a visszafizetésre kötelezett személy az összegét az arra jogosult személynek átadta, - a felvett ellátás megillető összeget összege nem haladja ellátás meg a teljes jogosultat - és a jogosult nem részesült egyidejűleg az ellátásban. A perbeli esetben a méltányosság valamennyi törvényi feltétele tényszerűen teljesült: a felperes nem tagadta, hogy az ellátás címzettjéről, az gyermekről
- február
- és
- december
- között nem maga, hanem a gyermek egyenesági rokona, nagyszülője gondoskodott. Nem volt vitatott a felek részéről az sem, hogy a felperes teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolt módon a részére folyósított nevelési ellátást egészében átadta a nagyszülő részére, amelynek összegszerűsége nem haladta meg a „tényleges jogosultat" megillető, azaz a gyermek ellátására jogszabályban megállapított 13.700 forint összeget. Végül nem volt vitatott a felek között az a tény sem, hogy a „tényleges jogosult" „jogszerű jogosulttá" vált
- november 14-étől, amikor a Mezőkovácsháza Város Gyámhivatala a nagyszülőt rendelte ki a gyermek gyámjául. Mindezen indokok alapján a Cst.
- §
(1)bekezdés a) pontjának szövegkötött nyelvtani értelmezése arra az abszurd eredményre vezetett volna, hogy olyan nevelési ellátást kellene a szülőnek visszatérítenie, amelyet igazolhatóan a gyermek ellátására fordított a gyermekről ténylegesen és saját háztartásában gondoskodó, utóbb gyámként elismert nagyszülő. A visszafizetési kötelezettség teljesítése a gyermeket ésszerű indok nélkül hagyná állami gondoskodás nélkül a peresített időszakban. A kifejtettek értelmében a Kúria megállapította, hogy a Bíróság a Cst. 43. §
(6)bekezdésének jogszerűen és az objektív teleologikus értelmezés kritériumainak megfelelően hozta meg ítéletét, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A sikertelen felülvizsgálati kérelemre tekintettel, és figyelemmel a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §
(1)bekezdésére, a Kúria az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárásban keletkezett perköltségének megfizetésére. Az alperest a felperes jogi képviseletére tekintettel terhelő perköltség összegét a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján határozta meg. Az eljárás tárgyi illetékmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékéről határozni nem kellett. Budapest,
- október
- Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró