Kfv.35782/2013/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A nyitótétel nagyságát az adózónak igazolnia kell. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.782/2013/6.szám A Kúria a dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adóés Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 1.K.27.096/2013/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi 1.K.27.096/2013/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy felhívásra - 70.000 (azaz eljárási illetéket. fizessen meg az államnak - külön hetvenezer) forint felülvizsgálati Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága a felperesnél 2000.-
6. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
7. február
8. napján kelt és fellebbezés hiányában április 4-én jogerőre emelkedett határozatával a felperes terhére
9. évre számolással - adókülönbözetet állapított meg, a további évekre vonatkozóan megállapításokat nem tett. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005.-
10. évekre szja és eho, 2006.,
11. évekre magánszemélyek különadója adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
12. május
13. napján kelt határozatával
14. évre a felperest összesen: 12.711.159 Ft adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 6.355.579 Ft adóbírság és 6.185.486 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A revízió 2006.,
15. évekre adókülönbözetet eredményező megállapítást nem tett. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
16. augusztus
17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a revízió megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival
18. évben nincs arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan az adózás rendjéről szóló
19. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló
20. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. Az indokolás rögzíti (egyebek mellett), hogy felperes a fellebbezésében kérte a
21. január 1-jei 25.707.291 Ft nyitótétel megnövelését. Az alperes szerint az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg a felperes
22. évet megelőző megtakarításait a már jogerős, korábbi vizsgálat eredményeként. Adózó azt az állítását, hogy 38.900.000 Ft-os megtakarítással kezdte a vizsgált időszakot, hitelt érdemlő bizonyítékkal nem támasztotta alá, a különbözeti összeg forrását nem jelölte meg. A nyitótétel összegszerűsége és e körben a felperesi hivatkozások elutasítása az elsőfokú adóhatóság részéről ezért jogszerű. A felperes közigazgatási pert kezdeményezett az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálat iránt, keresetében vitatta (egyebek mellett) a
23. évi vagyonmérleg január 1-jei tételére vonatkozó adóhatósági megállapításokat. A Veszprémi Törvényszék 6.K.20.021/2011/
24. számú elutasította. a
25. január
26. napján kelt ítéletével a felperes keresetét A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a
27. január
28. napján kelt Kfv.V.35.240/2012/
29. számú ítéletével a Veszprémi Törvényszék 6.K.20.021/2011/
30. számú ítéletének a
31. január 1-jei nyitótétellel kapcsolatos részét hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyebekben az ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítélete szerint: „a
32. évben az adózó bevallási kötelezettségét nem teljesítette, a revízió a vizsgálat során a kiadások fedezetére forráshiányt tárt fel, ezért az adóalapot az Art. 108.§ /1/ bekezdése szerint becsléssel határozta meg, és annak ellenére, hogy az elkészített forrás-felhasználás (készpénzmozgást feltüntető) vagyonmérleg január 1-jei nyitótétele az előző évekből származó megtakarítást tartalmazott, a lefolytatott bizonyítási eljárás 26.247.264 Ft adóalapnak minősülő forráshiányt eredményezett. A felperes keresetében vitatta a nyitótétel összegét, hangsúlyozva, hogy annak az általa megjelölt összege fedezi a
33. évi összes kiadását, így nem indokolt a becslés alkalmazása (…). A Kúria
34. évi nyitótétellel kapcsolatosan elsődlegesen rögzíti, a felek között nem volt vitatott, hogy az adóhatóság a felperesnél 2000.-
35. évekre szintén szja, eho adónemekben, illetve szintén bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként meghozott elsőfokú határozat fellebbezés hiányában - a perbeli adóellenőrzést elrendelő megbízólevél kiállítását megelőzően - jogerőre emelkedett. A 2000.-
36. adóévek ellenőrzése során a revízió az elsőfokú peres iratokhoz
37. sorszám alatt fűzött jegyzőkönyv szerint becslést nem alkalmazott, 2000., 2001.,
38. évekre megállapítást nem tett,
39. évre vonatkozóan - mivel a bevallástól eltérőt nem állapított meg - az ellenőrzés eredménye „nemleges" volt. A felperes a jegyzőkönyvre észrevételt nem nyújtott be, a határozat csak a
40. évi megállapításokat tartalmazza (…). Jogerő a döntéshez kapcsolódik, a alaki illetve anyagi jogerős határozat rendelkező részének és indokolásának nincsen olyan eleme, amelyre a jelen perben eljárt adóhatóság hivatkozott volna. Az Art. 87.§ /2/ bekezdése alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés teremt, mint amilyen a 2000.-
41. adóévekre, illetve a jelen perrel érintett 2005.-
42. évre végzett ellenőrzés is volt, amelynek újabb felülvizsgálatára, azaz az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt ellenőrzésére csak kivételes esetben és az Art.-ben meghatározott feltételek teljesültsége esetén kerülhet sor. A perbeli adóvizsgálat nem a 2000.-
43. évi ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt ellenőrzése volt, ezért a revízió a 2000.-
44. adóévekre vonatkozó megállapításokat érdemben nem értékelhette. A felperes azzal a közigazgatási eljárásban és a perben is egyetértett, hogy az adóhatóság a
45. évi vagyonmérleg január 1jei nyitótételében megtakarításokat tüntetett fel, annak összegét nem értékelte eltúlzott mértékűnek, hanem állítása szerint a feltüntetett összeg kevés, mert a megtakarítása nagyobb összegű volt. Az ellenőrzési jegyzőkönyv szerint a revízió a korábbi évekre lefolytatott ellenőrzés megállapításai, adatai alapján határozta meg a
46. év elejei megtakarítást, és utalt a
47. számú mellékletre. A jegyzőkönyv
48. számú melléklete (elkészítői név, keltezés nélküli) kimutatás, amely - a felek által nem vitatottan 2000.-
49. évekre felperesi bevételeket és kiadásokat tartalmaz éves bontásban,
50. december 31-ére azzal az összeggel, amelyet a revízió a
51. év nyitó tételeként szerepeltetett. E jegyzőkönyvi melléklet nincs hitelesítve, rajta az elkészítőjének adatai, keltezés nem található, a 2000.-
52. adóévek vizsgálatának a peres iratokhoz benyújtott és
53. sorszám alatt fűzött anyagában nem szerepel, ahogyan adat sincs arról, hogy a felperessel - e perrel érintett adóvizsgálatot megelőzően - ismertetve lett volna, a benne foglaltakra, illetve magára e mellékletre a 2000.-
54. adóévek vizsgálata alapján elkészített jegyzőkönyvben, illetve a határozatban hivatkozás nincsen, így reá vonatkozóan akár jogerővel kapcsolatosan, akár ítélt dologgal vagy ellenőrzéssel lezárt időszakkal összefüggésben a per jelen állásában - hivatkozni nem lehetséges. Az elsőfokú határozat tartalmazza (
55. oldal utolsó bekezdés), hogy az „adózónál korábban 2000.-
56. évekre lefolytatott ellenőrzés megállapításaiból, adataiból" állapította meg a revízió a
57. január 1-jei nyitótétel összegét. A felperes fellebbezésében kérte a megtakarítása összegének a megnövelését, és részletezte, hogy a
58. számú jegyzőkönyvi melléklet mely tételei nem megfelelőek. Az alperes a másodfokú határozat
59. és
60. oldalán rögzítette a fellebbezésben foglaltakat, majd a
61. oldalon a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként egyrészt helytállónak értékelte azt, hogy a revízió a 2000.-
62. évek vizsgálati eredményeit felhasználva állapította meg a
63. év nyitótételét, másrészt azt állapította meg, hogy felperes a revízió által beállított összegen felüli megtakarítást (annak megszerzését és abból meghatározott összegnek
64. január 1-jén való rendelkezésre állását) nem bizonyította.(…). A felperesnek a perben konkrétan azt kellett bizonyítania, hogy a
65. évi nyitó tétel adóhatóság részéről feltüntetett összege a valóságnak nem megfelelő, részleteznie és igazolnia kellett, hogy mely tételekből és milyen összegszerűséggel tevődött össze a keresetben hivatkozott megtakarítása, a
66. évet megelőzően mikor-hol-mennyit és milyen bizonyítékokkal bizonyítottan szerzett, és azokból mekkora összeg állt a rendelkezésére
67. január 1-jén. A felperesnek azt az állítását is igazolnia kellett, hogy a keresetében megjelölt valamennyi tételt az adóhatóság, nem vagy nem megfelelően értékelt, illetve, hogy a felhasznált, a jegyzőkönyv
68. számú mellékletét képező kimutatás hibás, hiányos. Ahhoz, hogy a megtakarítás körében előterjesztett keresettől való döntés megalapozott legyen, mindezen kérdéseket az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, és azt, valamint annak eredményét az ítéletnek tartalmaznia kell. A jogerős ítélet indokolása azonban a polgári perrendtartásról szóló
69. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak meg nem felelően - a
70. évi nyitó tételre vonatkozó kereseti kérelem körében olyan mértékben hiányos, hogy sem a Pp. 164.§ /1/ bekezdésének mikénti értékelése, sem a Pp. 206.§ /1/ bekezdésének mikénti alkalmazása nem állapítható meg. Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a
71. január 1-jén a felperes rendelkezésére állott megtakarítással kapcsolatos keresetrészre vonatkozó ítéletrészt hatályon kívül helyezte, és e tárgyban az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási eljárás eredményeként meghozott döntését a Pp. 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell megindokolnia, akként, hogy megállapíthatóak legyenek az ítéletből a felperes által előtárt bizonyítékok, azok mikénti értékelése, a keresetben hivatkozott megtakarítás minden egyes tételéhez tartozzon jogi indokolás, az teljes körű legyen." A megismételt eljárásban eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság - elsőfokú bíróság - jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint felperes a
72. év nyitó tételének, megtakarításának összegét az adóigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében 38.900.000 Ft-ban, a peres eljárásban 41.207.291 Ft-ban jelölte meg, a 2000.-
73. évekre a bevételeiről és kiadásairól kimutatást készített, a bankszámlája forgalmát kivonatokkal támasztotta alá, és kifejtette, hogy kronologikus vagyonmérlege igazolja a megtakarításainak
74. január 1-jén fennálló összegét. Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság és a bíróság ellenőrzéssel lezárt időszakra - így a 2000.-
75. évekre vonatkozóan megállapításokat nem tehet, felperesnek nem azt kellett igazolnia, hogy a korábbi években milyen kiadásai és bevételei voltak, hanem azt, hogy
76. január 1-jén milyen összegű megtakarítás állt a rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes az általa megtakarításként megjelölt összeg
77. január 1-jén való rendelkezésre állását bizonyítani nem tudta, a becsatolt kimutatások és bizonylatok a megtakarítás összegének igazolására nem alkalmasak, és kioktatás ellenére további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A felperes keresete a
78. január 1-jén fennálló nyitótétel vonatkozásában tehát megalapozatlan. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet nem felel meg a Pp. 206.§ /1/ bekezdésének, 275.§ /5/ bekezdésének, az Art. 108.§ /2/ bekezdésében, 109.§ /1/-/4/ bekezdéseiben és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
79. évi CXL. törvény 1.§ /2/ bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság megállapításai okszerűtlenek és iratellenesek, a tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le, a Kúria új eljárásra utasító ítéletének csak látszólag tett eleget, a bizonyítékok érdemi vizsgálata nélkül, korábbi jogi álláspontját megismételve utasította el a keresetet. Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275.§ /5/ bekezdése értelmében ha a Kúria az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kfv.V.35.240/2012/
80. számú kúriai ítéletben foglalt utasításokat teljes körűen teljesítette. A felperes vitatta keresetében a
81. évi nyitótétel adóhatóság által meghatározott összegét (25.707.291 Ft). Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg amint azt a Kúria Kfv.V.35.240/2012/
82. számú ítélete is tartalmazza -, hogy az Art. 87.§ /2/ bekezdése alapján ellenőrzéssel lezárt időszaknak minősülő 2000.-
83. adóéveket a perrel érintett adóvizsgálat nem értékelhette, így a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy
84. január 1-jén az általa közölt összegű nyitó tétellel rendelkezett. Közigazgatási perben a bíróság a Pp. 330.§ /2/ bekezdése alapján a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok /Pp. 166.§ /1/ bekezdés/. Az elsőfokú bíróság a
85. évi nyitó tétel kapcsán a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a per teljes iratanyaga, a felek képviselőinek nyilatkozatai alapján jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozó eljárási jogszabályokat nem sértette meg, okiratokat fogadott be, és ítéletében részletes indokát adta a bizonyítási eljárás általa megszabott irányának és terjedelmének. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felperes az általa állított többlet-összegek rendelkezésére állását nem igazolta, ezért az elsőfokú bíróságnak a bizonyítatlan keresetet el kellett utasítania, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak pedig felülvéleményezést nem alapoztak meg. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló
86. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
87. november
88. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró