Obsah (8)

Art.14Art.26Art.37Art.178Art.108Art.165Art.170Art.172

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.131/2014/7. szám A Pécsi Ítélőtábla a felperes neve Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (ügyintéző: dr. Nagy Norbert jogtanácsos fél címe 3) által képviselt felper

elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja

alábbiak szerint: Megállapítja, hogy: -

I. rendű alperes, mint eladó és II. rendű alperes, mint vevő által

1. május
2. napján megkötött, a L XXX helyrajzi számú, természetben a L, P. S u.
3. szám alatt található, „épület, udvar" megnevezésű ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségére és - a L YYY helyrajzi számú, természetben a L, P. S u. 00-
4. alatt található, „lakóház, udvar, gazdasági épület" megnevezésű ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségére, -

I. rendű alperes, mint eladó és a II. rendű alperes, mint vevő által

1. május
2. napján megkötött, a N ZZZ/A/22 helyrajzi számú, természetben a N, M u.
4. em.
5. ajtó alatt található lakásingatlan ½ arányú tulajdoni hányadára, -

I. rendű alperes, mint eladó és a II. rendű alperes, mint vevő által

1. május
2. napján megkötött, a B JJJ helyrajzi számú, természetben a B, V. M u.
3. szám alatt található, „hétvégi ház, udvar" megnevezésű ingatlan 1/4 arányú tulajdoni hányadára, -

I. rendű alperes, mint eladó és a II. rendű alperes, mint vevő által

1. május
2. napján megkötött, a T, zártkert UUU helyrajzi számú, „szőlő és gazdasági épület" megnevezésű ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségére, -

I. rendű alperes, mint eladó és a II. rendű alperes, mint vevő által

1. május
2. napján megkötött, a T KK helyrajzi számú, természetben a T, R. F u.
3. szám alatt található, „lakóház, udvar, gazdasági épület" megnevezésű ingatlan ½ arányú tulajdoni hányadára, -

I. rendű alperes, mint eladó és a III. rendű alperes, mint vevő által

1. augusztus
2. napján megkötött, a T 00/2 helyrajzi számú, természetben a T, A u. 00/
3. szám alatt található, „lakóház, udvar, gazdasági épület" megnevezésű ingatlan ½ arányú tulajdoni illetőségére és -

I. rendű alperes, mint eladó és a II. rendű alperes, mint vevő által 2012. február 10. napján megkötött,

XXX-000 forgalmi rendszámú, F... típusú, ... alvázszámú és ... motorszámú kishaszongépjármű 1/1 arányú tulajdoni illetőségére vonatkozó szerződések a felperessel szemben hatálytalanok. Kötelezi a II. rendű alperest annak tűrésére, hogy - a L XXX helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségéből, - a L YYY helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségéből, - a N ZZZ/A/22 helyrajzi számú ingatlan ½ arányú tulajdoni illetőségéből, - a B JJJ helyrajzi számú ingatlan ¼ arányú tulajdoni illetőségéből, - a T, zártkert UUU helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségéből, - a T KK helyrajzi számú ingatlan ½ arányú tulajdoni illetőségéből és -

XXX-000 forgalmi rendszámú tehergépkocsi 1/1 arányú tulajdoni illetőségéből, továbbá kötelezi a III. rendű alperest annak tűrésére, hogy a T 00/2 helyrajzi számú ingatlan ½ arányú tulajdoni illetőségéből a felperes a 32.636.000 (harminckettőmillió-hatszázharminchatezer) forint összegű követelését végrehajtás útján kielégítse. A keresetet a fentieket meghaladóan tekinti elutasítottnak. A felperes elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Kötelezi

I-II-III. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1.179.080 (egymillió-egyszázhetvenkilencezernyolcvan) forint elsőfokú és 589.540 (ötszáznyolcvankilencezer-ötszáznegyven) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi

I-II-III. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a Magyar Állam javára,

illetékes állami adóhatóság felhívására -

t ott írt időben és módon 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint elsőfokú és 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint másodfokú feljegyzett eljárási illetéket.

ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás

elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy

I. rendű alperes egyéni vállalkozó volt 1993-tól kezdődően, vágóállatok vágásával foglalkozott. A III. rendű alperes

I. rendű gyermeke, a II. rendű alperes pedig a III. rendű alperes és a perben nem álló ifj. I.rendű alperes,

I. rendű alperes másik gyermeke által

1. május
2. napjával létrehozott cég. A vágóhíd működtetésére egy külön céget alapítottak, a V... Kft.-t, amelynek a munkavállalója

I. rendű alperes

1. június
2. napjától. A felperes jogelődje,

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

I. rendű alperesnél 2008-

1. évekre vonatkozóan Áfa adónemben a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést tartott 2010-ben, ekkor mindent rendben talált. Ennek ellenére a felperes jogelődjének elnöke a
2. december 27-én kelt utasításban a
3. január 1-től
4. december 31-ig terjedő időszakra

általános forgalmi adónemre vonatkozóan végzett ellenőrzés felülellenőrzését rendelte el. A felülellenőrzés kezdő időpontja

1. február 14-e volt. A
2. április
3. napján megtartott meghallgatáson jelen volt

I. és III. rendű alperes is. Ekkor felhívta a felperes

I. rendű alperest annak igazolására, hogy a perbeli időszakban felmerült költségeit,

1. évben 67.069.401 és
2. évben 52.800.137 forintot, amelyeket a pénztárkönyvében nem tüntetett fel, miből fedezte. A felperes a
3. augusztus
4. napján kelt és

I. rendű alperes részére

1. augusztus
2. napján kézbesített határozatában

adózó terhére 32.836.000 forint fizetési kötelezettséget állapított meg, amelyből 16.245.000 forint

Áfa, 11.421.000 forint

adóbírság, 200.000 forint a mulasztási bírság, valamint 4.970.000 forint a késedelmi pótlék. A határozat ellen

I. rendű alperes fellebbezéssel élt, a NAV elnöke

onban

elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú döntés

1. október
2. napján emelkedett jogerőre.

I. rendű alperes ezután a jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát és annak hatályon kívül helyezését kérte. A Z Törvényszék 7.K.20.400/2012/13. számú ítéletével

I. rendű alperes keresetét elutasította,

ítélet

1. október
2. napján emelkedett jogerőre.

I. rendű alperes mindeközben a vagyona jelentős részét elidegenítette. A

1. május
2. napján kelt adásvételi szerződéssel a L XXX helyrajzi számú családi házas ingatlant a II. rendű alperesre ruházta 12.000.000 forint vételárért és a L YYY helyrajzi számú ingatlant szintén a II. rendű alperesnek adta el 3.000.000 forint vételárért.

ingatlanokat jelzálogjog és keretbiztosítéki zálogjog terhelte. 3.000.000 forintot készpénzben kifizetett a vevő, a fennmaradó vételárat 2000. május 31. napjáig vállalta teljesíteni. Ugyanezen a napon

I. rendű alperes és házastársa, I.rendű alperesné született V. É

½ - ½ arányú közös tulajdonukat képező n ZZZ/A/00 helyrajzi számú lakásingatlant 5.000.000 forintért eladta a II. rendű alperesnek. 1.000.000 forintot a vevő rögtön kifizetett, 4.000.000 forintot 2013. május 31-ig kellett megfizetnie. Ugyanekkor

I. rendű alperes eladta a II. rendű alperesnek a b 000 - helyesen JJJ - helyrajzi számú ingatlan ¼ részét özvegyi joggal terhelten 2.200.000 forint vételárért, amelyből 1.000.000 forintot készpénzben átvett, a hátralékos vételárat 2013. május 31-ig vállalta a vevő megfizetni. Ugyanezen a napon

I. rendű alperes értékesítette a tótszentmártoni zártkert UUU helyrajzi számú ingatlant a II. rendű alperes részére 200.000 forint vételárért, haszonélvezeti joggal terhelten. A vételár a szerződés aláírásakor készpénzben kiegyenlítésre került. Ugyanekkor

I. rendű alperes eladta a II. rendű alperes részére a tótszentmártoni KK helyrajzi számú ingatlan ½ részét 500.000 forint vételárért, amelyet jelzálogjog és haszonélvezeti jog is terhelt. A helyszínen kifizetésre került 100.000 forint, míg 400.000 forint megfizetésére a vevő 2013. május 31-ig kapott haladékot. Ugyanazon a napon

I. rendű alperes és házastársa

½ - ½ arányú közös tulajdonukat képező T belterület 00/2 helyrajzi számú lakóházas ingatlant eladták a III. rendű alperes részére 2.000.000 forint vételárért. Ebből 500.000 forintot rögtön megfizetett, míg 1.500.000 forint megfizetését 2013. május 31-ig vállalta a vevő.

ingatlant jelzálogjog terhelte, a fennálló tartozást a vevő átvállalta. Alaki hiányosságok miatt a szerződést újraszerkesztették,

új szerződés aláírása

1. augusztus
2. napján történt meg. Eladta továbbá

I. rendű alperes a II. rendű alperes részére a tulajdonát képező, XXX-000 forgalmi rendszámú, F... típusú tehergépkocsit, amelyet a L Zrt. finanszírozott, oly módon, hogy a II. rendű alperes átvállalta

I. rendű alperesnek a pénzintézet felé fennálló tartozását, annak megfizetéséért ifj. I.rendű alperes kezességet vállalt. A 7 ingatlan vételárát

I. rendű alperes a korábbi szállítói tartozásai kifizetésére fordította. Jelenleg

I. rendű alperes olyan csekélyebb forgalmi értékű ingatlanokkal rendelkezik, amelyből a felperes 32.836.000 forintos követelésének megtérülése nem várható. Vállalkozását megszüntette, alkalmazottként dolgozik, a munkabérére vezetett végrehajtás megtérülést nem eredményezett.

I. rendű alperesnek a H Kft.-vel szemben 6.778.628 forint összegű követelése állt fenn, a kft.

onban felszámolás alá került,

I. rendű alperes pedig hitelezői igényét nem jelentette be. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 7 ingatlanra és a gépjárműre megkötött adásvételi szerződések a felperessel szemben hatálytalanok, ezért a II. és III. rendű alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a felperes a 32.836.000 forintos követelését végrehajtás útján kielégítse

ingatlanokból és a gépjárműből. Kérte annak megállapítását is, hogy amennyiben

igényelt vagyontárgyakat a II.-III. rendű alperes a per során átruházza, a pertárgy értékéig a II. és III. rendű alperes köteles a saját vagyonával helytállni a felperes követeléséért.

alperesek a kereset elutasítását kérték. Hangsúlyozták, hogy

ügyletkötés időpontjában a felperesnek

I. rendű alperessel szemben követelése nem állt fenn. Ekkor a felperes még nem közölte

I. rendű alperessel

igényének létét, jogcímét és konkrét összegét.

átruházások visszterhesek voltak és

I. rendű alperesnek egyébként is további 11 db zártkerti ingatlana maradt, valamint jövedelemmel rendelkezik, amelyre végrehajtás vezethető. Emellett bruttó 6.778.628 forint összegű követelése áll fenn a H Kft.-vel szemben, amely végrehajtás alá vonható. Előadták, hogy

I. rendű alperes

ért értékesítette ingatlanainak egy részét és a gépkocsit, mert kora és egészségi állapota miatt a továbbiakban nem kívánt már

üzlettel foglalkozni,

t a gyermekeinek adta át. Gyermekei a vágóhidat kft. társasági formában kívánták üzemeltetni, ehhez hitelt akartak igénybe venni és pályázati lehetőséggel kívántak élni, terveikhez pedig a perbeli vagyontárgyakra szükségük volt.

elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg

alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 15 napon belül 940.000 forint perköltséget. Ítéletének jogi indokolásában rögzítette, hogy a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban Ptk.) 203.§-ának

már keresettel érvényesíthetővé válik. Véleménye szerint

Art.14.§-ának

nem vezethető le, hogy a felperes adóhatóság követelése

adófizetési kötelezettség elmulasztásával áll be, hanem akkor, amikor

adóhatóság konkrét formában kifejezi a kötelezett felé a követelése létét, jogcímét és összegét. Ezért nem fedezetelvonóak

ok a szerződések, amelyeket a fizetésre kötelező adóhatósági határozat előtt kötött

I. rendű alperes hozzátartozójával, illetőleg a hozzátartozói által alapított céggel - annak ellenére, hogy a törvényszék is felismerte, komoly motivációja lehetett

adóhatósági vizsgálat

ingatlanok átruházásának. A jóhiszeműség kérdésében

onban nem foglalt állást.

elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte.

Art.14.§-ának

esedékességkor meg nem fizetett adó, és

adófizetési kötelezettség elmulasztásával a felperes követelése

igény állapotába került. E körben hivatkozott a BH2013.

1. és BH2014.
2. számú eseti döntésekre is. Álláspontja szerint annak nem volt jelentősége, hogy

adóhatóság

I. rendű alperes fizetési kötelezettségét

ügyletek megkötését követően számszerűsítette.

alperesek fellebbezési ellenkérelmükben

elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték helyes indokai alapján. Állították, hogy

I. rendű alperes nem tudta, hogy neki eltitkolt árbevétele lenne, ezt erősítette meg

Áfa befizetését ellenőrző utólagos ellenőrzési eljárás is.

I. rendű alperessel szemben könyvtechnikai szabálytalanság miatt megállapított adóhiánnyal

I. rendű alperes csak a felülellenőrzést lezáró ellenőrzési jegyzőkönyv

1. július
2. napján történt kézhezvételekor szembesült. A perben támadott szerződéseket viszont

I. rendű alperes ezt megelőzően kötötte meg,

ok ezért nem lehetnek fedezetelvonó jellegűek.

alperesek tudata értelemszerűen nem foghatta át, hogy ügyleteik egy általuk még nem ismert követelés fedezetét esetleg elvonják. Hozzátették továbbá, hogy

I. rendű alperes tulajdonában áll további 11 db ingatlan. A becsérték sem került megállapításra ezzel összefüggésben, így a mai napig nem tisztázott kétséget kizáróan, hogy

I. rendű alperes egyéb vagyona fedezetet nyújt-e a felperes követelésére. A fellebbezés alapos.

elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényeket részben helyesen állapította meg, és helyes jogszabályokat alkalmazott,

onban

okból levont következtetéssel a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért a Pp.253.§ának

elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

ítélőtábla

zal pontosítja a törvényszék által megállapított tényállást, hogy a b ingatlan helyrajzi száma helyesen JJJ.

I. rendű alperes

XXX-000 forgalmi rendszámú, D típusú tehergépkocsit amelynek alvázszáma ... és motorszáma ... -

1. február
2. napján adta el a II. rendű alperesnek. A kishaszongépjármű

I. rendű alperes tulajdonát képezte, de a vételár megfizetéséhez a L Zrt.-től vett fel kölcsönt,

tehát nem lízingelt gépjármű volt (Z Törvényszék 5.P.20.196/2013/7. számú melléklet). Kiegészíti továbbá a másodfokú bíróság a tényállást

zal, hogy

I. rendű alperes tulajdonában áll még: - a B külterület 000/12 helyrajzi számú ingatlan, becsértéke 289.600 forint, végrehajtási joggal terhelt, - a B zártkert 0000 helyrajzi számú ingatlan, becsértéke 250.000 forint, özvegyi joggal és végrehajtási joggal terhelt, - a T külterület 00/6 helyrajzi számú ingatlan 215/1509-ed része 43.000 forint becsértékkel, végrehajtási joggal terhelt, - a T külterület 000/2 helyrajzi számú ingatlan 82/330-ad része, becsértéke 16.400 forint, végrehajtási joggal terhelt, - a T külterület 000/24 helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányban, becsértéke 179.100 forint, végrehajtási joggal terhelt, - a T külterület 000/2 helyrajzi számú ingatlan ¼ része, becsértéke 6.390 forint, - a T külterület 000/3 helyrajzi számú ingatlan 137/412 része, becsértéke 27.400 forint, - a T külterület 000/11 helyrajzi számú ingatlan 63/225 része, becsértéke 12.600 forint, - a T külterület 000/1 helyrajzi számú ingatlan 94/466 része, becsértéke 18.800 forint, - a T külterület 000/1 helyrajzi számú ingatlan 125/502 része, becsértéke 25.000 forint, - a T zártkert 000 helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányú része özvegyi joggal és végrehajtási joggal terhelten, becsértéke 74.100 forint, a becsérték mindösszesen: 942.390 forint (Z Törvényszék 5.P.20.334/2014/4. számú jegyzőkönyv és 4/A/V. számú melléklete).

így kiegészített tényállásra is figyelemmel

ítélőtábla lényegében a felperes jogi álláspontját osztotta.

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14.§-ának

adózó - így

I. rendű alperes is -

adó megállapítása és megfizetése érdekében köteles a jogszabályban vagy e törvényben előírt adómegállapításra, bevallásra, illetve adófizetésre és adóelőleg fizetésére.

Art.26

.§-a szerint

I. rendű alperesnek, mint önadózónak

általános forgalmi adót magának kellett volna megállapítania, bevallania és megfizetnie.

Art.37.§-ának

adót a törvényben előírt időpontban (esedékesség) kell megfizetni.

Art.178.§-ának 4.

pontja értelmében pedig

esedékességkor meg nem fizetett adó adótartozásnak minősül. Amennyiben tehát

adózó - a jelen esetben

I. rendű alperes - határidőben nem fizette meg

Áfát, úgy a NAV igénye már

Áfa befizetésének végső határidejében fennállt - függetlenül attól, hogy annak konkrét létét, jogcímét és összegét közölte-e

adóhatóság

I. rendű alperes adózóval.

adóhiányt a NAV

1. augusztus
2. napján kelt határozata állapította meg. A befizetni elmulasztott Áfa pontos összegét e határozat sem tudta megállapítani, csak becsléssel határozta meg

I. rendű alperes által kifizetett költségek alapján.

I. rendű alperes nem számolt el pénztárkönyvében

1. évben 67.069.401 forint, míg
2. évben 52.800.137 forint költséget, amelyeket a számlák tanúsága szerint kifizetett élő sertés vásárlására, húsvizsgálati díjra, közüzemi díjakra, bérköltségre, banki hitelkamatokra, illetve pénztárbevételi hiányként állt fenn.

I. rendű alperes

adóhatósági határozatban is rögzítettek alapján saját maga is elismerte, hogy könyvelése nem tükrözte a valóságot, hiszen nem könyvelte le teljes körűen a kiadásait. Állította, hogy kiadásait a szintén le nem könyvelt tőkebetétjéből fedezte. Ennek ellenére tény, hogy könyvelése nem felelt meg a valóságban történt gazdasági eseményeknek. A 90.000.000 forint készpénz meglétét a NAV irreálisnak tartotta, annak forrását

I. rendű alperes igazolni nem tudta. Ezért

adóhatóság

Art.108.§-ának

adózóra nézve kedvezőbb módon nem számolt haszonkulccsal, csak

adózó kiadásainak fedezeteként valószínűsítette a bevétel nagyságát. Ebből következően

Általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55.§-ának

adózó terhére általános forgalmi adó eltérést -

1. évre negyedévi,
2. évre pedig havi bontásban levezette a felülellenőrzés által

adózó terhére megállapított adókülönbözetekből

adófolyószámlára könyvelendő tételeket.

Áfa bevallás és Áfa befizetési kötelezettségét ugyanis

1. évben negyedéves,
2. évben havi időközönként kellett volna teljesítenie

I. rendű alperesnek. Mivel

I. rendű alperes

Áfát a 2008-2009. évekre vonatkozóan

esedékességkor nem vitásan nem fizette meg, ezért

Art.165

.-172.§-aiban írt jogkövetkezményeket kellett vele szemben alkalmazni.

Art.165.§-ának

adó késedelmes megfizetése esetén

esedékesség napjától jár, annak mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Adóhiány esetén

Art.170.§-ának

adóhiány 75%-a, ha

adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.

Art.172.§-ának

Art. szerint alkalmazható jogkövetkezmények közül kizárólag a mulasztási bírság 200.000 forintos összege függ

adóhatóság mérlegelésétől,

egyéb szankciók, így

adóbírság és késedelmi pótlék kiszabása kötelező,

a befizetni elmulasztott Áfa mértékéhez igazodik, abból kiszámítható. A jogkövetkezmények elkerülésének egyetlen módja lett volna: ha

adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően

I. rendű alperes feltárja, hogy

adó alapját vagy

adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, és bevallását önellenőrzéssel módosítja a valóságnak megfelelően. A fentiekből

következik, hogy még ha

I. rendű alperessel

adóhatóság nem is közölte

adásvételi szerződések megkötésének időpontjában, hogy követelése van vele szemben, valamint annak mi a konkrét jogcíme és összege,

I. rendű alperesnek magának is tudnia kellett, hogy milyen mértékű, a könyvelésében nem szerepeltetett bevétellel nem tud elszámolni, annak mekkora lett volna

Áfa tartalma, és

Áfa be nem fizetése miatt a jogszabályban meghatározott mérték alapján mekkora

adóbírság és a késedelmi pótlék. A felperes igényének keletkezésével összefüggésben annak nem volt jelentősége, hogy konkrétan mikor közölte a felperes

I. rendű alperessel szemben, hogy igényét érvényesíteni kívánja (2011. augusztus 23.). Igényét ugyanis

elévülési határidőn belül bármikor közölhette, és érvényesíthette a felperes I. rendű alperessel. A

1. május
2. napján megkötött adásvételi szerződések tehát a felperes igényének keletkezését követően jöttek létre. Ráadásul

XXX-000 forgalmi rendszámú, D típusú tehergépkocsi adásvételi szerződése pedig 2012. február 10én kelt. E szerződés még

elsőfokú bíróság gondolatmenetét követve sem minősíthető a felperessel szemben hatályosnak. A Ptk.203.§-ának

a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítése alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha valaki hozzátartozójával, vagy ha a jogi személy tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget és

ingyenességet vélelmezni kell. A III. rendű alperes

I. rendű alperesnek a gyermeke,

az hozzátartozója. A II. rendű alperes pedig olyan személy, amelynek a szerződéskötés időpontjában vezető tisztviselője volt ifj. I.rendű alperes,

I. rendű alperes gyermeke. Így a II. rendű alperessel kötött szerződés is a hozzátartozóval kötött szerződéssel esik egy tekintet alá. Vagyis a II. és III. rendű alperesek esetében

ingyenességet és rosszhiszeműséget vélelmezni kell.

elsőfokú bíróság megfelelő tájékoztatást adott a feleknek a Pp.3.§-ának

az arról, hogy

alpereseket terheli annak bizonyítása a vélelemmel szemben, hogy a szerződések visszterhesek voltak és a szerződést kötő felek jóhiszeműen jártak el.

adásvételi szerződések tartalma szerint a szerződések visszterhesek voltak, a II. és III. rendű alperesek a vételár ellenében jutottak hozzá

I. rendű alperes tulajdoni illetőségeihez. Erre a következtetésre jutott a törvényszék is helyesen, a szerződések visszterhességét a felperes sem vitatta. A szerződések fedezetelvonó jellegét a jóhiszeműség hiányára alapította. Ebben a körben

elsőfokú bíróság nem foglalt állást. A rendelkezésre álló adatok alapján

ítélőtábla megállapította, hogy a rosszhiszeműség vélelmét

alperesek megdönteni nem tudták. Sőt, minden peradat abba

irányba mutat, hogy a II. és III. rendű alperesek tudomással bírtak arról, hogy

I. rendű alperesnek a felperessel szemben nagy összegű, vélhetőleg máshonnan be nem hajtható követelése áll fenn. Ezt támasztja alá

a körülmény, hogy a perbeli követelés alapját képező adóhiány feltárása során, 2011. április 13. napján tartott meghallgatáson

I. rendű alperes mellett gyermeke, a III. rendű alperes is jelen volt, így a 119.869.538 forint összegű kiadás fedezetének forrására irányuló kérdéseket hallotta, és

t is tapasztalhatta, hogy édesapja e kiadások fedezetére választ adni nem tudott. E körülményből már sejthető volt, hogy a közel 120.000.000 milliós nagyságrendre tekintettel nagy összegű fizetési kötelezettséget fog megállapítani

adóhatóság

I. rendű alperessel szemben, a korábban mindent rendben találó ellenőrzés dacára. Ahogy arra a törvényszék is utalt, nyilvánvaló, hogy

ingatlanátruházásoknak komoly motivációja lehetett

ismételt adóhatósági vizsgálat. Gyanút ébresztő volt

a körülmény is, hogy annak ellenére, hogy

I. rendű alperes saját nyilatkozata szerint belefáradt

üzletbe, kora és egészségi állapota miatt adta át gyermekeinek a vállalkozást, mégis ugyanott dolgozik, a gyermekei által alapított cég alkalmazásában. Ha pedig

I. rendű alperes valóban belefáradt a tevékenységbe, úgy a b nyaralót és szőlőt nem kellett volna eladnia - ezek éppen a kikapcsolódását szolgálhatnák. Továbbá

alperesek magyarázata, miszerint

ingatlanokra

újonnan alapított cégek működtetéséhez szükséges pályázat feltételei miatt volt szükség, szintén nem nyugodott szilárd alapokon. A pályázat benyújtásához, illetőleg banki kölcsön felvételéhez saját ingatlantulajdonra nincs szükség, idegen, harmadik személy tulajdonában álló ingatlan is elegendő fedezetigazoláshoz. Mindemellett a vágóhíd üzemeltetéséhez nyilvánvalóan nem volt szükség lakásingatlanra, b nyaralóra, szőlőre, családi házra, csupán a vágóhídként működő üzem területére és annak felépítményére. Utal arra

ítélőtábla, hogy

ingatlanok értékesítésének indokoltsága körében kétséget ébresztő

a körülmény, hogy a cég a megvásárolt n lakásingatlant bérbe adta ifj. I.rendű alperes bérlőnek, aki korábban is

ingatlanban lakott, és aki egyúttal a cég törvényes képviselője is volt. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy

alperesek

adásvételi szerződések rosszhiszeműségének vélelmét megdönteni nem tudták. Ezért a perbeli hét ingatlanra és egy gépjárműre vonatkozó adásvételi szerződések fedezetelvonó jellege kétségtelenül fennáll.

alperesek hivatkozása kapcsán leszögezi a másodfokú bíróság, hogy a fedezetelvonó szerződés minden feltétele megállapítható a jelen esetben. A szerződések a felperes kielégítési alapját nagyobb részben elvonták. Kétségtelen, hogy munkaviszonyban áll

I. rendű alperes,

onban a felperes 32.836.000 forintos követelése a munkabérre vezethető végrehajtással csak aránytalanul hosszú idő múlva lenne behajtható. A felperes életkorára és saját nyilatkozata szerint megromlott egészségi állapotára tekintettel pedig előfordulhat, hogy

behajthatatlan lenne. Emellett a felperes nyilvántartása szerint 11 ingatlannal rendelkezik

I. rendű alperes,

onban

ingatlanok összértéke szintén olyan csekély a felperes követeléséhez viszonyítva, hogy a részbeni behajthatatlanság feltétele továbbra is fennáll. A felperes a 2014. február 3. napján kelt és

elsőfokú eljárás irataihoz 4. sorszám alatt csatolt határozatban már rögzítette a 11 ingatlan megnevezését,

I. rendű alperes tulajdoni arányát és becsértékét, mindösszesen 942.390 forintban. Ezt a becsértéket a másodfokú eljárás során benyújtott kimutatásban a felperes 941.390 forintra csökkentette. Ugyanakkor

I. rendű alperes saját előadása szerint olyan vagyontárgy, amelyből a felperes a követelését behajthatná, nem maradt (Z Törvényszék 5.P.20.196/2013/

1. számú jegyzőkönyv
2. oldal). Mivel pedig a H Kft.vel szemben fennálló követelését a felszámolási eljárás során nem érvényesítette, annak megtérülésére esély sincs a Csődtörvény vonatkozó rendelkezései szerint (Csődt.37.§-ának

ingatlan tulajdoni illetőségeket, illetőleg gépjármű tulajdonjogát megszerző II. és III. rendű alperesek annak tűrésére, hogy a felperes a végrehajtási eljárásban

I. rendű alperessel szemben fennálló követelését kielégítse. Ugyanakkor a fent írtak szerint a felperes kereseti követelésének nem

egésze, hanem a 200.000 forint adóbírsággal csökkentett része, 32.636.000 forint volt esedékes a fedezetelvonó szerződések létrejöttekor. Ezért 200.000 forintig alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperes követelését, e körben a keresetet elutasította. Nem volt továbbá jogszabályi lehetőség arra, hogy a II. és III. rendű alpereseket a fedezetelvonó szerződés megkötése miatt készfizető kezesség vállalására kötelezze a bíróság. Ebben a vonatkozásban is el kellett utasítani a keresetet. A felperes lényegében pernyertes lett, ezért a Pp.78.§-ának

alperesek kötelesek viselni a felperes perköltségét a Pp.82.§-ának

elsőfokú eljárásra 1.179.080 forintban, míg a másodfokú eljárásra 589.540 forintban állapította meg a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának

alperesek kötelesek megfizetni külön felhívásra a Magyar Állam javára

Itv.74.§-ának