Bf.492/2013/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(4)bekezdés a) pontja szerinti folytatólagosan, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt, mint bűnsegédet 3 év szabadságvesztésre, és Magyarország területéről 5 év kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, amelyből a vádlott a 2/3 rész kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor az ügyész, a vádlott és a védő három nap gondolkodási időt tartott fenn, majd az ügyész azt tudomásul vette, ellenben a vádlott és védője elsődlegesen felmentés másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.96/2013/5-I. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen nem képviseltette magát. Az ítélőtábla előtt a vádlott védője a fellebbezését fenntartotta. Elsődlegesen a védence felmentését indítványozta a bizonyítékok hiányában, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mivel az felderítetlen és téves tényálláson alapszik, ezért megalapozatlansága miatt nem alkalmas a másodfokú felülbírálatra. Harmadsorban az időmúlás miatt a büntetés felfüggesztését vagy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésben a feles kedvezmény megállapítását kérte. A szabályszerűen megidézett vádlott távolléte nem volt akadálya a nyilvános ülés megtartásának. A Fővárosi Ítélőtábla a kizárólag védelmi perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.

1. § szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat felderítette, beszerezte, a tárgyalás anyagává tette, illetve a személyi bizonyítást a szükséges körben megfelelően lefolytatta. Ítéletében egyenként is felsorolta az egyes bizonyítékokat, majd azokat egymással is összevetve összességében értékelte, az ésszerű gondolkodás szabályai szerint. Az indokolási kötelezettségét kimerítően teljesítette. A bizonyítékok felsorolása irathű, az értékelő, mérlegelő tevékenység nem szenved logikai hibákban, a megállapított tényállás megalapozott, mentes minden a törvényben felsorolt megalapozatlansági okoktól, egyben hiánytalan, annak a másodfokú eljárásban való kiegészítésére vagy pontosítására nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését helyes indokokkal és határozott okfejtéssel vetette el. A vádlott tagadta bűnösségét, de részben elismerte a tényeket, amelyekből az objektív adatokkal alátámasztható részt a törvényszék elfogadta, azonban a számos főként a vádlott tudattartalmára vonatkozó ellentétes állítást meggyőzően cáfolta a bizonyítás adataival. Az elsőfokú bíróság indokolása kifejti, hogy kizárólag a vádlott személyéhez kapcsolódik a bűncselekmény kereteinek létrehozása, a vállalkozás megalapítása, a képviseleti jog, a bankszámla feletti rendelkezés, az eredetileg szerződött összeg egyoldalú és a bank által nem észlelhető időpontban (100 szorosára) történő megváltoztatása. A tevékenység alapját képező szolgáltatás fiktív jellegű volt, a vádlott sem saját személyében sem pedig az általa képviselt gazdasági társaság nevében nem állt kapcsolatban a céggel, noha a kapcsolatot alátámasztani hivatott valótlan dokumentumot a banknak bemutatta. Kizárólag a vádlott személyéhez köthető az e- kártya és kód ismerete, csak őt illette a rendszergazdai hozzáférés a speciális internetes vásárlási rendszerhez. Az általa generált kulccsal volt kivitelezhető a kereskedelmi aláírás, és az ő számítógépéhez kötődött az elérhetőséget biztosító speciális kártyaleolvasó egység. Amennyiben ezeket más használta, akkor ennek a lehetőségét csak a vádlott biztosíthatta a számára, ezért fel sem merülhet a védelem által a másodfokú bíróság előtt hivatkozott és a vádlott megtévesztésére vonatkozó okfejtés. Csak a vádlott működtethette a rendszert, csak ő tudott más számára hozzáférést biztosítani és a bűncselekmény várható anyagi haszna is az ő egyedüli rendelkezése alatti bankszámlára folyt volna be. A hekkelésre történő védői hivatkozás megalapozottságát a rendszer kialakítása, célzata és a tényekből jól felismerhető szándék cáfolja. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Már az eljárás folyamán megállapította a vádtól eltérő jogi minősítés lehetőségét, és az ügydöntő határozatában is e szerint minősítette a vádlott terhére rótt bűncselekményt. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érveivel, a jogi okfejtés helyes, megismétlése szükségtelen. A vádlott terhére rótt bűncselekmény az információs rendszer zavartalan működését védi. A vádlott cselekménye jogtalan haszonszerzési célzattal irányult kár okozására. Mivel az adott információs rendszer a bank működését befolyásolta és a e banknak kellett volna viselnie az ügyfeleknek okozott kárt, helyes a bűncselekmény egy rendbeliként történt minősítése. Miután a kár a dolgozók gyors és összehangolt időben való fellépése miatt nem következett be a bűncselekmény kísérleti szakban maradt, az elsőfokú ítéletben kellő részletességgel kifejtett technikai konstrukció miatt. Ellenben a vádlott elkövetési alakzatára vonatkozó jogi indokot nem fogadta el a másodfokú bíróság. Kétségtelenül az állapítható meg, hogy a vádlott segítséget nyújtott az ismeretlenül maradt személynek vagy személyeknek a bűncselekmény elkövetéséhez, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek számos eleme között több olyan is meghúzódott, amely kimeríti a tettesi magatartást. Az elsőfokú bíróság felderítette, hogy már a bűncselekmény elkövetését megelőzően a vádlott megtévesztő magatartása révén került sor a szerződés megkötésére. A rendszer un. beélesítésében a vádlott részt vett, majd a banki munkaidő után saját előadása szerint is maga módosította az interneten keresztül a csomagok értékét. A bizonyítási anyagból kitűnően a bank nem kötötte volna meg a szerződést, ha a 10.20.50 eurós csomagok helyett 500-5000 eurós csomagokkal történő kereskedést ajánlotta volna a vádlott. A limit módosítást a vádlott hajtotta végre, és ezzel az volt a célja, hogy egy-egy bankszámláról minél nagyobb összeget lehessen egy tranzakcióval leemelni. (Az egyes tranzakciókból látható, hogy egy-egy kártya adataival annak teljes kimerítéséig kísérelték meg leemelni a legmagasabb limit szerinti összeget.) E magatartása pedig tényállásszerű elkövetői magatartás, amely nem teszi lehetővé a részesi alakzat megállapítását. Mivel az ismeretlenül maradt társ/társak is tettesi magatartást fejtettek ki, a vádlott társtettesként járt el. Abban sem tévedett az elsőfokú bíróság, hogy az ügy elbírálásakor irányadó anyagi jogi szabályok szerint, mivel az valóban kedvezőbb szabályokat tartalmaz a feltételes szabadság vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket feltárta, azt csak annyiban kellett korrigálni a másodfokú eljárásban, hogy az elkövetői alakzat megváltozása miatt a bűnsegédi magatartás nem enyhítő körülmény, ellenben a társtettesség súlyosít. Nem osztotta az ítélőtábla a védelem enyhítésre irányuló érveit. Az elsőfokú bíróság az irányadó büntetési tételtől eltérően enyhítő szakasz alkalmazásával szabott ki szabadságvesztés büntetést a vádlottal szemben, amely a jelentős időmúlás ellenére is inkább enyhe, eltúlzottnak semmiképp sem tekinthető. A bűncselekmény felépített, megszervezett, kitervelt jellege, az igen rövid idő alatt az elérhető legmagasabb kár okozására irányuló törekvés, a kísérlet teljesen befejezett, igen közeli jellege mellett a védelmi indítvány teljesítése szóba sem jöhetett. A Fővárosi Ítélőtábla mindössze az elkövetői alakzat miatt változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján, azonban egyéb törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget, amely kizárólag a nyelvhasználatból eredt, ezért azt az állam viseli. Az ítélet ellen a fellebbezés további lehetőségét a Be.

1. § kizárja. Budapest,
2. év február hó
3. napján . Rédei Géza s.k. Dr.Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 7.B.535/2013/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.492/2013/
5. számú határozatában történt változtatás mellett jogerős és végrehajtható. Budapest,
6. év február hó
7. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke