A határozat elvi tartalma: A
- január
- előtt fennállt, rokkantsági nyugdíj megállapítására alapot adó egészségkárosodás alapján és az egyéb feltételek fennállása esetén rokkantsági nyugdíjra azok a személyek szerezhetnek
- január
- után jogosultságot, akik a nyugellátás iránti igényüket
- január
- előtt előterjesztették. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.399/2014/5.szám A Kúria a felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május 13-án kelt 7.M.50/2014/
- sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.50/2014/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Az elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A munkaügyi bíróság az alperes
- szeptember 6-án kelt, rokkantsági nyugdíjigény elutasítása tárgyban hozott határozatát és az azt helybenhagyó másodfokú társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította, hogy az alperes a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság korábbi, 7.M.100/2013/
- számú ítéletében foglalt jogi iránymutatással szemben vonta le azt a következtetést, hogy a felperes esetében a
- szeptember
- és
- december
- közötti időszakra jogszabályi rendelkezés hiányában nincs lehetőség rokkantsági nyugdíj megállapítására és folyósítására. Az ítéleti érvelés szerint a korábbi, „alapperben" hozott ítélet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.) 64.§
(2)bekezdése alkalmazását írta elő, amelynek alapján az alperesnek azt kellett vizsgálnia, hogy a felperest az igénybejelentésében megjelölt
- szeptember
- napján hatályos jogszabályok szerint milyen ellátás és mekkora összegben illeti meg. Az alperes a korábbi ítélet ezen iránymutatását figyelmen kívül hagyva, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól szóló
- évi CXCI. törvény (Mmtv.) 30.§
(1)bekezdése alapján utasította el a rokkantsági nyugdíjigényt, ezért a határozatokat a bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109.§
(4)bekezdése, 121.§
(1)bekezdés f) pontja és a Pp. 339.§
(1)bekezdése alkalmazásával, semmisségi ok fennállása miatt hatályon kívül helyezte, ismételten előírva, hogy az alperes az elrendelt új eljárásban a Tny. 64.§
(2)bekezdése alkalmazásával járjon el. A bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy az Mmtv. 30.§
(1)bekezdése szerint rokkantsági nyugdíj
- január 1-től nem állapítható meg, ebből azonban nem következik, hogy a
- január 1-jét megelőző időszakra nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani és folyósítani. Az Mmtv. alperes által hivatkozott
- §
(4)-
(5)bekezdése (amely az igény
- december
- előtti beérkezéséhez kötötte a megelőző időszakra vonatkozóan a rokkantsági nyugdíj megállapításának lehetőségét) csak a
- december 31-én folyamatban lévő ügyekben irányadó eljárási szabályokról rendelkezik, önmagában azonban ez a szabály sem zárja ki azt, hogy
- december
- után benyújtott, de
- január
- előtti időre vonatkozó kérelem alapján ellátást lehessen megállapítani. A Tny. 102/D.§-a a felperesre nem alkalmazható, a Tny. 64.§
(2)bekezdése azonban irányadó, mert azt az Mmtv. rendelkezései nem módosították. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint az Mmtv. 30.§
(1)bekezdésében felsorolt ellátások, köztük a rokkantsági nyugdíj
- december 31-jét követő visszamenőleges megállapítását az átmeneti rendelkezések csak a
- december 31-ig benyújtott kérelmek esetében, tehát az e napon már folyamatban lévő ügyekben engedik meg. A bíróság az Mmtv. 30.§
(1)bekezdéséből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes
- március 29-én előterjeszthetett 6 hónapra visszamenőleg rokkantsági nyugdíjigényt, a Tny. 23-36/G.§-ai ugyanis
- január 1-től hatályukat veszítették, így e rendelkezések alapján rokkantsági nyugdíjigény előterjesztésére
- január 1-től nincs lehetőség. Ebből következik, hogy
- január 1-től kifejezett kizáró rendelkezés hiányában sem érvényesíthető visszamenőlegesen rokkantsági nyugdíjigény, erre akkor sincs lehetőség, ha az arra jogosító feltételek
- január
- előtt fennálltak. A bíróság az Mmtv. 30.§
(1)bekezdését tévesen értelmezte, ítélete iratellenes, sérti a Pp. 206.§
(1)bekezdését is. Az alperes kifogásolta a Tny. 64.§
(2)bekezdése alkalmazásának munkaügyi bíróság általi elrendelését is. E rendelkezés nyugellátási igények visszamenőleges érvényesítésére vonatkozó szabály, a felperes azonban a közigazgatási eljárásban -
- szeptember
- napjától kezdődően megváltozott munkaképességű ellátásának megállapítását kérte, rokkantsági nyugdíjigényt nem terjesztett elő. A felperes által igényelt ellátás nem minősül társadalombiztosítási nyugellátásnak, ezért az igény elbírálása során a Tny. 64.§
(2)bekezdése nem alkalmazható, az igény érvényesítésére az Mmtv. 14.§-a tartalmaz szabályt. Rokkantsági nyugdíjigény hiányában ezen ellátás a Tny. 64.§
(2)bekezdése alkalmazásával sem állapítható meg, így a bíróság által előírt új eljárásban az eljárás megszüntetéséről kellene rendelkezni. Megalapozatlan az ítélet azon megállapítása is, hogy az alperes az ellátás iránti kérelmet a
- január
- napja előtti időszakra nem vizsgálta; az Mmtv. szerinti rokkantsági ellátás az azt bevezető törvény hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg, így a jogosultság vizsgálata erre az időszakra szóba sem jöhet. Az alperes végül vitatta a korábbi ítélet iránymutatása szerinti eljárási kötelezettségével kapcsolatos érvelést is. A korábbi perben alperesként nem a jelen per alperese, hanem a rehabilitációs szakigazgatási szerv járt el, az ítélet rendelkezése a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságra nem terjed ki. A bíróság a korábbi ítéletben a rehabilitációs szakigazgatási szervet olyan eljárás lefolytatására kötelezte, amelyre hatásköre nem terjedt ki, a jelen perben hozott ítéletből pedig nem tűnik ki egyértelműen, hogy a bíróság milyen ellátásra való jogosultság vizsgálatára kötelezte a közigazgatási szervet, így az ítélet végrehajthatósága is kérdéses. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy
- március 29-én megváltozott munkaképességű személyek ellátását igényelte 6 hónapra visszamenőleg,
- szeptember 1-től. A
- január 1-től hatályos Mmtv. az átmeneti időszakot érintő „járulék" megállapításáról nem rendelkezik, ez a jogalkotási hiányosság azonban nem zárja ki, hogy a megelőző időszakra ellátást állapítsanak meg részére. Rokkantsági nyugdíjigényt azért nem terjesztett elő, mert
- március 29-én már csak az új formanyomtatványt fogadta el az alperes, a bíróság pedig helytállóan döntött a Tny. alkalmazásáról. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A peradatok szerint a felperes a
- március 28-án kelt, a Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve által
- március 29-én érkeztetett, a megváltozott munkaképességűek ellátása iránti igénybejelentésben az ellátás megállapítását
- szeptember 1-től kérte. A rehabilitációs szakigazgatási szerv a felperes rokkantsági ellátásra való jogosultságát a
- június 6án kelt határozatával
- május 16-tól állapította meg, amely határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú szerv annyiban változtatta meg, hogy az ellátást
- január 1-től állapította meg. A munkaügyi bíróság a felperes által a rehabilitációs szakigazgatási szerv ellen indított, 7.M.100/
- számon folyamatban volt perben a
- számú ítéletében - a határozatok hatályon kívül helyezése mellett - a rehabilitációs szakigazgatási szerv alperest kötelezte arra, hogy a felperes
- január
- előtti igényét a nyugellátási igény elbírálására irányadó Tny.
- §
(2)bekezdése alkalmazásával vizsgálja. A jelen perben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv alperes beterjesztő iratából kitűnően, a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörének hiányára tekintettel - a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában a rehabilitációs szakigazgatási szerv áttételt elrendelő végzése alapján járt el, új eljárásra a korábbi perben a bíróság nem őt kötelezte, ennél fogva esetében a Ket. 121. §
(1)bekezdés f) pontjában írt semmisségi ok nem állt fenn, így ezzel összefüggésben a Pp. 339. §
(1)bekezdése sem volt alkalmazható. A Tny. 64. §
(2)bekezdése nyugellátási igények érvényesítésére vonatkozó szabály, azt mondja ki, hogy az ilyen igényeket az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A felperes rokkantsági nyugdíj igényt sem 2011-ben, sem 2012-ben nem terjesztett elő, a
- március 29-i igénybejelentése az Mmtv. szerinti ellátásra irányult (ami az Mmtv.-ben írt feltételek teljesülésétől függően rokkantsági ellátás, vagy rehabilitációs ellátás lehet). A felperes
- január
- után rokkantsági nyugellátást nem is igényelhetett, mert ezen ellátás megállapítását az Mmtv.
- §
(1)bekezdése
- január 1-től kizárta. Rokkantsági nyugellátás megállapítását a
- január
- előtti időszakra (
- december 31-ig) az Mmtv. „Záró rendelkezések" alatti átmeneti rendelkezései csak a korábban már folyamatban lévő ügyekben (a
- január
- előtti igénybejelentések esetén) tették lehetővé [Mmtv.
- §
(3)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés
- b)pont, bb-
- bd)pontok], a felperesnek azonban 2011-ben nem volt folyamatban lévő ügye, így ügyében e szabályok nem voltak alkalmazhatók. A Tny. 64. §
(2)bekezdése igényérvényesítési szabály, önmagában e rendelkezésből jogosultságot levezetni nem lehet. Rokkantsági ellátásra az Mmtv.
- január 1-től hatályos rendelkezései alapján
- január 1-től lehetett jogosultságot szerezni, az ezt megelőzően fennállt, rokkantsági nyugdíj megállapítására alapot adó egészségkárosodás alapján és az egyéb feltételek fennállása esetén az érintett személyek rokkantsági nyugdíjra akkor szerezhettek jogosultságot, ha a nyugdíj-ellátás iránti igényüket
- január
- előtt előterjesztették. A Kúria hasonló tényállású ügyek elbírálása során a fentiekkel azonos jogértelmezést követve foglalt állást a BH 2014.
- számon közzétett eseti döntésében, valamint az Mfv. III.10.571/2013/
- számú ítéletében is. A fentiekből következően a munkaügyi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes rokkantsági nyugdíjra (vagy akár rokkantsági ellátásra) való jogosultsága a
- január
- előtti időszakra nézve a Tny.
- §
(2)bekezdése alkalmazásával vizsgálható és vizsgálandó. A Tny. rokkantsági nyugdíjat szabályozó rendelkezéseit az Mmtv.
- § i) pontja
- január 1-jével hatályon kívül helyezte, a Tny.
- december 31-én hatályos rendelkezéseit csak az Mmtv.
- § fent megjelölt rendelkezései személyi hatálya alá tartozókra, vagyis a rokkantsági nyugdíjat
- december 31-ig előterjesztőkre lehetett alkalmazni, a felperes azonban nem tartozott e körbe. A munkaügyi bíróság - a jogosultságra vonatkozó anyagi jogszabály megjelölése nélkül - az eljárási jogszabályok fentiektől eltérő, téves értelmezésével hozta meg döntését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és tekintve, hogy a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő - a felperes keresetét elutasította [Pp.
- §
(4)bekezdés]. Az alperes az elsőfokú bírósági felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp.78.§
(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozat hozatalt. A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv.14.§
(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,
- március
- Dr.Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk.bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő