A határozat elvi tartalma: A barlangok kutatására benyújtott engedély iránti kérelem elbírálása során a természetvédelmi hatóság kötelezően figyelembe veszi a vagyonkezelő hozzájárulását. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.38.084/2014/6.szám A Kúria a Lomnici Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Ifj. Lomnici Zoltán ügyvéd) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (1016 Budapest, Mészáros utca 58/A.) alperes ellen kutatási engedély ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- július
- napján kelt 3.K.27.354/2013/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.354/2013/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint költséget. belül fizessen meg az felülvizsgálati eljárási A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás Az alperes a
- szeptember
- napján meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatóság határozatát, melyben elutasította Esztergom Város külterületén, a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett területén nyílt „Ajándék-barlang” kutatására beadott engedély iránti kérelmet. Az elutasítást a 13/1998.(V.6.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTM rendelet) 12.§
(2)bekezdésére alapította, figyelemmel arra, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság) 2013. június 17-én úgy nyilatkozott, hogy nem adja meg a vagyonkezelői hozzájárulást a kutató tevékenységhez a felperesi egyesület számára. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az ítélet indokolásában idézte a KTM rendelet 12.§
(1)bekezdését, amely a barlang látogatásához írta elő a vagyonkezelői hozzájárulás szükségességét. Levezette, hogy ezt a jogszabályhelyet módosította az 53/2013.(VII.11.) VM rendelet 10.§
(1)bekezdése
- július 19-i hatállyal. Részletesen idézte még a természet védelméről szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 51.§
(1)és
(3)bekezdéseit, valamint a
(4)bekezdés rendelkezését. Mindezekből levonta azt a következtetést, hogy a jelen eljárásra még a módosítás előtti KTM rendelet 12.§
(1)bekezdése az irányadó, de még a módosítás sem teszi a barlangok kutatásához feltételként a vagyonkezelői hozzájárulást, hiszen a módosítás előtt és a módosítás után is a barlangok látogatását kötötte a jogszabály vagyonkezelői hozzájáruló nyilatkozathoz. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a Tvt. sem teszi kötelezővé a vagyonkezelői hozzájárulást a barlangok kutatásához, az csak a látogatás feltétele. Az alperes és az elsőfokú hatóság által hivatkozott Tvt. 23.§
(2)és 24.§
(1)bekezdése pedig tulajdonképpen a természetvédelmi területté nyilvánítás feltételeit tartalmazza, nem mondja ki, hogy a barlangkutatási engedélyhez vagyonkezelői hozzájárulás lenne szükséges. Mindezekből azt a következtetést vonta le a bíróság, hogy az alperes és az elsőfokú hatóság a jogszabály helytelen értelmezése alapján hozott döntést, így a határozatok jogellenesek. A megismételt eljárásra előírta, hogy a hatóságnak figyelemmel kell lenni arra a jogszabályi értelmezésre, amelyet a bíróság az ítélet indokolásában kifejtett. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§
(4)bekezdése alapján. Jogszabálysértőnek tartotta, hogy bár az alperes a határozatát a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdésére, valamint a Tvt. 51.§
(1)és
(3)bekezdéseire alapította, ennek ellenére a bíróság az ítéletében csupán a KTM rendelet 12.§
(1)bekezdéséről fejti ki az álláspontját, a 12.§
(2)bekezdését még csak meg sem említi. Hangsúlyozta, hogy a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdése kógens szabály, a vagyonkezelői hozzájárulás beszerzése kötelező eleme az engedélyezés folyamatának. A vagyonkezelő, mint a tulajdonosi jogok gyakorlója, részt kell, hogy vegyen a vagyonkezelésbe adott országos jelentőségű természeti területeken zajló eseményekhez és azok használatához kapcsolódó engedélyezési eljárásban. A bíróság ítéletének a Tvt. 23.§
(2)és a 24.§
(1)bekezdéséhez kapcsolódó megállapításaira előadta, az, hogy a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdése nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg azt, hogy a vagyonkezelői hozzájárulás a barlangkutatási engedélyezési eljárás kötelező eleme, még nem jelenti, hogy ne kellene figyelembe venni. Ezt támasztja alá a KTM rendelet 18/E.§
(4)bekezdésének d) pontja is, melyet az 53/2013.(VII.11.) VM rendelet 20.§-a módosított 2013. július 18-án. Ez a jogszabályhely is indirekt módon kimondja, hogy a barlangkutatási engedélyt vissza kell vonni, ha az Igazgatóság a vagyonkezelői hozzájárulását visszavonta. Vitatta az ítéleti megállapításokat a felperes és a másik kutatási engedélyt kérő egyesület viszonyára. Tévesnek minősítve azt az ítéleti megállapítást, hogy mindvégig közösen kutatott a két egyesület, mert valójában a másik egyesület nem kívánt tovább közösen kutatni a felperessel. Ezt követően nyújtotta be a felperes az engedély megszerzése iránti kérelmet a Felügyelőségre, mely engedélykérelmet a Felügyelőség elutasított, ugyanis az Igazgatóság a vagyonkezelői hozzájárulást nem adta meg. Mindezekből következően állította, hogy a bíróság az ítéletében figyelmen kívül hagyta a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdését. A felperes kérte a felülvizsgálati ellenkérelemben az ítélet hatályában tartását. Álláspontja szerint a bíróság nem hagyta figyelmen kívül a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdését, abból következően, hogy a Tvt. 51.§
(1),
(3)és
(4)bekezdéseire alapítottan megállapította, hogy ezek a jogszabályhelyek sem teszik a barlangkutatási engedély megadásának feltételéül a vagyonkezelői hozzájáruló nyilatkozatot. Lényegében megismételte a korábbi nyilatkozataiban foglaltakat. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria rámutat, hogy a felperes keresete alapján az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen arról kellett volna dönteni, hogy a kutatási engedély megadása köthető-e a vagyonkezelő hozzájárulásához, és a kérelem elbírálásánál milyen jelentősége van a vagyonkezelői jogokat gyakorló Igazgatóság döntésének. Az ügyben az elsőfokú hatóság és az alperes is - helyesen - a KTM rendelet 2013. július 19-e előtt hatályos 12.§
(2)bekezdésében foglaltakra alapozta a döntését, mivel a kérelem
- május 23-án került előterjesztésre és az elsőfokú eljárás a
- július 15-én meghozott határozattal zárult. A felperes keresetében azt kifogásolta, hogy a hatóság nem utasíthatja el a kutatási engedély kérelmet amiatt, mert az Igazgatóság, mint vagyonkezelő, a tulajdonosi jogok gyakorlója a kutatáshoz nem adott hozzájárulást. Az elsőfokú bíróság az alperes határozata jogszerűségének megítélésével kapcsolatban tévesen hivatkozott a Tvt. 51.§
(1),
(3)és
(4)bekezdésére, és az ezekkel összefüggő KTM rendelet 12.§
(1)bekezdésére. Nem volt jelentősége a perben annak, az elsőfokú bíróság által hangsúlyozott jogszabályi rendelkezésnek, hogy azok a barlang látogatását kötik a vagyonkezelői hozzájárulás megadásához, a barlangkutatása iránti engedélyt nem. A Kúria megítélése szerint az alkalmazandó jog tekintetében egyértelmű szabályozást adott a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdése. E jogszabály értelmében a természetvédelmi hatóság a Tvt. 51.§-ának
(1)és
(3)bekezdésében meghatározott tevékenységekre vonatkozó, így a barlangban végzendő kutatáshoz szükséges (Tvt. 51.§
(3)bekezdés a) pontja) kérelemről döntés előtt kötelezően beszerzi az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulását. A felperes tévesen hivatkozott keresetében a KTM rendelet 12.§
(2)bekezdésének hatályon kívül helyezésére, mert az 58/2013.(VII.11.) VM rendelettel elvégzett módosítások jelen ügyben nem alkalmazandók. Mivel az átmeneti és záró rendelkezések között a jogszabály rendelkezik arról is, hogy a barlangok kutatásának egyes feltételeiről szóló 13/1998.(V.6.) KTM rendelet módosításáról szóló 58/2013.(VII.11.) VM rendelettel (a továbbiakban: R2.) megállapított rendelkezéseit az R
- hatályba lépésekor folyamatban lévő elsőfokú vagy megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. Az elsőfokú eljárás az R
- hatályba lépése előtt lezárult. E jogszabály előírása alapján az elsőfokú hatóság döntésénél - a korábbi szabályok szerint - tehát egyértelműen be kellett szerezni a vagyonkezelő hozzájárulását a barlangszakasz kutatásához, annak hiányában a kutatás nem volt engedélezhető. A hatóság eljárásában a fentiek szerinti kógens szabályok alkalmazására került sor, melyet az elsőfokú bíróság tévesen értékelt, és a felperes pedig alaptalanul vitatott. Ebből következően a hatóságnak nem kellett vizsgálni azt, hogy a vagyonkezelő miért az adott döntést hozta, és nem volt mérlegelési lehetősége arra, hogy elfogadja-e a vagyonkezelő döntését, vagy nem. Ezért súlytalan az ügy elbírálása szempontjából a többi felülvizsgálati kérelmi hivatkozás, és azt azt vitató ellenkérelmi hivatkozás is. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339.§
(1)bekezdésében foglalt feltételek hiányában. A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. Az alperest az elsőfokú eljárásban szervezeti képviselő képviselte, részére perköltség a Pp. 75.§
(3)bekezdése alapján nem jár. A pervesztes felperes az 1990. évi XCIII. törvény 5.§
(1)bekezdés d) pontja szerint teljes személyes illetékmentes, ezért a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján a kereseti és a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. A kereseti és a felülvizsgálati illeték összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§
(3)bekezdése és 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- február
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Krajcsovics Józsefné Dr. Illés Ibolya s.k. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró