Bf.133/2014/39 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat. A II.r.vádlott cselekményének megnevezése helyesen visszaélés kábítószerrel bűntette, a terhére rótt cselekmény jogszabályi felhívása helyesen 1978. évi IV. tv. 282/A.§

(1)bekezdés IV. fordulat

(3)bekezdés. A II.r.vádlott fegyházbüntetését 6 (hat) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 7 (hét) évre enyhíti. Az I.r.vádlott tekintetében a halmazati büntetéskiszabásra utalást mellőzi, egyben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. Az I.r.vádlott, II.r.vádlottal szemben 3.600.000-3.600.000 (hárommillió-hatszázezer-hárommillióhatszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el. Az I.r.vádlott helyesen a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése utáni napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A II.r.vádlott helyesen

1. április hó
2. napjától
3. április hó
4. napjáig volt őrizetben,
5. április hó
6. napjától
7. augusztus hó
8. napjáig előzetes letartóztatásban,
9. augusztus hó
10. napjától
11. február hó
12. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt,
13. július hó
14. napjától
15. július hó
16. napjáig ismételten őrizetben volt. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből (hétszáznyolcvannyolcezer-kettőszázötvennyolc) forintot visel. II.r.vádlott Az I.r. vádlott utóneve helyesen .... Személyazonosító igazolványának száma: ... A II.r.vádlott tartózkodási helye: .... Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. helyesen 788.258 A II.r.vádlott által a
17. május hó
18. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
19. január hó
20. napján kelt 8.B.1191/2010/
21. számú ítéletével I.r.vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk. 176.§

(1)bekezdés) és kábítószer-birtoklása vétségében (Btk. 178.§

(6)bekezdés), ezért halmazati büntetésül 3 év 3 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatarásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, a házi őrizetben töltött időt oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg. II.r.vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntettében (1978. évi IV. tv. 282/A.§

(1)és

(3)bekezdés) mondta ki bűnösnek, ezért mint többszörös visszaesőt 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője felmentésért és enyhítésért, a távollévő II.r. vádlott védője enyhítésért fellebbezett. Az ítélet III.r.vádlott vonatkozásában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 259/2014/

1. számú átiratával a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelési körében vonta, azok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekményeket döntő részben törvényesen minősítette. Helyesen ismerte fel, hogy I.r. vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos
2. évi C. tv. rendelkezései kedvezőbbek. Helytelen ugyanakkor cselekményei közül a kábítószer-birtoklás (Btk. 178.§

(6)bekezdése) külön minősítése, mert szubszidiárius cselekmény lévén külön jogilag nem értékelendő, a két cselekmény egységesen a Btk. 176.§

(1)bekezdésébe ütköző kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelendő. Az elsőfokú bíróság csak 140 Euro vonatkozásában rendelt el vagyonelkobzást, mely sem az elbíráláskori, sem az elkövetéskori Btk. rendelkezéseinek nem felel meg. A tényállás tartalmazza, hogy II.r.vádlott I.r.vádlottnak előbb 4000 eurot, majd 12000 eurót, legvégül 8000 eurot, összesen 24000 eurot adott, amelyért kábítószert kapott I.r. vádlottól. II.r. vádlott az átvett marihuánát az első és második esetben ismeretlen személynek értékesítette. A harmadik alkalommal erre nem került sor, mert rendőri intézkedés során a kábítószert lefoglalták. Az ezen kábítószerrel kapcsolatos elkobzást kimondó rendelkezés törvényes, ugyanakkor az összesen csak 140 eurora elrendelt vagyonelkobzás nem. I.r. vádlott által a II.r. vádlottól kapott 24000 eurot az I.r. vádlott tekintetében alkalmazott 2012. évi C. tv. 74.§

(1)bekezdés a.) pontja alapján kell vagyonelkobzás alá vonni, mert a jogszabály megszövegezése szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. II.r. vádlottól a 16000 euro értékű kábítószernek ismeretlen személy részére történő értékesítéséből befolyt ellenértéket kell az 1978. évi IV. tv. 74/B.§

(1)bekezdés b.) pontja alapján elkobozni, mert a megállapított tényállásból az következik, hogy II.r. vádlott amikor értékesítette az általa megvett kábítószert, legalább annyi ellenértéket kapott érte, amennyiért azt megvette, az esetleges haszon nagysága pedig ismeretlen. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során kellően figyelemmel volt a cselekmény(ek) tárgyi súlyára, a bűnösségi körülményekre, a büntetések enyhítése nem indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján változtassa meg, I.r.vádlott cselekményeit egységesen kábítószer-kereskedelem (Btk. 176.§

(1)bekezdés) bűntettének minősítse, I.r.vádlott tekintetében 24000 eurora, II.r.vádlott esetében 16000 eurora vagyonelkobzást alkalmazzon, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A távollévő II.r. vádlott vonatkozásában a kibocsátott elfogatóparancs eredményre vezetett, előzetes letartóztatását a másodfokú bíróság elrendelte. A Be.530.§

(5)bekezdése alapján az ügyet tárgyalásra tűzte. II.r.vádlott beadványában az I. fokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be, kérte az iratok visszaküldését tárgyalás lefolytatása végett az elsőfokú bíróságnak, illetve az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó II.r.vádlott részére az elsőfokú bíróság az ítéletet szabályszerűen hirdetményi úton kézbesítette. A törvényszék által felhívásra megküldött ítélet kézbesítésére vonatkozó hirdetmény a bíróság hirdetőtábláján 2014. március hó 24. napjáig volt kifüggesztve, a 8 napos fellebbezési határidő 2014. április hó 1. napján eltelt. A Be. 531.§

(2)bekezdése szerint ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett az elsőfokú bíróságnál indítványozhatja a tárgyalás megismétlését. A Be. 531.§

(5)bekezdése szerint ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú eljárásban vezetnek eredményre, a másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki, és azon a vádlottat meghallgatja, valamint ha szükséges, a vádlott által indítványozott további bizonyítást vesz fel. Figyelemmel arra, hogy II.r.vádlott fellebbezése elkésett, azt a másodfokú bíróság elutasította, illetve a fentebb hivatkozottak alapján az ügyet tárgyalásra tűzte. A tárgyaláson kihallgatta II.r.vádlottat, további bizonyítás felvételét az ügyben nem tartotta szükségesnek arra is figyelemmel, hogy a II.r. vádlott az elsőfokú eljárás azon szakaszában távozott ismeretlen helyre, amikor már csak az utolsó szó jogán tehető nyilatkozata volt hátra. II.r.vádlott figyelmeztetést követően a lakásán tárolt heroinnal kapcsolatban azt vallotta, hogy saját fogyasztásra tartotta, ezen cselekménye csak kábítószer tartásként értékelhető, nem vonható össze a marihuána kereskedelemmel. Az eljárás nyomozati és elsőfokú bírósági szakaszában azért vallott a kokainnal kapcsolatban mást, mert azt gondolta, cselekménye abban a formában enyhébben lesz elbírálható. Amennyiben kizárólag a marihuánával kapcsolatos kereskedést állapítja meg a másodfokú bíróság, cselekménye nem lesz jelentős mennyiségre elkövetett, és enyhébb minősítés alá esik. I.r.vádlottnak nem volt pénze, azt ő biztosította. Bár sérelmezte, hogy a kábítószerfüggősége nem került megállapításra, elfogadta, hogy az elsőfokú bíróság ütköztette a szakértői véleményeket, és ellentétes álláspontra jutott. Egyebekben korábbi vallomását fenntartotta. Azt kérte, az ítélőtábla nagyobb súllyal vegye figyelembe őszinte feltáró jellegű beismerő vallomását, vizsgálja meg, hogy valóban többszörös visszaesőnek minősül-e. Büntetése lényeges enyhítését is indítványozta, mert véleménye szerint cselekménye nem olyan súlyú, amely miatt ki kellene írni őt a társadalomból. I.r.vádlott előadta, hogy 2015. február hó 26. napján ... nevű gyermeke született, melyet születési anyakönyvi kivonattal igazolt. I.r.vádlott védője perbeszédében a tényállást megalapozottnak tartotta, annak kiegészítését csupán annyiban kérte, hogy I.r.vádlottnak II.rendű vádlott adta át az ügyleteket megelőzően a pénzt, I.r. vádlott nem rendelkezett a szükséges anyagiakkal. Előadta, hogy a lefoglalt anyag nedves és zöld volt, azon állapotában felhasználásra alkalmatlan, a korábbi még rosszabb állapotú volt. Megkérdőjelezte, hogy a zöld állapotú kannabisz cserje levele és termése kábítószernek minősíthető-e. Véleménye szerint a kereskedés tárgyát képező nem fogyasztásra kész anyagra figyelemmel a vádlottak cselekménye az elkövetéskori büntető törvény 282.§

(3)bekezdés b.) pont szerinti előkészületként értékelendő, mely 3 évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett. Amennyiben az ítélőtábla ezen álláspontját nem osztaná, és a cselekményt befejezettként értékelné, az ügyészi átiratban írt minősítéssel egyetértett. Álláspontja szerint I.r. vádlott vonatkozásában az új Btk. rendelkezései kedvezőbbek a szubszidiaritás miatt külön jogilag nem értékelhető vétség kiesése és a feltételes szabadságra bocsáthatóság kedvezőbb szabályozása miatt. Kérte a büntetés kiszabás körében annak figyelembe vételét, hogy a cselekmény elkövetése óta 6 év telt el, az I.r. vádlott életmódja megváltozott, korábbi büntetései 10 évvel ezelőttiek, büntetlennek tekintendő. Két kiskorú gyermeket nevel, munkahelye stabil. A súlyosító körülmények köréből az elszaporodottság kiemelését kérte. Indítványozta, hogy az ítélőtábla I.r. vádlott büntetését lényegesen enyhítse, az előkészületi minősítés elfogadása esetén alkalmazzon rövid tartamú felfüggesztett szabadságvesztés büntetést, a súlyosabb minősítés alkalmazása esetén két év tartamú szabadságvesztést, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel. A kereskedés következményeként I.r. vádlott nem jutott vagyonhoz, ha igen, azt már elköltötte, külföldön is dolgozott, saját pénze is lehetett. A vagyonelkobzás alkalmazása tekintetben az ügyészi indítvány elutasítását kérte. II.r.vádlott védője perbeszédében a tényállás megváltoztatását indítványozta a II.r. vádlott másodfokú tárgyaláson tett vallomása alapján, a kereskedelem köréből a kokainnal kapcsolatos cselekmény kirekesztését kérte, mert a kokaint a II.r. vádlott csak tartotta. Kérte a II.r. vádlott előéletének tisztázása után annak megállapítását, hogy nem minősül többszörös visszaesőnek. A büntetés kiszabás körében lényegesen nagyobb nyomatékkal kérte értékelni II.r. vádlott feltáró jellegű beismerő vallomását, amely I.r. vádlott felelősségre vonását is lehetővé tette. Az ügyész az írásbeli átiratban foglaltakat fenntartotta. Az utolsó szó jogán I. és II.r. vádlottak csatlakoztak a védőik által elmondottakhoz. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. A hivatásos bíró személyében bekövetkezett változás és a 6 hónapos tárgyalási időköz meghaladása miatt a korábbi tárgyalások anyagát ismertetéssel tette az eljárás anyagává a Be. 287.§

(4)bekezdése szerint, illetve abban a körben, amely bizonyítást nem tartott törvényesen lefolytatottnak, a bizonyítást megismételte. A távollétes eljárás Be. XXVI. Fejezetében írt szabályait maradéktalanul megtartotta II.r.vádlott esetében. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. A II.r. vádlott védője által előterjesztett azon bizonyítási indítványt, mely szerint idézze meg dr. Molnár Miklós és dr. Nagy Ervin igazságügyi orvos-szakértőket, akik a vádlott kábítószer-függősége vonatkozásában más ügyben, más elkövetési időre vonatkoztatva szakvéleményt adtak, helyesen utasította el, mert a jelen ügyben szakértői véleményt előterjesztő négy szakértőt meghallgatta, a szakértők véleménye megegyezett abban a körben, hogy II.r. vádlott az elkövetés idejére vonatkoztatva nem minősül kábítószer-függőnek. A beszerzett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság teljes körben, a logika szabályainak megfelelően értékelte, mérlegelte. Helyesen járt el, amikor a tényeket II.r.vádlott azon vallomására alapította döntően, amely más elfogadott bizonyítékokkal is alátámasztott volt. Helyes volt azon mérlegelési tevékenysége is, hogy csupán a II.r. vádlott vallomásán alapuló vádban szereplő tényeket, melyek más bizonyítékkal nem voltak alátámasztva, nem állapította meg, döntően az 1/b. tényállási pont tekintetében. II.r.vádlott másodfokú eljárásban megváltoztatott vallomását a kokain tekintetében az ítélőtábla nem fogadta el, a vádlott ezen előadása nyilvánvalóan felelőssége enyhítését célozta. Az eljárás nyomozati szakaszában II.r.vádlott a kokainnal kapcsolatos tevékenységét feltárta, melyet az elsőfokú eljárásban sem változtatott meg, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a II.r. vádlott javára mérlegelte, melynek megváltoztatása a másodfokú eljárásban nem volt indokolt. Az ítélőtábla a törvényszék mérlegelő tevékenységével teljes mértékben egyetértett. A II.r.vádlott a vádban írt tényeket az elsőfokú eljárásban csak a kábítószer-függőség tekintetében vitatta, ekörben rendkívül szerteágazó nyilatkozatokat tett. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt

1. április hó
2. napján megtartott ülésen (Ün. 139/2009/
3. számú jegyzőkönyv, nyomozati iratok
4. oldala) azt vallotta, hogy nem fogyaszt kábítószert. Ugyanígy nyilatkozott a nyomozati iratok
5. oldalára befűzött kihallgatása során. Az iratokba a
6. oldalra befűzött IMEI-ben készült irat tanúsága szerint úgy nyilatkozott, hogy sosem fogyasztott kábítószert. A
7. április hó 10-i igazságügyi toxikológiai vélemény szerint (nyomozati iratok
8. oldala) vizeletében kábítószer nem volt kimutatható.
9. szeptember 30-i és azt követő vallomásaiban a II.r. vádlott változtat, (nyomozati iratok 923, 961 oldala) függőnek érzi magát. A dr. Keller Éva és dr. Kovács Ildikó szakértők által
10. január
11. napján megtartott vizsgálat alapján készített szakvélemény szerint II.r.vádlott nem tekinthető kábítószerfüggőnek, a dr. Szeles Géza és dr. Szabados Pál szakértők által a
12. február hó
13. napján végzett vizsgálat szerint ugyancsak nem tekinthető kábítószer-függőnek sem a cselekmény, sem a vizsgálat idején. Megjegyzendő az is, hogy II.r.vádlottat elfogását követően
14. szeptember hó
15. napján a nyomozóhatóság vizsgáltatni kívánta a Budapesti Orvos-szakértői Intézettel a függőség vonatkozásában, II.r.vádlott azonban a vizsgálatnak nem vetett alá magát, mert azt nem tartotta korrektnek.(nyomozati iratok
16. oldala) A törvényszék dr. ... pszichiáter szakorvosi véleményét (eszerint 2009-ben 2 alkalommal kezelte kokain miatt, nyomozati iratok
17. és
18. oldala) ismertette a megidézett szakértőkkel, mellyel kapcsolatos álláspontjukat a szakértők kifejtették. A négy szakértő azonos véleményt fogalmazott meg atekintetben, hogy II.r. vádlott nem minősül kábítószer-függőnek. A más ügyben készített és becsatolt szakvélemény a vádlott 2012 évi állapotára vonatkozott, ezért a jelen ügyben elbírált 2009 évi cselekmény vonatkozásában nem bírt relevanciával. Az I.r.vádlott tagadó nyilatkozatát II.r.vádlott beismerő, és társát is terhelő nyilatkozata megdöntötte, melyet a vádlottak elfogásáról készített rendőri jelentés, a lefoglalásról szóló határozat, valamint a titkos információgyűjtés adatai és a híváslisták elemzése is alátámasztott. ( Karácsony József igazságügyi informatikus szakértő véleménye) A törvényszék indokolási kötelezettségét kimerítően teljesítette. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás döntően megalapozott, részben azonban hiányos és iratellenes, melyet az iratok tartalma alapján az ítélőtábla módosított, illetve kiegészített a Be.352.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján. Az elsőfokú ítéletben rögzített előző elítéléseket követően az ítélőtábla rögzíti, hogy I.r.vádlott esetében a

1. alatt feltüntetett elítélés jelen cselekmény elkövetése utáni, a vádlottal szemben jelenleg más eljárás nincs folyamatban.
2. február hó
3. napján gyermeke született, akinek eltartásáról gondoskodik. (másodfokú tárgyaláson becsatolt születési anyakönyvi kivonat alapján) A II.r.vádlott tekintetében a
4. elítélésként jelzett ítéletből a vádlott feltételes kedvezménnyel szabadult, a
5. alatt jelzett ítélettel a bíróság megszüntette a
6. alatt jelzett ügyben engedélyezett feltételes szabadságot, és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
7. február hó
8. napjától
9. április hó
10. napjáig a vádlott a feltételes szabadság megszüntetése folytán hátralévő büntetésrészt töltötte. Jelen eljárás tárgyát képező cselekmény után a vádlottat a Váci Járásbíróság a
11. július hó
12. napján jogerős 2.B.197/2013/
13. számú ítéletével tartás elmulasztásának vétsége miatt 10 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben jelenleg egy további eljárás van folyamatban vagyon elleni cselekmény elkövetése miatt. A történeti tényállást az ítélőtábla az ítélet
14. oldal
15. bekezdésében akként módosítja, hogy I.r.vádlott a bűncselekmény elkövetése idején rendszeres kábítószer-fogyasztónak minősült. (nyomozati iratok
16. oldalra befűzött dr. Bodor György és dr. Czimmermann Márton által készített szakvélemény alapján) A
17. oldal
18. bekezdés
19. sorában rögzíti, hogy megtekintést követően a marihuánát II.r.vádlott a III.r. vádlottnak visszaadta.( II.r. vádlott vallomása alapján) A
20. oldal utolsó bekezdésében a
21. sorban a 3700 gramm marihuána delta-9-THC tartalmát 0,74 grammra pontosítja. A
22. sorban a 15 gramm marihuána delta-9-THC tartalmát jelöli meg legalább 0,003 grammban. Az utolsó mondat kapcsán rögzíti, hogy a totál-THC tartalom alapján számítva nem éri el az I.r. vádlott által II.r. vádlottnak átadott marihuána mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát, ugyanakkor delta-9-THC tartalommal számítva azt meghaladja. (nyomozati iratok
23. oldalán lévő szakvélemény adatai alapján) A fenti helyesbítésekkel teljeskörűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be. 352.§

(2)bekezdése szerint. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A másodfokú bíróság osztotta a törvényszék azon álláspontját, hogy I.r.vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos törvény, míg II.r.vádlott esetében az elkövetéskori jogszabály alkalmazandó. Az összevetést a törvényszék az ítélet

1. oldalán teljes körűen végezte el. Az indokolás ugyanakkor a két különböző jogszabály alkalmazására is figyelemmel kiegészítendő, illetve I.r. vádlott esetében a bűnösség köre is módosul. Nem osztotta az ítélőtábla I.r.vádlott védőjének azon álláspontját a vádlottaktól lefoglalt nedves, zöld anyag természetét illetően. A lefoglalt anyag kábítószernek minősül a jogszabály szövegének helyes értelmezésével, és teljesen irreleváns, hogy az milyen állagú, nedves, még kiszárítandó. Ezzel összhangban a védő előkészületi cselekménnyel kapcsolatos jogi érvelése sem foghatott helyt. A másodfokú bíróság minden tekintetben osztotta a törvényszék indokolását a kereskedés megállapíthatóságát illetően mind I., mind II.r. vádlott tekintetében. Figyelemmel arra, hogy II.r. vádlott másodfokú tárgyaláson a kokainnal kapcsolatos vallomását elvetette, fel sem vetődik, hogy II.r. vádlott ezen készletező jellegű cselekménye ne illeszkedne a kereskedés fogalmába, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos indokolása helytálló. Figyelemmel arra a tényre, hogy a törvényszék helyesen II.r.vádlott vonatkozásában az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta, esetében a marihuána totál-THC tartalma nem volt figyelembe vehető, mert a totál-THC fogalmát a törvényhozó
2. január hó
3. napjától alkalmazandóan iktatta törvénybe. II.r. vádlott esetében a marihuána delta-9-THC tartamát kellett figyelembe venni, mely önmagában meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, a lakásán megtalált kokain figyelembevétele nélkül is. Helyesen azonban az elsőfokú bíróság a természetes egységre figyelemmel az együttes mennyiséget vette figyelembe a tényállás megállapításakor. A Legfelsőbb Bíróság 1/
4. számú jogegységi határozata szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések még a forgalomba hozatalnál is tágabb elkövetési magatartások, folyamatos tevékenységek, rendszeresen ismétlődő adás-vételek által valósulnak meg, mely az I. és II.r. vádlottak esetében igazolódott. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék nem jelölte meg sem a rendelkező részben, sem a jogi indokolásban I.r.vádlott cselekménye minősítésekor a
5. évi C. tv. (továbbiakban Btk.) 176.§

(1)bekezdés IV. fordulatát, melyet pótolt. Tévedett a törvényszék akkor, amikor I.r.vádlott tekintetében a Btk. 178.§

(6)bekezdése szerinti cselekményben is megállapította a bűnösséget. E törvényhely szerint aki kábítószert fogyaszt, illetve csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez vagy tart, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Jelen ügyben súlyosabb cselekmény is megvalósult, ezért a Btk. 178.§

(6)bekezdésében írt cselekmény megállapításának nincs helye, a vádlott cselekményét egységesen a Btk. 176.§

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző és aszerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként kellett értékelni, esetében a halmazati büntetéskiszabásra utalást is mellőzni kellett. Helyesen minősítette a Fővárosi Törvényszék I.r.vádlott tekintetében a Btk.2.§-a alapján a Btk. 461.§

(1)bekezdés c.) pontja és

(3)bekezdés a.) pontja figyelembevételével alapesti elkövetésnek a cselekményt. Helyes II.r.vádlott cselekményének minősítése, mert esetében a kábítószer mennyisége meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, ugyanakkor az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében leírtak módosításra szorulnak. A törvényszék ítélete
3. oldal
4. bekezdés utolsó sorában utalt is arra, hogy II.r. vádlott esetében nem a totál-THC tartalmat, hanem a delta-9-THC tartalmat kellett figyelembe venni, melyet ugyanakkor sem a tényállásban, sem a jogi indokolásban nem vitt következetesen végig. Az elkövetéskor hatályos Btké. 23.§

(1)bekezdése szerint a kábítószer csekély mennyiségű, ha annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma kokain esetén 2 gramm, THC esetén a tiszta hatóanyag-tartalom az 1 gramm mennyiséget nem haladja meg. A

(3)bekezdés alapján a kábítószer akkor jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros mértékét meghaladja. II.r. vádlott vonatkozásában a tényállást az ítélőtábla az iratok tartalmához igazítva akként módosította, hogy a lefoglalt és le nem foglalt marihuána mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta, melyhez még hozzáadódik a kokain hatóanyagtartalma a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú jogegységi határozata figyelembevételével. A II.r.vádlott esetében sem került feltüntetésre az 1978. évi IV. tv. 282/A.§

(1)bekezdés IV. fordulata, melyet a másodfokú bíróság pótolt. A jelentős mennyiségre figyelemmel e vádlott cselekménye a

(3)bekezdés szerint minősül, megnevezése az 1978. évi IV. tv. különös részében írtakra figyelemmel visszaélés kábítószerrel büntette. A büntetés kiszabás körében az ítélőtábla a súlyosító és enyhítő körülményeket maradéktalanul feltárta. I.r.vádlott esetében a bűnösség körének szűkülése kapcsán súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a szubszidiaritás folytán büntetőjogilag önállóan nem értékelhető cselekményt is elkövetett. Az I.r. vádlott védője hivatkozásának megfelelően a súlyosító körülmények közül az ítélőtábla mellőzte a cselekmény elszaporodottságára utalást mindkét vádlott esetében. I.r. vádlott tekintetében további enyhítő körülmény, hogy februárban született második gyermeke eltartásáról is gondoskodik. Kétségtelen, hogy I.r.vádlott esetében a bűnösség köre szűkült, ugyanakkor a büntetés kiszabás során irányadó körülményekre és a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel nem tartotta indokoltnak az ítélőtábla büntetése enyhítését. I.r.vádlott cselekménye 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az alsó harmadban megállapított szabadságvesztés további enyhítésére nincs mód, arra is figyelemmel, hogy esetében a középmérték a Btk. 80.§

(2)bekezdése alapján 5 év lenne, melytől a vádlott javára az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményekre figyelemmel jelentősen eltért. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe volt, a kiszabott büntetés a másodfokú eljárásban alkalmazott minősítéshez és megváltoztatott bűnösségi körülményekhez illeszkedő, további enyhítésre nincs mód még az időmúlás nagy nyomatékkal történő figyelembevétele mellett sem. A II.r.vádlott tekintetében az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. tv. 282/A.§

(3)bekezdése szerint kiszabható büntetés 5-15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, a többszörös visszaesőkre vonatkozó felemelt büntetési tétel mellett sem haladhatja meg a 15 évet. A II.r.vádlott vitatta többszörös visszaesői minősége megállapíthatóságát, álláspontja szerint csak visszaesőnek minősül. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az

1. évi IV. tv. 137.§
2. pontja szerinti többszörös visszaeső, indokolása azonban az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében pontatlan. E vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a csatolt irat tanúsága szerint különös visszaesőként ítélte el 10.B.XVII.2243/2002/
5. számú ítéletével, az 1/b. tényállási pontban írt cselekmény elkövetési ideje
6. január hónap, közelebbről meg nem állapítható időpont, ezért a
7. alatt jelzett büntetésből történt szabadulás és az újabb cselekmény elkövetése között 3 év nem telt el. Az elsőfokú bíróság nyomatékkal értékelte a II.r. vádlott beismerő, I.r. vádlott felelősségre vonását is lehetővé tevő terhelő nyilatkozatát, melynek az ítélőtábla további nyomatékot tulajdonított. A hat éves időmúlásra is figyelemmel a II.r. vádlott főbüntetését 6 évre, míg mellékbüntetését 7 évre enyhítette. I.r.vádlott esetében a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként kell feltüntetni, annak tartama a főbüntetéshez igazodó. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészség indítványával a vagyonelkobzás kötelező alkalmazását illetően, ezért II.r.vádlott esetében az
8. évi IV. tv. 77/B.§

(1)bekezdés a.) és d.) pontjára figyelemmel, míg I.r.vádlott tekintetében a vagyonelkobzást a Btk. 74.§

(1)bekezdés a.) és e.) pontja alapján a rendelkező részben írt összegekre elrendelte, mely vagyonelkobzás alkalmazása a súlyosítási tilalmat sem sértette. Nem osztotta az ítélőtábla az ügyészi álláspontot az elkobzandó összeg nagysága vonatkozásában. Az I.r. vádlott esetében figyelemmel kellett lenni a Btk. 74.§

(4)bekezdés a.) pontjára is, mely szerint az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá tartozó vagyonnak kell tekinteni a kereskedés ideje alatt szerzett valamennyi vagyont, ezért a 140 euró vagyonelkobzása is törvényes. A Legfelsőbb Bíróság 1/

1. Büntető jogegységi határozata kimondja, hogy kábítószerrel visszaélés bűncselekménye elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e. A vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. Utal a jogegységi határozat arra is, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az
2. évi IV. tv. 77/B.§

(1)bekezdés d.) pontját sem, mely szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amit a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges feltételek biztosítására szolgáltattak vagy arra szántak. Miután a kábítószer értékesítéséhez elengedhetetlenül szükséges annak megszerzése, a megszerzéssel összefüggő kiadás nem más, mint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltétel biztosítására szolgáltatott vagyon, így az mindenképpen elkobzandó. Ezen túlmenően a kábítószer megszerzése önmagában is bűncselekményt valósít meg, így a vagyonelkobzás alkalmazása az arra fordított vagyonra ez okból sem mellőzhető. A vádlottak vonatkozásában az elkobzandó vagyon 24000 euro forint ellenértéke, mely az elkövetés idején hatályos középárfolyammal, azaz 300 forinttal számolva vádlottanként 3.600.000 forintnak megfelelő összeg. Figyelemmel kellett lenni a Legfelsőbb Bíróság 95/2011. számú Büntető Kollégiumi véleményére is, mely szerint vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye. A Be. 258.§

(2)bekezdés e.) pontja szerint

1. július hó
2. napjától az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontját, amennyiben a cselekmény elbírálása a
3. évi C. tv. alapján történt. Ezért II.r. vádlott esetében az ítélőtábla az
4. évi IV. tv. 47.§

(2)bekezdés I. fordulata alapján csupán az indokolásban jelöli meg, hogy a szabadságvesztés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra. I.r.vádlott esetében a törvényszöveg szerinti terminológiát alkalmazta az ítélőtábla a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozóan a rendelkező részben. A II.r.vádlott esetében az iratok tartalmának megfelelően módosítani kellett a kényszerintézkedések végrehajtásának pontos dátumait.(másodfokú iratok 11. sorszáma alá befűzött irat tartalmának megfelelően) Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege II.r.vádlott esetében számolási hiba folytán javításra szorult. Az utolsó tárgyaláson a kirendelt védő díja kisebb összeg volt a törvényszék által számoltnál, ugyanakkor nem került felszámolásra dr. ... kirendelt védő utolsó előtti tárgyaláson felmerült 1500 forint kirendelt védői díja, melyet a Be. 338.§

(1)bekezdése alkalmazásával II.r. vádlottra kellett terhelni. A másodfokú tárgyaláson felmutatott okirat tartalmának megfelelően az ítélőtábla javította I.r.vádlott utónevét, személyazonosító igazolványának számát, valamint II.r. vádlott tartózkodási helyét. A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 363.§-a szerinti tárgyalás keretében eljárva a törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta I.r.vádlott és II.r.vádlott tekintetében. Tekintettel arra, hogy II.r. vádlott a másodfokú eljárásban

1. május hó
2. napja óta előzetes fogvatartásban van, ezen időponttól a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla az
3. évi IV. tv. 99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be.381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, ugyanezen törvényhely

(2)bekezdése szerint az államra terhelte. Figyelemmel arra, hogy I.r.vádlott vonatkozásában a szubszidiaritásra figyelemmel felmentő rendelkezés meghozatalának nem volt helye az enyhébben minősülő bűncselekmény vonatkozásában, a harmadfokú eljárás lehetősége sem nyílt meg. Budapest,

1. március hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. január hó
4. napján kelt 8.B. 1191/2010/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 133/2014/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással I.r.vádlott és II.r.vádlott tekintetében
7. március hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. március hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő