DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.534/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Bódis Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző ügyvéd: Dr. Bódis Pál) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Helmeczy László ügyvéd (ügyvéd címe, levelezési cím: ...) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tagkizárás iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék
- május
- napján kelt 8.G.15-13-040018/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az alperest kizárja a felperesi társaságból. Mellőzi a felperes kötelezését az alperes részére elsőfokú perköltség megfizetésére és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 493 200 (Négyszázkilencvenháromezer-kettőszáz) Ft elsőfokú, valamint 108 960 (Egyszáznyolcezerkilencszázhatvan) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróságnak a felperesnek az „I.” Kft. tag kizárása iránt előterjesztett felperesi keresetét elutasító ítéletében megállapított tényállás szerint a felperesi kft. 101 tagjának egyike az „I.” Kft. is. A tagok a felperesi kft-n keresztül termelő csoportként végezték a minősített, ellenőrzött minőségű tejnek a társaság tagjaitól történő beszerzését, értékesítését, a 81/2004.(V.4.) FVM rendelet szerint. A felperes a
- május
- napján megtartott taggyűlésen meghozott .../
- (V.30.) számú taggyűlési határozattal döntött arról, hogy kezdeményezi az A. Kft. „f.a.”, a V. Kft. és az „I.” Kft .kizárását a társaságból, mivel az A. Kft. „f.a.” már több éve nem termel és nem értékesít tejet a felperes részére, a V. Kft. és az „I.” Kft. pedig az általa megtermelt tejet nem a felperes részére értékesíti. A három cég ezen magatartása sérti a felperes társasági szerződésének preambulumában és a szerződés 8/
- pontjában foglalt rendelkezéseket, nagymértékben veszélyeztetik a társaság eredményességét, céljainak megvalósítását. A taggyűlés megbízta az ügyvezető igazgatót, hogy a határozat meghozatalától számított 15 napon belül indítsa meg a tagok kizárására irányuló bírósági eljárást. A felperes az elsőfokú bíróságra
- június
- napján előterjesztett keresetében kérte az alperesnek a felperesi társaságból történő kizárását, a felperes társasági szerződésének 8/2/1., 8/2/
- és 8/2/
- pontjaira, valamint a Gt.
- §
(1)bekezdésére hivatkozva. A társasági szerződés 8/2/
- pontja szerint a tag köteles az előállított tej teljes mennyiségét a társaságnak eladni, a társaság pedig köteles azt megvásárolni. A társaság és a tag évente termékértékesítési szerződést köt a tag által előállított tej értékesítésére. A szerződés 8/2/
- pontja előírta, hogy minden tag köteles évente forgalomarányosan hozzájárulni a társaság működési költségeihez, amely hozzájárulásnak a mértékét évente a taggyűlés határozza meg. A társasági szerződés 8/2/
- pontjának rendelkezése szerint pedig, ha a tag a társasági szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesíti, illetve ha a társaság nem tudja vele szemben eszközölni a működési hozzájárulás levonását, és azt a tag felszólítás ellenére sem fizeti meg, akkor a taggyűlés ¾-es szavazati aránnyal a tagkizárás kezdeményezéséről határoz. Annak a tagnak a kizárását is kezdeményezheti a taggyűlés, aki megszűntette a tej előállítását és azt 6 hónapon belül nem indítja újra. A felperes hivatkozása szerint mivel a felperesi cég termelői csoportként működik, az alperes pedig a felperesi társaság célkitűzéseit nem segíti elő, ezért magatartása nagymértékben veszélyezteti a felperesi társaság eredményességét, működését. Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte, állította, hogy nem adott okot a kizárásra. Cáfolta, hogy a felperesi cégben maradása nagymértékben veszélyeztetné a felperesi társaság céljainak elérését - ami a Gt.
- §
(1)bekezdése szerint a kizárás feltétele -, hiszen az alperes által szolgáltatható tej mennyisége a felperes összes évi tejfelvásárlásának csak kb. 1,5 %-a. Állította, hogy az alperes azért nem a felperesnek adta le az általa előállított tej összes mennyiségét, mert a felperes azt a gyakorlatot alakította ki, hogy egyoldalúan ő határozza meg a szerződés valamennyi lényeges feltételét, ezzel indokolatlan előnyt biztosít a saját részére, ami az alperes számára komoly hátrányokat - napi 100 000 Ft veszteséget - jelent. Az alperes állította, hogy a tagi kötelezettségeit ennek ellenére folyamatosan teljesítette, fizette a tagdíjat. Arra is hivatkozott, hogy a felperes nem indított pert az alperes ellen az alperesnek az értékesítési kötelezettség teljesítésére kötelezése érdekében. A taggyűlési határozatot törvénysértőnek tartotta, mert a kizárás kérdésében csupán szóbeli előterjesztés volt a határozathozatalt megelőzően, a felperes nem bocsátott a tagok részére írásos anyagot. A felperes irrelevánsnak tartotta alperesnek az általa termelt tej napi mennyiségének csekély százalékára történt hivatkozását, és mivel az alperes a társasági szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a felperes jogszerű szankcióként alkalmazta vele szemben a társasági szerződés alapján a kizárás kezdeményezését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta és ítéletével elutasította azt. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63 500 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség, illetve az elsőfokú bíróságnak a
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt II. számú végzésében rögzített felhívása ellenére nem bizonyította azt a perben, hogy az alperesnek, mint tagnak a társaságban maradása nagymértékben veszélyezteti a társaság céljainak az elérését. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes társasági szerződésének 8/2/
- pontja a tagkizárás kezdeményezésének feltételeként azt írja elő, hogy a tagnak meg kell szegnie a társasági szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ezek a kötelezettségek azonban nem kizárólag az értékesítési kötelezettséggel kapcsolatosak, a tagi kötelezettségek ezen túlterjednek, az alperes pedig az értékesítési kötelezettségen kívüli tagi kötelezettségeinek eleget tett. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes indokait a tekintetben is, hogy miért nem teljesítette a felperes felé fennálló nyerstej termelési és szolgáltatási kötelezettségét, a felperes pedig ezzel kapcsolatban a perben nem bizonyította az alperes magatartásának felróhatóságát. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperesnek a felperesi társaságból történő kizárását, valamint az alperes kötelezését az első- és másodfokú perköltsége megfizetésére. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a felperesnek a perben elegendő volt azt bizonyítania, hogy az alperes, mint a termelői csoport tagja a társasági szerződés rendelkezései ellenére nem értékesítette az általa megtermelt tejet a felperes részére. Azt maga az alperes is elismerte, hogy
- április
- napjától nem a felperes számára értékesítette az általa megtermelt tejet, holott a társasági szerződés egyértelműen a tag egyik legfontosabb kötelezettségeként határozza meg a megtermelt nyerstej felperes részére történő értékesítését. A felperes a termelői csoportokról szóló 81/
- (V.4.) FVM rendelet alapján alakult gazdasági társaság, a társasági szerződésnek az FVM rendelet figyelembevételével megfogalmazott 8/2/
- pontja épp ezért a tagi kötelezettség megszegését eleve olyan okként határozta meg, amely alapján kezdeményezhető a tag kizárása. A társasági szerződés 8/2/
- pontja a tag és a társaság kölcsönös kötelezettségeként határozta meg a tag által előállított tej értékesítését a társaság részére, illetve a társaság oldaláról annak a felvásárlási kötelezettségét. Hivatkozott a peres felek között korábban a Fővárosi Ítélőtábla előtt 14.Gf.40.216/
- számon folyamatban volt perben meghozott ítélet indokolásában kifejtett azon megállapításra is, hogy ha a tagok a pillanatnyi tejpiaci helyzet alakulásától függően dönthetnének a tej harmadik személy részére történő értékesítéséről, ezzel a felperes működését nyilvánvalóan ellehetetlenítenék. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete megállapította azt is, hogy az alperes azért köteles kötbért fizetni a felperes számára, mert neki felróható módon szerződést szegett azzal, hogy
- április
- napjától nem a felperes számára értékesíti az általa megtermelt tejet. A perben az alperes elismerte, hogy azért értékesíti a tejet más vevő számára, mert így magasabb árbevételhez jut, azaz egy megkötött szerződés ellenére azért tagadja meg a teljesítést, mert egy másik vevő magasabb árat kínál számára. Az elsőfokú bíróság e körben tévesen hívta fel a felperest további bizonyításra az alperes magatartásának felróhatóságára vonatkozóan, hiszen a felróhatóság kimentése az alperes bizonyítási terhe lenne. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a felperes társasági szerződésének 8/
- pontjával kapcsolatban kifejtetteket. Önmagában az, hogy a 8/2/
- alpont külön nevesítve kötbérfizetési kötelezettséget rendel arra az esetre, ha a tag az értékesítési kötelezettségének felróható módon nem tesz eleget, nem jelenti azt, hogy ugyanennek a tagi kötelezettségének a megszegésére ne vonatkozhatna a társasági szerződés 8/2/
- pontja, azaz a társasági szerződésben vállalt kötelezettség megszegése ne eredményezhetné azt, hogy a taggyűlés a tag kizárásának a kezdeményezéséről határozzon. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a társasági szerződési rendelkezéseket akként, hogy a tag kizárásának csak akkor lenne helye, ha a tag valamennyi, a társasági szerződésben írt kötelezettségét megszegné. A 8/2/
- pont a tag bármely kötelezettségének a megszegése esetén lehetőséget ad a kizárás kezdeményezésére. Utóbb, az ítélőtáblára
- sorszám alatt érkezett beadványában a felperes csatolta a Kúria, mint felülvizsgálati bíróságnak a peres felek között a szállítási díj megfizetése iránt indult perben, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.216/2012/
- számú jogerős ítélete elleni felülvizsgálati kérelem tárgyában meghozott Gfv.VII.30.063/2013/
- számú ítéletét, amellyel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében azt, hogy a felperes a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította azt, miért felróható az alperesnek az, hogy a felperes által egyoldalúan meghatározott feltételeket tartalmazó blankettaszerződést nem volt hajlandó megkötni az alperes a felperessel. Jelezte, hogy a felperes által becsatolt, a Kúria Gfv.VII.30.063/2013/
- számú ítéletét alaptörvényellenesnek tartja, ezért az Alkotmánybíróságon kezdeményezi az ítélet felülvizsgálatát. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek, mint a felperesi kft. tagjának nyilvánvalóan a saját gazdasági érdekeire is figyelemmel kell lennie. A felperes évek óta a piaci árak alatt vásárolta az alperestől a tejet, az alperes pedig abban az évben, amikor nem kötötte meg a felperessel a termékértékesítési szerződést, a piacon, éves szinten több mint 20 000 000 Ft-tal magasabb árat realizált. A felperes terhére rótta azt is, hogy a szerződés megkötésének elmaradása miatt nem indított pert, hanem egyrészt kéthavi tej ellenértékét visszatartotta az alperes állítólagos kötbérkötelezettségére hivatkozva, másrészt pedig kezdeményezte az alperes ellen kizárás iránti per megindítását. Hivatkozott a Debreceni Ítélőtáblának a Gfv.III.30.337/2010/
- számú, a Fantej Kft. kizárási ügyében hozott ítéletének indokolására, miszerint kizárásra az ad alapot, ha a tag olyan magatartást tanúsít, amely előrevetíti azt, hogy a társaság törvényes működését, gazdasági céljai elérését a jövőben is súlyosan veszélyezteti, ellehetetleníti. Hangsúlyozta, hogy a felperes volt az, aki a perbeli kvótaév megkezdésekor ragaszkodott az előnytelen blankettaszerződéshez, amit az alperes a saját tagjai felé fennálló felelőssége miatt nem volt hajlandó megkötni. Utalt arra, hogy ezen túl az alperes minden létező tagi kötelezettségét pontosan, a társasági szerződés rendelkezéseinek megfelelően teljesítette. Állította, hogy a fellebbezési ellenkérelméhez mellékelt társasági szerződésmódosítások egyértelműen a jelen per alperese ellen irányulnak, a kizárásra vonatkozó szabályok közé a felperes beemelte kizárási indokként a társasági szerződés 8/2/
- pontjának a rendelkezéseit. Tájékoztatta az ítélőtáblát, hogy a társasági szerződést módosító ezen határozatokat az alperes a törvényes határidőn belül megtámadta. Utóbb, az
- sorszámú előkészítő iratában a felperes
- és
- évi árbevételének adatait ismertetve rámutatott arra miszerint az, hogy az alperes nem kötötte meg a felperes által egyoldalúan diktált termékértékesítési szerződést, sem a megkötés évében, sem azt követően nem veszélyeztette a felperes működését. A fellebbezés megalapozott. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(1)bekezdése szerint a gazdasági társaság tagját a bíróság a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A jelen pere felperese olyan korlátolt felelősségű társaság, amelyik a 81/
- (V.4.) FVM rendelet szerinti termelői csoportként jött létre, a társasági szerződésének rendelkezéseit a gazdasági társaságokról szóló törvényen túl az FVM rendelet előírásainak is megfelelően határozták meg. Az FVM rendelet
- §
(2)és
(3)bekezdései szerint a termelői csoportokban szerveződő termelők, mint tagok kötelesek legalább termékeik értékesítése által személyesen közreműködni, ennek elmaradása esetén a termelői csoport köteles a saját maga által kialakított eljárásrend szerint intézkedni a tag szankcionálása érdekében. Az FVM rendelet 7. §
(1)bekezdés
- a)pontja szerint a termelői csoportként történő elismerés feltétele az, hogy a létesítő okirat tartalmazza a tagok kötelezettségvállalását arra, hogy az értékesítésre a termelői csoporttal szerződést kötnek, a
- c)pont szerint pedig arra is, hogy a termelői csoport finanszírozásához a létesítő okiratban meghatározott mértékű működési költség-hozzájárulást fizetnek. Az FVM rendelet 7. §
(3)bekezdés a) pontja a létesítő okirat kötelező tartalmává teszi a tagok által vállalt kötelezettségek megsértése esetére a taggal szemben alkalmazható jogkövetkezmények meghatározását. A felperes társasági szerződése - annak preambuluma, 8.1.
- pontja, 8.2.1.-8.2.
- pontjai az FVM rendeletben előírt követelményeket tartalmazzák. A 8.2.
- szerint a tag köteles az előállított tej teljes mennyiségét a társaságnak eladni, a társaság pedig köteles azt megvásárolni az évente megkötött termékértékesítési szerződések alapján. A 8.2.
- pont szerint a tagok kötelezettséget vállalnak arra, hogy terméküket más termelői csoport felé nem értékesítik, a taggyűlés felhatalmazása alapján a 8.2.5.-ben írt feltételekkel, illetve a 8.2.
- pontban részletezett esetekben van lehetőség arra, hogy a termelői csoporton kívül értékesíthessék a megtermelt terményt a tagok. A tagi közreműködés elmaradásának szankcióit a szerződés 8.2.
- és
- pontjai tartalmazzák: egyrészt a tag kötbérfizetési kötelezettségét, másrészt a tagi kötelezettségek megszegésének általános szankciójaként a tag kizárása kezdeményezésének a lehetőségét. Mindezen szabályok alapján az ítélőtábla osztotta felperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperesi kft-ben, mint termelői csoportként működő cégben különös hangsúlya volt a tag nyerstej értékesítési kötelezettségének, ennek a kötelezettségének a vállalása volt a tagsági jogviszony létesítésének a feltétele, fenntartásának pedig az alapja. Ezen kötelezettség tag általi elmulasztása azon túl, hogy a felperes részére bevételcsökkenést eredményez, veszélyezteti a felperes törvényes működését is, mivel nem felel meg az FVM rendelet
- §
(2),
(3)bekezdéseiben foglaltaknak. A Bírósági Döntések Tárában (BDT)
- évben
- sorszám alatt megjelent eseti döntésében az ítélőtábla egy más ügyben már kifejtette azt az álláspontját, hogy a kft. tagjainak olyan magatartása, amely nem a társaság céljainak az elérését, hanem saját azzal ellentétes - magánérdekének érvényesítését szolgálja, rendeltetésellenes joggyakorlásként alapot adhat a tag kizárására. A jelen perbeli esetben az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes keresetében megjelölt indokok alapján a felperesnek az alperes kizárása iránt előterjesztett kereseti kérelme alapos, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és az alperest a Gt. 47. §
(1)bekezdése alapján kizárta a felperesi társaságból. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása folytán meg kellett változtatni az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viseléséről szóló rendelkezéseit is. Az ítélőtábla mellőzte a felperes kötelezését az alperes részére perköltség megfizetésére és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 493 200 Ft elsőfokú, valamint 108 960 Ft másodfokú perköltséget. Az elsőfokú perköltség összege a felperes által lerótt 36 000 Ft fellebbezési illetékből, valamint a felperes jogi képviselőjének a perben
- sorszám alatt becsatolt,
- május
- napján kelt megbízási szerződésben megállapított, 24 000 Ft + Áfa = 30 480 Ft óradíjat, valamint az utazás idejére 12 000 Ft + Áfa = 15 240 Ft óradíjat figyelembe véve az ügy ellátására 10 óra munkaórát és az utazással szintén 10 órát elszámolva mindösszesen 457 200 Ft ügyvédi munkadíjból áll, míg a másodfokú perköltség összege a felperes fellebbezésén lerótt 48 000 Ft fellebbezési illetékből, valamint a jogi képviselőnek a fellebbezésben 2 órában megjelölt tevékenységéért járó 60 960 Ft ügyvédi munkadíjból tevődik össze. ,
- március hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó