SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.431/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Szabó Gyula ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) hrsz. alatti székhelyű felperesnek - a dr. Séllei Ilona ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, és II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű alperesek ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- július
- napján kelt 8.G.20.496/2012/
- sorszámú ítélete ellen az I.-II. rendű alperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az I. és II. rendű alperesek a marasztalási összeg után megállapított késedelmi kamatot legfeljebb a ...-i Törvényszék előtt Fpk.... szám alatt folyó felszámolási eljárásban a felszámolási zárómérleg elkészítésének napjáig kötelesek megfizetni. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 200.000,- (Kettőszázezer) forint másodfokú eljárási költséget, és az államnak - külön felhívásra 1.301.200,- (Egymillió-háromszázegyezer-kettőszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes (korábbi nevén (E) Zrt.), valamint a (T) Kft. között szállítási keretszerződés jött létre, melyben a felperes baromfi takarmányok és állategészségügyi termékek értékesítésére és szállítására vállalt kötelezettséget. Ebben rögzítették, hogy minőségi kifogás esetén a baromfitartó köteles 24 órán belül írásbeli értesítést küldeni a területileg illetékes baromfi értékesítő tanácsadónak annak érdekében, hogy a felperesnek lehetősége legyen a baromfitartóval együtt a kifogásolt terméket és annak következményeit, úgy mint a megbetegedés vagy elhullás körülményeit, a tartástechnológiát, az állategészségügyi helyzetet, a gyártáshoz felhasznált egyéb alapanyagokat megvizsgálni. Ilyen esetre meghatározták a további eljárási rendet is: a felek képviselői bontatlan csomagolásból közösen minden esetben 3 db 1-1 kg-os mintát vesznek, a lezárt mintavételezési zacskókon feltüntetve a gyártott termék pontos adatait. Ezekből a felperes kettőt őriz meg, egyet vizsgálat céljából olaszországi laboratóriumba küld. A felek hivatalos vizsgálati mintának a szállítmánnyal egyidőben küldött mintát tekintik. Ha az olaszországi laboratóriumi vizsgálati eredményt a baromfitartó nem fogadja el, úgy a korábbiakban egyidejűleg vett minta felhasználásával közösen, hatósági jogkörrel rendelkező laboratóriumtól kérnek vizsgálatot. Az elvégzendő vizsgálatokat is közösen határozzák meg, melyet rögzítenek a minőségi kifogásolás kivizsgálásáról szóló jegyzőkönyv megjegyzés rovatában. A vizsgálat eredménye mindkét felet kötelezi. Meghatározták azt is, hogy a baromfitartónak kárigénye bejelentésére a laboratóriumi eredmények a felperes kutatásfejlesztési- és minőségbiztosítási igazgatójának írásbeli közlését követően - a tájékoztatás kézhezvételétől számított - 15 naptári nap áll rendelkezésére. Amennyiben ez alatt kárigényt nem nyújt be, úgy tekintik, hogy az adott minőségi kifogásolási ügyben kárigénnyel nem kíván élni. Az esetleges kárigény elbírálása érdekében előírták, hogy a baromfitartó „mindenre kiterjedő, a birtokában lévő valamennyi tényt, adatot, úgy mint bizonylatot, igazolást, vizsgálati eredményeket (laboratóriumi, állatorvosi)" köteles azok kézhezvételétől számított 8 naptári napon belül a felperes részére átadni. A felperes egyúttal kijelentette, a szavatossági időn túli, lejárt termékekre vonatkozó minőségi kifogást nem fogad el, ilyen készítményeket nem vesz vissza. A baromfitartó pedig elismerte, esetleges minőségi kifogásolása nem jogosítja fel arra, hogy fizetési kötelezettségének határidőben ne tegyen eleget, ahogy tudomásul vette azt is, hogy a minőségi kifogásolás elbírálása külön eljárás keretében történik a fent ismertetettek szerint. A peres felek között
- március 23-án szerződés jött létre, melyben az alperesek készfizető kezességet vállaltak a szállítási keretszerződés alapján keletkező tőketartozás, késedelmi kamat és az esetlegesen felmerülő járulékok megfizetéséért maximum 25 millió forint összegben. Elismerték, hogy tisztában vannak a kezességi feltételekkel, ennek tudatában vállalták azt. A (T) Kft. megrendelése alapján a felperes
- május
- és június
- között 16.487.164,- forint értékben szállított termékeket. Az I. rendű alperes
- május végén vagy július elején telefonon minőségi kifogást jelentett be, melynek kivizsgálásáról
- július 5-én jegyzőkönyvet vettek fel, és takarmányvizsgálatot végeztek a (típus neve) típusú indító takarmánnyal kapcsolatban. A termékkel kapcsolatos kifogás a teljes beltartalom (T2), dontoxin, sav és peroxid szám volt. A tapasztalt tünet szerint az állomány súlygyarapodása a nagyobb mértékű takarmányfogyasztás ellenére alacsony volt, melynek okaként a vevő azt valószínűsítette, hogy az indító takarmány sertészsírt és napraforgót tartalmazott. A központi laboratórium elvégezte a termék laboratóriumi vizsgálatát, melynek eredményéről a felperes kutatásfejlesztési és minőségbiztosítási igazgatója 2011 augusztusában tájékoztatta az I. rendű alperest. Ebben rögzítette, a takarmány megfelelt a hatályban lévő takarmánytörvénynek, így a jelzett probléma és a kiszállított takarmány között okozati összefüggés nincs. Egyúttal felhívta a figyelmét, amennyiben olyan újabb bizonyítékok kerülnek birtokába, amelyekkel igazolható, hogy a takarmány kárt okoz, úgy azt a kézhezvételtől számított 15 napon belül jeleznie kell, ellenkező esetben a vizsgálati eredményt és a takarmányvizsgálati eredményközlésben foglaltakat elfogadottnak tekinti. Ezt követően a felek
- október 7-én személyesen tárgyaltak, melynek során 3 vizsgálati eredményközlés került a felpereshez. Azt áttanulmányozva álláspontja továbbra is az volt, hogy a kiszállított takarmány és a jelzett probléma között okozati összefüggés nincs. Rögzítette ugyanakkor, hogy a vevő teljes tartozása 18.298.430,- forint, egyúttal ismét tájékoztatta a kárbejelentés korábban már ismertetett menetéről. A felperes
- október 24-én szólította fel az alpereseket a vevő tartozásának megfizetésére készfizető kezességvállalásuk alapján. A felperes módosított keresetében 16.265.005,- forint és járulékai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és 274. §
(2)bekezdésére hivatkozással. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Nem vitatták a követelés jogalapját és összegét, azonban beszámítási kifogást terjesztettek elő. Indokolásukban előadták, hogy 2009-
- években 8-10%-os elhullás volt tapasztalható az állományban, ezzel mindösszesen 31.688.793,- forint káruk keletkezett. A kár bekövetkeztének okát abban látták, hogy az indítótáp sertészsírt és napraforgódarát tartalmazott. Utaltak arra, hogy a takarmány beltartalmára vonatkozó minőségi kifogásukat határidőben,
- június 15-én megtették, a vizsgálati eredmény pedig alátámasztotta az indítótakarmány összetételének hibáját. Kiemelték, hogy az magas arányban tartalmazott dontoxint is. Véleményük az volt, a szerződésben a kifogás bejelentésére előírtak elmulasztása nem zárhatja ki a megrendelő kártérítési igényérvényesítését, ahogy nem korlátozhatja a kezesek e jogát sem. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Hangsúlyozta, a beszámítás alapjául szolgáló minőségi reklamáció az alperesek részéről nem érkezett. A (T) Kft. a termelési ciklus végén jelezte, hogy állománya nem gyarapszik megfelelően, ezt követően került sor laboratóriumi vizsgálatra, mely nem igazolta a megrendelő aggályait. Hangsúlyozta, a beszámítási kifogás alátámasztására az alperesek kimutatást, számítást nem bocsátottak rendelkezésre, állításukat nem bizonyították. Utalt továbbá arra, hogy a megrendelő társaság 2011 májusa és júliusa között adott le rendeléseket, így értelemszerűen - a
- március 9., 19., április
- és június 2-i elhullási jegyzőkönyvekben rögzítettek e szállítmányok esetleges hibáival nem állhatnak összefüggésben. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket 16.265.005,- forint és ennek részösszegenként megállapított tartamú és mértékű kamatai egyetemleges megfizetésére. Indokolásában kifejtette, a készfizető kezességvállalásról szóló szerződés egyértelműen rögzítette a kezesek kötelezettségét, akik tisztában voltak annak feltételeivel, valamint azzal, hogy a (T) Kft. bármilyen okból történő nemteljesítése esetén fizetési kötelezettségük keletkezik a felperes felé 25 millió forint erejéig. Utalt arra, az alperesek a követelésnek sem a jogalapját, sem az összegszerűségét nem vitatták. A Ptk.
- §
(1)bekezdésére, 274. §
(2)bekezdésére, 296. §
(1)bekezdésére, továbbá 273. §
(1)bekezdésére hivatkozással kifejtette, a felek a szállítási megállapodásban részletesen szabályozták a minőségi kifogás benyújtásának módját és határidejét, valamint elmulasztásának jogkövetkezményit. Ugyan nem határozták meg a 24 órás határidő kezdő időpontját, azonban ez a szerződés további rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, mert arra szolgál, hogy a szállítónak lehetősége legyen a baromfitartóval együtt a kifogásolt terméket, a hiba következményeit megvizsgálni, azaz a 24 órás bejelentési határidőt nyilvánvalóan a megbetegedések, az esetleges elhullások, vagy a minőségi kifogás más módon történő észlelésétől kell számítani. Kiemelte, azt az alperesek sem állították, hogy a 2009-re és 2010-re vonatkozó beszámítási kifogásukkal összefüggésben betartották volna a szállítási szerződésben meghatározott határidőket és azt sem, hogy ezzel összefüggésben minőségi kifogásuk lett volna. Álláspontja ezért az volt, a bejelentés elmulasztásával a (T) Kft. önmagát zárta el a minőségi kifogás szerződésben írt érvényesíthetőségének lehetőségétől, az alperesek, mint készfizető kezesek pedig ebben a perben a felperes esetleges hibás teljesítéséből származó kárát beszámítási kifogás útján nem érvényesíthetik. Az alperes által csatolt vizsgálati jegyzőkönyvekből megállapította, a (T) Kft. a 2011. március 9-én, 19-én, április 29-én és június 2-án észlelt megbetegedésekkel összefüggésben írásos minőségi kifogást a felpereshez nem küldött, minőségi kifogás kivizsgálásáról csak 2011. július 5-én készült írásbeli dokumentum és jegyzőkönyv. Mivel ennek eredményéről az I. rendű alperes 2011 augusztusában értesült, a kárigény benyújtására nyitvaálló 15 napos határidőt azonban a (T) Kft. elmulasztotta, a Ptk. 273. §
(1)bekezdésére figyelemmel az alperesek igényérvényesítése is kizárt. Emiatt mellőzte az alperesek által indítványozott szakértői bizonyítás elrendelését, és a minőségi kifogás érdemi vizsgálatát. Az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést elődlegesen a beszámítási kifogásra tekintettel a kereset elutasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Indokolásuk szerint
- évre vonatkozóan a felperessel folyamatos tárgyalásokat folytattak a minőségi kifogás tekintetében, melynek során az I. rendű alperes
- december 30-án juttatta el hozzá egyezségi ajánlatát. Véleményük az volt, a minőségi kifogást az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia szakértői bizonyítás lefolytatásával. Részletezték továbbá a sertészsír és napraforgódara káros hatásait a naposcsibe állományra. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokaira figyelemmel. Kifejtette, sem az alperesek, sem a (T) Kft. a szerződésben foglalt határidőn belül kártérítési követeléssel nem élt, jogalap hiányában pedig a beszámítási kifogás nem vizsgálható, mivel nincs érvényesíthető igény. A fellebbezés alaptalan. Az alperesek a per során a felperesi vételárkövetelést sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatták, azzal szemben kizárólag beszámítási kifogással éltek, így az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a készfizető kezes alperesek igénye alkalmas-e a beszámításra. A kezességi szerződéssel (Ptk.
- §
(1)bekezdés) a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A szerződés alanya a követelés jogosultja és a kezes. Megállapodásuk a követelés teljesítésére személyi biztosítékot teremt: a kezes saját vagyona terhére vállalja a főkötelezettség (az adós kötelezettsége) teljesítését a jogosult részére. A kezesség mindig járulékos jellegű, ami azt jelenti, hogy szorosan kapcsolódik a jogosult és a kötelezett között létrejött alapügylethez, az abból keletkező, biztosított követelés teljesítéséhez. A főkötelezettség megszűnésével a kezesség is megszűnik. A kezesség járulékos jellegéből eredő közös vonások mellett az egyszerű (sortartó) kezesség és a készfizető kezesség között lényegi különbség mutatkozik: az egyszerű kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés behajtható a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, rá tekintet nélkül vállaltak kezességet, ezzel szemben a készfizető kezest a Ptk. 274. §
(2)bekezdése alapján a sortartás kifogása nem illeti meg. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a követelés esedékessé válását, a szerződéses teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően a jogosult közvetlenül érvényesítheti igényét a készfizető kezessel szemben akár önálló, akár a főkötelezettel együttes perlés útján. A készfizető kezességi szerződésnek tehát az a jellegzetessége, hogy a jogosult közvetlenül fordulhat követelésének érvényesítése érdekében a készfizető kezes ellen. Igényérvényesítésének nem feltétele, hogy a követelését a főkötelezettel szemben érvényesítse. A készfizető kezessel szemben történő igényérvényesítés továbbá független attól, hogy a főkötelezett ellen utóbb felszámolási eljárás indult, illetőleg hogy abban a jogosult a főkötelezettel szembeni igényét hitelezői igényként bejelentette-e (1/2010. (VII.30.) Polgári Jogegységi Határozat). A Ptk. 270. §
(1)bekezdése szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. Ez a rendelkezés azonban nem jogosítja fel a készfizető kezest arra, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben egyéb jogviszonyból fennálló követeléséről rendelkezzék, akár beszámítás útján. A követelés mint jog ugyanis az adós vagyonának a része. A Ptk. 274. §
(1)bekezdése szerinti készfizető kezes nem élhet sortartási kifogással, azaz nem igényelheti, hogy a jogosult először a kötelezett vagyonából keressen kielégítést. Az alperesek, mint készfizető kezesek viszont a megrendelő társaság hibás teljesítésből eredő követelésének - a megrendelőnek a szállítóval szembeni tartozásába történő - beszámításával éppen ezt kívánják elérni. Miután a készfizető kezesek és az egyenes adós felelőssége egyetemleges, a készfizető kezesek az egyenes adóst (jelen esetben a megrendelőt) illető - következménykárok megtérítésére irányuló - követelést nem számíthatják be a helytállási kötelezettségük alapját képező nem vitatott vételártartozásba, különös tekintettel arra, hogy ilyen igényt a főkötelezett sosem érvényesített (hasonlóan: EBH
- számú döntés). Beszámítás hiányában ugyanakkor a felperes követelése, illetve az adós tartozása fennmarad, így fennmarad az alperesek készfizető kezesi kötelezettsége is. A kártérítés meghatározóan a következménykárokra vonatkozik, amikor a szolgáltatás hibájával okozati összefüggésben, de azon kívül keletkezik hátrány a jogosult vagyonában. Az alperesek a perben egyértelműen a felperes által szállított indítótáp összetételének hibája, szerződési célra való alkalmatlansága miatti, a megrendelőt ért következménykárokat érvényesítettek (
- számú beadvány), melyre azonban - a kifejtettek szerint - kizárólag a (T) Kft. jogosult. Az elsőfokú bíróságnak tehát a kezességi jogviszony kapcsán - ellentétben az alperesek fellebbezési érvelésével - érdemben nem kellett vizsgálnia, hogy a felperessel szerződést kötő (T) Kft. a
- évi szállításokkal összefüggésben előterjesztett-e a szerződés rendelkezései szerinti minőségi kifogást, illetőleg megalapozott-e a kezeseknek a tápok minőségi hibájával okozott következménykárok megtérítésén alapuló beszámítási kifogása. Az 1/
- (VII. 30.) Polgári jogegységi határozat értelmében ugyanakkor az alperesekkel szembeni igényérvényesítésnek nem volt feltétele, hogy az egyenes adós ellen a peres eljárás megindulása (
- május 21.) után indult felszámolási eljárásban (
- augusztus 21.) a felperes igényét hitelezői igényként bejelentette-e. A kezesség járulékos jellegű, a kezesi helytállás ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért a kezességvállalás történt, tartalma és terjedelme a főkötelezettség mindenkori tartalmához és terjedelméhez igazodik (Ptk.
- §
(1)bekezdés). Mivel a Cstv. 35. §
(2)bekezdésének b) pontja szerint az adóssal szembeni pénztartozások után az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig érvényesíthető késedelmi kamat, e korlát kimondása a kezesek marasztalása során is indokolt. Erre is figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján - részben eltérő indokolás mellett - azzal hagyta helyben, hogy az I. és II. rendű alperesek a marasztalási összeg után késedelmi kamatot legfeljebb a ...-i Törvényszék előtt Fpk.... ügyszámon folyó felszámolási eljárásban a felszámolási zárómérleg elkészítésének napjáig kötelesek megfizetni. Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes másodfokú eljárásban felmerült, jogi képviseletével összefüggő perköltségének viselésére, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján a kifejtett munkával arányosan, mérlegeléssel állapította meg. Az alperesek a fellebbezés előterjesztése után személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesültek, pervesztességük folytán ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése szerint kötelesek egyetemlegesen megfizetni a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. S z e g e d ,
- év március hó
- napján. Dr. Kiss Gabriella s.k.. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró