Mfv.10515/2014/4 – Kúria

(1)bekezdése alapján bírálták el, a jogosultsági feltételek fennállására nem lehetett az utóbb,

1. február 17-én hatályba lépett 7/
2. NEFMI rendeletet alkalmazni.
3. CXCI. Tv.
4. §

(1),

1. CXCI. Tv.
2. §

(4)a),

1. CXCI. Tv.
2. §

(5)b), 1997. LXXXI. Tv. 36/A. §

(1)Mfv.III.10.515/2014/

1. A Kúria a dr. Petrássy Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a főosztályvezető által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal beavatkozott a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1280/2012/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1280/2012/
3. számú ítéletének a felperes által
4. január 1től igényelt ellátásra vonatkozó, a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
5. december 15-én rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentést terjesztett elő. Az alperes
6. január 24-én - az időközben hatályba lépett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló
7. évi CXCI. törvény (Mmtv.)
8. §

(3)bekezdésében írt kötelezettsége alapján - tájékoztatta a felperest, hogy 2012. január 1-jétől új ellátásforma került bevezetésre, a megváltozott munkaképességű személyek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében adott rehabilitációs javaslattól függően rehabilitációs ellátásra, vagy rokkantsági ellátásra szerezhetnek jogosultságot. A tájékoztatás tartalmazta azt is, hogy a felperes által korábban igényelt rokkantsági nyugellátás megállapítására 2012. január 1jétől nincs lehetőség, az Mmtv. 30. §-a alapján a felperes az eljárás alatt nyilatkozhat arról, hogy az új típusú ellátásokra is fenntartja-e a kérelmét. Amennyiben a kérelmét fenntartja, akkor jogosultsága esetén - a 2011. december 31-éig terjedő időtartamra az igényelt ellátást a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint, a 2012. január 1-jét követő időszakra pedig rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátást kell megállapítani. Az alperes felhívta a felperest, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék, továbbra is fenntartja-e a kérelmét, egyidejűleg felhívta a figyelmét arra is, hogyha a kérelmét nem tartja fenn, vagy határidőben nem nyilatkozik, úgy a 2012. január 1. előtt igényelt ellátását - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - a 2011. december 31-éig terjedő időtartamra kell megállapítani. A felperes 2012. január 27-én „a 2011. évi CXCI. törvény rendelkezéseinek ismeretében" felvezetéssel elkészített formanyomtatványon az ott feltüntetett lehetőségek közül választva („

1. a)komplex felülvizsgálatomat kérem,
2. b)rehabilitációs kártyát igényelek") úgy nyilatkozott, hogy a komplex felülvizsgálatát kéri. Az NRSZH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága Fővárosi Kirendeltsége 2012. február 22-én - az alperes megkeresése alapján - szakhatósági állásfoglalást adott ki, az állásfoglalást az NRSZH szakértői bizottságának azonos napon kelt szakvéleményére alapozta. Az elsőfokú szakértői bizottság a felperes vizsgálatát 2012. január 30-án végezte el, a szakvélemény szerint a bizottság az alperes kezdeményezésére saját jogú rokkantsági/baleseti rokkantsági ellátáshoz készítette a véleményt, a megválaszolandó kérdés az egészségkárosodás kezdő időpontja volt. Az orvosi bizottság a szakvéleményben rögzítette, hogy a felperes „kombinált érték alapján számított össz-szervezeti egészségkárosodása" 43 %, egészségi állapota 57 %, rehabilitálható, foglalkoztatási rehabilitáció nem javasolt, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt a foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt. A szakvélemény tartalmazta azt is, hogy a felperes állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozik. A szakvélemény alapján az NRSZH azonos tartalommal adta ki a szakhatósági állásfoglalását, amelynek indokolásában a szakértői szerv eljárását szabályozó rendelkezésként az NRSZH-ról, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 331/2010. (XII.27.) Korm. rendelet (Kr1.) jelölte meg, és rögzítette azt is, hogy a „minősítés szakmai szabályait a Nemzeti Erőforrás Miniszter 7/2012. (II.14.) rendelete szabályozza". Ezt követően az alperes 2012. április 17-én hozta meg határozatát, amelyben a felperes rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét az NRSZH elsőfokú bizottságának szakhatósági állásfoglalására, a felperes 43 %-os össz-szervezeti egészségkárosodására hivatkozva elutasította. Az indokolás szerint a szakhatóság állásfoglalását a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 44. §, 45. §, és 45/A. §-a alapján adta ki, a szakértői szerv eljárásának szabályait a Kr.1., szakmai szabályait és az értékelés kritériumait az „Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság, és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez", illetve „A funkcióképesség, fogyatékosság, és az egészség nemzetközi osztályozása (FNO)" szabályozza. A határozat indokolása szerint a szakhatóság az állásfoglalása rendelkező részében figyelembe vette a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) 1. §
3. a)pontját az egészségkárosodásról, 1. §
4. d)pontját a rehabilitációról, 1. §
5. e)pontját a szakmai munkaképességről, a 6. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. c)pontjait, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. b)alpontját, és a 36/E. §

(1)bekezdését. Az alperes határozatában idézte a Tny. 36/A. §

(1)bekezdését,

1. §-át, utalt az Rjtv.
2. §-ára, majd az igényt azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes egészségkárosodása nem éri el a jogszabályban meghatározott legalább 50 %-os mértéket. A felperes a fellebbezésében - utalva arra, hogy
3. szeptember 15-étől
4. szeptember 14-éig 54 %-os össz-szervezeti egészségkárosodással rendelkezett - vitatta a
5. január 30-i vizsgálata eredményeként megállapított 43 %-os össz-szervezeti egészségkárosodási mértéket. A másodfokú társadalombiztosítási szerv
6. május 16-án - az elsőfokú szervvel azonosan - a szakhatóság eljárását kezdeményezte az NRSZH-nál. A megkeresésben rögzítette, hogy az állásfoglalást a felperes
7. december 15-i igénybejelentése alapján, rokkantsági nyugdíj ügyben, fellebbezési eljárásban, a felperes egészségkárosodása, egészségi állapota és rehabilitálhatósága tisztázása érdekében kéri. Az NRSZH másodfokú bizottsága az elsőfokú szakvéleménnyel egyezően rögzítette, hogy a véleményezési jogcím „saját jogú (…) rokkantsági/baleseti, rokkantsági ellátáshoz", az általa megválaszolandó kérdés „az egészségkárosodás kezdő időpontja", a „kombinált érték alapján számított össz-szervezeti egészségkárosodás" 46 %, az egészségi állapot 54 %, a rehabilitálhatóság és a minősítési csoportba sorolás körében pedig az elsőfokú bizottsággal egyező véleményt adott. A szakvélemény alapján az NRSZH a szakvéleménnyel azonos szakhatósági állásfoglalást adott ki, annak indokolásában az irányadó jogszabályokat is azonosan határozta meg. Ezt követően a másodfokú társadalombiztosítási szerv a
8. június 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot - a Tny. 36/A. §

(1)bekezdésére, az NRSZH másodfokú bizottságának szakhatósági állásfoglalására, és arra hivatkozva, hogy a felperes a 46 %-os egészségkárosodására tekintettel nem rokkant - helybenhagyta. A felperes a keresetlevelében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát a Ket. 50. §-a megsértése, az össz-szervezeti egészségkárosodása téves megállapítása, és az Mmtv. 30. §

(3)bekezdése megsértésére hivatkozva amiatt kérte, mert a másodfokú hatóság

1. júniusban már nem létező ellátásról (rokkantsági nyugdíjról) döntött, a felperes
2. januári nyilatkozata alapján
3. december 31-éig rokkantsági nyugdíjra,
4. január 1-jétől pedig rokkantsági ellátásra való jogosultságról kellett volna határozatot hozni, az utóbbi ellátás tárgyában azonban a döntés elmaradt. A felperes a keresetét az első tárgyaláson módosította. Elsődlegesen az össz-szervezeti egészségkárosodás 50 %-ot elérő mértéke alapján kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan - az Mmtv.
5. §

(5)bekezdésére utalással sérelmezte a felperes által kért komplex felülvizsgálat elmaradását, és a

1. január 1-jétől járó rokkantsági ellátásról való döntéshozatal elmulasztását. A felperes utóbb - az igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzését követően - keresetét a
2. számú beadványában azzal egészítette ki, hogy a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését elsődlegesen a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/
3. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMI r.) közigazgatási eljárásban való téves alkalmazása miatt kérte, mert a felperes egészségkárosodását - álláspontja szerint - a
4. december 31-én „hatályos" 1/
5. SZMM utasítás
6. számú melléklete „Irányelvek" szerinti módszertan alkalmazásával kellett volna értékelni a rokkantsági nyugdíjigény elbírálásához, másodlagosan pedig a felperes
7. december 15-étől fennálló 50 %ot elérő egészségi állapota alapján kérte az alperes új eljárásra kötelezését. A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítéleti érvelés szerint a felperesre az Mmtv.
8. §

(5)bekezdését kellett alkalmazni, annak alapján

1. december 31-éig - a
2. §

(5)bekezdés

1. ba)-
2. bd)pontban meghatározott feltételek szerint rokkantsági nyugdíjra, rendszeres szociális járadékra, vagy átmeneti járadékra való jogosultságát, a 2012. január 1-jétől terjedő időszakra rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra való jogosultságát kellett vizsgálni. A bíróság elfogadta a felperes azon álláspontját, hogy a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot a 2011. december 31-én hatályos anyagi és eljárásjogi szabályok alkalmazásával kellett elbírálni, beleértve a Tny. 2011. december 31-én hatályos 72. §-a alapján meghatározott módszertant, az „Irányelveket" is. A bíróság a határozatokat azért helyezte hatályon kívül, mert a közigazgatási eljárásban a felperes egészségkárosodását, egészségi állapotát nem a 2012. február 17-én hatályba lépett NEFMI r. alkalmazásával, hanem a komplex rehabilitációról szóló 321/2007. (XII.5.) Korm. rendelet (Kr.2.) alapján kellett volna vizsgálni. A bíróság szerint nincs olyan jogszabály, amely a NEFMI r-t alkalmazhatóvá tette volna. E jogszabálysértés a határozatok hatályon kívül helyezését indokolja, az alperesnek az elrendelt új eljárás során a felperes rokkantsági nyugdíjellátásra való jogosultságáról a 2011. december 11-én hatályos komplex minősítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések és szakmai módszertan („Irányelvek") alapján kell döntenie. A bíróság nem tartotta alaposnak a felperes azon hivatkozását, miszerint az alperesnek a 2012. január 27-én tett nyilatkozat alapján az Mmtv. szerinti ellátások tárgyában is határoznia kellett volna. Az ítéleti érvelés szerint a jogvita tárgyát a rokkantsági nyugdíjigényt elutasító határozatok felülvizsgálata képezte, a felperes új ellátás iránti igényét az alperes külön határozattal is elbírálhatta. A bíróság ugyanakkor megállapította azt is, hogy a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértően jártak el, amikor az Mmtv. 30. §

(3)bekezdése szerint új igénybejelentésnek minősülő kérelmét figyelmen kívül hagyták, e körben a szerveknek önálló, új eljárásban vizsgálniuk kellett volna, hogy az új ellátás megállapítására fennáll-e a hatáskörük. Álláspontja alátámasztására a bíróság hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.840/2012/

1. számú határozatára is, majd rögzítette, hogy a felperes által - az alperes tájékoztatására - benyújtott új igénybejelentés alapján a felperes részére
2. június 1-jétől utóbb rehabilitációs ellátást állapítottak meg, a
3. január 27-én kelt „igénybejelentés" alapján azonban az első- és a másodfokú szerv sem hozott döntést. Emiatt pedig az alperesnek a bíróság által elrendelt új eljárásban a
4. január 27-én kelt „igénybejelentés" alapján vizsgálnia kell hatásköre és illetékessége fennállását is, és a felperes hoznia. kérelméről, vagy annak áttételéről döntést kell A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát, és a felperes költségekben való marasztalását kérte az Mmtv.
5. §

(5)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontja, és - a konkrét rendelkezés megjelölése nélkül - a NEFMI r. megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a Tny. 36/A. § szerinti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság elbírálása szempontjából kizárólag az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés b) pontjában foglalt körülmények vizsgálatánál vehető alapul a NEFMI r. alapján kiadott szakhatósági állásfoglalás. Az első- és a másodfokú szakhatósági állásfoglalások kiadásakor (

1. február 22., illetve
2. június 8.) már hatályba lépett a NEFMI r., amely a jogosultsági feltételek fennállása esetén
3. december 31-éig az Mmtv.
4. §

(5)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontjának „felhatalmazása alapján" a Tny. 36/A. § szerinti rokkantsági nyugdíj, és a 2012. január 1-jétől az Mmtv. alapján megállapítható rokkantsági ellátás szakmai szabályait rögzíti. Az alperes szerint a komplex rehabilitációról kiadott Kr. 2012. január 1-jével hatályát veszítette, így annak rendelkezései a szakhatósági állásfoglalások elkészítésekor nem voltak alkalmazhatók. A felperesre az Mmtv. 30. §

(5)bekezdésének átmeneti rendelkezését kellett alkalmazni, mivel a rokkantsági nyugdíjigénye 2011-ben előterjesztése után,

1. januárjában kelt nyilatkozatában kérelmét továbbra is fenntartotta, és komplex minősítését
2. december 31-éig nem végezték el. Mindezek alapján tévedett a bíróság, amikor a rokkantsági nyugdíjjogosultság elbírálásához a NEFMI r.-tel szemben az Irányelvek alkalmazását rendelte el. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a NEFMI r. - az ítéletben foglaltakon túl - azért sem volt alkalmazható a rokkantsági nyugdíj elbírálása során, mert az a
3. január 1-jétől hatályos Mmtv. rendelkezéseihez „igazodik", fogalomrendszere (pl. minősítési kategóriák) a rokkantsági nyugdíjjogosultság körében értelmezhetetlenek. A felperes szerint az új szakmai módszertant az alperes érvelésével ellentétben - nem az Mmtv.
4. §

(5)bekezdés

1. b)pontja, hanem annak
2. a)pontja tekintetében, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás esetében kell alkalmazni. A felperes utalt arra is, hogy az alperesnek a rokkantsági nyugdíj és az Mmtv. szerinti ellátások szerinti igényt - az Mmtv. 30. §

(3)-

(5)bekezdéseinek speciális rendelkezései alapján, a jogerős ítéletben írtakkal szemben - együttesen, egy határozatban kellett volna elbírálnia, arra az alperes rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel. Az alperes a perben tévesen hivatkozott arra is, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogosító feltételek hiányában az Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultságot nem kell vizsgálni. A rokkantsági nyugdíj egyik feltétele az 50 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás, az Mmtv. szerinti ellátásoknál viszont minimum 40 %, a 40 - 49 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás az Mmtv. szerinti ellátásokra való jogosultságot nem zárja ki, így az Mmtv. 30. §

(5)bekezdése alapján az ellátásokra való jogosultságot külön kell vizsgálni. A felperes szerint a Kúria jogerős ítéletben hivatkozott határozata a jelen ügyre nem vonatkoztatható, abban az ügyben ugyanis az Mmtv. szerinti ellátások iránti kérelem azért nem volt elbírálható, mert a rokkantsági nyugdíjjogosultság vizsgálata során

1. december 31-én nem elsőfokú, hanem másodfokú közigazgatási eljárás volt folyamatban. Végül a felperes hivatkozott arra is, hogy a keresete elutasításának a felülvizsgálati eljárásban nem lehet helye, mert a munkaügyi bíróság a másodlagos kereseti kérelemről nem döntött, annak elbírálásáról az elsődleges kereseti kérelmének helytadó ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezése esetén a munkaügyi bíróságnak kell döntenie. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. meghatározott keretek között vizsgálta felül. §

(2)bekezdésében A megváltozott munkaképességű személyek társadalombiztosítási ellátásainak átalakítása érdekében megalkotott Mmtv. a Záró rendelkezések 30. §

(1)bekezdésében főszabályként úgy rendelkezett, hogy

1. január 1-től - az ott felsorolt más, korábbi ellátások mellett - rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg. A
2. január
3. előtt igényelt, társadalombiztosítási határozattal még el nem bírált rokkantsági nyugdíj igények esetében a törvényhozó az Mmtv.
4. §

(4)bekezdés a) pontjában és az

(5)bekezdés b) pontjában lehetővé tette az ellátás e címen való megállapítását is. Ezen ellátások megállapítása a

1. január 1-jén folyamatban lévő ügyekben egyrészt attól függött, hogy a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet
2. december 31-ig előterjesztő igénylők a kérelmüket az Mmtv. által szabályozott ellátásokra is fenntartották-e. A kérelmüket az új ellátási formára fenn nem tartók esetében az ellátást - a jogosultsági feltételek fennállása esetén -
3. december 31-ig lehetett csak megállapítani. Azon rokkantsági nyugdíjat igénylők ellátásának megállapítása, akik kérelmüket az új ellátásokra (rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás) is fenntartották, attól függően alakult, hogy komplex minősítésüket
4. december 31-ig elvégezték-e, vagy arra nem került sor. Az előbbi csoportba tartozókra az Mmtv.
5. §

(4)bekezdése volt irányadó: „ha a kérelmező a

(3)bekezdés szerinti nyilatkozatában a kérelmét fenntartja, és

1. december 31-éig a komplex minősítést elvégezték, a jogosultsági feltételek fennállása esetén a) a
2. december 31-éig terjedő időszakra I., II., III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, rendszeres szociális járadékot, átmeneti járadékot kell megállapítani a
3. december 31-én hatályos szabályok szerint". Az Mmtv.
4. §

(4)bekezdés b) pontjában a törvényhozó az Mmtv. hatályba lépésekor rokkantsági nyugdíjban, vagy más, egészségkárosodáson alapuló ellátásokban részesülő személyek

1. január
2. utáni ellátásáról (az ellátások rokkantsági vagy rehabilitációs ellátáskénti továbbfolyósításának feltételeiről) rendelkezett. A felperes a
3. január 27-én kelt nyilatkozatában korábbi kérelmét az új ellátásokra is fenntartotta, komplex minősítését azonban
4. december 31-ig nem végezték el, ezért ügyében az Mmtv.
5. §

(5)bekezdését kellett alkalmazni. A Kúria itt rögzíti, hogy a felperes

1. január 27-i nyilatkozatát az alperes téves, tartalma szerint az Mmtv.
2. §

(4)bekezdés a) pontján alapuló tájékoztatására tette meg. Az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés szerint „ha kérelmező a

(3)bekezdés szerinti nyilatkozatában a kérelmét fenntartja, és 2011. december 31-éig a komplex minősítést nem végezték el, a jogosultsági feltételek fennállása esetén

1. a)a 2012. január 1-jétől terjedő időszakra rokkantsági ellátást vagy rehabilitációs ellátást kell megállapítani,
2. b)a 2011. december 31-éig terjedő időszakra
3. ba)rendszeres szociális járadékot, átmeneti járadékot kell megállapítani, ha a kérelmező foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,
4. bb)III. csoportos rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a kérelmező tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, vagy egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,
5. bc)II. csoportos rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a kérelmező kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, és
6. bd)I. csoportos rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a kérelmező egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes". A fent ismertetett szabályozásból látható, hogy a törvényhozó az Mmtv. 30. §

(4)bekezdése és a 30. §

(5)bekezdése hatálya alá tartozó személyek körére eltérő szabályozást alkotott: az első körbe tartozók esetében, tehát akiknek a komplex minősítését

1. december 31-ig elvégezték, kifejezetten előírta a korábbi igényeknek a
2. december 31-én hatályos szabályok szerinti elbírálását [
3. §

(4)bekezdés a) pont], míg azoknál a személyeknél, akiknek a komplex minősítése nem történt meg, ilyen rendelkezéssel nem élt, az ő esetükben a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendelet alkalmazásával rendelte elbírálni a jogosultságot [30. §

(5)bekezdés b) pont]. Ezt az értelmezést támasztja alá az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontjának szóhasználata is, amely a 2011. december 31-ig terjedő időszakra megállapítható III. csoportos rokkantsági nyugdíjra való jogosultság kritériumait a NEFMI r.-ben foglaltakkal azonosan határozza meg. Az ismertetett szabályozásból az következik, hogy a törvényhozó a 2011. december 31. előtt rokkantsági nyugdíjigényt előterjesztő, a szabályozás változásával érintett jogalanyok rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát a jogalanyok nyilatkozatától és a komplex minősítés 2011. december 31-ig történő elvégzésétől függően rendelte a korábban hatályos jogszabályok és szakmai szabályok (Tny. 36/A. §, Irányelv, stb.), vagy az új jogszabályok [Mmtv. 30. §

(5)bekezdés b) pont, NEFMI r.] alkalmazásával elbírálni (ennek során a gyakorlatban jogalkalmazási problémát csak a NEFMI r. későbbi, az Mmtv. hatályba lépése utáni megalkotása és 2012. február 17-i hatályba lépése okozott). Az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontja tehát egy korábbi időszakra igényelt ellátásra való jogosultságot utóbb hatályba lépett jogszabályok alkalmazásával rendelt elbírálni, ami azt is jelenti, hogy a rendelkezés visszamenőleges hatályú. [Ez a szabályozási megoldás, tekintve, hogy annak alkalmazása az érintett jogalanyok rendelkezésén, az Mmtv. 30. §

(3)és

(5)bekezdésében szabályozott nyilatkozatán alapult - a Kúria álláspontja szerint nem sérti az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdéséből származó a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát.] A Kúria az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontja és a NEFMI r. alperes által állított megsértését a fentiek ellenére nem tartotta megállapíthatónak. A társadalombiztosítási szervek határozataikat kizárólag a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés a) pontjára alapították, a rokkantsági nyugdíj igény elutasításáról a felperes 50%-ot el nem érő egészségkárosodása miatt döntöttek. az Mmtv. 30. §

(5)bekezdés b) pontját nem alkalmazták, az abban írt feltételek teljesülését nem vizsgálták. A felperes a perben a Tny. 36/A. §

(1)bekezdése alkalmazását nem tette vitássá, rokkantsági nyugdíjigénye elutasítását - az egészségkárosodás mértékének téves meghatározása mellett - az értékelésre irányadó új jogszabály, a NEFMI r. alkalmazása miatt is sérelmezte. A munkaügyi bíróságnak ezért a társadalombiztosítási határozatot - a kereseti kérelem korlátai között - a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés a) pontjában írt feltétel (50%-ot elérő egészségkárosodás) fennállása és az annak meghatározására irányadó szabály alkalmazása körében kellett felülvizsgálnia. A Tny. - társadalombiztosítási szervek által alkalmazott - 36/A. §

(1)bekezdés a) pontjában írt feltételek vizsgálatára a NEFMI r., ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában nem lehetett irányadó, ennek ellenére a társadalombiztosítási szervek a NEFMI r. szerinti vizsgálati eredményeket tartalmazó szakhatósági állásfoglalásokra alapították határozataikat. Ezért a munkaügyi bíróság érdemben helyesen döntött a határozatok hatályon kívül helyezéséről és - az egészségkárosodás 2011. december 31-én irányadó jog- illetve szakmai szabályok alapján történő vizsgálatának előírásával - az alperes új eljárásra kötelezéséről. Mindezek alapján a Kúria jogerős ítéletet a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó rendelkezése körében - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával, az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta, egyebekben, tekintve, hogy a felperes

1. január
2. utáni időszakra vonatkozó igénye tárgyában hozott rendelkezést a felek felülvizsgálati, csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, nem érintette. Az alperes a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. március
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, dr. Magyarfalvi Katalin s.k.előadó bíró, dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő