A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.93/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi április hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.293/2014/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a kiszabott büntetés helyesen szabadságvesztés, amelynek végrehajtási fokozata börtön; - a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; - a bűnjelként lefoglalt 1 darab vérgyanús szennyeződés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, és annak az iratok mellékleteként történő kezelését rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.293/2014/
- számú,
- évi október hó
- napján kelt ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A
- évi március hó
- napjától
- évi április hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett a bűnjelekről, kötelezte a vádlottat 135.449 forint bűnügyi költség megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 131.318 forint bűnügyi költséget az állam viseli. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, végrehajtandó börtönbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosítva, a büntetést kiszabó rendelkezés pontosítása, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megállapítása és a vérgyanús szennyeződést tartalmazó bűnjel vonatkozásában eltérő rendelkezés meghozatala érdekében tartotta fenn. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség indítványát megalapozottnak találta. Az ügyész által bejelentett jogorvoslati kérelem alapján a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan és teljes, azonban annak kismértékű kiegészítése szükséges a másodfokú eljárásban. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki: A vádlott
- december
- napja óta ...............n, .............. városban egy szállodában szobalányként dolgozik, ahol a havi nettó jövedelme 1.083 euró (a védő által a nyilvános ülésen becsatolt iratok tartalma alapján). A másodfokú bíróság a tényállás részének tekinti az elsőfokú bíróság ítélete
- oldalának
- és
- bekezdésében foglaltakat, azaz azt, hogy a sértett
- március
- napján 22 óra 5 perckor került felvételre a Kaposi Mór Oktató Kórház intenzív osztályára, ahova mentő szállította. A tényállás részét képezi továbbá az is, hogy a vádlott véralkohol koncentrációja a cselekmény elkövetésekor legalább 2,18g/l volt. A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt kiegészítésekkel megalapozottá vált, az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A törvényszék által megállapított, és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás a vádlott büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomásán és az ezt alátámasztó egyéb terhelő bizonyítékokon alapul. A vádlott az eljárás során megbánását is kifejezve nem vitatta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Tekintettel arra, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett, mely vallomását az egyéb bizonyítékok is alátámasztották, így bűnösségének megállapítása és a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta és azokat tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetlen előéletű vádlottal szemben a javára értékelt nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményre, különösen a vádlott és a sérült gyermeke közötti szoros kötelékre, továbbá a sértett megbocsátására is figyelemmel a kiszabott büntetés nem eltúlzottan enyhe. A Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez a 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása szükséges, de egyben elégséges is. Annak súlyosítására - eljárásjogi tilalmazottsága okán - lehetőség sem volt, a törvényi minimumban megállapított mérték enyhítését pedig szintén nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság. A Btk.35.§
(1)bekezdése értelmében ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a fenti rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a vádlottat 2 évi börtönre ítélte. Ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy a kiszabott büntetés helyesen szabadságvesztés, amelynek végrehajtási fokozata börtön. Helytállóan utalt a fellebbviteli főügyészség az átiratában arra is, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta rögzíteni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját annak ellenére, hogy a Btk.38.§
(1)bekezdése szerint ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, a bíróság határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Ezen rendelkezés szem előtt tartásával a másodfokú bíróság megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék a bűnjelként lefoglalt vérgyanús szennyeződéssel kapcsolatban tévesen rendelkezett azok megsemmisítéséről. A Be.151.§-ának
- évi július hó
- napjától hatályos szövegéhez fűzött indokolás szerint - melyet a BH 2008/
- számú eseti döntés is alátámaszt - azok a tárgyak, amelyeket a büntetőeljárás során a nyomok megőrzése, láthatóvá tétele, szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal a bizonyítékként felhasználhatóság érdekében készítenek, a büntetőügy iratainak részét (mellékletét) képezi, ekként az érdemi döntést követően elkobzásukra vagy megsemmisítésük elrendelésére nem kerülhet sor. Ezért a másodfokú bíróság - egyetértve e körben is a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal - a vérgyanús szennyeződés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, és annak az iratok mellékleteként történő kezelését rendelte el. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó rendelkezés, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megállapítása és a vérgyanús szennyeződést tartalmazó bűnjelre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Pécs,
- április
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.293/2014/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.93/2014/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi április hó
- napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke