Debreceni Ítélőtábla Gf.IV. 30.231/2007/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Muhi Erika ügyvéd (2030 Érd, Kárpitos u. 11.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Biharyné Dr. Mónus Katalin ügyvéd (7400 Kaposvár, Kossuth u. 1-9.) által képviselt I.r. alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., az II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe) II.r., a Dr. Csémy István ügyvéd (1126 Budapest, Szoboszlai u. 13.) által képviselt III.r. alperes neve (III.r. alperes címe) III.r., a Lukács Ügyvédi Iroda (3980 Sátoraljaújhely, Kazinczy u. 2.; ügyintéző: Dr. Rózsa László ügyvéd) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.r. alperes címe) IV.r., az V.r. alperes neve (V.rendű alperes címe) V.r. és a VI.r. alperes (VI.rendű alperes címe) VI.r. alperesek ellen, szerződés részbeni semmisségének megállapítása iránt indított perében, a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság
- február 14-én meghozott 13.G.40.239/2006/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő végzést: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek 2 000 000 (Kettőmillió) Ft, az I.r. alperesnek 500 000 (Ötszázezer) Ft, a III.r. alperesnek pedig 150 000 (Egyszázötvenezer) Ft perköltsége merült fel. A feljegyzett fellebbezési eljárási illeték pedig 900 000 (Kilencszázezer) Ft volt. Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- február 14-én meghozott
- sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 3 251 788 Ft, a IV.r. alperesnek pedig 3 000 000 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900 000 Ft eljárási illetéket. A megállapított tényállás szerint
- február 19-én az I.r. és IV.r. alperesek között írásba foglalt adásvételi szerződés jött létre, amely szerződéssel a IV.r. alperes 18 000 000 Ft vételár ellenében eladta az I.r. alperesnek a ...-i .... helyrajzi szám alatt nyilvántartott, 4579 m2 térmértékű, beépítetlen belterületi ingatlant. A szerződésben rögzítették, hogy a vevő az adásvétel tárgyát képező ingatlanon kereskedelmi és szolgáltató egységeket magában foglaló, több üzletből álló bevásárló centrumot jogosult építeni. Amennyiben pedig a megjelölt beruházási cél megvalósítása szükségessé teszi, az önkormányzat nem zárkózik el az általános rendezési tervnek a beépítési módjára vonatkozó módosításától. A szerződésben az I.r. alperes vállalta, hogy a beruházási cél megvalósítása érdekében a szerződés aláírásától számított 3 hónapon belül saját költségén beépítési tervet készíttet. Amennyiben pedig e beépítési terv alapján szükségessé válik az általános rendezési terv módosítása, úgy a vevő ezt a módosítási tervet is a saját költségén köteles elkészíttetni. A szerződés
- pontja szerint a vevő köteles volt az adásvételi szerződés megkötésétől számított 8 hónapon belül a jóváhagyott beépítési tervnek megfelelően, építési engedély birtokában a beruházást megkezdeni és a szerződés aláírásától számított 2 éven belül azt befejezni úgy, hogy a létesítmény használatba vételi engedéllyel rendelkezzen. Az eladó feltétetlen és visszavonhatatlan beleegyezését adta ahhoz, hogy a vételár teljes kiegyenlítését követően az ingatlan tulajdonjoga vétel jogcímén a vevő javára az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A szerződés
- pontjában ugyanakkor a vevő feltétlen és visszavonhatatlan beleegyezését adta ahhoz, hogy a beépítési tervnek megfelelő létesítmény jogerős építési engedélyének beszerzéséig az ingatlanra elidegenítési tilalom és - a szerződés megkötésének időpontjában megállapított vételáron - visszavásárlási jog kerüljön az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre az eladó javára, ha a szerződés
- pontjában foglaltaknak a vevő nem tesz eleget. Az I.r. alperes az ingatlan vételárát a IV.r. alperesnek megfizette, az I.r. alperes tulajdonjoga pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az I.r. alperes az általa elkészíttetett tervdokumentáció alapján építési engedély kiadását kérte az építésügyi hatóságtól, e kérelmét azonban az építésügyi hatóság jogerősen elutasította. Az I.r. és IV.r. alperesek a közöttük létrejött adásvételi szerződés
- pontját
- március 27-én akként módosították, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlanra a szerződés
- pontjába foglalt beépítési kötelezettség biztosítására az eladó javára elidegenítési tilalmat, valamint - a szerződés megkötésének időpontjában megállapított vételáron - visszavásárlási jogot alapítottak azzal, hogy a visszavásárlási jog lejárati időpontját
- február
- napjában határozták meg. Az elidegenítési tilalomnak és visszavásárlási jognak az eladó javára történő ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez a vevő a szerződésmódosításról készült okiratban hozzájárult. Az eladó pedig vállalta, hogy amennyiben a
- pontban foglalt kötelezettségek teljesítésre kerülnek, úgy az azok biztosítására bejegyzett elidegenítési tilalom és visszavásárlási jog törléséhez szükséges okiratot a vevő rendelkezésére bocsátja. E szerződésmódosítás alapján az elidegenítési tilalom, valamint a visszavásárlási jog a IV.r. alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
- február 3-án az I.r. alperes a perbeli ingatlanra a felperessel kötött adásvételi szerződést. Tekintettel azonban arra, hogy a IV.r. alperes - mint az ingatlannyilvántartásba bejegyzett elidegenítési tilalom jogosultja - a felperes tulajdonjogának bejegyzéséhez nem járult hozzá, a ...-i Körzeti Földhivatal a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet jogerősen elutasította. A felperes a keresetében egyrészt annak megállapítását kérte, hogy az I.r. és a IV.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés
- pontja semmis, továbbá semmis az I.r. és a IV.r. alperesek között létrejött szerződés
- március 27-i módosítása, valamint a módosítás alapján meghozott, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre vonatkozó földhivatali határozat is. Kérte a felperes annak megállapítását is, hogy a
- február 3-án megkötött szerződéssel megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát, az I., II., III. és IV.r. alpereseket pedig a megszerzett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni. Az V. és VI.r. alpereseket pedig a javukra bejegyzett végrehajtási jog, illetve jelzálogjog törlésének tűrésére kérte kötelezni arra hivatkozással, hogy e jogok bejegyzésére a felperes tulajdonjogának keletkezése után, azonban nem a felperes terhei miatt került sor. Az I., IV. és VI.r. alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték. A III.r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, a II. és V.r. alperesek pedig az eljárás során nem tettek érdemi nyilatkozatot. Az elsőfokú bíróság a teljes keresetet elutasító ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az I.r. és IV.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés
- pontja érthetetlen, illetve ellentmondásban áll a szerződés
- pontjába foglalt rendelkezéssel, ezért érvénytelen. Kifejtette, hogy a szerződés
- pontja az I.r. alperes kötelezettségeit, a
- pont pedig e kötelezettségek nem teljesítése esetére a követendő eljárást határozta meg. A két szerződéses kikötés tehát egymással nem áll ellentétben és azok jogszabályba sem ütköztek. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint alaptalan volt a felperesnek az a hivatkozása is, hogy az építési engedély kiadása iránti kérelem jogerős elutasítása következtében a szerződés teljesítése lehetetlenné vált. A rendelkezésre álló iratokból ugyanis az állapítható meg, hogy az építési engedély iránti kérelem elutasítására a nem megfelelő módon elkészített tervek miatt került sor, amennyiben azonban a tervek átdolgozása megtörténne, nem lenne akadálya az építési engedély kiadásának. Az I.r. és IV.r. alperesek között létrejött szerződés
- március 27-i módosításával összefüggésben az elsőfokú bíróság - a felperes állításával ellentétben - azt állapította meg, hogy az a szerződő felek között érvényesen jött létre. A szerződésmódosításról készült okirat ugyan a „hozzájárul" szót valóban csak utólag beírva tartalmazta, az elsőfokú bíróság az okirat egészéből azonban kétséget kizáróan megállapíthatónak találta, hogy a „hozzájárul" kifejezés a szövegből csupán az okiratkészítés pontatlansága miatt maradt ki, a szerződő felek tényleges akarata azonban az elidegenítési tilalom és a visszavásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére irányult. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a szerződés módosításáról készült okiratot a IV.r. alperes részéről a polgármester nem írhatta alá. Ezzel összefüggésben hivatkozott „A helyi önkormányzatokról" szóló
- évi LXV. törvény 9.§
(1)bekezdésére, amely szerint a képviselőtestületet a polgármester képviseli, amelyre tekintettel - álláspontja szerint - a polgármester által aláírt szerződésmódosítás érvényes, attól függetlenül, hogy a polgármester az okiratot esetlegesen a hatáskörét túllépve írta alá. Ez a körülmény ugyanis legfeljebb a polgármester felelősségre vonására adhat alapot, az általa aláírt szerződés érvénytelenségének megállapítására azonban nem. Az elidegenítési tilalom és a visszavásárlási jog tehát az elsőfokú bíróság megállapítása szerint jogszerűen került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes ugyan a keresetében az e jogokat bejegyző földhivatali határozat semmisségére is hivatkozott, azonban azt csak az adásvételi szerződés
- pontjának érvénytelenségével összefüggésben állította. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem a földhivatali határozat megtámadására irányult, ennek megfelelően a kereseti kérelem a jogerős határozatot hozó közigazgatási szerv perbenállása nélkül is elbírálható volt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és a III.r. alperes nyújtottak be fellebbezést. A III.r. alperes fellebbezését a Debreceni Ítélőtábla a
- október 30-án meghozott és
- december 19-én jogerőre emelkedett.... számú végzésével hivatalból elutasította. A felperes fellebbezése - annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalására irányult. A másodfokú tárgyaláson a felperes a fellebbezési kérelmét akként pontosította, hogy másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását is kérte. A felperes a fellebbezésében fenntartotta azt az állítását, hogy az I.r. és IV.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés
- és
- pontjaiba foglalt rendelkezések egymásnak ellentmondóak, illetve lehetetlen feltétel teljesítésére irányultak, ezért érvénytelenek. Hivatkozott arra, hogy a szerződésmódosítás nem érintette az eredeti szerződésnek azt a kikötését, amely szerint az I.r. alperes a megvásárolt ingatlanon kereskedelmi és szolgáltatóegységeket magában foglaló több üzletből álló bevásárló centrumot volt jogosult (és köteles) építeni. E szerződési kikötés teljesítését azonban a IV.r. alperes lehetetlenné tette azáltal, hogy a településszerkezeti tervben az ingatlant „településközpont, vegyes" kategóriába sorolta. Ezzel ugyanis a IV.r. alperes - figyelemmel az
- évi LXXVIII. törvény, valamint a 253/
- (XII.20.) Korm. rendelet rendelkezéseire - lehetetlenné tette az I.r. alperes számára, hogy a szerződésben meghatározott időpontig a megépíteni vállalt létesítményre építési engedélyt szerezhessen be. Hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy a településszerkezeti terv elkészítése és jóváhagyása az önkormányzat feladata. Ezért a IV.r. alperes annak elkészítését is jogellenesen tette az I.r. alperes feladatává a szerződésben. Az I.r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú perköltségeiben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes a felszámolási eljárás tartama alatt az I.r. alperessel ismét adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra. A szerződésben vállalt fizetési kötelezettségét azonban nem teljesítette, ezért a felszámoló elállt a szerződéstől. Az utóbbi szerződés megkötésével azonban a felperes - az I.r. alperes álláspontja szerint lényegében maga is elismerte, hogy korábban az I.r. alperestől érvényesen nem szerzett tulajdont. Hivatkozott az I.r. alperes arra is, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes képviseletét ugyanaz a B.J. látta el, aki a felszámolási eljárás megindulásáig az I.r. alperes képviselője, ügyvezetője volt, tehát a jelen perben a saját maga által, ügyvezetőként megkötött szerződés semmisségének a megállapítását kéri. A III.r. alperes a felperes fellebbezésével összefüggésben akként nyilatkozott, hogy annak teljesítését nem ellenzi. A II., IV.r., V.r és VI.r. alperesek a fellebbezésben előadottakra nem tettek észrevételt. A fellebbezés alapos, az alábbiak miatt: A felperes keresete az I.r. és IV.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés
- pontjába foglalt szerződési kikötések semmisségének a megállapítására, a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazására, valamint a szerződéssel érintett ingatlan tulajdonjoga megszerzésének a megállapítására és annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére irányult. Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a felperesnek jogi érdeke fűződött a szerződés részbeni semmisségének a megállapításához, ezért a keresetindítási jogosultsága fennállt. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy a felperes a keresetében a tilalmakat bejegyző földhivatali határozat semmisségére a részéről állított semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazásával összefüggésben hivatkozott, a kereseti kérelme tehát - annak tényleges tartalma szerint - nem a földhivatali határozatok felülvizsgálatára irányult. A kereseti kérelem indokaként a felperes különböző jogcímeket jelölt meg, amelyek között a Ptk. 114.§
(2)bekezdésére is hivatkozott. E rendelkezéssel összefüggésben azonban a felperes csupán a Ptk. 114.§
(2)bekezdésének első fordulatára utalt, amikor azt állította, hogy az elidegenítési tilalomra vonatkozó szerződési rendelkezés azért érvénytelen, mert a tilalom kikötésére nem a tulajdonjog átruházása alkalmával (az eredeti szerződésben), hanem utóbb, a szerződés 2003. március 27-i módosításakor került sor. (A felperes a keresetében eltérő indokból ugyan, azonban e szerződésmódosításnak a semmisségét is állította.) Az elsőfokú bíróság a Ptk. 114.§
(2)bekezdésével összefüggésben a szerződés
- pontjába foglalt rendelkezések érvényességét kizárólag a felperes által megjelölt körben vizsgálta, amelynek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes az érvénytelenségre alaptalanul hivatkozott, mivel a jogszabály nem tiltja az elidegenítési tilalom, vagy a visszavásárlási jog feltételtől függő kikötését. Az elsőfokú bíróságnak ezzel a megállapításával a másodfokú bíróság is egyetért. Jogszabálysértést követett el azonban az elsőfokú bíróság, amikor nem észlelte, hogy a perbeli szerződés
- pontjába foglalt kikötés a Ptk. 114.§
(2)bekezdésének, a felperes részéről nem hivatkozott további rendelkezése alapján érvénytelen, figyelemmel arra, hogy a bíróság a szerződés semmisségét olyan okból is megállapíthatja a következetes bírósági gyakorlat szerint, amelyre a felek nem hivatkoztak, azonban a perben rendelkezésre álló bizonyíték(ok) alapján a semmisségi ok fennállása kétséget kizáróan megállapítható (BH.2007/191. számú jogeset). A Ptk. 114.§
(2)bekezdésének második fordulata szerint az elidegenítés jogát csak abból a célból lehet korlátozni vagy kizárni, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. A jelen ügyben rendelkezésre álló adatokból azonban kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy a IV.r. alperes az elidegenítési tilalmat az ingatlanra vonatkozó beépítési kötelezettség biztosítására kötötte ki. Ezt jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba a IV.r. alperes javára a perbeli ingatlanra vonatkozóan a földhivatal is. A Ptk. 114.§
(2)bekezdésének alkalmazásával összefüggő bírósági gyakorlat szerint pedig a vevőt terhelő beépítési kötelezettség nem minősül az eladó ingatlanra vonatkozó jogának, ezért annak biztosítására elidegenítési tilalmat érvényesen kikötni nem lehet (BH.2007/
- számú jogeset). Az I.r. és IV.r. alperesek között létrejött szerződés
- pontjába foglalt, az elidegenítési tilalomra vonatkozó szerződési kikötés tehát érvénytelen, tekintettel arra, hogy a hivatkozott tilalmat nem az eladónak - vagy más személynek - az ingatlanra vonatkozó joga biztosítására kötötték ki. Annak következtében pedig, hogy a Ptk. 114.§
(2)bekezdésének második fordulata alapján a perbeli szerződésnek a felperes részéről megjelölt
- pontja semmissége kétséget kizáróan megállapítható, a felperes által megjelölt további semmisségi hivatkozások, jogcímek vizsgálata a bíróság részéről szükségtelenné vált, arra is figyelemmel, hogy a fent kifejtett okból nyilvánvalóan megállapítható a szerződés
- pontja
- március 27-i módosításának semmissége is. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén azonban az egész szerződés a Ptk. 239.§ának a jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezése szerint csak akkor dől meg, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A perbeli esetben viszont az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta, hogy a szerződő felek az elidegenítési tilalomra vonatkozó, érvénytelen kikötést mennyiben tartották lényegesnek, az befolyásolta-e a szerződéskötési szándékukat, illetőleg az érvénytelen rész nélkül a felek a perbeli szerződést megkötötték volna-e. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata azonban a jelen perben nem mellőzhető, hiszen csak a válaszok ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az elidegenítési tilalomra vonatkozó kikötés érvénytelensége a szerződés részleges érvénytelenségét, vagy az egész szerződés semmisségét eredményezi-e. A felperes képviselője a másodfokú tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy - megítélése szerint - a szerződő felek a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül is megkötötték volna. A felperesnek ezt a nyilatkozatát az I.r. alperes jogi képviselője is megerősítette. A IV.r. alperes képviselője azonban a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így a nyilatkozatának beszerzésére nem volt lehetőség. A másodfokú bíróság ezért - a rendelkezésre álló adatok alapján - nem tudott megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a perbeli szerződés
- pontjának semmissége az egész szerződés érvénytelenségét, vagy csak a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezi-e, amely megállapításától függ, hogy a kereseti kérelmekre vonatkozóan milyen döntéseket kell a bíróságnak meghoznia. A IV.r. alperes nyilatkozatától függően e tárgyban további bizonyítási eljárás lefolytatása válhat szükségessé, amely a másodfokú bíróság feladatkörét meghaladja. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252.§
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt a IV.r. alperest kell megnyilatkoztatnia atekintetben, hogy az önkormányzat a perbeli szerződést az érvénytelen kikötés is nélkül megkötötte volna-e az I.r. alperessel. Amennyiben a IV.r. alperes ebben a kérdésben a felperes és az I.r. alperes állításával ellentétes nyilatkozatot tesz, úgy az elsőfokú bíróságnak (a Pp. 3.§
(3)bekezdésének megfelelően) tájékoztatnia kell a felperest arról, hogy a perben őt terheli annak bizonyítása, hogy az adott esetben a szerződő felek az érvénytelen kikötés nélkül is megkötötték volna a szerződésüket, ezért - a szerződés részleges érvénytelensége következtében - az egész szerződés nem vált semmissé és a felperes részéről ennek igazolására felajánlott bizonyítási indítványt is, valamint az alperesek e kérdéssel összefüggő esetleges bizonyítási indítványait is teljesíteni kell, az indokoltnak tartott terjedelemben. Az ennek megfelelően lefolytatott további (bizonyítási) eljárást követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felperes részéről a szerződés részbeni semmisségére hivatkozással előterjesztett kereseti kérelem jogszerűségéről megalapozottan határozhasson. A másodfokú eljárásban a II.r., IV.r., V.r és VI.r. alpereseknek költsége nem merült fel. A felperes, valamint az I.r., és II.r. alperesek másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból eredő perköltségeinek összegét pedig a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 252.§
(4)bekezdése alapján csupán megállapította azzal, hogy azok viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia az eljárás befejezésekor. Az ügyvédi munkadíjból eredő másodfokú perköltségek összegét a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján hivatalból állapította meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a.) és b.) pontjaiba, az
(5)és
(6)bekezdésekben, valamint a 4/A.§-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével. A hivatkozott IM. rendelet 3.§
(6)bekezdésének alkalmazását az I.r. és III.r. alperesek esetében a jogi képviselőjük részéről a másodfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenység mértéke indokolta. A felperes a számára „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 60.§
(1)bekezdése alapján engedélyezett illetékfeljegyzési jog folytán a fellebbezésén eljárási illetéket nem rótt le. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az Itv. 46.§
(1)bekezdésének megfelelő jogorvoslati illetékből eredő költséget az államnak járó feljegyzett eljárási illetékként állapította meg. Debrecen,
- február
- Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-