← Magyarország

Gf.40424/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.424/2014/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Tóth B. Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek Dr. Lehoczky Dávid ügyvéd által képviselt alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. május
  2. napján kelt 8.G.42.162/2012/
  3. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 109.286,- (Egyszázkilencezer-kettőszáznyolcvanhat) Ft-ot és ennek
  4. december 31-től a kifizetésig járó a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000,- (Egyszázhúszezer) Ft + áfa első- és másodfokú ügyvédi munkadíjat és 30.000,- (Harmincezer) Ft első- és másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a S.... Kft.
  5. október 17-én 8 órai kezdő felrakással megbízta az alperest áru továbbításával Budapestre 420,- euró fuvardíj ellenében. A megbízásban a S.... Kft. felhívta az alperes figyelmét arra, hogy a gépkocsinak reggel 8 órától 16 óráig a rámpán kell állnia a rakodás miatt és csak 16 órakor indulhat el. Az alperes a felperest
  6. október 14-én megbízta komplett rakomány fuvarozásával 300,- euró + áfa fuvardíj ellenében Linz felrakóhelyről Budapestre
  7. október 17-i lerakással úgy, hogy a ... Expressz cégnél 22 órakor, a S.... Kft. székhelyén 23 órakor kellett megjelennie. Az alperes a megbízásban a felrakás idejét
  8. október 17-ben jelölte meg azzal, hogy „délelőtt mielőbb”. Az alperes felhívta a felperes figyelmét a fel- és lerakás időpontjainak betartására, továbbá arra, hogy ennek elmulasztása esetén a fuvardíj nem kerül kifizetésre. A megbízásban az alperes azonnali értesítést kért a fuvarozás során felmerülő összes problémára. A felperes a megbízást elfogadva az ...-753 forgalmi rendszámú járművel kiállt a felrakóhelyen
  9. október 17-én délelőtt 10 órakor. A felperes ezen a napon 12 óra 6 perckor az alperesnek küldött egy e-mailt, amiben arról tájékoztatta, hogy
  10. október 17-én délelőtt kiállt a felrakóhelyre a gépjármű, az áru azonban csak délután 15-16 órakor lesz kész, a felrakodás elhúzódása miatt a sofőr vezetési ideje 18 órakor lejár, ezért aznap az árut nem tudja lerakni, a lerakás várhatóan másnap reggel lesz. A felperes
  11. október 18-án szolgáltatta ki mindkét lerakóhelyen az árut, majd 109.286,- Ft fuvardíjról kiállította a számlát és megküldte az alperesnek. A S.... Kft.
  12. október 25-én az alperes felé felszólamlással élt, amelyben közölte, hogy a késedelmes kiszolgáltatás miatt a fuvardíjat nem fizeti meg. Az alperes
  13. október 26-án a felperes felé élt felszólamlással a késedelem miatt arra hivatkozva, hogy napközben többször egyeztették a lerakási időpontokat és a lerakás helyét, ennek ellenére nem szolgáltatta ki a felperes a rakományt a megadott határidőig, ezért a megbízója közölte, hogy a fuvardíjat nem fizeti meg a részére és ugyanezért az alperes sem tudja kifizetni a felperesnek a fuvardíjat. Az alperes
  14. november 4-én visszaküldte a felperes fuvardíjról kiállított számláját. A felperes a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperest 109.286,- Ft fuvardíj és ennek
  15. december 31-től a kifizetésig járó a jegybanki alapkamat kétszeres mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a S.... Kft.-nek az alperes részére adott megbízás a kiállás időpontjáról eltért az alperes által a felperes részére adott megbízásban foglaltaktól, figyelemmel arra, hogy a S.... Kft. a megbízásban a felrakodási időt úgy jelölte meg, hogy 8 órától 16 óráig a gépjárműnek a rámpán kell állnia, ehhez képest az alperes által adott fuvarmegbízáson a felrakodás idejeként a „délelőtt mielőbb” megjelölés szerepel. A berakodás speciális feltételeiről nem tudott, amelynek igazolásaként hivatkozott a
  16. október 17-én küldött e-mailre. Előadta, hogy a felrakóhelyen a megadott időpontban a gépjárművel kiállt, azonban onnan csak 16 óra után távozott. A megbízás elvállalásakor a megbízás szerint délelőtti felrakásra készült, azonban a több órás várakoztatás és a sofőr munkaidejének hajnali 3 órakor történő kezdetére tekintettel a gépkocsivezető vezetési ideje 18 órakor lejárt, ezért csak másnap reggel tudott a lerakóhoz érni. Állította, hogy a késés nem róható fel a felperesnek, mivel a fuvarozást a megbízás szerint és az AETR Egyezményben foglaltak betartása mellett teljesítette. A ki- és berakodás megszervezése az alperes feladatkörébe tartozott. Álláspontja szerint az alperes a Ptk.
  17. §

(2)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét megszegte, ugyanakkor a „Nemzetközi Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben az
  1. évi május hó
  2. napján kelt Egyezmény kihirdetésére vonatkozó
  3. évi
  4. tvr. (CMR)
  5. cikk
  6. pontja szerint a felelősség alól a felperes mentesült. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes a fuvarfeladat elvállalásakor tisztában volt azzal, hogy a felrakás délután 16 óráig fog tartani, ezért a várakozási idővel számolnia kellett. A gépkocsivezető munkaideje nem a perbeli fuvar miatt kezdődött hajnali 3-kor, hanem egy másik fuvarfeladat miatt. Annak ellenére, hogy napközben többször is beszéltek telefonon, a felperes nem jelezte, hogy mégsem tudja időben teljesíteni a fuvarozást, ezért a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes a fuvarfeladat elvállalásakor tisztában volt azzal, hogy a felrakodás 16 óráig fog tartani, ezért került sor a fel- és lerakodási időpontok meghatározására, amiről előzetesen tájékoztatta a felperest. A fuvarmegbízásban egyértelműen rögzítésre került, hogy az első lerakodás este 22 órakor, míg a második lerakón a lerakodás 23 órakor lesz. A felperesnek ezért számolnia kellett azzal, hogy ha a gépkocsivezetőnek hajnali 3 órakor kezdődik a vezetési ideje, akkor 15 óra vezetési idő után 18 órakor 9 órai pihenőidőt kell tartania és nem tudja a megbízásban foglaltaknak megfelelő határidőre az árut kiszállítani. A CMR
  7. cikkében foglalt kiszolgáltatási késedelemre tekintettel kérte a kereset elutasítását. A Fővárosi Törvényszék a
  8. május
  9. napján kelt 8.G.42.162/2012/
  10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 12.700,- Ft ügyvédi munkadíjat. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között nemzetközi fuvarozási szerződés jött létre. Az elsőfokú bíróság az alperes érdemi ellenkérelmében hivatkozott fuvarozói késedelem fennállása tekintetében vizsgálta a felek közötti szerződés kötésnek a körélményeit. B. F. tanúvallomása alátámasztotta, hogy a peres felek között a fuvarozási szerződés az alperes megbízásában foglaltak szerinti tartalommal jött létre, eltérően az alperes megbízója, a S.... Kft. által adott megbízástól, mivel a perbeli megbízásban az alperes a felrakodásnál a „délelőtt mielőbb” kifejezést használta. Az nem került bizonyításra, hogy az alperes a fuvarozási szerződés megkötését megelőzően tájékoztatást adott volna a felperesnek arról, hogy a felrakóhelyen történő felrakodás reggel 8 órától délután 16 óráig fog tartani. Mivel az áru felrakása
  11. október 17-én 16 órakor fejeződött be és a fel- és a lerakóhelyek közötti távolság 6 óra alatt volt teljesíthető, ugyanakkor a gépkocsivezető pihenő ideje miatt csak másnap került sor az áru kiszolgáltatására, ezért a felperes a CMR
  12. cikk
  13. pontja szerint késedelembe esett. A CMR
  14. cikk.
  15. pontjában foglalt fuvarozói felelősség alóli mentesülés nem nyert bizonyítást, mert a felperes részére a lerakodás időpontjai ismertek voltak. A rendelkezésre álló iratok és a tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy a felperes késedelmesen szolgáltatta ki az árut, továbbá azt, hogy a felrakás elhúzódása miatt a 22 és 23 órai lerakási határidő nem teljesíthető. A lerakodás előre jelzett időpontjában a gépkocsivezetőnek a pihenő időt kellett kivennie, ami a felperes érdekkörébe esett és a kiszolgáltatás késedelmét eredményezte. Az alperes a megbízásban felhívta a felperes figyelmét a fel- és lerakás időpontjainak betartására, továbbá arra, hogy ennek elmulasztása esetén a fuvardíj nem kerül kifizetésre. Az alperesi megbízásban a fel- és lerakodási időpontok be nem tartása esetére 250,- euró megfizetését kötötte ki és fenntartotta a jogát, hogy az alperest ért kár megtérítését követelhesse. Az alperes a kárát igazolta, azt, hogy a késedelem miatt a megbízója a fuvardíjat nem fizette meg. A Ptk.
  16. §-a alapján a felperest megillető fuvardíjba az alperes beszámította a késedelemből eredő kárát. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a CMR
  17. cikk
  18. pontja,
  19. cikk és
  20. cikk
  21. pontja alapján – helyt adva az alperes beszámítási kifogásának – elutasította a keresetet. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását; másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
  22. §
(3)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy az alperes által adott megbízás a felrakás időpontjára vonatkozóan nem tartalmazta azt a kikötést, mint amit ő kapott a megbízójától és amiben egyértelmű utasításként szerepel az, hogy „A kocsinak 8 órától 16 óráig a rámpán kell állnia, folyamatosan rakják, 16 órakor indulhat, 15 óra 40-kor a sofőr kezdjen érdeklődni a papírok után.” A perbeli fuvarmegbízás a felrakodás idejeként a „délelőtt mielőbb” megjelölést használta. Ezen túlmenően semmilyen egyéb utasítást vagy tájékoztatást nem tartalmazott. Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli fuvarmegbízás nem tartalmazta a S.... Kft. speciális utasítását a berakodással kapcsolatban. A felperes ügyvezetője által adott szóbeli tájékoztatás alapján az alperes erre vonatkozóan a felperest előzetesen nem tájékoztatta, ezért a felperes joggal hihette, hogy a reggeli kiállás és a lerakás időpontja között teljesíteni tudja az áru leszállítását. Az alperes a fuvarmegbízásban nem tájékoztatta teljes körűen a fuvarozással kapcsolatos feltételekről és ez a hiányos tájékoztatás vezetett a kialakult helyzethez, ezzel álláspontja szerint az alperes a Ptk. 515. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegte. Hivatkozva a CMR 17. cikk
(2)bekezdésére előadta, hogy amennyiben a felperes rendelkezett volna ilyen jellegű információval, úgy a fuvar teljesítéséhez két sofőrt vett volna igénybe, ami a jelenlegitől eltérő díjazást is eredményezett volna. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában több helyen is téves hivatkozások szerepelnek, mivel a felperesi ügyvezető és az alperesi ügyvezető között telefonbeszélgetés nem zajlott, valamint a perbeli fuvarmegbízáson kívül semmilyen egyéb fuvarfeladatot nem végzett. Az alperesi állítások ezzel ellentétesek, azonban azok bizonyításra nem kerültek. Kiemelte, hogy a ki- és berakodás megszervezése az alperes feladatkörébe tartozott, az ő felelőssége, hogy a rakomány az adott helyen rendelkezésre álljon, illetve, hogy azt a megadott időben fel- és lerakják. A felperes felelőssége kizárólag a rakomány biztonságos fuvarozására és annak a megadott célhoz történő leszállítására terjedt ki. Hangsúlyozta, hogy a lerakodási késedelem nem a felperes hibájára vezethető vissza. Megjegyezte, hogy az alperes az érdemi ellenkérelmében és az előkészítő iratában beszámítási kifogást nem terjesztett elő, ugyanakkor az ítélet indokolása erre vonatkozó megállapítást tartalmaz. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira tekintettel. A felperes fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban okszerűtlenül értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és emiatt megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a felperest nem illeti meg a fuvardíj. A felperes a fellebbezésében két okra hivatkozott, ami alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására sor kerülhet, egyrészt arra, hogy a peres felek közötti fuvarmegbízás nem tartalmazta a S.... Kft.-nek az alperes részére adott megbízásában szereplő speciális utasítást a berakodással kapcsolatban; másrészt a felrakás napján 12 óra 6 perckor az alperesnek küldött emailre. A CMR
  1. cikk
  2. pontja szerint a fuvarozó felelős az áru késedelmes kiszolgáltatásáért. A felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha a CMR
  3. cikk
  4. pontjában felsorolt mentesülési okok valamelyikének fennállását bizonyítani tudja, vagyis azt, hogy a késedelmet a fuvarozási szerződés szempontjából rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosult személynek a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása az áru sajátos hibája vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. A CMR
  5. cikk
  6. pontja a mentesüléshez vezető körülmények bizonyítását írja elő, amiből következően az árukárokért fennálló felelősség alóli mentesülés szabályaitól eltérően a fuvarozó részéről nem elég annak kimutatása, hogy a mentesülési okok valamelyike megvalósult, hanem bizonyítania kell az okozati összefüggés fennállását a mentesüléséhez vezető valamely körülmény bekövetkezése és a késedelem között. Amennyiben a fuvarozó bizonyítani tudja azt, hogy a késedelem olyan okból következett be, amelyet a CMR
  7. cikk
  8. pontja mentesülési okként sorol fel, úgy felelősség hiányában a kárigény elutasításának van helye. A késedelemért való felelősség kérdésétől független a CMR
  9. cikkének
  10. pontjában szabályozott, a fuvarozót terhelő értesítési és utasításkérési kötelezettség betartásának kérdése, amely összefügg a CMR
  11. cikk
  12. pontjában szabályozott mentesüléssel. Fuvarozási akadály felmerülése esetén ugyanis vizsgálni kell, hogy a fuvarozó a CMR
  13. cikk
  14. pontjában előírt kötelezettségének eleget tett-e, a CMR
  15. cikk
  16. pontjában foglalt rendelkezés megsértése esetén – eltérő rendelkezés hiányában – a kártérítés általános szabályainak alkalmazására kerülhet sor. Tény, hogy a peres felek közötti fuvarszerződés a felrakás idejét úgy határozta meg, hogy
  17. október 17-én „délelőtt mielőbb”, amely eltért a S.... Kft. által adott megbízástól, ahol a felrakás idejénél a
  18. október 17-e szerepelt és az, hogy „A kocsinak 8 órától 16 óráig a rámpán kell állnia, folyamatosan rakják, 16 órakor indulhat, 15 óra 40 perckor a sofőr kezdjen érdeklődni a papírok után”, amelyet az elsőfokú bíróság is a lefolytatott bizonyítási eljárást követően tényként állapított meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezzel a fuvarozó a CMR
  19. cikk
  20. pontja alapján a késedelmes kiszolgáltatás alóli felelősség miatt mentesült, mivel a késedelmet a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása okozta. A fuvarozó a CMR
  21. cikk
  22. pontjában foglalt tájékoztatási kötelezettségének is eleget tett a
  23. október 17-én 12 óra 6 perckor elküldött e-maillel, mert ekkor jutott a tudomására, hogy az áru délután 15 óra és 16 óra között lesz kész, és csak ezután tudják a gépkocsira felrakni. A felperes fellebbezése lényegében az elsőfokú bíróság ítéletének a felülmérlegelésére irányult. A Pp.
  24. §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetésével állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésével és a maguk összességében való értékelésére. A Pp. 206. §
(1)bekezdésén alapuló felülmérlegelési jog a másodfokú bíróságot is megilleti. Ennek alapján a fent részletesen kifejtettek szerint a másodfokú bíróság – az összegszerűségében nem vitatott – fuvardíj megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban beszámítási kifogást nem terjesztett elő, amit az alperes a másodfokú tárgyaláson is megerősített, azonban ennek az ügy érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége, mert az alperes érdemi védekezése miatt vizsgálni kellett azt, hogy a felperes kártérítési felelőssége fennáll-e. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest kötelezte a fuvardíj megfizetésére. A felperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kell az alperesnek a felperes részére az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeit megfizetnie. A felperes a jogi képviselőjével
  1. november 26-án megbízási szerződést kötött, amelyben a megbízási díjat 70.000,- Ft + áfa összegben határozták meg azzal, hogy ez a díj magában foglalja a keresetlevél elkészítését és az első tárgyaláson való részvételt; ezt követően a megbízási díj tárgyalásonként 40.000,- Ft + áfa. A felperes az elsőfokú eljárásban az ügyvédi munkadíját ezen megbízási szerződés alapján kérte megállapítani azzal, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült összes költséget 34.050,- Ft-ban kérte a megbízási szerződésen túlmenően figyelembe venni. Az alperes jogi képviselője a
  2. május 6-án tartott tárgyaláson a felperes perköltség igénye tekintetében előadta, hogy álláspontja szerint a fizetési meghagyás kibocsátásával kapcsolatos eljárásban bejelentett készkiadás nem indokolt, a per tárgyához képest pedig eltúlzottnak tekintette a felperes perköltség igényét. A felperes a 32/
  3. (VIII.22.) IM rendelet
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai alapján kérte az ügyvédi munkadíjának a megállapítását. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdése kimondja, hogy az
(1)bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperest a megbízási szerződés alapján ügyvédi munkadíjként a pertárgyérték háromszorosának megfelelő összeg fizetésére kellene kötelezni, ami azonban nem áll arányban sem a pertárgy értékével, sem pedig a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Jelen elsőfokú eljárásban öt tárgyalás megtartására került sor, négy tárgyalás rövid ideig tartott, egy tárgyalás volt hosszabb időtartamú, ahol a tanúk meghallgatására sor került. A tényállás egyszerű volt, az alaperes érdemi védekezése, amire a felperesnek reagálni kellett, nem volt túl bonyolult. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság ügyvédi munkadíjként az első- és másodfokú eljárásra is kiterjedő 120.000,- Ft + áfa összeget talált arányban állónak a felperesi jogi képviselő által végzett ügyvédi tevékenységgel és a pertárgy értékével összhangban. A másodfokú bíróság ezen túlmenően kötelezte az alperest a kereseti illeték és a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is a felperes fellebbezésének eredményességére és pernyertességére tekintettel. Budapest, 2015. év március hó 12. napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Gáspár Mónika s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.