Bhar.668/2014/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés]. Ezért 1 (egy) évi szabadságvesztésre ítéli, amelynek végrehajtási fokozata börtön, és amelynek a végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből III.rendű vádlott 387 (negyvennyolcezer-háromszáznyolcvanhét) Ft-ot köteles megfizetni, így az állam terhén maradó összeg 110 490 (egyszáztízezer-négyszázkilencven) Ft. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. A harmadfokú nyilvános ülésen felmerült 20 000 (húszezer) Ft bűnügyi költségből I.rendű vádlottat 10 000 (tízezer) Ft, III.rendű vádlottat 10 000 (tízezer) Ft bűnügyi költség terheli. Indokolás: A Hevesi Járásbíróság a

1. március
2. napján kelt 3.B.231/2013/
3. számú ítéletével I.rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, II. r., valamint III.rendű vádlottakat - mint társtetteseket kábítószer birtoklásának bűntette miatt 1-1 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását a II. r. vádlott esetében 3 évi, míg a III. r. vádlott vonatkozásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Fellebbezések folytán az Egri Törvényszék
4. június
5. napján kelt 4.Bf.119/2014/
6. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését és I.rendű vádlottat kábítószer birtoklása vétségében is bűnösnek mondta ki, a szabadságvesztés mértékét 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát szintén 3 évre súlyosította, a büntetést halmazati büntetésnek tekintve. II. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 6 hónapra emelte fel, esetében mellőzte a társtettesség megállapítását, míg III.rendű vádlottat a társtettesként elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. I.rendű vádlott vonatkozásában 22 000 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Korrigálta a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezéseket, egyebekben mindhárom vádlottra helybenhagyta a járásbíróság határozatát, amely e másodfokú döntéssel II. r. vádlott tekintetében
7. június
8. napján jogerőre emelkedett. A törvényszék ítélete ellen az ügyész III.rendű vádlott terhére a felmentése miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása céljából jelentett be fellebbezést. I.rendű vádlott védője a büntetés enyhítése végett élt jogorvoslattal, míg védence nem jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést - annak helyes indokai alapján - fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság III.rendű vádlott esetében indokolatlanul mellőzte annak a ténynek a megállapítását, mely szerint e vádlott tisztában volt azzal, hogy élettársa - II. r. vádlott - kábítószert vásárolt, továbbá azzal is, hogy a táskájában kábítószer van. Álláspontja szerint a törvényszék nem értékelte a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot, illetve II.r. és III.rendű vádlottak vonatkozásában iratellenesen értékelte az elsőfokú bíróság előtt tett beismerő vallomásaikat, ezáltal a tényállás részben megalapozatlanná vált. A helyes tényállás az iratok tartalma alapján megállapítható, ezért annak kiegészítését tartotta szükségesnek. A harmadfokú eljárásban az I. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a törvényszék a vádon túlterjeszkedve mondta ki I.rendű vádlottat további bűncselekményben bűnösnek, ezért a másodfokú ítélet megváltoztatását indítványozta, a halmazati büntetés mellőzését kérte, elegendőnek tartva az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát. III.rendű vádlott védője a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a perorvoslatokkal megtámadott másodfokú határozatot a Be.
9. §-a alapján nyilvános ülésen bírálta felül az érintett két vádlott esetében. A Be.
10. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a perjogi szabályokat betartva folytatta le az eljárást. Az ítélőtábla maradéktalanul egyetért a törvényszék azon álláspontjával, hogy III.rendű vádlott rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozata [Be. 168. §

(1)bek.] bizonyítékként nem vehető figyelembe. Az e körben kifejtett indokok helytállóak, utalva a Be. 82. §-ának

(2)bekezdésében, illetve a 117. §-ának

(2)bekezdésében írtakra. A rendőri igazoltatás helyszínén III.rendű vádlott eljárási helyzete sem volt tisztázott, hogy tanúként, esetlegesen terheltként hallgatják meg. Mindezek miatt helyes volt a törvényszék döntése, amikor a nem törvényesen beszerzett bizonyítékot, a rendőri jelentésbe foglalt vádlotti nyilatkozatot kirekesztette a bizonyítékok sorából a Be. 78. §-ának

(4)bekezdését szem előtt tartva. A másodfokú bíróság ezután azt a következtetést vonta le, hogy más - közvetlen bizonyíték nem maradt, ezért kétséget kizáróan nem bizonyítható e vádlott - bűnösséget maga után vonó - tudattartalma. Teljes egészében figyelmen kívül hagyta azonban III.rendű vádlottnak az elsőfokú tárgyaláson tett beismerő vallomását. Az első fokú bíróság csak utalt arra, hogy a tárgyaláson a vádlott a bűnösségét beismerte, de - iratellenesen - azt rögzítette, hogy részletes vallomást nem kívánt tenni. Ezzel szemben a tárgyalási vallomása a következőket tartalmazza: „Nem tartom fenn a nyomozás során tett vallomásomat. Úgy volt, ahogy a vádiratban le van írva. Tudtam arról, hogy a II. r. vádlott élettársam kábító hatású anyagot akar vásárolni az I. r. vádlottól, próbáltam lebeszélni őt erről, nem örültem neki. Bűnösségemet elismerem, nagyon megbántam a cselekmény elkövetését. Odaadtam a II. r. vádlott élettársamnak a táskámat, abban volt a pénz. Az élettársam nem közölte velem, mennyit költött a pénzből. Talán annyit mondott, hogy 30 000 Ft-ot költött, azonban pontosan nem emlékszem, utána pedig már nem tudtam megnézni, hogy mennyi pénz maradt a táskában, mert a rendőrök elvették azt tőlem.” (Hevesi Járásbíróság 3.B.231/2013/

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). A most idézett beismerő vallomás és az a tény, hogy III.rendű vádlott kézitáskájából foglalták le a kábítószert, megalapozatlanná tette a másodfokú bíróság által módosított tényállást. Az eltérő tényállás iratellenes, ezért a harmadfokú bíróság mellőzi a törvényszék másodfokú ítéletéből azokat a szövegrészeket, amelyekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás egyes részeit mellőzte (
3. oldal
4. és
5. pont). Azok tehát továbbra is az irányadó tényállás részét képezik. Az eddig részletezetteken túl az iratok tartalma alapján további pontosítások szükségesek. A járásbíróság ítéletében a
6. oldal
7. bekezdésében a cannabis súlya 3,07 gramm, ugyanezen oldal
8. bekezdésében az 1,385 grammban nincs benne a Delta-9tetrahirdokannabinol. A házkutatás során a I.rendű vádlotttól lefoglalt kábítószer tartalma a csekély mennyiség felső határának 1,32-szerese, egyben a jelentős mennyiség alsó határának 7%-a. Ezt az eredményt a 3,07 gramm növényi anyag kábítószer-tartalma annak kis mennyisége miatt számottevően nem befolyásolja (nyomozati iratok 176-
9. oldal). Az elsőfokú ítélet
10. oldal
11. bekezdése azzal egészítendő ki, hogy a 0,722 gramm amfetamin a csekély mennyiség felső határának 1,44-szerese, egyben a jelentős mennyiség alsó határának 7,22%-a. A I.rendű vádlottáltal - a II. r. vádlottnak történő értékesítést megelőzően - birtokolt amfetamin összesen a jelentős mennyiség alsó határának a 14,22%-a (nyomozati iratok
12. és
13. oldal). Ezen kiegészítésekkel és helyesbítésekkel - a Be.
14. §-ának

(1)bekezdése értelmében - a megállapított tényállás a harmadfokú bíróság számára irányadó. A tényállás alapján III.rendű vádlott felmentése téves, ezért őt az ítélőtábla bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer birtoklás bűntettében [Btk. 178. §

(1)bekezdés] és 1 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. §-a

(2)bekezdésének a/ pontja alapján börtön. Az ítélőtábla III.rendű vádlottal szemben a törvényi minimumban határozta meg a szabadságvesztés mértékét, eltérve az irányadó középmértéktől. E büntetés a büntetlen előéletű, két kiskorú gyermeket nevelő vádlott esetében arányban van az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, és e vádlott társadalomra veszélyességének fokával. E büntetés alkalmazásával az ítélet belső arányossága sem sérült. A III. r. vádlott beismerő vallomására, megbánó magatartására, nem utolsó sorban a kábítószer mennyiségére figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette a Btk. 85. §-ának

(1)és

(2)bekezdéseit alkalmazva, mivel a harmadfokú bíróság álláspontja szerint alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Az ítélőtábla e vádlottat érintően a Btk. 38. §-a

(2)bekezdésének a/ pontja értelmében rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról arra az esetre, ha a szabadságvesztés végrehajtását el kell rendelni. I.rendű vádlott vonatkozásában a harmadfokú bíróság egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy e vádlott bűnösségét további egészséget veszélyeztető bűncselekményben mondta ki. Az e körben kifejtett érvelés helyes, azt az ítélőtábla osztja. Tekintettel arra, hogy a vádirati tényállás tartalmazza a „részben értékesítve, részben elfogyasztva” megállapítást, ezért nem helytálló a védő azon álláspontja, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon. I.rendű vádlottal szemben a 3 évre súlyosított szabadságvesztés mértéke és az ehhez igazított 3 év tartamú közügyektől eltiltás nem eltúlzottan súlyos, figyelemmel a halmazatra és a harmadfokú bíróság által helyesbített tényállás szerinti kábítószer mennyiségre. Az ítélőtábla ezért a büntetés enyhítésére nem talált törvényes lehetőséget, szem előtt tartva az ítélet belső arányosságát is. Az ítélőtábla azonban nem ért egyet a törvényszék azon álláspontjával, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében nincs enyhítő hatása annak, hogy az elkövetés a csekély mennyiség felső határát milyen mértékben haladja meg. Ebből kiindulva a vagyon elleni bűncselekmények esetében sem lehetne büntetéskiszabási tényezőként értékelni azt, ha a súlyosabb minősítést megalapozó elkövetési érték az alsó határt alig haladja meg. A másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett I.rendű vádlott esetében a kábítószer értékesítéséből származó 22 000 Ft vagyonelkobzásáról. Figyelemmel arra, hogy III.rendű vádlott bűnösségét megállapította a harmadfokú bíróság, ezért a Be. 338. §-ának

(1)bekezdése értelmében kötelezte a vele szemben felmerült bűnügyi költség megfizetésére, értelemszerűen csökkentve ezzel azt az összeget, amely az állam terhén marad. A harmadfokú nyilvános ülésen az I. és III. r. vádlottakat érintő bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be.

1. §-án alapul, figyelemmel a Be.
2. §-ában írtakra. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta a Be.
3. §-a alapján, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be.
4. §-a értelmében helybenhagyta. Debrecen,
5. január
6. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: Az Egri Törvényszék 4.Bf.119/2014/
7. számú ítélete a harmadfokú bíróság ítéletében írt változtatásokkal jogerős, I.rendű vádlott esetében végrehajtható, míg III.rendű vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Debrecen,
8. január
9. napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -