Bf.355/2013/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. tételébe ütköző, de a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének, II.r.vádlott fogyasztási és forgalmazási típusú cselekményét egységesen a 2012. évi C. törvény 176. §

(1)bekezdés IV. tétel szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti. II.r. vádlott főbüntetését 5 (öt) év börtönre enyhíti. I.r. és II.r.vádlottak esetében a halmazati büntetésre utalást mellőzi. Nevezettek a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. III. r. vádlott büntetését 100 (egyszáz) napi tétel - egy napi tétel összege 2.500 (kettőezerötszáz) forint - összesen 250.000 (kettőszázötvenezer) forint pénzbüntetésre enyhíti. A pénzbüntetést, meg nem fizetés esetén, napi tételenként kell egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni. I.r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 2.250.000,- (kettőmilliókettőszázötvenezer) forintra, II.r.vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 2.256.000,- (kettőmilliókettőszázötvenhatezer) forintra emeli fel. III.r. vádlottal szemben 50.000,- (ötvenezer) forint vagyonelkobzást rendel el. III.r. vádlottnak kiadni rendelt 122.000,- (egyszázhuszonkettőezer) forint tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatja meg, hogy az előbbi összeget nem a vádlottnak, hanem élettársának ... szám alatti lakosnak rendeli kiadni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r. és III.r. vádlott tekintetében helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék 2013. június hó 24. napján kihirdetett 26.B.1541/2012/36. számú ítéletével - I.r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 282/A §

(1)és

(3)bekezdései) és kábítószerrel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 282. §

(1)bek.,

(5)bek. a/ pontja) miatt - halmazati büntetésül - nyolc év fegyházbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra; - II.r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 282/A §

(1)bekezdése) és kábítószerrel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 282. §

(1)bek.,

(5)bek. a/ pontja) miatt - halmazati büntetésül - hat év hat hónap börtönbüntetésre és hét év közügyektől eltiltásra; - III.r. vádlottat kábítószerrel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 282/A §

(1)bek.,

(6)bek. a/ pontja) és kábítószerrel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 282. §

(1)bek.,

(5)bek. a/ pontja) miatt - halmazati büntetésül - egy év hat hónap végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. I.r. és II.r. vádlottakkal szemben vagyonelkobzást alkalmazott és az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítéletet az ügyész mindhárom vádlottra tudomásul vette, ellene I.r. vádlott és védője, valamint II.r. és III.r. vádlottak téves minősítés miatt, a kiszabott büntetés enyhítéséért, II.r. vádlott védője és III.r. vádlott védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség

1. augusztus hó
2. napján kelt BF.765/ 2013/
3. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Az átirat szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiánytalan, pontos és mindenben megfelel a bizonyítás anyagának. A törvényszék a bizonyítékok okszerű értékelésével helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményüket törvényesen is minősítette. A bűnösségi körülményeket hiánytalanul számbavette és kellő súllyal értékelte, így az általa alkalmazott joghátrány mindhárom vádlottnál megfelelő, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az indítványt azzal tartotta fenn, hogy az időközben hatályba lépett
4. évi C. törvény alkalmazására tett indítványt, annak megállapításával, hogy a vádlottak a szabadságvesztés kétharmad részének kiállása után bocsáthatók feltételes szabadságra. I.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. A tényállás megállapításával kapcsolatban kifogásolta, hogy a törvényszék nem fogadta el az I.r. vádlott azon védekezését miszerint a kábítószert a taxis vitte a lakására, továbbá az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást a terhelt kábítószerfüggőségére. A megállapított tényállásból tévesen következtetett kereskedői elkövetési magatartásra, mivel az I.r. vádlott valójában forgalombahozatalt valósított meg, amely enyhébb megítélésű és a vagyonelkobzást sem alapozza meg. A vagyonelkobzással kapcsolatban a védő arra hivatkozott, hogy az elkobzott vagyon valójában a vádlott anyósáé. Az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazásával a vádlottal szemben kiszabott büntetés mérséklésére, továbbá a vagyonelkobzás mellőzésére tett indítványt. II.r. vádlott védője a téves minősítés miatt, enyhítés végett bejelentett fellebbezését hatályon kívül helyezésért is fenntartotta. Azon álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan mivel a tényállás felderítetlen, hiányos, valamint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét sem teljesítette. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a 1.sz. tanú kihallgatása iránti bizonyítási indítványt, nem kísérelte meg felderíteni a taxis kilétét, nem vizsgálta, hogy a kábítószer ellenértéke milyen módon került kiegyenlítésre, továbbá a beszerzett híváslisták tartalmát a logika szabályaival ellentétesen elemezte. Ellentmondásosnak találta, hogy bár az elsőfokú bíróság a vádiratitól csupán annyi eltéréssel állapított meg tényállást, hogy az I.r. vádlott ismeretlen módon szerezte meg a kábítószert, ugyanakkor tényállási elemként az értékesítés is megjelenik, amihez szorosan kapcsolódik a vagyonelkobzás, amely kapcsán a törvényszék nem tisztázta, hogyan került az ötszázezer forint az I.r. vádlott lakására, miközben ez az összeg akár a III.r. vádlottól is származhatott. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a csekélyebb jövedelemmel rendelkező vádlottaknak miből állt volna ilyen nagy összeg a rendelkezésükre. A törvényszék tévesen következtett forgalomba hozatalra, legfeljebb a megszerzés vagy tartás róható fel a II.r. vádlottnak, ahogyan azt a megalapozott gyanúban vele helyesen közölték. A fogyasztást a vádlott beismerte, alkalmi kábítószer-fogyasztását vizeletminta is alátámasztotta. Ebben a körben az elsőfokú ítélet meghozatalát követő elterelésen való részvételről igazolást csatolt. Amennyiben az ítélőtábla a terjesztői típusú cselekmény minősítését illetően az elsőfokú bíróság álláspontját osztaná, nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt. A védő álláspontja szerint az enyhítő körülmények száma és súlya lehetővé teszi a büntetés jelentős enyhítését, ezért a büntetés végrehajtásának felfüggesztését és a vagyonelkobzás mellőzését indítványozta. III.r. vádlott védője perorvoslatát enyhítésért is fenntartotta. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást lefolytatva, a szakértői vélemények alapulvételével állapította meg a III.r. vádlottnál, hogy a kábítószer hatóanyagtartalma nem haladta meg a csekély mennyiség felső határát. A III.r. vádlott a fogyasztást beismerte, de következetesen tagadta a terjesztői típusú elkövetést, mely utóbbival kapcsolatban a bíróság bűnösségét - a tényállástól eltérően, - nem kereskedéssel, hanem átadással elkövetett kábítószerrel visszaélésben állapította meg. Az elsőfokú ítélet a 3./ tényállási pont szerinti, terjesztői típusú magatartással kapcsolatban megalapozatlan, a vádlott büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg és ezzel kapcsolatban a törvényszék indokolási kötelezettségét sem teljesítette. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a III.r. vádlott részbeni felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. III.r. vádlott felszólalásában arra hivatkozott, hogy végképp felhagyott a kábítószerfogyasztással, az utolsó szó jogán pedig megbánásának adott hangot. A bejelentett perorvoslatok részben alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok alapján eljárva a Be.
5. §

(1)bekezdésére figyelemmel mindhárom vádlottat érintően, teljes terjedelmében felülbírálta a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, eljárási hibára az eljárás részvevői közül senki sem hivatkozott. A tárgyaláson a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, s az arra adott válaszok is rögzítésre kerültek. A releváns okirati bizonyítékok felolvasása, ismertetése megtörtént. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve a bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta. Az elsőfokú bíróság az így beszerzett bizonyítékokat önmagukban és egymással összevetve, összességükben is értékelte. Mérlegelési tevékenységéről és annak eredményéről a szükséges mértékben számot adott, indokolási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokon eljárt törvényszék nagyobbrészt helyes tényállást állapított meg, de hiányosan rögzítette az I.r. vádlott büntetéseit, valamint a történeti tényállás helyett az indokolásban rögzített releváns tényeket. Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a III.r. vádlottat személyi körülményeiben bekövetkezett változások is rögzítésre szorultak. Emiatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban az iratok alapján - a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontjára alapozottan - az alábbiak szerint módosítja: - a személyi részben: · az előélettel kapcsolatban az erkölcsi bizonyítvány alapul vételével: I.r. vádlottat az ítéletben rögzített elítélését megelőzően - amely ítélet pontos száma: 1.B.537/2003/

1. és helyesen
2. április hó
3. napján emelkedett jogerőre, - a Budapesti XVIII-XIX. Kerületi Bíróság
4. február hó
5. napján jogerős 6.B.XVIII.1296/2002/
6. számú ítéletével csődbűntett miatt 32000 forint pénzbüntetésre ítélte; · a megváltozott családi körülményei tekintetében a vádlott másodfokú nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján: III.r. vádlott
7. október 31-én született .... utónevű gyermekét élettársával közösen neveli, jelenleg egy autóalkatrész-kereskedelmi cégnél dolgozom Őrbottyánban, alkalmi munkásként, havi jövedelme130.000-200.000 forint. Élettársa gyermekgondozási segély mellett alkalmi munkát is végez. A történeti tényállást a következőkkel egészíti ki: 1.) pont · Az ítélet 1./ pontjába emeli át az indokolás
8. oldal utolsó és
9. oldal első bekezdéseiből, miszerint a I.r. vádlott lakásában marihuana és hasis hatóanyag-tartalma együttesen huszonhétszeresen haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát és a vádlott ezt a kábítószert nagy tételben történő továbbértékesítésre szánta. · Mellőzi a
10. oldal első mondatából „az I.r. vádlott által bizonyítottan továbbértékesített" marihuánára utalást. · A II.r. vádlottnak eladott kábítószerek közül az 1.478 gramm marihuána beszerzésére I.r. vádlott (grammonként 1.000 forinttal számolva) legalább 1.500.000 forintot költött. A kábítószert legalább 1.500 forint/gramm áron értékesítette II.r. vádlottnak, s így annak értékesítése révén 500 x 1.500 = 750.000 forint haszonra tett szert. Az előbbieket összegezve a bűncselekményt (1.500.000 + 750.000 =) 2.250.000 forintra követte el. · A kábítószer lefoglalásának körülményei tekintetében az elsőfokú ítélet
11. oldalának negyedik bekezése és a
12. oldalai első bekezdéséből a tényállásba tartozó megállapítások átemelésével és a helyszíni szemle jegyzőkönyv alapján rögzíti, hogy: a rendőrségi behatolás alkalmával I.r. vádlott kezében egy 50-szer 50 centiméteres zárt nejlonzacskót tartott, amely zöld növényi anyagot (marihuánát) tartalmazott, ezen túlmenően egy nyitott fekete zsákból három darab kisebb, átlátszó nejlonzacskóban lévő anyag is lefoglalásra került. A nappaliban lévő páncélszekrényből, - amelyet I.r. vádlott vonakodva, csak hatósági kényszer kilátásba helyezésére vonatkozó figyelmeztetés után nyitott ki, - egy joghurtos vödörből, két nejlonzacskóban növényi és gyantaszerű anyag, egy további zacskóban pedig fehér színű por volt. Ebből adódóan kábítószerek nemcsak az alagsorban, hanem a lakás több helyiségében feltalálhatók voltak. 2.) pont II.r. vádlott a bűncselekmény elkövetésére az előzőek szerint 2.250.000 forintot szánt. Mivel a 2.sz. tanúnak eladott kábítószer révén 6.000 forinthoz jutott, a bűncselekményt (2.250.000 + 6.000 =) 2.256.000 forintra követte el. 3.) pont III.r. vádlott a megjelölt időszakban, mintegy 20 alkalommal, alkalmanként 1-1 gram kábítószert, 2.500 forint ellenében értékesített
13. sz. tanú, így összesen 50.000 forinthoz jutott. A 4.) pontot az ítélet
14. oldalának negyedik bekezdésében írtak átemelésével és a toxikológiai szakértői véleményben foglaltakkal annyiban egészíti ki, hogy I.r. vádlott őrizetbevételekor biztosított vizeletmintájából 41,6 ng/ml koncentrációban mutattak ki delta-9-tetrahidro-kannabinol-karbonsavat, amely marihuána és hasis fogyasztását valószínűsíti. (toxikológiai szakértői vélemény - nyomozati iratok II. kötet 548.oldal) Az 5.) pontot az ítélet
15. oldalának negyedik bekezdésében írtak átemelésével és a toxikológiai szakértői véleményben foglaltakkal egészíti ki, miszerint II.r. vádlott őrizetbevételekor biztosított vizelet-mintájából 62,5 ng/ml koncentrációban delta-9tetrahidro-kannabinol-karbonsavat, valamint 0,46 ng/ml amfetamint mutattak ki, amely marihuána (hasis) és speed fogyasztását valószínűsítik. (toxikológiai szakértői vélemény - nyomozati iratok II. kötet 534.oldal) A 6.) pontot az ítélet
16. oldalának negyedik bekezdésében írtak átemelésével és a toxikológiai szakértői véleményben foglaltakkal kiegészíti, miszerint III.r. vádlott
17. május
18. napján biztosított vizeletmintájából 16,4 ng/ml koncentrációban mutattak ki delta-9-tetrahidro-kannabinol-karbonsavat, amely marihuána és hasis fogyasztását valószínűsíti, valamint a 0,29 ng/ml koncentrációban benzoilekgonint, a kokain biotranszformáció során létrejövő metabolitját. (toxikológiai szakértői vélemény - nyomozati iratok II. kötet 488.oldal) A fenti kiegészítéssel a tényállás hiánytalan, valamennyi vádlottat érintően minden tekintetben megalapozottá vált, amely a Be. 352.§

(2)bekezdése értelmében alkalmas rá, hogy a felülbírálat során a másodfokú bíróság határozatát arra alapozza. -o-oAz elsőfokú eljárásban a törvényszék a bizonyítékok kellően alapos, a logika szabályainak megfelelő mérlegelésével, az indokolási kötelezettségét maradéktalan teljesítésével megállapított - a fenti kiegészítéssel megalapozott - történeti tényállás a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság számára is irányadó volt. A hatósági provokációval kapcsolatos védői érvelés minden alapot nélkülöz. Hatósági provokációként az volna értékelhető, ha a nyomozó hatóság hívta volna fel a vádlottat kábítószer beszerzésére és a terhelt ettől motiváltan cselekedett volna. A I.r. vádlott lakásán talált kábítószerekkel kapcsolatban ilyen nem történt, erre maga a vádlott sem hivatkozott. A jelentős hatóanyag-tartalmú marihuána és hasisgyanta hozzákerülésével kapcsolatos azon védekezése, hogy egy taxis ismerőse hagyta nála átmeneti megőrzésre, teljesen életszerűtlen és minden alapot nélkülöz, - kiváltképp annak ismeretében, hogy a házkutatáskor a lakás több helyiségében (köztük a széfben elzárva) többféle kábítószer volt fellelhető és a vádlottat a kezében lévő marihuánával érték tetten. I.r. vádlott előadása szerint a taxis által küldött személynek kellett volna a teljes szállítmány elvinnie tőle, - ezzel szemben II.r. vádlott annak ellenére nem vitte el a lakásban lévő összes nagykiszerelésű kábítószert, hogy elszállításukhoz megfelelő gépjármű-kapacitással rendelkezett. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel vizsgálta a vádlottak védekezését, s a büntetőjogi felelősségüket kétségbe vonó, vagy enyhébb elbírálást célzó terhelti nyilatkozatokkal szemben elemző részletességgel sorolta fel az azokat megnyugtatóan cáfoló bizonyítékokat. Ilyenek voltak a törvényszék által kellő és logikus indokolással elfogadott tanúvallomások, a helyszíni szemle, házkutatási jegyzőkönyvek és lefoglalások adatai, a vádlottak híváslisták szerinti üzenetváltásai, a vegyész-, toxikológus valamint elmeorvosszakértői vélemények. A törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás során általa kimerítően feltárt bizonyítékokat önmagukban és egymással összevetve értékelte, logikus érveléssel adta indokát, hogy miért fogadta el valónak

1. és
2. sz. tanúnak, valamint a rendőri intézkedésben részt vevő rendőr tanúk egyéb bizonyítékokkal is alátámasztott vallomásait. A vádlottak védekezését helytállóan vetette el, mivel a fentiekből adódóan igazolást nyert, hogy tevékenységük a kábítószer terjesztéséhez kapcsolódott. Ekörben a tényállást, illetve az elsőfokú bíróság okszerű és logikus mérlegelő tevékenységét támadó védelmi perorvoslatok - a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán - a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A törvényszéknek a terjesztői típusú cselekmények minősítésével, illetve a bűncselekmény stádiumával kapcsolatos jogi álláspontja azonban nem felel meg mindenben a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. I.r. és II.r. vádlottaknál az elsőfokú bíróság egyformán befejezett forgalomba hozatalt állapított meg, míg III.r. vádlottnak a kábítószer átadását rótta fel. A BK
3. számú állásfoglalás II/5/a) pontja szerint kábítószert az hoz forgalomba, aki azt - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatja. A forgalomba hozatal úgy is történhet, hogy az elkövető csak egy személlyel áll közvetlen kapcsolatban (neki adja át a kábítószert), de nem kizárólag azzal a szándékkal, hogy azt a megszerző maga fogyassza el, hanem avégett, hogy másnak vagy másoknak továbbadja. A jelen eljárásban I.r. vádlottnál nincs konkrét adat rá, hogy haszonszerzés érdekében jelentős mennyiségű marihuánát közvetlenül fogyasztók részére eladott volna, ilyenre - a bizonyíték megjelölése nélküli puszta tényállításon túl - a vádirat sem hivatkozik. A jelentős mennyiségű kábítószer megszerzéséből arra vonható következtetés, hogy azt nagy tételben kívánta értékesíteni, ami a forgalomba hozatal szándékát támasztja alá, amelyet viszont az 1/
4. jogegységi döntés szerint csak a bizonyított forgalomba hozatali célú átadás fejez be. Mivel a rendőri intézkedés a súlyosabb miősítést megalapozó kábítószer továbbadását megakadályozta, s ezt megelőzően csak a jelentős hatóanyag-tartalmat el nem érő mennyiséget adott át e célból II.r. vádlottnak, - a nála maradó, jelentős hatóanyag-tartalmú kábítószer forgalomba hozatalát I.r. vádlott csupán megkezdte, de azt nem fejezte be. Az irányadó tényállás szerint a kábítószer raktározása - a kereskedéstől eltérően, nem fejezi be a forgalomba hozatalt, így a súlyosabb minősítés alá eső bűncselekmény kísérleti szakban rekedt. III.r. vádlott terjesztői típusú cselekvőségét adásvételek útján, haszon realizálása érdekében közvetlenül a fogyasztónak fejtette ki. A BK
5. számú állásfoglalás szerint a kábítószer átadása a kábítószernek egy meghatározott személy részére alkalmi, eseti jellegű birtokba adását jelenti. Az átadás leggyakrabban ellenszolgáltatás nélkül történik, de lehet visszterhes is. A kereskedést az ismétlődően megvalósuló, visszterhes átadástól a haszonszerzésre irányuló törekvés különbözteti meg. II.r. és III.r. vádlottnál (a tényállás 2-3./ pontjai) kifejezetten megállapítható volt a kábítószer hasznot célzó, ismétlődő értékesítése. Mivel a kereskedés magában foglal minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz, s ezek közé tartozik a kábítószernek haszonszerzés céljából történő megszerzése, készletezése is, - náluk az eladásra szánt kábítószer raktározásával (készletezésével) a kereskedés befejezett önálló tettesi cselekmény. -o-oAz elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően,
6. július
7. napján hatályba lépett
8. évi C. törvényre figyelemmel (mind az elkövetéskor, mind a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv
9. §-a alapján) a másodfokú bíróságnak vádlottanként kellett vizsgálnia hogy van-e az új törvénynek visszaható hatálya és az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályokat kell-e alkalmaznia. Főszabály szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, az elbíráláskor hatályban lévő új büntető törvény akkor alkalmazandó, ha a cselekmény nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. A I.r. és II.r. vádlott által megvalósított terjesztői típusú bűncselekmény büntetési tételének keretei változatlanok: az elkövetéskor hatályos
10. évi IV. törvény (közegészség elleni bűncselekményként szabályozott) 282/A §

(1)bekezdésében foglalt alapesete két évtől nyolc évig terjedő, míg

(3)bekezdése szerinti minősített esete öt évtől húsz évig terjedő büntetési tételkeretet határoz meg, ugyanúgy mint (az egészséget veszélyeztető bűncselekmények körében) a 2012. évi C. törvény 176. §

(1), illetve

(3)bekezdése szerinti kábítószer-kereskedelem. III.r. vádlottnál a csekély mennyiségű kábítószerrel kereskedés elkövetését az 1978. évi IV. törvény 282/A §

(6)bekezdés a/ pontja két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, - míg a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény 176. §

(5)bekezdése csekély mennyiség esetén csak a kábítószer kínálását, illetve átadását kezeli privilegizált esetként, így kereskedésnél, vagy forgalomba hozatalnál csekély mennyiség esetén is az alapeseti (két évtől nyolc évig terjedő) büntetési tételkeret az irányadó. Ugyanakkor a csekély mennyiségű kábítószer megszerzését a 1978. évi IV. törvény 282.§

(5)bek. a/ pontja privilegizált esetként, két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, - a 2012. évi C. törvény 176. §

(6)bekezdése értelmében a kábítószer fogyasztása, illetve fogyasztás céljából csekély mennyiségű kábítószer megszerzése vagy tartása szubszidiárius bűncselekmény, azaz csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A kábítószer jelentős mennyiséget eredményező hatónyag-tartalmának megítélésében nincs eltérés. (Btké. 23.§

(1)bek. a/ pontja és

(3)bekezdése -

1. évi C. törvény 461.§ ad/ pontja) Változtak azonban a büntetés kiszabásának elvei: határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén csak a
2. évi C. törvény
3. §

(2)bekezdése tartja irányadónak a büntetési tétel középmértékét (a büntetési tétel alsó és felső határa összegének felét), - az 1978. évi IV. törvény 83. §

(2)bekezdése nem tartalmaz ilyen rendelkezést. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata megegyezik. (régi Btk. 42.§

(3)bekezdése, illetve 43.§ a/ pontja, - új Btk. 37.§

(3)bek. ad/ pontja, illetve 37.§

(2)bek. a/ pontja) A feltételes szabadságra bocsátást illetően a 2012. évi C. törvény 38. §

(1)bekezdése szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt. A

(2)bekezdés értelmében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, a törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés - a Kúria Büntető Kollégiumának 4/2013.(X.14.) számú véleménye szerint is, - a 2012. évi C. törvény 2. §

(1)-

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása - enyhébb elbírálás címén - alapot ad a módosító törvény alkalmazására. A vagyonelkobzás tekintetében mindkét törvény kötelezően alkalmazandó szabályt tartalmaz. (1978. évi IV. törvény 77/B §

(1)bek. a/ pont - 2012. évi C. törvény 74.§

(1)bek. c/ pont) Az előbbiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint összhatásában az új büntetőtörvény rendelkezései I.r. és II.r. vádlottra kedvezőbbek, ezért a másodfokú bíróság velük szemben az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvényt alkalmazta. Fogyasztási és forgalmazási típusú cselekményeiket egységesen I.r.vádlottnál a 2012. évi C. törvény 176. §

(1)bekezdés III. tételébe ütköző, de a

(3)bekezdése szerinti kábítószer-kereskedelem bűntette 10.§-a szerinti kísérletének, II.r. vádlottnál pedig a 2012. évi C. törvény 176. §

(1)bekezdés IV. tétele szerint kábítószerkereskedelem bűntettének minősítette. III.r. vádlottnál a csekély mennyiségű kábítószerrel kereskedés az 1978. évi IV. törvény 282/A §

(1)bek. IV. fordulatába ütközik, de a

(6)bekezdés a/ pontja szerint minősül. A Fővárosi Törvényszék által helyesen feltárt bűnösségi tényezők figyelembe vételével a vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrány mértéke nem felel meg mindenben a belső arányosság követelményének és nem tükrözi azt az ítélőtábla által következetesen alkalmazott büntetéskiszabási gyakorlatot sem, amely differenciál a vádlottak között a súlyosabb minősítést megalapozó hatóanyagtartalom figyelembevételével. Az ítélőtábla I.r. és II.r. vádlottaknál a minősítésváltoztatásra figyelemmel mellőzte a halmazati büntetésre utalást. Ennek ellenére I.r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott fegyházbüntetést a befejezett kísérlet kisebb nyomatékára figyelemmel, valamint a minősítést megalapozó hatóanyag-tartalom 27-szeres mennyisége miatt az elkövetett cselekménnyel arányban állónak találta. A II.r. vádlottal szemben alkalmazott, a büntetési tétel felső határához közelítő szabadságvesztésbüntetés az I.r. vádlott büntetéséhez képest aránytalan és túl szigorú. Ezért a másodfokú bíróság a börtönbüntetést az irányadó büntetési tételkeret középmértékének megfelelő öt évre enyhítette. A 2012. évi C. törvény 38.§

(2)bek. a/ pontja alapján büntetésük kétharmad részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása mindkettőjüknél indokolt, mértéke a szabadságvesztés tartamával arányos. III.r. vádlottnál a másodfokú bíróság további enyhítőként vette figyelembe egy kiskorú gyermekes állapotát, továbbá kisebb súllyal, hogy kábítószer-használatot kezelő megelőző-felvilágosító ellátásban részt vett. A büntetlen előéletű, csekély tárgyi súlyú bűncselekményeket megvalósító vádlottal szemben, a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlásra is tekintettel az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány nemében és mértékében egyaránt eltúlzott. A másodfokú bíróság vele szemben az 1978. évi IV. törvény 87.§

(2)bekezdés e/ pontjára és a 38. §

(3)bekezdésére figyelemmel, az 51.§-a szerint pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételeinek számát a Btk. 51. §

(3)bekezdése szerinti harminctól ötszáznegyven napi tételig terjedő keretben a cselekmény tárgyi súlyához igazodóan, az egynapi tételnek megfelelő összeget pedig vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten a törvényi minimumnak megfelelő kettőezer-ötszáz forintban határozta meg. Meg nem fizetése esetére a Btk 52.§

(1)és

(2)bekezdése szerint rendelkezett a pénzbüntetés fogházra változtatásáról. A fentiek szerint az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket a II-III.r. vádlottak esetében megalapozottnak találta és a törvényszék által velük szemben alkalmazott eltúlzottan súlyos joghátrányt mérsékelte. A törvényszék a vagyonelkobzással kapcsolatos kötelező törvényi rendelkezésnek I.r. és II.r. vádlottakat érintően eleget tett, azonban az intézkedés összegszerűségében nem felel meg a jogegységi határozatban foglaltaknak. Az ítélőtábla a másodfokon kiegészített és irányadó tényállás alapján az 1/2008. Büntető jogegységi határozat iránymutatásának megfelelően, a 2012. évi C. törvény 74. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel e vádlottakkal szemben a vagyonelkobzást nem csupán a kábítószer megszerzésére fordított összegre, hanem a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra elrendelte, nem csökkentve annak mértékét a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. A törvényszék III.r. vádlottnál figyelmen kívül hagyta az1978. évi IV. törvény 77/B §

(1)bekezdés a/ pontjának rendelkezését, miszerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Ennek pótlása nem ütközik súlyosítási tilalomba és a Be. 354.§

(5)bekezdése szerint a másodfokú bíróság abban az esetben is határozhat róla, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. Az ítélőtábla ezért a kábítószer értékesítéséből származó összeg erejéig intézkedésül III.r. vádlottnál vagyonelkobzást is alkalmazott. A Fővárosi Törvényszék helyesen döntött a lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, illetve kiadásáról. Tévedett azonban, amikor III.r. vádlottól lefoglalt pénzösszeg lefoglalását azzal szüntette meg, hogy azt a terheltnek rendelte visszaadni, ellenére, hogy beigazolódott, miszerint a pénz az élettárs tulajdonát képezi. Ezt a másodfokú bíróság helyesbítette, - a lefoglalás megszüntetésének változatlanul hagyásával - a pénzösszeget a Be.155.§

(2)bekezdése szerint igazolt tulajdonosának rendelte kiadni. Megfelel az anyagi jogi rendelkezésnek az előzetes fogvatartásban töltött időnek a 2012. évi C. törvény 92.§

(1)-

(3)bekezdései szerinti beszámítása is. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatának kihirdetéséig felmerült bűnügyi költség viseléséről számszaki hiba nélkül és a törvénynek megfelelően döntött. A fentiek szerint a másodfokú bíróság a törvényszék felülbírált ítéletét - a Be. 361. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be. 370. §-ra figyelemmel - I.r., II.r. és III.r. vádlottakat érintően a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 386. §

(1)bekezdés zárja ki. Budapest,

1. november hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. június hó
4. napján kelt 26.B.1541/2012/
5. számú ítélete I.r., II.r. és III.r. vádlottakkal
6. november hó
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
8. november hó
9. napján A kiadmány hiteléül: . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke