Bhar.139/2014/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése) és ezért két évre próbára bocsátotta. A próbára bocsátás tartamára pártfogó felügyeletét rendelte el azzal, hogy a sértettől (annak lakásától, munkahelyétől, oktási intézményétől) tartsa magát távol és tartózkodjon az elektronikus úton illetve telefonon való háborgatásától is. Bűnügyi költség viselésére is kötelezte a vádlottat. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. február hó 27. napján tartott tanácsülésen hozott 24.Bf. III. 9230/2013/4. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást - hatályos magánindítvány hiányában megszüntette azzal, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt jogkörében eljárva, felülbírálva az elsőfokú ítéletet megállapította, hogy a sérelmére elkövetett zaklatás vétsége miatt a sértett

1. október
2. napján fordult a rendőrséghez, amikor a vádlott megbüntetését kérte. Mivel a zaklatás a Btk. 183.§

(1)bekezdése értelmében magánindítványhoz kötött bűncselekmény, vizsgálta, hogy a sérelmezett zaklató cselekmények a magánindítvány előterjesztése előtti 30 napos időintervallumban történtek-e. Ennek kapcsán azt állapította meg, hogy sem a vádirat, sem az elsőfokú bíróság nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyekből a magánindítvány joghatályossága megállapítható lenne. A rendelkezésre álló adatokból kitűnően a vádlott és a sértett

1. nyarán legalább két hónapig nem tartottak egymással semmilyen kapcsolatot, emiatt a sértett által kifogásolt zaklatás mindenképpen kívül esik a magánindítvány előterjesztésére biztosított harminc napos határidőn. A másodfokú bíróság végzésében azt rögzítette, hogy a vád tárgyává tett magatartásokat a vádlott
2. évben, körülbelül július hónapig bezárólag követte el. Az ezt követő sms-ek és telefonhívások még csak utalás szintjén sem szerepelnek a vádban, annak ellenére, hogy a telefonhívások tekintetében a sértett magánindítványa hatályos. A Tanú1-nek
3. október
4. napján küldött e-mail sem önmagában, sem az eseménysorba illesztve nem bűncselekmény, így a magánindítványt az sem teszi hatályossá, hogy a sértett az eljárás bírói szakában indítványát a feljelentés megtételét követő időszakra is kiterjesztette. Ezért a magánindítvány elkésettsége miatt az elsőfokú ítéletet - a Be.373.§

(1)bek. I/b pontja alapján, a Btk. 22.§ h/ pontjára utalással - hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 176/A §

(1)bekezdésébe ütköző zaklatás vétsége miatt indult eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be hatályos másodfellebbezést a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra kötelezése iránt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.358/2014/1. számú átiratában és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú határozat a Be. 351.§

(2)bek. a/ és d/ pontjai szerint megalapozatlan, mert a tényállás felderítetlen és a másodfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Vitatta, hogy a magánindítvány elkésett volna. A személy1 nevében írt fenyegetés kapcsán azt emelte ki, hogy a sértettnek nem kellett tudomással bírnia a professzor halálának idejéről, ugyanakkor vádlottnak kellő alappal kellett számolnia azzal, hogy a tanú1nek küldött üzenetét Tanú1 a vele baráti kapcsolatban álló sértett tudomására hozza. Mivel a megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, az elsőés másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta a Be. 399.§

(5)bekezdése alapján. A vádlott védője perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a magánindítvány elkésettsége tekintetében helyes a másodfokú bíróság álláspontja, a Tanú1-nek írt üzenetben pedig semmiképpen nincs arra utalás, hogy azt harmadik személy részére továbbíthatná, - ellenkezőleg, olyan magánjellegű információt tartalmaz, amelyet a vádlott nem kívánt nyilvánosságra hozni. A vádlott beadványában észrevételezte, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, illetve azt el sem követte, ezért az eljárás megszüntetése helyett felmentésének lett volna helye. Írásbeli észrevételében hangsúlyozta, hogy a magánindítvány előterjesztését megelőző harminc napban a sértettet nem érte háborgatás, az önéletrajzának elküldésével kapcsolatos feltételezése pedig minden alapot nélkülöz. Ugyanakkor a buktatással fenyegetés tekintetében a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon. A fentiek miatt azonban az eljárás elhúzódása miatt fellebbezésni nem kívánt. A harmadfokú nyilvános ülésen felszólalásában elmondta, hogy a sértettel már nincs konfliktusa. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság - a Be. 386.§

(1)bekezdés c/ pontja alapján - helytállóan biztosított fellebbezési jogot végzésével szemben, miután az elsőfokú határozat bűnösségét megállapító rendelkezésével szemben, azt hatályon kívül helyezve eljárást megszüntető határozatot hozott. A bejelentett másodfellebbezés nem alapos. A Be. 387. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú határozat minden rendelkezését és az azt megelőző elsőés másodfokú bírósági eljárást - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - felülbírálja abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint a másodfokú ítélet megalapozott-e. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéletét és szüntette meg a vádlott ellen indított büntetőeljárást, tévedett azonban, amikor ennek indokaként a magánindítvány elkésettségéből adódó büntethetőséget kizáró okra hivatkozott. Az első- és másodfokú bíróság sem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy a vád törvényes-e, - annak ellenére, hogy a Be. 6. §

(1)bekezdése alapján a bíróságnak kizárólag az eljárási törvényben megállapított feltételek esetén kötelessége az eljárás lefolytatása. A bíróság az ítélkezés során a Be. 2. §

(1)bekezdés szerint törvényes vád alapján jár el. A vád törvényessége, illetve a törvényes kellékekkel rendelkező vád a bírósági eljárás lefolytatásának feltétele, hiánya pedig ennek akadálya. A törvényes vád fogalmát és a vád tárgyát a Be. 2. §-a

(2)-

(4)bekezdéseinek rendelkezései határozzák meg. A vád törvényességének alaki feltétele, hogy vádlói legitimációval rendelkező személy emelje, s ennek a vizsgálata értelemszerűen megelőzi a törvényes vád tartalmi kellékeinek a vizsgálatát. A 2. §

(2)bekezdése meghatározza a törvényes váddal szemben támasztott minimális tartalmi követelményeket, eszerint a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb. Ha ezek nem teljesülnek, bírósági eljárás nem indulhat, illetve nem folytatható. A vád tárgyának pontos meghatározása a bírósági eljárásban alapvető jelentőségű: meghatározza a bizonyítás irányát és terjedelmét, a vádlott védekezésének és a bírósági döntésnek a kereteit. Különbséget kell tenni a vád törvényességének hiánya és a vádirat Be. 267. §

(1)bekezdés k) pontja szerinti kellékhiányosság között, mivel a törvény megsértésükhöz eltérő jogkövetkezményeket fűz. Ha a vád - a Be. 2. §-ának

(2)bekezdése értelmében - nem törvényes, akkor a bíróságnak nincs lehetősége a hiányosságok (felhívásra, vagy hivatalból történő) pótlására, hanem az eljárást meg kell szüntetnie. (Be. 267. §

(1)bek. j) pont, illetve 332. §

(1)bek. d) pont) A vád Be. 2. §-ának

(2)bekezdése szerinti hiányossága, mint a büntetőeljárás akadálya ugyan kifejezetten nem szerepel a Be.

1. §-ában felsoroltak között, azonban jogi természetük nyilvánvalóan azokkal egyező. A törvényes vád eljárásjogi következményeivel kapcsolatban az 1/
2. BK vélemény II/
3. pontja értelmében a bíróság a tárgyalás előkészítése során vizsgálja, hogy a vád törvényes-e, s ha a vád nem törvényes, a Be.
4. §

(1)bek. j) pont alapján az eljárást megszünteti. Az eljárás tárgyalási szakaszában törvényes vád hiányában már csak a tárgyaláson határozhat. (Be. 332. §

(1)bek. d) pont) Ha a vádban a cselekmény nem pontosan körülírt, emiatt anyagi jogi következtetés levonására alkalmatlan, a büntetőeljárást nem büntethetőségi akadály miatt, hanem törvényes vád hiánya okából kell megszüntetni. A bíróság csak olyan vád alapján vizsgálhatja érdemben a büntetőjogi felelősséget, amely megfelel az eljárásjog által támasztott követelményeknek. A harmadfokú bíróság szerint a vádirati tényállás nem tartalmazza hiánytalanul a zaklatás törvényi tényállási elemeit. Nem rögzíti a vádlott cselekményének részletes és pontos leírását, így a sértett háborgatásának konkrét megvalósulását és elkövetési idejét, hogy mely portálokon, milyen cégeknek, mikor küldött a terhelt a sértett tudta nélkül önéletrajzot, mikor fenyegetőzött a megbuktatásával, miből következne, hogy a barátjának továbbított elektronikus levelet a sértettel történő közlésre szánta, stb. Emiatt nem tekinthető pontosan körülírtnak és nem felel meg a Be. 2.§

(2)bekezdésében a törvényes váddal szemben támasztott követelménynek. A fentiek miatt az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, ezért a másodfokú bíróságnak - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a vádlott ellen indított büntetőeljárást emiatt, a Be.373.§

(1)bek. I/c pontja alapján kellett volna megszüntetnie, mert ehhez képest lehetne állást foglalni abban, hogy a magánindítvány határidőben került e előterjesztésre.. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a bejelentett másodfellebbezés kapcsán a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság végzését a Be. 397. §-a szerint - eltérő jogi indokolás mellett - helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban kirendelt védői közreműködés folytán felmerült bűnügyi költséget - a Be. 385.§-ára figyelemmel, a Be. 381.§

(1)bekezdése és a Be. 339.§

(1)bekezdése alapján - az állam viseli. Budapest,

1. október hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke. Sebe Mária s.k. előadó bíró. Sárecz Szabina Martina s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
3. február hó
4. napján kelt 24.Bf.III.9230/2013/
5. számú végzése a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.139/2014/
6. számú végzésével
7. október hó
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. október hó
10. napján A kiadmány hiteléül: Németh Annamária tisztviselő Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke