← Magyarország

Pf.20710/2014/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.710/2014/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Téglás Viktor ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében Kecskeméti Törvényszék a
  2. május
  3. napján kelt 5.P.20.033/2014/
  4. sorszámú ítélete ellen alperes részéről
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alábbiak szerint újraszövegezi: Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 640.192,- (Hatszáznegyvenezeregyszázkilencvenkettő) forintot és ennek
  6. április
  7. napjától
  8. június
  9. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg
  10. július
  11. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasítja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 180.000,- (Egyszáznyolcvanezer) forint első- és másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 37.800,- (Harminchétezernyolcszáz) forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket, míg a fennmaradó 113.430,(Egyszáztizenháromezer-négyszázharminc) forint viszontkereseti illeték az állam terhén marad. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 51.880,- (Ötvenegyezernyolcszáznyolcvan) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, míg a fennmaradó 147.640,(Egyszáznegyvenhétezer-hatszáznegyven)forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A (város 1 neve)-i Fővámhivatal (város 2 neve)-i Kirendeltségének járőrei
  12. október 9-én jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes (város 2 neve), (utca. házszám) alatti telephelyén, ahol 15 tartályban 274 hektoliter bort találtak, melyeknek eredetét a felperes igazolni nem tudta, ezért jövedéki eljárás keretében - birtokban hagyás mellett - azokat lefoglalták. A hatóság az ellenőrzésről és a lefoglalásról jegyzőkönyvet vett fel, a lefoglalt termékeket 1-
  13. sorszám alatt jegyzékbe vette. Egyidejűleg szúrópróbaszerűen mintát vett az M19 számú tartályban lévő 6000 liter (
  14. tétel) és az M20 számú tartályban lévő 6000 liter (
  15. tétel) fehérborból. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete a mintákat megvizsgálta és azokat nem habzó köztes alkoholterméknek minősítette. A felperes a lefoglalt bor származását igazoló okmányokat a hatóságnál
  16. október 11-én bemutatta. A felperessel szemben jövedéki törvénysértés miatt közigazgatási, valamint visszaélés jövedékkel bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indult. A vizsgált tételeket tartalmazó M19 és M20 számú tartályokat (14-
  17. tétel)
  18. december 12-én elszállították a (L) Zrt. telephelyére. Az erről készült - és az általa is aláírt - jegyzőkönyv tájékoztatta a felperest, hogy az elszállított erjesztett italt a telephelyen kezelheti előzetes bejelentéssel és felügyelet mellett. A Vám- és Pénzügyőrség ... Regionális Nyomozó Hivatala a büntetőeljárás keretében
  19. december 22-én lefoglalta az ellenőrzés során már lefoglalt teljes borkészletet. Az erről készült jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a jövedéki nyilvántartás szerint a
  20. és
  21. tétel alatti bor elszállítása már korábban megtörtént, a további tételeket szintén a Likőripari Zrt-hez szállították. A közigazgatási eljárásban az ellenőrzést végző hatóság jogerős határozatával a felperes terhére a jövedéki törvénysértést megállapította, egyben bírság és egyéb költség megfizetésére kötelezte. A felperes keresete alapján közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt folyamatban volt perben a ... Megyei Bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként - mivel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központi Borminősítési Igazgatósága a
  22. és
  23. tételeket szőlőbornak minősítette - megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést nem követett el és
  24. május 4-én kelt 5.K.20.887/2008/
  25. számú ítéletével a jogerős közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Időközben az eljáró hatóság mintát vett a foglalási jegyzőkönyv 1-
  26. tétele alatt szereplő (M3, M4, M7, M15, M9, M14, M13, M5, M6, M12 megjelölésű) tartályokból is. E tételeket a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete szakvéleményében ugyancsak szőlőbornak minősítette, ezért a hatóság
  27. április 28-án kelt határozatával ezek lefoglalását megszüntette. A határozatban figyelmeztette a felperest, ha a lefoglalt dolgot a kézbesítéstől számított 30 napon belül nem veszi át, annak értékesítése iránt intézkedik, ha pedig az nem sikerül, úgy a termék megsemmisítésére a felperes költségén kerül sor. A felperes
  28. május 9-én kérte az említett tételek szakértői vizsgálatát arra hivatkozással, hogy azok a lefoglalás foganatosításakor fennállthoz képest rosszabb minőségűek. A ... Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete
  29. szeptember 15-i véleményében megállapította, hogy egyik tétel sem stabil mikrobiológiai szempontból, azok gyenge minőségű borok, melyek alkoholtartalma a lefoglalásban tartás során jelentősen nem változott, azonban a borkezelés (kénezés) elmulasztása káros mikrobiológiai folyamatokat indított el. A minták rossz minőségének okát a szakértő nagyrészt a kezelés elmulasztására vezette vissza, azt azonban minta hiányában megállapítani nem tudta, hogy a rossz minőség már a lefoglaláskor is fennállt-e. Miután a felperes a kiadni rendelt bort nem vette át, a (város 2 neve)-i Városi Ügyészség indítványára a (város 3 neve)-i Városi Bíróság 8.Bny.164/2008/
  30. számú,
  31. december 1-jén jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az 1-
  32. tételszámú, összesen 124 hektoliter szőlőbor és a
  33. számú (M11) 10 hektoliter erjesztett alkoholos ital előzetes értékesítését. Mivel az nem vezetett eredményre,
  34. május 21-én azokat megsemmisítették, továbbá - tévedésből - megsemmisítették a
  35. (M8) és
  36. (M10) tételszámú, összesen 20 hektoliter mennyiségű alkoholos italt is. A (város 2 neve)-i Városi Bíróság
  37. március 21-én kelt - és 23-án jogerőre emelkedett 6.B.379/2008/
  38. számú ítéletével a felperest a jövedékkel visszaélés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette, a (L) Zrt. telephelyén tárolt,
  39. és
  40. tételszám alatti 60-60 hektoliter fehér szőlőbor lefoglalását megszüntette és azt a felperesnek kiadni rendelte. Az alperes ... Regionális Bűnügyi Igazgatósága
  41. április 1-jén felhívta a felperest a kiadni rendelt 120 hektoliter fehérbor átvételére azzal, amennyiben annak 30 napon belül nem tesz eleget, az értékesítés iránt intézkedik. A felperes április 12-én bejelentette, hogy a lefoglalás foganatosításakor fennálló állapotnál rosszabb minőségű fehérbor átvétele helyett annak ellenértékére tart igényt és kérte azt jelenlétében szakértővel megvizsgáltatni. A hatóság közölte, a bor állapotában bekövetkezett esetleges minőségromlást az okozhatta, hogy kezelése annak ellenére elmaradt, hogy a felperes figyelmét erre több alkalommal felhívták. Az értékesítés helyett ismételten felszólították az elszállításra. A borból
  42. június 5-én vett mintát a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borászati Igazgatósága, és szakvéleményében (július 20.) megállapította, hogy a minta közfogyasztásra alkalmatlan, nem megfelelő tisztasága, ecetes illata és bűze miatt nem felel meg az előírásoknak. Az alperes
  43. augusztus 2-án ismételten felhívta a felperest a bor átvételére, illetve arról tájékoztatta, hogy a termék megsemmisítéséről intézkedik. A felperes nem nyilatkozott, így az alperes ... Regionális Bűnügyi Igazgatósága határozatával
  44. szeptember 19-én elrendelte a termék megsemmisítését, melynek végrehajtására október 6-án került sor. A felperes keresetében az alperest államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén 3.031.000,- forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét egyrészt arra alapította, hogy a közigazgatási eljárásban lefoglalt, illetve a büntetőeljárásban bűnjelként kezelt - a tulajdonát képező - bor a szakszerűtlen tárolás és a kezelés elmulasztása miatt tönkrement. Ezzel kapcsolatos kárát 2.877.000,- forintban határozta meg. A további 154.000,- forint kártérítésre a tartályok ellenértékeként tartott igényt, mivel azok a lefoglalást követően a szakszerűtlen tárolás folytán használhatatlanná váltak. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a jövedéki eljárásban az állagmegóvás a felperest terhelte, melyről tájékoztatást kapott, azonban egy alkalommal sem jelezte, hogy a bort kezelni kívánja. Utalt arra, a beszerzett szakértői vélemény azt támasztja alá, hogy az állagromlást a kénezés hiánya okozata, ez pedig a bor kezelési eljárása, melyet a felperesnek kellett volna elvégeznie (14-
  45. tétel). Kiemelte, erre irányuló vizsgálat hiányában az sem bizonyított, hogy az M8, M10 és M11-es tételek szőlőbornak minősülnek. Hangsúlyozta, a felperes nem kérte a termék különleges tárolását. Egyidejűleg viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a felperest 2.449.613,- forint megfizetésére kérte kötelezni. Ez az összeg a bűnjeljegyzék 1-
  46. tételszáma alatt nyilvántartott 124 hektoliter szőlőbor
  47. július
  48. és
  49. május
  50. közötti tárolásának költsége (1.589.261,- forint), valamint a 14-
  51. tételszám alatti 120 hektoliter folyadék
  52. április
  53. és október
  54. közötti időszakbeli tárolásának (845.352,- forint) és megsemmisítésének (15.000,- forint) díja. Érvényesíteni kívánta továbbá a 14-
  55. tételszámú jövedéki termékek szakértői vizsgálata kapcsán felmerült 32.800,- forintot. Viszontkeresete indokaként előadta, a felperes a kiadni rendelt termékeket sem a határozatban megjelölt 30 napon belül, sem pedig azt követően nem vette át, a tárolással és a megsemmisítéssel pedig az alperesnek költsége merült fel. Másodlagosan a tárolási költség beszámítását kérte 2.434.613,- forint összegben. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. A (város 1 neve)-i Törvényszék 5.P.20.696/2012/
  56. számú ítéletével kötelezte az alperest 2.641.006,- forint, valamint ennek részösszegenként különböző időpontoktól megállapított késedelmi kamatainak megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.548/2013/
  57. sorszámú részítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő marasztalás összegét 1.321.100,- forintra és ennek részösszegenként különböző időpontoktól megállapított késedelmi kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltség és illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolása szerint a felperes államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényérvényesítése (Ptk.
  58. §

(1)bekezdése, Ptk. 339. §
(1)bekezdés) során egyértelmű volt, hogy kára az összesen 274 hektoliter borának megromlásából eredt, ami a jövedéki, illetve a büntetőeljárásban történt lefoglalás ideje alatt következett be. Ezt támasztotta alá a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Központi Laboratóriuma által
  1. január 17-én végzett ún. ellenminta vizsgálat, mely szerint a jövedéki eljárás megindításakor a bor minősége megfelelő volt. A
  2. szeptember 15-én a ... Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete által készített szakvélemény pedig azt igazolta, hogy a minőségromlás a borkezelés (kénezés) elmulasztására volt visszavezethető. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával atekintetben, hogy a jövedéki eljárásban történő lefoglalástól a bűnjelként való lefoglalásig az állagmegóváshoz szükséges kezelés a felperes feladata volt. Ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával azonban kifejtette, a
  3. január 17-én végzett vizsgálat nem igazolta, hogy az ún. átfoglalás időpontjában a minőségromlás még nem következett be, mivel a vizsgálat tárgyát nem az átfoglalás időpontjában, hanem a
  4. október 9-én vett minta képezte. Ugyanakkor nem merült fel olyan peradat sem, amely azt igazolja, hogy a minőségromlás az átfoglalás időpontjáig bekövetkezett. Utalt arra, hogy a bűnjelként való lefoglalást követően a 11/
  5. (V.8.) IM-PM-BM együttes rendelet
  6. §
(5)bekezdése alapján a lefoglalt bor állagának megőrzése az alperesi jogelőd kötelezettsége volt, és a szakszerű kezelés ellátásával akár gazdálkodó szervezetet is megbízhatott. Ez a lehetőség adott volt, hiszen a lefoglalt bűnjelet szakismerettel rendelkező gazdálkodó szervezet telephelyén helyezte el. Az, hogy a bor kezelése elmaradt, jogellenes alperesi magatartásnak minősül, amellyel okozati összefüggésben áll a felperes kárának bekövetkezte. A felperes a közigazgatási eljárás megindításakor a lefoglalt terméket, illetve a
  1. december 12-én elszállított tételeket illetően is tájékoztatást kapott a kezelés elvégzésének lehetőségéről, azonban az alperesi jogelődtől - a jogszabályban írt állagmegóvási kötelezettségének teljesítése során - elvárható lett volna, hogy erről ne csak tájékoztatást adjon, hanem felhívja a figyelmét arra, hogy a kezeléshez szükséges adatokat közölje. Ez nem történt meg, így az alperes a felróhatóság alól nem tudta kimenteni magát. Ugyanakkor rögzítette, hogy a kár elhárítása érdekében a felperes sem az elvárható módon járt el, hiszen a kezelés lehetőségéről tájékoztatást kapott, személyes nyilatkozata szerint maga is úgy tekintette, hogy e lehetőség a bor elszállítását követően is fennáll, ezzel azonban nem kívánt élni. E magatartása kárelhárítási kötelezettségének megsértését jelenti, amely a Ptk.
  2. §
(1)bekezdés alapján kármegosztásra ad alapot. A közrehatás mértékét az ítélőtábla 50%-ban határozta meg, álláspontja azonban az volt, hogy a viszontkereset elbírálásához szükséges peradatok nem állnak rendelkezésre. Megállapította, hogy az ebben érvényesített, 1-
  1. tétel alatt nyilvántartott 124 hektoliter szőlőbor tárolási költsége kapcsán a költségjegyzék
  2. tétele alatt feltüntetett 1.822.374,- forint a
  3. október 21-ig felmerült költséget jelenti, következésképpen az nem foglalhatja magában a
  4. május 21-ig felmerült tárolási díj egészét. Kifejtette, a 14-
  5. tételekre a felperes a bor átvételére vonatkozó felhívást követően bejelentette, hogy a bekövetkezett minőségromlásra tekintettel azt nem kívánja átvenni. Erről legkésőbb
  6. augusztus 2-án az alperes tudomást szerzett, hiszen ebben az időpontban ismételten felszólította a felperest a bor átvételére, ehhez képest a megsemmisítésre viszont csak
  7. október 6-án került sor. Mindkét tétel kapcsán elrendelte annak vizsgálatát, hogy
  8. december
  9. napjához (az 1-
  10. tételek értékesítését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének időpontjához), illetve
  11. augusztus 2-ához képest milyen indokolt időtartamra volt szüksége az alperesnek a megsemmisítéshez, tárolási díjra ugyanis csak erre az időszakra tarthat igényt. Az ítélőtábla határozata szerint az 1-
  12. tételek kapcsán azt szükséges vizsgálni, hogy a követelt tárolási díjból a bűnügyi költség ténylegesen mekkora összeget foglal magában. Előírta továbbá e tételek kapcsán a megsemmisítés, valamint a szakértői díjjal kapcsolatos költségek megalapozottságának vizsgálatát. Hangsúlyozta, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen a kármegosztás során alkalmazott arányoknak is érvényesülnie kell. Az alperes felülvizsgálati kérelme, valamint a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Pfv.IV.20.359/2014/
  13. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A megismételt eljárásban az alperes viszontkeresetét annyiban módosította, hogy az 1-
  14. tételszámú termékek
  15. május 21-i megsemmisítésének szállítási költségét is érvényesítette 38.105,- forint erejéig járulékokkal növelten. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az érvényesített költség az alperes intézkedésének indokolatlan késedelme miatt merült fel. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a felperest 42.955,- forint és késedelmi kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Határozatának indokolásában a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének nyilvántartása, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
  16. (V.8.) IM-PM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: R.)
  17. §
(2)bekezdésére, valamint 44. §
(1)bekezdésére hivatkozással kifejtette, a (város 2 neve)-i Városi Bíróság 6.B.379/2008/
  1. számú ítéletében rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült 4.170.774,forint bűnügyi költséget az állam viseli. A büntetőeljárás irataiból megállapíthatóan a költségjegyzék
  2. tétele alatt 1.822.374,- forint értékben szerepel a Likőripari Zrt-nek a lefoglalt dolog szállításával, megőrzésével, értékesítésével és megsemmisítésével kapcsolatban felmerült költsége, amely a
  3. október 21-ig felmerült tárolási és szállítási díjat tartalmazza 15400 liter különféle alkoholtermék raktározása kapcsán. Az 1-
  4. tételszám alatti borok lefoglalásának megszüntetéséről a Vám- és Pénzügyőrség ... Regionális Nyomozó Hivatala
  5. április 28-án kelt határozatban rendelkezett. A szakértői vélemény
  6. szeptember 15-én készült el, a fogyasztásra alkalmatlan alkoholtermék megsemmisítése további 8 hónapot vett igénybe. Kifejtette, az R.
  7. §
(2)bekezdése alkalmazásával, ha az alperes a rá irányadó szabályokat betartotta volna,
  1. október 21-ig megtörtént volna a termék megsemmisítése, így a felperesnek tárolási díjfizetési kötelezettsége nem merülhetett volna fel. Az R.
  2. §
(1)bekezdésében szabályozott szakértői vizsgálat - álláspontja szerint - nem azonos az alperes szakértő kirendelő végzésében foglalt feladatok elvégzésével. A szakértőnek a jogosult és a bűnjelkezelő jelenlétében mindössze annyit kellett volna megállapítania, hogy a lefoglaláskori állapothoz képest romlott-e a jövedéki termék állapota. Ehhez képest a nyomozóhivatal olyan kérdések megválaszolását rendelte el, amelyek nem tartoznak az R-ben írott eljárásra. Az 1-
  1. tétel alatt nyilvántartásba vett alkoholtermékek megsemmisítésével felmerült szállítási díjat alaposnak találta, ezzel összefüggésben a Szegedi Ítélőtábla részítéletével megállapított kármegosztás arányában a felperest 19.052,- forint megfizetésére kötelezte. A bűnjeljegyzék 14-
  2. tétele alatt kezelt 60-60 hektoliter fehér szőlőbor kapcsán kifejtette, a (város 2 neve)-i Városi Bíróság 6.B.379/2008/
  3. számú,
  4. március 23-án jogerőre emelkedett ítéletével szüntette meg azok lefoglalását és rendelte el kiadását a felperes részére. A megsemmisítés elrendelésére viszont csak
  5. szeptember 19-én került sor, melynek végrehajtása október 6-án történt meg. Álláspontja az volt, az alperes mind a szakértő kirendelésével, mind a megsemmisítés foganatosításával indokolatlanul késedelmeskedett. Rámutatott, a szakértői vizsgálat kizárólag arra térhet ki, hogy a lefoglaláskori minőséghez, illetve a korábbi vizsgálathoz képest történt-e állagromlás. Az, hogy az milyen mértékű, és minek következtében állt elő, nem az R. szerinti eljárásban vizsgálandó. A perben érintett jövedéki termék jellegénél fogva a kérdés egyszerű érzékszervi vizsgálattal eldönthető lett volna, így az alperes tárolási költség iránti igényét alaptalannak találta. A kármegosztási arányra tekintettel 7.500,- forint szakértői díj megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes felelős őrzés szabályai szerinti megtérítési igényét alaptalannak találta. Kifejtette, a perbeli esetben nem állapítható meg, hogy az alperes a dolgot a felperes érdekében tartotta magánál. A felperes ugyanis egyértelműen jelezte, hogy a megromlott minőségű termékét átvenni nem kívánja, az alperes ennek ellenére elmulasztotta a szükséges intézkedéseket és később, az ennek kapcsán felmerült többlettárolási költségét kívánta a felperesre hárítani. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és a viszontkeresetben foglaltak szerint a felperes marasztalása iránt. Indokolásában továbbra is vitatta a kármegosztási arányokat. Kiemelte, a 14-
  6. tételszám alatti termékek esetében a felperes kérelme miatt hívta fel ismételten a termékek elszállítására, ahogy a
  7. augusztus 2-án kelt tájékoztató levél megküldésére is emiatt került sor. Kérte figyelembe venni, az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a megsemmisítés előmunkálatait folyamatosan végezte, nem késlekedett, a felperessel történt levelezés alatt arról párhuzamosan intézkedett. Az elsőfokú bíróság döntése - álláspontja szerint hiányos a bűnügyi költség elszámolása körében. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az 1-
  8. tételszám alatti termékek vonatkozásában a büntetőeljárás
  9. április 28-án lezárult, így az azokkal kapcsolatos költségek nem kerülhettek beszámításra a büntetőeljárásban, ahogy a 14-
  10. sorszámú termékek sem. Hangsúlyozta, kizárólag azon időszakok és termékek tekintetében élt megtérítési igénnyel, amelyek a büntetőeljárással már nem voltak érintve. Rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet indokolása szerint
  11. október 21-ig kellett volna megsemmisíteni az 1-
  12. tételszám alatti termékeket, ekkor a felperesnek tárolási díjfizetési kötelezettsége nem merülhetett volna fel. Ezzel kapcsolatban kifejtette, mivel
  13. június hónaptól kérte a tárolási költségek megtérítését, így amennyiben az elsőfokú bíróság
  14. október 21-ig jogosnak tekintette a tárolást, indokolatlan volt ekörben a viszontkereset elutasítása. Érvelése szerint ugyanakkor az 1-10., valamint a 14-
  15. tételszám alatti termékek szakértői vizsgálata - a felperesi kérelemre figyelemmel - vegyészeti mintavizsgálat nélkül nem lett volna teljesíthető, így tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a rendelet
  16. §
(1)bekezdésének megsértését. Az általa a szakértőnek feltett kérdések nem terjeszkedtek túl a szükséges mértéken, azok nélkül a felek közötti jogvita elbírálása nem lett volna lehetséges. Azt, hogy a termék esetleges állagromlásának megállapítására érzékszervi vizsgálat elegendő lett volna-e, maga a szakértő döntötte el, amikor erre nézve is vegyészeti vizsgálatot végzett, amit a felperes sem kifogásolt. Hangsúlyozta, egyebekben az e körben megállapított, felperest terhelő összeg is téves a felek közötti kármegosztásra figyelemmel. A 14-15. tételszám alatti termékek szakértői vizsgálatának árajánlatára vonatkozó elsőfokú ítéleti érveléssel kapcsolatban az érintett időszakban hatályos, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 91. §
(1)bekezdésére hivatkozott. Véleménye továbbra is az volt, ha a bűnjel jogerősen visszaadásra kerül a jogosultnak, de azt adott időpontig nem veszi át, azt a bűnjelkezelő a felelős őrzés szabályai szerint tartja magánál. A fellebbezés kisebb részben alapos. Az alperes fellebbezése - egyebek mellett - az elsőfokú bíróság által megállapított kármegosztási arányok felülvizsgálatára irányult. A Szegedi Ítélőtábla a Pf.II.20.548/2013. számon folyt másodfokú eljárásban a kereseti kérelmet a Pp. 213. §
(2)bekezdése szerint elbírálta, arról részítélettel határozott, melyben jogerősen megállapította a felek között a kárviselés arányát is a teljes kár vonatkozásában. Utalt arra is, az alperes által érvényesített viszontkeresettel összefüggésben úgyszintén érvényesülnie kell a megállapított arányoknak. Döntését utóbb a Kúria részítéletével hatályában fenntartotta. A részítélet rendelkező részéhez és indokolásához egyaránt anyagi jogi jogerő fűződik (Pp. 229. §
(1)bekezdés) azzal, hogy az utóbb - a beszámítási kifogásra, illetőleg a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest - módosítható (Pp. 213. §
(2)bekezdés). A Szegedi Ítélőtábla a megelőző eljárásában megállapította ugyan a felek között a kárviselés arányát, azonban a viszontkeresetet nem bírálta el, azzal kapcsolatosan csak iránymutatást adott a megismételt eljárásra, amely a kármegosztás arányára is kiterjedt. A megismételt eljárásban viszont olyan körülmények, bizonyítékok nem merültek fel, amelyek a jogerős részítéletben foglaltakat, a kármegosztás megállapított arányát a viszontkereset tekintetében érintették volna, annak módosítását indokolnák, ezért a megállapított kármegosztásnak a viszontkereset tekintetében is érvényesülnie kell. Az alperes az eljárás során mindvégig arra hivatkozott, hogy a felelős őrzés szabályai szerint járt el, így a Ptk. 196. §
(1)bekezdése szerint jogosult költségének megtérítését igényelni. A Ptk. 196. §
(1)bekezdése értelmében, aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi (felelős őrzés). A felelős őrzés szabályai azonban csak akkor alkalmazhatók, ha a dolgot birtokban tartót külön jogviszony erre nem hatalmazza fel, vagyis a birtoklásra más jogcíme nincs. Jelen esetben az alperest a lefoglalásra és az ezt követő birtoklásra a 2003. évi CXXVII. tv. (Jöt.) 119. §-a hatalmazta fel. A jogszabály rendezi a lefoglalás jogszerű időtartamát különböző feltételek megvalósulásával a megszűnés kapcsán (ilyen a büntetőeljárásbeli lefoglalás a 119. §
(6)bekezdés d) pontja szerint), valamint szabályozza a minőségre vonatkozó szakértői vizsgálat szükségességét (119. §
(8)bekezdés) és a tárolást, őrzést (119. §
(9)-
(11)bekezdés). Ilyen jogszabályi környezetben fel sem merülhet a felelős őrzés szabályainak alkalmazása. Az ezt követő időszakra, vagyis az „átfoglalás" utáni időre a 11/
  1. (V.8.) IM-PM-BM együttes rendelet (R.) szabályai irányadók, melynek 8-
  2. §-ai vonatkoznak az őrzésre, amely fogalomba a tárolás is beletartozik abban az esetben is, ha polgári jogi szerződés keretében azt más telephelyén végzi. Az R.
  3. §
(1)bekezdése szerint a bűnjelkezelőnek átadott (átutalt) bűnjeltárgynak (bűnjelpénznek) a jogosult részére való visszaadása, kiadása, kiutalása (a továbbiakban együtt: visszaadás) iránt a hatóság határozattal intézkedik. A
(2)bekezdés értelmében a bűnjel visszaadása esetén a bűnjelkezelő felhívja a jogosultat a bűnjel átvételére és figyelmezteti, hogy ha a bűnjelet a felhívás kézbesítésétől számított harminc napon belül személyesen vagy meghatalmazottja útján nem veszi át - kivéve a
  1. §-ban meghatározott esetet -, akkor az értékesítés iránt történik intézkedés. Ebben az esetben a hatóság csak az értékesítés során befolyt, a határidő lejárta után felmerült őrzési (kezelési) költséggel csökkentett ellenértéket utalja ki a jogosult részére. A bűnjelkezelő arról is tájékoztatja a jogosultat, hogy ha a bűnjelet nem sikerül értékesíteni, vagy értékesítése jogszabályba ütközik, annak megsemmisítésére vagy továbbtárolására a jogosult költségén kerül sor. A Szegedi Ítélőtábla részítéletében szereplő iránymutatásnak megfelelően abban a kérdésben kellett tehát állást foglalni, hogy az R. és az alperesre irányadó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  2. évi CXL. tv. (Ket.) vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben az alperesnek milyen indokolt időtartamra volt szüksége a lefoglalt termékek megsemmisítéséhez, milyen felszámítandó költségei merültek fel. Ennek során lényeges, hogy a felperes mindvégig azon az állásponton volt, hogy a lefoglalt alkoholterméket átvenni nem kívánja. Ez az 1-
  3. tételek esetében már
  4. május 9-i nyilatkozatából, míg a 14-
  5. termékeknél
  6. április 12-i válaszleveléből egyértelművé vált. 1-
  7. tételek E tételek vonatkozásában lényeges, hogy a (város 2 neve)-i Városi Bíróság
  8. március 21-én kelt 6.B.379/2008/
  9. számú ítéletével megállapította, az eljárás során felmerült 3.140.474,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. A büntető iratok között elfekvő egyes bűnügyi költségeket rögzítő költségjegyzék
  10. tétele alatt szerepel a lefoglalt dolog szállításával, megőrzésével, értékesítésével, megsemmisítésével kapcsolatos 1.822.374,- forint költség. A (L) Zrt. tájékoztatása szerint ez 15400 liter különféle alkoholtermék raktározásával
  11. október 21-ig felmerült költséget takarja. Az így rendelkezésre álló adatok alapján, azok összevetésével megállapítható, hogy ez az 1-
  12. sorszámú, összesen 124, a
  13. tételszám alatt megjelölt 10, továbbá a
  14. és
  15. sorszámú, összesen 20 hektoliter mennyiségű alkoholos ital tárolásával összefüggésben merült fel. Ebből viszont az következik, hogy
  16. október 21-ig az 1-
  17. tételek alatt szereplő termékek tárolásával az alperesnek költsége, tényleges kiadása nem merült fel, ez ugyanis az állam terhén maradt. Ezzel összefüggésben nincs tehát olyan költség, amely a felperesre áthárítható lenne. A Szegedi Ítélőtábla részítéletében foglaltakat figyelembe véve vizsgálni kellett az ezt követő időszakra, vagyis a
  18. október
  19. és
  20. december 1-je között felmerült költségek érvényesítésének indokoltságát. A (város 3 neve)-i Városi Bíróság 8.Bny.164/2008/
  21. számú,
  22. november 18-án kelt, majd december 1-jén jogerőre emelkedett végzésével rendelte el ügyészi indítványra az 1-10., valamint
  23. tételszámú alkoholos italok előzetes értékesítését. A Ket.
  24. §
(1)bekezdése határozza meg, hogy a hatóság az érdemi határozatot 30 napon belül köteles meghozni. A határidőbe nem számít be az ügyben lefolytatott bizonyítási eljárás határideje (Ket. 70. §
(1)bekezdés), melynek eredményéről a hatóság köteles az ügyfelet tájékoztatni, észrevételre, valamint nyilatkozattételre felhívni. E rendelkezéseket figyelembe véve az alperes a Ket. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, határidőn belül intézkedett az elbírált időszakban, így az erre az időszakra érvényesített alperesi követelés a részítéleti kármegosztás arányában megalapozott, a felperes 91.690,- forint megfizetésére köteles az általa sem vitatott alperesi kimutatás szerint beállított összegek alapján (41 nap x 36,07,- forint x 124 hektoliter = 180.380,forint / 2 = 91.690,- forint). Ezt követően
  1. április 15-ig az alperes semmilyen intézkedést nem foganatosított, majd árajánlatot kért a megsemmisíteni rendelt alkoholos italokra. Ezután intézkedett a megsemmisítés előkészületeiről, valamint a termék elszállításáról és tényleges megsemmisítéséről
  2. május 21én. Mivel
  3. december
  4. és
  5. április
  6. között érdemben nem intézkedett, a mulasztás igazolására bizonyítékot nem csatolt, a felperessel szemben előterjesztett igénye a jövedéki termék tárolásával kapcsolatban erre az időszakra alaptalan. Saját mulasztására követelést nem alapíthat. Alapos ugyanakkor a Ket. alapján a
  7. április
  8. és május
  9. napja között felmerült tárolási költség, melynek felperesre eső része 85.260,- forint (36 nap x 124 hektoliter x 38,2,- forint = 170.520,- forint / 2 = 85.260,- forint). Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a tételek szállításával kapcsolatos költséget, e körben a felperest 19.052,- forint megfizetésére kötelezte, ez ellen a felek fellebbezést nem terjesztettek elő, így a rendelkezés jogerőre emelkedett. 14-
  10. tétel A hatóság
  11. április 1-jén hívta fel a felperest az érintett 120 hektoliter fehérbor átvételére azzal, hogy amennyiben annak 30 napon belül nem tesz eleget, értékesítése iránt intézkedik. A felperes a megadott határidőben, április 12-én jelentette be, hogy a bor átvétele helyett annak ellenértékére tart igényt és kérte szakértő kirendelését. A felperes - alperes által ismert - nyilatkozatára tekintettel az ítélőtábla érdemben április 13-tól vizsgálta e tételek kapcsán a tárolási költségigény megalapozottságát. Ezzel összefüggésben az alperes által csatolt okiratok alapján megállapította, hogy a peres felek között ezt követően levelezés folyt, melynek eredményeként
  12. június 5-én a lefoglalt fehérborból mintavétel történt, a szakvélemény ezzel kapcsolatban július 20-án készült el, melyet a felperesnek
  13. augusztus 2-án kézbesítettek. Az alperes tehát a körülményekhez igazodóan folyamatos, az elvárhatósági mércének megfelelő intézkedéseket tett, ezért mulasztás nem terheli a Ket. alapján. Ennek következtében az említett tételek kapcsán a
  14. április
  15. és augusztus
  16. közötti időszakra a felperes 265.070,- forint tárolási díj megfizetésére köteles a kármegosztási arány szerint (111 nap x 120 hektoliter x 39,8,- forint = 530.140,- forint / 2 = 265.070,- forint). Ezt követően az ítélőtábla vizsgálta, hogy a termék megsemmisítésére
  17. október 6-án késedelmesen került-e sor. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Regionális Bűnügyi Igazgatósága
  18. szeptember 19-én rendelte el az érintett tételek megsemmisítését, mely határozat ellen 10 napos fellebbezési határidő állt a felperes rendelkezésére. Szeptember 20-án az igazgatóság tájékoztatta a NAV Áru- és Bűnjelkezelő Hivatalát, valamint a Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Koordinációs Főosztályát és a Fővárosi Főügyészséget a termékek megsemmisítéséről. Az időpontok egybevetése alapján - a kézbesítés szükségképpeni idejét és a fellebbezési határidőt is értékelve - az ítélőtábla megállapította, hogy az alperes az érintett tételek megsemmisítésével ebben az időszakban nem késlekedett, így a
  19. augusztus
  20. és október 6-a között felmerült tárolási díj megalapozott, ezért a felperest 155.220,- forint megfizetésére kötelezte, alkalmazva a kármegosztást (65 nap x 120 hektoliter x 39,8,- forint = 310.440,- forint / 2 = 155.220,- forint). Az elsőfokú bíróság alaposnak tartotta e tételek vonatkozásában a megsemmisítés költségét (15.000,- forint), valamint a felmerült szakértői díj megtérítése iránti igényt (32.800,- forint felperesre eső részében). E költségek tekintetében a peres felek részéről fellebbezés nem érkezett, az alperes a szakértői díj vonatkozásában csupán észrevételezte az elsőfokú bíróság számszaki tévedését, amit az ítélőtábla korrigált. A felperes a marasztalási összeg után a Ptk.
  21. §
(1)bekezdése szerint megállapított késedelmi kamat fizetésére köteles, figyelembe véve annak időközbeni, a 2013. évi XXXIV. tv. 14. §
(10)bekezdés d) pontjával történt módosítását. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyben azt újraszövegezte. A pertárgyérték alapján, a viszontkeresettel érvényesített követelés vonatkozásában az alperes az elsőfokú eljárásban 25%-ban, míg a másodfokú eljárásban 26%-ban lett pernyertes, így a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint a pernyertesség-pervesztesség arányában köteles a felperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült költségének viselésére, melyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése szerint, a kifejtett munkával arányosan, mérlegeléssel állapított meg. Ennek során figyelemmel volt a Szegedi Ítélőtábla részítéletében foglalt másodfokú eljárási költségekre is. Ugyancsak a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a felperest a le nem rótt elsőfokú, valamint fellebbezési viszontkereseti illeték megfizetésére. Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján illetékmentes, ezért a le nem rótt elsőfokú és fellebbezési viszontkereseti illeték az Itv. 4. §
(1)bekezdése alapján az állam terhén marad. S z e g e d,
  1. év március hó
  2. napján. Dr. Kiss Gabriella s.k.. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.