Fkf.414/2014/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra súlyosítja. A vádlottat 2 (két) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy azt a
2. június
3. napján tartott tárgyalás alapján tekinti meghozottnak. A vádlott tartózkodási helye helyesen (Település, utca, házszám). Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 9.260.-(kilencezer-kettőszáz hatvan) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: Az elsőfokú bíróság fk. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.
4. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulat], és ezért őt 1 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetésből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és a bűnügyi költség viseléséről is. A törvényszék ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás érdekében, a szabadságvesztés büntetés hosszabb tartamban való megállapítása és közügyektől eltiltás alkalmazása végett. A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítése körében elmulasztotta a Btk.
2. §

(3)bekezdésére történő hivatkozást. Az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a vádlott által elkövetett cselekménynek a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés első fordulata szerint minősülő és büntetendő testi sértésként való minősítésére, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás alkalmazására tett indítványt tett azzal, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztést tekintse kiszabottnak, amit fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész az írásban benyújtott indítványát akként módosította, hogy álláspontja szerint szükségtelen a minősítés körében a Btk. 164. §

(3)bekezdésére történő hivatkozás. Egyebekben az átiratában leírtakat fenntartotta. A vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint eljárva a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát képezné. A törvényszék a tényállás-felderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, a vád tárgyát képező releváns tényekre a bizonyítást a lehetséges és szükséges körben és mélységben felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelési körébe vonta. Indokolási kötelezettségének eleget téve, logikusan és az iratoknak mindenben megfeleltethető magyarázatát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott bírósági tárgyalás során előterjesztett, a korábbi vallomásától részben eltérő védekezését. A törvényszék által e körben kifejtettek összhangban voltak az eljárás során felmerült egyéb bizonyítékokkal is. A másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú ítélet tényállását csupán annyival egészítette ki és helyesbítette, hogy a vádlott vagyonát helyesen a (Település, utca, házszám) szám alatti ingatlan képezi. Az ítélet

1. oldalán
2. bekezdését a jogi indokolásba utalta, tekintettel arra, hogy az nem a tényálláshoz tartozik. A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel a törvényszék által megállapított tényállást az ítélőtábla a felülbírálat alapjául elfogadta. A törvényszék a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen állapította meg azt is, hogy a vádlott magatartása életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül, azonban a cselekmény minősítése, illetve az ezzel kapcsolatos jogi indokolás egyaránt hiányos volt, így az kiegészítésre szorult. A Btk.
3. §-a szerinti testi sértésnek két alapesete van. Az

(1)és

(2)bekezdés szerinti könnyű testi sértés vétsége, illetve az

(1)és

(3)bekezdés szerinti súlyos testi sértés bűntette. A törvényi tényállás minősített eseteket is szabályoz, amelyek részben eltérő büntetési tételt tartalmaznak a különböző alapesetekhez képest, részben pedig a megvalósult alapesettől függetlenül ugyanazon büntetési tételt rendelik az egyes minősített esetekhez. A Btk. 164. §

(8)bekezdése nem tesz a büntetésben különbséget aszerint, hogy a súlyosabb eredmény; az életveszély, vagy a halál melyik alapesethez kötődik. Azonban valamely bűncselekmény minősített esete kizárólag az alapesettel együtt állapítható meg, anélkül nem, minthogy bűncselekmény nincs törvényi alaptényállás nélkül. Éppen ezért tévesen járt el a törvényszék, amikor a jogi indokolás körében elmulasztotta annak megállapítását, hogy a vádlott szándéka 8 napon belüli vagy 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, vagyis hogy melyik alapesettel valósult meg a bűncselekmény. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mulasztását pótolva azt állapította meg ebben a körben, hogy a vádlott által támadott testtájékra, a bántalmazás módjára, illetve arra is figyelemmel, hogy a sértett a vádlott számára felismerhetően ittas állapotban volt, ezért a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy az ökölütés eredményeként a sértett eleshet, s így 8 napon túl gyógyuló sérülést is elszenvedhet, amelybe azonban a vádlott belenyugodott. Ebből fakadóan a vádlott a Btk. 7. § 2. fordulata szerinti eshetőleges szándéka állapítható meg a súlyos testi sértés bűntettére, mint a testi sértés alapesetére vonatkozóan. Ugyanakkor a sértett által ténylegesen elszenvedett életveszélyes sérülés bekövetkeztére - ahogyan ezt az elsőfokú bíróság is kifejtette - csupán a vádlott hanyag gondatlansága terjedt ki. Erre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott által elkövetett cselekményt a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntettének minősítette. A büntetés kiszabása során figyelembe vett körülmények vizsgálata során a másodfokú bíróság mellőzte a sértetti közrehatás enyhítő körülményként történő értékelését, hiszen azt megalapozó adat az eljárás során nem merült fel. Mellőzte továbbá a vádlott részbeni beismerő vallomását, tekintettel arra, hogy a vádlott a bűnösségét nem ismerte el, illetve azt, hogy a vádlott a tárgyaláson bocsánatot kért a sértettől, mivel a tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan a sértett nem bocsátott meg. Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a vádlottal szemben a büntetési célok végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazásával érhetőek el, és helyesen állapította meg azt is, hogy azt fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem a súlyuknak megfelelően értékelte a vádlott személyében jelentkező súlyosító körülményeket, illetve az enyhítő körülmények fenti pontosítására is figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzottan enyhe volt. A vádlottal szemben alkalmazandó büntetési tétel 1 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés, melyre tekintettel az irányadó középmérték 2 év 6 hónap 15 nap. Az ítélőtábla megállapította, hogy ezen középmértéktől az elsőfokú bíróság által alkalmazott eltérés mértéke - figyelemmel a vádlott előéletére, az általa korábban elkövetett bűncselekmények jellegére - eltúlzott, így a szabadságvesztés tartamát súlyosította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére és a vádlott büntetett előéletére tekintettel méltatlan arra, hogy részt vegyen a közügyek gyakorlásában, ezért őt a Btk.
2. § és a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján, figyelemmel a Btk. 62. §

(1)bekezdésére is, a rendelkező részben írtak szerint a közügyek gyakorlásától eltiltotta. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a törvénynek megfelelő volt a bűnjelekkel és a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezése is. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság a súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak ítélte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta. Egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy figyelemmel arra, hogy

1. június
2. napán az elsőfokú bíróság a tárgyalást elölről kezdte, ezért az ítéletet az e tárgyalási napon tekinti meghozottnak, míg tekintettel arra, hogy az ítélet rendelkező része a vádlott tartózkodási helyét a helység megjelölése nélkül tartalmazza, ezért azt kiegészítette. A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdésére is - rendelkezett. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. március
3. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Fkf.II.414/2014/
4. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 1.Fk.135/2014/
5. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. március
7. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke