Bfv.1021/2014/13 – Kúria

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. tétel], és ezért őt halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre, a közügyektől három évi eltiltásra és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte, emellett tizenhatezer-hatszázhatvankilenc forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, továbbá a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt; - XI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. tétel]; ezért őt két évi végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte. Emellett rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a
2. március
3. napján kihirdetett Bf.III.595/2013/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: I. rendű terhelt cselekményét a Btk.
5. § a) pontja szerinti hivatali visszaélés bűntettének, IV. rendű terhelt cselekményeit 2 rendbeli, a Btk.
6. §

(1)bekezdése és a

(3)bekezdés

1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, míg XI. rendű terhelt cselekményét a Btk.
2. §

(1)bekezdése és a

(3)bekezdés

1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítette; megállapította, hogy a IV. rendű, az I. rendű és a XI. rendű terhelt a kiszabott szabadságvesztésből - az I. rendű és a XI. rendű terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltekre vonatkozó részében helybenhagyta. A jogerős bírósági határozatok ellen az I. rendű és a IV. rendű terheltek védője a Be.
2. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjára, míg a XI. rendű terhelt a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Az I. rendű terheltre vonatkozóan védője a felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmazza a terhelt terhére megállapított bűncselekmény célzatát, és kúriai döntésre is hivatkozva utalt arra, hogy miután a célzat a cselekmény törvényi tényállásának szükségszerű eleme, ennek hiányában a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására anyagi jogi szabálysértéssel került sor. Emellett megítélése szerint eljárási szabálysértést követtek el az eljárt bíróságok azzal, hogy a bizonyítás során elmaradt a török kamionsofőr személyazonosságának tisztázása, emellett a szabad védekezés elvét is megsértették azzal, hogy a terhelt vallomását elvetették, noha csak azokat a bizonyítékokat lehetett volna kirekeszteni, amelyeket törvénysértéssel szereztek be. A IV. rendű terhelt tekintetében arra hivatkozott, hogy az alkalomszerű elkövetésekre figyelemmel terhére az üzletszerűség és ennek hiányában a minősített eset megállapításának nem lett volna helye. E terhelt kapcsán vitatta a telefonbeszélgetések lehallgatásáról készült okirati bizonyítékok felhasználásának törvényességét is. Álláspontja szerint eljárási szabálysértést követett el a bíróság, amikor ugyan rögzítette, hogy a lehallgatási anyag a IV. rendű terhelttel szemben - nem használható fel, azonban a Be. 78. §

(4)bekezdése ellenére elfogadta és a tényállás megállapítása során figyelembe vette a XIII. rendű terheltnek a lehallgatási anyag elétárását követően - tárgyaláson tett és a IV. rendű terheltet terhelő vallomását. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt hatóság a lehallgatást követően késedelmesen tette meg a feljelentést, ezzel megsértve a haladéktalanság elvét, így erre figyelemmel is kizárt a lehallgatási anyag felhasználhatósága. Megítélése szerint a határozatok meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés II. d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, mivel nem a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy járt el eseti tolmácsként az eljárásban, és a nyomozó hatóság ezen eljárási szabálysértését az elsőfokú bíróság is észlelte. Álláspontja szerint az általa kifejtettekre tekintettel részint törvénysértően került sor az I. rendű és a IV. rendű terheltek bűnösségének megállapítására, ezen túl a IV. rendű terhelt cselekményének minősítés törvénysértő. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú ítéletet változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, amennyiben pedig ez nem lehetséges, mind az első, mind a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és rendeljen el új eljárást. A XI. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozatok meghozatalára feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel került sor, mivel az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányzott, és emiatt a vád sem volt törvényes. Ugyancsak feltétlen hatályon kívül helyezési okként - a Be. 373. §

(1)bekezdés II.

1. d)pontra utalva hivatkozott a törvényes tolmács hiányára, továbbá a hivatkozott törvényhely III.
2. a)pontjára utalva arra, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, mivel nem indokolták meg, hogy miért nem szembesítették kérése ellenére a vád tanújával, és miért nem adtak lehetőséget arra, hogy neki kérdéseket tegyen fel, ahogy azt sem, hogy miért nem hallgatták ki a védelem által megjelölt tanúkat. A lehallgatási hanganyag felhasználását is sérelmezte, mivel álláspontja szerint a Be. 206/A. §

(2)és

(3)bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, illetve sérült a haladéktalanság elve is, ezért a lehallgatási hanganyag alapján született vallomás nem lett volna bizonyítékként értékelhető. Mindezek alapján a megtámadott felmentését indítványozta. határozatok megváltoztatását és A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta (BF.1336/2014/1I.). Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványoknak az a hivatkozása, amelyekben az indítványozók a lehallgatási anyagok elétárást követő vallomásra, illetőleg a lehallgatási anyag törvénysértő figyelembe vételével kapcsolatosak, törvényben kizártak, mivel az indítványozók ezzel a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokat és ezen keresztül a tényállást támadták. Ugyanezen ok miatt törvényben kizártnak tartotta a XI. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának a szembesítés elmaradását és a védelmi tanúk kihallgatásának mellőzését sérelmező részét. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek, megfelelő módon indokolták azt, hogy mire alapították a tényállást, az indokolásból nyomon követhető bizonyítékértékelő tevékenységük, ahogy jogi álláspontjuk is. Megalapozatlannak találta a felülvizsgálati indítványok azon részét is, melyben az indítványozók a tolmácsra vonatkozó jogszabályok megsértésére hivatkoztak, mivel a tolmácsra nem a magyar anyanyelvű terheltek, hanem a török anyanyelvű tanúk miatt volt szükség, és álláspontja szerint a tolmács elmaradása a tárgyalásról csak a nem magyar anyanyelvű terheltekhez köthetően valósíthat meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. Törvényben kizártnak tartotta az I. és a IV. rendű terhelt védőjének azon hivatkozását is, amely szerint a bíróságok a védekező jellegű vallomást törvénysértően vetették el, mivel álláspontja szerint ezzel a Be. 78. §

(3)bekezdésében foglalt bizonyíték-értékelő tevékenységüknek tettek eleget, eljárási szabálysértést nem valósítottak meg. Az indítványokban a titkos információgyűjtésre vonatkozóan kifejtettek kapcsán rámutatott arra, hogy a feljelentés haladéktalanságának esetleges megsértése nem minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, így nem szolgálhat a felülvizsgálat alapjául. Nem találta alaposnak a feljelentés, illetve a törvényes vád hiányára való hivatkozást sem, mivel a vesztegetés bűncselekménye miatt az eljárást a törvény nem köti feljelentés megtételéhez. Emellett álláspontja szerint a feljelentés hiánya egyébként sem jelenti a törvényes vád hiányát, csak a vádirat kellékhiányos voltát. Az elkövetői célzatra vonatkozó érvek kapcsán pedig kifejtette, hogy az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában rögzítették a kötelesség megszegésének célzatát. Megítélése szerint ugyanakkor az I. rendű terhelt cselekménye nem hivatali visszaélés bűntettének, hanem a Btk. 282. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntettének minősül, tekintettel arra, hogy a terhelt a hivatalos eljárása során bűncselekmény elkövetését észlelte, ennek ellenére szándékosan nem intézkedett, nem tett feljelentést, azonban az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztést a törvénysértő minősítés mellett is törvényesnek találta. Alaptalannak minősítette a IV. rendű érdekében előterjesztett indítványnak az üzletszerűség hiányára és emiatt a törvénysértő minősítésre vonatkozó érvelését, miután - ahogy arra a másodfokú bíróság rá is mutatott - a terhelt terhére az elsőfokú bíróság nem állapította meg az üzletszerű elkövetést. Mindezekre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket az I. rendű, a IV. rendű és a XI. rendű terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn. Az indítványozók a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeikben a korábbi érveiket változatlanul fenntartották. A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványozók által nem hivatkozott esetleges egyéb, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is. A Be. - indítványokban is felhívott - 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ilyen eljárási szabálysértés az indítványban is hivatkozottaknak megfelelően a Be. 373. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint a feljelentés hiánya, míg a
2. c)pontja szerint a törvényes vád hiánya. A Btk. azonban - ahogy korábban az 1978. évi IV. törvény is - a közvádas bűncselekmények közül csak a minősített adattal visszaélés (Btk. 265. §), a hamis vád (Btk.268-269. §), illetőleg a hamis tanúzás (Btk. 272-273. §) miatt köti a törvény feljelentéshez az alapügy befejezése előtt indítandó büntető eljárást [Btk. 266. §

(2)bekezdés, 270. §

(1)bekezdés,

1. §]; míg a Be.
2. §-a szerint a magánindítványra üldözendő bűncselekmények miatt indulhat csak a jogosult feljelentése alapján büntetőeljárás; a vesztegetés bűncselekménye azonban nem magánindítványra üldözendő. Miután ilyen külön rendelkezés hiányában a nyomozás nem csupán feljelentésre, hanem az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében tudomására jutott adatok alapján is megindulhat (Be.
3. §), a feljelentés hiányára hivatkozás nem foghatott helyt. A Be.
4. §

(2)bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A Kúria BKv

1. számú véleménye elvi éllel mutat rá a törvényes vád minimális tartalmi követelményeként arra, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezze a vádló a bírósági eljárás lefolytatását. Azaz a törvényes vád a tartalmi követelményeknek akkor nem felel meg, ha nem tartalmazza a cselekmény pontos körülírását, és emiatt abból az adott magatartás büntető törvénybe ütközése nem állapítható meg és nem alkalmas a bűnösségre vonatkozó anyagi jogi következtetés levonására (BH 2011.60.). Miután ilyen hiányosságban a vád nem szenvedett, nem megalapozott a törvényes vád hiányára hivatkozás sem. Emellett - ahogy azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette - önmagában a feljelentés hiányára még annak valóságtartalma esetén sem alapozná meg a törvényes vád hiányát. A Be.
2. §-ának

(3)bekezdése tartalmazza a vádirat kellékeit; a bekezdés d) pontja szerint a vádiratban fel kell tüntetni az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (így a feljelentés) meglétét. Amennyiben a vád törvényes, azonban nem tartalmazza a vádirat a Be. 217. §

(3)bekezdés

1. a)illetve c)-
2. j)pontja szerinti valamely, az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró kelléket, akkor a bíróságnak a Be. 278. §

(1)bekezdésére figyelemmel a tárgyalás előkészítése során a hiány pótlása iránt hivatalból kell intézkednie. Törvényben kizárt a felülvizsgálati indítványoknak az a része, amely a jogszabályok megsértésével igénybe vett tolmácsra vonatkozik. A Be. 9. §

(2)bekezdésében rögzített alapelv szerint ugyan a büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét (törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott körben regionális, vagy nemzetiségi nyelvét, vagy ha a magyar nyelvet nem ismeri - az általa ismertként megjelölt más nyelvet) használhatja, és a Be. 114. §

(1)bekezdése előírja, hogy ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy a fentiek alapján más nyelvet kíván használni, tolmácsot kell igénybe venni. Azaz a tolmácsnak kötelezően részt kell vennie és közre kell működnie azon az eljárási cselekményen, ahol kihallgatják azt a személyt, aki nem magyarul tesz vallomást. A Be. 373. §

(1)bekezdés II. d) pontja szerint az minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, ha a bíróság a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. A Be. 240. §

(1)bekezdése szeri a tárgyaláson a tanács tagjainak, a

(3)bekezdés szerint pedig - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a jegyzőkönyvvezetőnek, a vádlottnak, az ügyésznek és - ha a védő jelenléte kötelező - a védőnek kell jelen lennie. Azaz kizárólag a tárgyalási távollét - és nem a nyomozás során történő távolmaradás eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést. Ráadásul a tolmácsra nem azért volt szükség, mert a terheltek anyanyelve nem magyar, hanem a tanúmeghallgatásnál volt rá szükség. Így a tolmács igénybevételének elmaradása legfeljebb a nem magyar anyanyelvű tanú vallomásának bizonyítékkénti értékelését érintheti, ahogy a tolmácsolás hiányosságai is. Mindezeken túl a Be. 114. §

(4)bekezdése szerint akkor, ha nincs lehetőség a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy tolmácskénti igénybe vételére, kirendelhető más, kellő nyelvismerettel rendelkező személy is. Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a nem vizsgázott tolmács igénybe vétele a büntetőeljárás során a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését csak akkor eredményezheti, ha az eljárásban résztvevő személyek törvényes jogainak korlátozása folytán lényeges hatást gyakorolt az eljárás lefolytatására; azaz az csupán a Be. 375. §

(1)bekezdése szerinti ún. relatív eljárási szabálysértés(BH 2005.312.). A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában tételesen megjelölt azon eljárási szabálysértések, amelyek a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatását lehetővé teszik, kivétel nélkül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőek, közöttük ún. relatív eljárási szabálysértés nem szerepel. Nem találta a Kúria alaposnak az megsértésével kapcsolatos érveket sem. indokolási kötelezettség A Be. 373. §

(1)bekezdés III.

1. a)pontja alapján ugyan feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az, ha a bíróság nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, azonban csak akkor, ha a bíróság indokolási kötelezettségét a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében mulasztja el, mégpedig olyan mértékben, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Be. 258. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában ugyan köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, és a felülbíráló bíróság ezt köteles ellenőrizni, azonban csak akkor hiúsul meg az érdemi felülbírálat lehetősége, ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle: mire alapította a bíróság a döntését. Ezen felülvizsgálati ok kapcsán ugyanakkor nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége (BH 2012.32.). A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén. A bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, az vitássá nem tehető, mivel a mérlegeléssel szemben eltérő értékelést célzó támadás tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett vitatása. Erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a tényvagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán csupán az vizsgálható, hogy az eljárt bíróságok a kifogásolt határozatban leellenőrizhető és elégséges módon számot adtak-e a tényállás megállapításához vezető értékelő tevékenységről, azaz nyomon követhető-e a bizonyítékok mérlegelése; annak eredménye azonban nem tehető vitássá. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel ismertette, hogy mely bizonyítékokra alapozta a tényállást, azaz a bizonyíték-értékelő tevékenysége nyomon követhető, és a másodfokú bíróság is megindokolta, hogy ezzel miért értett egyet. Mindkét bíróság megindokolta jogi álláspontját és a kiszabása során értékelt körülményekről is számot adott. büntetés Az indítványok szerinti további eljárási szabálysértések pedig amellett, hogy nem is alaposan nincs felülvizsgálatnak, miután azok nem tartoznak a Be. 416. bekezdés
2. c)pontjában felsoroltak közé. miatt helye §

(1)körében végül a Kúria törvényben kizártnak találta indítványokat is. A felülvizsgálati indítványban a Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Miután erre a szabályra tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a bíróság által figyelembe vett bizonyíték törvényessége nem vizsgálható, annak vizsgálata is kizárt, hogy a titkos információgyűjtés anyagát a büntetőeljárásban bizonyítékként törvényesen használták-e fel, akkor is, ha ennek az információgyűjtés engedélyezését kérő szerv a kívánt információ megszerzését követően nem tett haladéktalanul eleget a feljelentési, illetve nyomozás elrendelési kötelességének (BH 2012.186.). Az esetlegesen törvénysértő módon - így a titkos információgyűjtés révén - beszerzett bizonyíték figyelembe vétele egyébként sem anyagi jogi szabálysértés, hanem a törvényi tilalom ellenére a tényállás megalapozottságának támadása. A fentiekre figyelemmel a Kúria az indítványok ezen részét érdemben nem vizsgálta. A tényálláshoz kötöttség elvére figyelemmel törvényben kizártnak találta a Kúria a felülvizsgálatot a szembesítések elmaradására, illetve a védelmi tanúk ki nem hallgatására vonatkozó kifogások alapján is, miután az indítványozók ezen keresztül ugyancsak a tényállást támadták. A Be. 416. §

(1)bekezdésének - az indítványozó védő által felhívott -

(1)a) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Kúria nem találta alaposnak az ezen felülvizsgálati okra hivatkozást sem. történő Ahogy arra a fentiekben már utalt, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Gyulai Törvényszék első fokú ítélete a tényállás

1. pontjában a törvényes váddal egyezően - azt rögzítette, hogy az I. rendű terhelt a hivatali kötelességét szándékosan megszegve elfogadta a már korábban felhasznált okmánybélyeg újbóli felragasztását és szabálytalan módon történő érvényesítését, és szándékosan elmulasztotta intézkedési kötelezettségét az általa feltárt hiányosság miatt; így cselekményével az adófizetési kötelezettségének teljesítése, illetve az adóbírság megfizetése nélkül közlekedő ismeretlen kamionsofőr számára jogtalan előnyt biztosított. A bíróság az ítéletben a vonatkozó és megsértett jogszabályokat is pontosan feltüntette. Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan hivatkozott: a Kúria következetes gyakorlata szerint az irányadó tényálláshoz tartozónak tekinti a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő olyan ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). Ennek megfelelően az ítéleti tényálláshoz tartozik - a helytelen ítéletszerkesztés miatt - az elsőfokú bíróság által ugyan nem a történeti tényállásban, hanem az ítélet
2. oldalának
3. bekezdésében rögzített azon tényt is, mely szerint az I. rendű terhelt szolgálata teljesítése során a kötelességét azért szegte meg, hogy az ismeretlen török kamionsofőrt - a bírságolás elkerülésével - jogtalan előnyben részesítse. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványa az I. rendű terhelt terhére megállapított hivatali bűncselekmény célzatának hiányára vonatkozóan sem foghatott helyt. Nem valósult meg a Be.
4. § - védő által hivatkozott -

(1)bekezdés b) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértés sem. E rendelkezés szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Törvénysértő minősítést a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal ellentétben - a IV. rendű terhelt cselekménye kapcsán a Kúria nem észlelt. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a jogi indokolás körében ítéletének 63. oldalán - azt fejtette ki, hogy a IV. rendű terhelt cselekménye rendszeres haszonszerzésre irányult, ezért azokat üzletszerűen követte el, és ezen alapult a cselekménynek az 1978. évi IV. törvény 250. §

(3)bekezdés

1. tétele szerinti minősítése. A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla azonban a cselekményeit a Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés 1. tétel aa) pontja szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítette, amely cselekménynél a minősítő körülmény a hivatali kötelesség megszegése; ugyanakkor nem tüntette fel a felhívott törvényhely

(3)bekezdés b) pontját, azaz az üzletszerű elkövetést, azaz a IV. rendű terhelt cselekményét nem minősítette egyben üzletszerűen elkövetettnek. Emellett az üzletszerűség hiányát ítéletének

1. oldalán, az utolsó bekezdésben meg is állapította. Így tehát az indítványban foglaltakkal szemben a jogerős ügydöntő határozat a terhelt terhére nem állapította meg az üzletszerű elkövetést. Az erre vonatkozó részében a felülvizsgálati indítvány ily módon alaptalan. Ugyanakkor a Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, mely szerint a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette az I. rendű terhelt cselekményét hivatali visszaélés bűntettének. A Btk.
2. § alapján a hivatali visszaélést az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, és a törvény a cselekményt három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Kétségtelen, hogy a terhelt cselekménye ennek a bűncselekménynek a tényállási elemeit is megvalósította. A terhelt azonban azzal a cselekményével, hogy bár a hivatalos eljárása során bűncselekmény elkövetését észlelte, szándékosan nem intézkedett, nem tett feljelentést, hivatali kötelessége megszegésével segítséget nyújtott ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, és ezzel megvalósította a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntettének tényállását is. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a bűnpártolás minősített esetét valósítja meg a hivatalos személy, ha az eljárása során tudomására jutott bűncselekményt - amelyre nézve a Be. 171. §

(2)bekezdése szerint feljelentési kötelezettség terheli - nem jelenti fel (BH 1997.164.). Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében is, hogy az egy magatartással megvalósított több bűncselekmény halmazata látszólagos, ha ezek a bűncselekmények az ún. specialitás viszonyában vannak egymással (3/

1. számú Büntető jogegységi határozat). Miután a hivatali bűnpártolás a hivatali visszaéléshez képest speciális tényállás, alaki halmazatuk látszólagos; a hivatali visszaélés megállapításának akkor van helye, ha hivatalos személy a büntetőeljárás meghiúsítására irányuló cselekményét nem hivatalos eljárása során valósítja meg (BH 1993.282.). Erre is figyelemmel a terhelti cselekmény helyes minősítése a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntette, amit a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. [Ugyanígy szabályozta az 1978. évi IV. törvény 225. §-a a hivatali visszaélés, a 244. §

(1)bekezdés a) pontja és

(3)bekezdés b) pontja a bűnpártolás bűntettét.] Azaz a bűnpártolás ekként minősülő bűntette súlyosabban büntetendő, mint a hivatali visszaélés bűntette. Miután a felülvizsgálat - a Be. már hivatkozott 423. §

(4)bekezdésére figyelemmel - okhoz és célhoz kötött, a terhelt javára benyújtott indítvány alapján a megtámadott határozat a terhelt terhére nem változtatható meg. A Kúria a Be. 423. §

(5)bekezdésére figyelemmel hivatalból elvégzett felülvizsgálat során nem észlelt az indítványozók által nem hivatkozott, a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést sem. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványokat részben kizártnak, részben alaptalan találva a megtámadott határozatokat a Be. 424. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a Be.

1. §-ra figyelemmel az I. rendű, a IV. rendű és a XI. rendű terheltekre vonatkozó részében hatályában fenntartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be.
2. §

(4)bekezdés b) pontján, valamint 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által, azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. december
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő