A határozat elvi tartalma: Az önbíráskodás kísérlete befejezett, ha a sértett a terhelt fenyegetésének hatására, félelmében ígéretet tesz, a terhelt követelésének teljesítésére, következésképpen e cselekmény tekintetében az önkéntes elállás lehetősége fogalmilag kizárt. KÚRIA Bfv.I.1315/2014/7.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő január hó
- napján tartott v é g z é s t: Az önbíráskodás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.20.239/2013/
- számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.11.621/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- június 26-án meghozott 8.B.20.239/2013/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés], magánlaksértés vétségének kísérletében [1978. évi IV. törvény 176. §
(1)bekezdés], garázdaság bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés d) pont] és testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés], ezért - halmazati büntetésül - három év tíz hónap börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről is. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a
- március 28-án meghozott 27.Bf.11.621/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt vagyon elleni erőszakos bűncselekményét 2 rendbeli, a Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pontja szerinti önbíráskodás bűntette kísérletének minősítette, megállapította, hogy a testi sértés bűntette kísérletének jogszabályi alapja a Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdése, a magánlaksértés vétsége kísérletének jogszabályi alapja a Btk. 221. §
(1)bekezdése, a garázdaság bűntettének jogszabályi alapja a Btk. 339. §
(1)bekezdése és
(2)bekezdésének d) pontja, a testi sértés vétségének jogszabályi alapja a Btk. 164. §
(1)és
(2)bekezdése; megállapította, hogy a terhelt a börtön fokozatban végrehajtani rendelt szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; elrendelte a Fővárosi Bíróság 8.B.781/2004/
- számú ítéletével kiszabott egy év hat hónap börtönbüntetés végrehajtását és rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjának I. fordulatára alapítottan felülvizsgálati indítvánnyal élt. A védő felülvizsgálati indítványa szerint védence terhére a magánlaksértés vétsége kísérletének megállapítására törvénysértően került sor, mert a terhelt nem szándékozott bemenni a sértett lakásába, így a bűncselekmény még a kísérleti szakig sem jutott el. Emellett az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a S1 sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége tekintetében joghatályos magánindítvány hiányában járt el a bíróság, mivel a sértettnek a gépkocsi rendszáma alapján már az elkövetés napján módjában állt volna kideríteni azt, hogy ki volt az elkövető, így a három hónappal később előterjesztett magánindítvány elkésett. Az önbíráskodás kapcsán pedig arra hivatkozott, hogy a terhelt javára a bíróságnak önkéntes elállást kellett volna megállapítani, mivel az általa jogosnak vélt összeg további követelésétől saját belső elhatározása alapján hagyott fel, az eseményeket követően már nem kereste sem S2-t, sem az édesanyját, holott az ellene indult büntetőeljárásról csak mintegy négy hónap múlva értesült; ezért a terhelt passzivitása a befejezetlen kísérlettől való önkéntes elállásnak tekintendő. Emellett hivatkozott arra is, hogy a terhelt mindkét sértett vallomása szerint önként távozott a helyszínekről, és utóbb S3 is azt mondta, hogy már nem kívánja az eljárás folytatását, nem tartja fenn a magánindítványát. Ezért megítélése szerint a terhelt cselekményeinek minősítése nem törvényes, és a
- november
- és
- napján megvalósított maradékcselekményért, a garázdaságért a büntetés törvénysértő, függetlenül attól, hogy a kiszabott büntetés mértéke nem lépte túl a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkeretet. Mindezekre tekintettel a törvénysértő minősítések megváltoztatására és enyhébb büntetés kiszabására tett indítványt. A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem alapos. Megítélése szerint a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, amely szerint a terheltnek nem állt szándékában bemenni a sértett lakásába, ellentétes az ítéleti tényekkel, így az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat kizárt. Emellett álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg az önbíráskodás kísérletétől való önkéntes elállás sem; S2 esetében a terhelt kitartó szándékára utal, hogy a követelést kiterjesztette a sértett édesanyjára is, míg a S3 sérelmére megvalósított önbíráskodás kísérlete befejezett, a sértett ugyanis a terhelt fenyegetésének hatására, félelmében megígérte, hogy teljesíti a terhelt kérését, megszerzi az általa követelt neveket és címeket, következésképpen e cselekmény tekintetében az önkéntes elállás lehetősége szóba sem jöhet. Utalt arra is, hogy a Btk.
- §
(6)bekezdése, illetve az
- évi IV. törvény
- §
(6)bekezdése szerint a magánindítvány nem vonható vissza, ezért annak, hogy S3 sértett azt vissza akarta vonni, jogi következménye nincs. Miután álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor, és törvényes a cselekmények minősítése és a kiszabott büntetés is, az eljárt bíróságok nem vétettek abszolút eljárási szabálysértést sem, arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.1557/2014/1.). A terhelt az ügyészi indítványra tett - fellebbezésnek nevezett észrevételében csupán arra utalt, hogy érveit védője terjeszti elő. A Kúria a Be. 423. §
(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges más eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül. A Be. 416. §
(1)bekezdésének - indítványban felhívott - b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysártő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Az indítvány azonban tartalmilag emellett a Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)és
- c)pontján is alapul, miután az abban foglaltak szerint a terhelt bűnösségének megállapítására részint anyagi jogi szabály megsértésével, részint pedig joghatályos magánindítvány hiányában került sor, ezért a Kúria erre is figyelemmel volt. A felülvizsgálat a hivatkozott törvény
- a)pontjára alapított indítvány kapcsán kizárt, míg az indítvány a
- b)és
- c)pont alapján nem megalapozott. A Be. 416. §
(1)bekezdésének c) pontjára figyelemmel felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatát a Be. 373. §
(1)bekezdés I. b) pontja szerinti eljárási szabálysértést elkövetve magánindítvány hiányában hozta meg. Ahogy azonban arra a másodfokon eljárt bíróság és a Legfőbb Ügyészség is utalt: S3 sértett feljelentésében a törvényes határidőn belül határozottan kérte az elkövetővel szemben a magánlaksértés miatt az eljárás megindítását, az elkövető felelősségre vonását és az okozott kár megtérítésére kötelezését, így a Be. 173. §
(1)bekezdése értelmében joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A magánindítvány a Btk. 31. §
(6)bekezdése szerint nem vonható vissza, ahogy az 1978. évi IV. törvény 31. §
(6)bekezdése szerint sem. A
- december
- napján történt eseményekkel kapcsolatban pedig S1 sértett az elkövető személyéről történt tudomásszerzést követően nyomban megtette magánindítványát; így az a Be.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel nem tekinthető elkésettnek. Így az eljárt bíróságok nem követték el az indítványban felhívott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. A Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja szerint akkor, ha a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került sor, ugyancsak felülvizsgálatnak van helye. A Be. 423. §
(1)bekezdésére figyelemmel azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A jogerős - a másodfokú bíróság által kiegészített - ítéleti tényállás szerint - a terhelt azért, hogy S3 sértett lakásába bejusson, vállával erőteljesen nekirontott a bejárati ajtónak, illetve abba kétszer belerúgott, melynek következtében annak tokja meg is rongálódott, - S1 sértett
- március
- napján - az elkövető személyének kilétéről szerzett tudomásszerzéssel egyidejűleg - joghatályos magánindítványt terjesztett elő a sérelmére elkövetett testi sértés miatt, - a terhelt az önbíráskodásnak értékelt cselekményeivel akkor hagyott fel, amikor S3 sértett a terhelttől való félelmében ígéretet tett arra, hogy megszerzi neki a gyerekek nevét és címét. A felülvizsgálati indítvány a terhelt bűnösségét vitató részében a törvényi tilalom ellenére lényegében az irányadó tényállást támadta, amikor arra hivatkozott, hogy a terheltnek nem is állt szándékában a S3 sértett lakásába való bejutás, S1 sértett magánindítványa elkésett, illetve az önbíráskodásként értékelt cselekmények kapcsán a terhelt önkéntesen elállt a követelésétől. Miután az indítvány tényállást támadó része alapján a felülvizsgálat kizárt, érdemben ezen kifogásokkal a Kúria nem is foglalkozott. A felülvizsgálati indítvány a cselekmények jogi minősítését támadó részében ugyancsak alaptalan. A Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző magánlaksértés 10. §
(1)bekezdése szerinti kísérlete megvalósult azáltal, hogy a terhelt S3 sértett lakásába, annak akarata ellenére, erőszakkal úgy akart bejutni, hogy erőteljesen nekirontott a bejárati ajtónak, abba többször belerúgott, aminek következtében az ajtó tokja is kiszakadt. Ahogy azt a másodfokon eljárt bíróság helytállóan kifejtette: a terhelt javára az önkéntes elállás nem volt megállapítható, miután annak feltétele, hogy a tettes túlnyomórészt belső elhatározásból és véglegesen hagyjon fel a bűncselekmény befejezésével. Az irányadó tényállás alapján azonban a terhelt magatartásából ilyen elállási szándék nem olvasható ki, sőt az éppen ellentmond ennek, hogy az első cselekmény után a sértett címének felkutatása érdekében immár annak édesanyját fenyegette meg, megismételte követelését, és S3 sértett a terhelt által alkalmazott erőszak hatására tett ígéretet a követelés teljesítésére; így a kísérlet befejezetté (teljessé) vált, amitől már önkéntesen elállni nem lehet. Így alaptalanul hivatkozott a védő a felülvizsgálati indítványban a 4/2002. Büntető jogegységi határozatra; az abban írt körülmények az adott ügyben nem állottak fenn. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy az önbíráskodás rendbelisége a sértettek számához igazodik, így a terhelt vagyon elleni erőszakos cselekményét helyesen minősítette 2 rendbelinek. Tévedett azonban, amikor a S3 sérelmére elkövetett cselekményt is a Btk. 368. §
(2)bekezdés b) pontja szerint minősítette. A terhelt az élet kioltására alkalmas eszközt csak a S2 sérelmére elkövetett cselekménynél tartott magánál, így az ő sérelmére elkövetett cselekmény minősül a Btk. 368. §
(2)bekezdés b) pontja szerint, figyelemmel a Btk. 459. §
(1)bekezdés
- pontjára is; a S3 sértett sérelmére elkövetett önbíráskodás a Btk.
- §
(1)bekezdése alapján minősül. Ez azonban nem érinti büntetés tételkeretét. a terhelttel szemben irányadó halmazati A Btk. 81. §
(2)és
(3)bekezdésére tekintettel a terhelttel szemben halmazati büntetés irányadó büntetés két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. A törvényi minimumot nem sokkal meghaladó büntetés így törvénysértőnek semmiképp sem tekinthető; ezért a felülvizsgálatnak a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt feltételei a részben törvénysértő minősítés ellenére nem állanak fenn. Nem észlelt a Kúria a bíróságok eljárásában a Be. 423. §
(5)bekezdésére figyelemmel hivatalból lefolytatott felülvizsgálat során a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványban nem hivatkozott eljárási szabálysértést sem. Ezért - a Be. 424. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a Be.
- § alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- január
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő