Bf.141/2014/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a/ pontja), folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ és c/ pontja, és

(4)bekezdés b/ pontja) és 3 rb. csalás bűntette (Btk. 373. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés b/ és c/ pontja és

(3)bekezdés b/ pontja) miatt - halmazati büntetésül - 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottal szemben 200.000,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.336/2014/

1. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott, felülbírálatra alkalmas tényállást állapította meg. Az indokolási kötelezettségének úgyszintén eleget tett, a felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok felülmérlegelésére irányulnak, ezért nem vezethetnek eredményre. A vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek és a minősítést helyesnek tartotta, azt annyiban tartotta kiegészítendőnek, hogy a 3 rb. csalás bűntettét a vádlott közvetett tettesként követte el. Az elbíráláskori Btk-t a törvényszék helyesen alkalmazta és a középmértéktől elmaradó tartamú szabadságvesztést inkább enyhének, mint eltúlzottnak tartotta. Kifejtette, hogy helyesen a korrupciós cselekménnyel kapcsolatban ígért 200.000,- forint vagyoni előnyre elrendelt vagyonelkobzásnak a jogszabályi hivatkozása a Btk.
2. §

(1)bekezdés f/ pontja, továbbá indítványozta, hogy a csalás elkövetése során szerzett összesen 570.000,- forint tekintetében is rendelje el az ítélőtábla a Btk. 74. §

(1)bekezdés a/ pontja értelmében a vagyonelkobzást, mivel az nem ütközik súlyosítási tilalomba. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla annyiban változtassa meg az elsőfokú ítéletet, hogy a 3 rb. csalás bűntettét közvetett tettesként elkövetettnek minősítse, illetve rendeljen el további 570.000,- forintra vagyonelkobzást, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben. Bejelentette tovább, hogy a nyilvános ülésen nem vesz részt. A vádlott védője írásban is indokolta a fellebbezését, kifejtve, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, iratellenes és az indokolási kötelezettségét sem teljesítette a bíróság. Kifejtette, hogy a vádlott mindvégig tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, ezzel szemben alapvetően csak a sértett vallomása terhelte, aki azonban demenciában szenved, ezért a vallomására nem lehetne bűnösséget megállapító ítéletet alapozni. Emellett kifejtette, hogy a vádlottnak a laptop vásárlások kapcsán mindössze a sértett szállítása volt a feladata, ezért kapott egy jelképes összeget. Továbbá a tereprendezési munka elvégzéséhez szükséges tapasztalatokkal rendelkezett a vádlott, a munka elvégzését a sértett akadályozta meg. Arról sem volt szó, hogy munkaügyi ellenőröket kívánt volna lefizetni a vádlott, a tanú elmondta, hogy csak büntetés miatt kért pénzt a vádlott a sértettől. Mindezek alapján, továbbá az eljáró tanácsban bekövetkező szabálytalan változások miatt, elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a védő, másodlagosan felmentésre tett indítványt, míg harmadlagosan a büntetés enyhítését kérte a vádlott egészségügyi állapotára hivatkozva. A védő a nyilvános ülésen az írásbeli fellebbezésben foglaltakat fenntartotta, az enyhítő körülmények között kihangsúlyozta a rendkívüli időmúlást, továbbá csatolt orvosi igazolásokat, valamint elmondta, hogy a vádlott egyedüli családfenntartó. A vádlott utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta, elmondta, hogy a sértettől nem vett át pénzt, mindössze a laptopok vásárlásakor a szállítás miatti költségét fizette ki a sértett. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok alapján eljárva a Be. 348. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék eljárásában a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, a védő által hivatkozott eljárási szabálysértés nem történt az eljárás során, a sértett vallomása pedig az eljárásban az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint értékelhető volt bizonyítékként. A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, indokolása nem volt hiányos. A vádlott tagadásával szemben a sértett terhelő vallomásait fogadta el elsősorban a tényállása alapjául, a mérlegeléséről megfelelő módon számot adott. A sértett valóban demenciában szenved, úgy, ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, azonban helyesen következtetett arra az elsőfokú bíróság, hogy ez az állapot a sértett tanúzási képességét, illetve szavahihetőségét nem érintette és a vallomásai aggálytalanul felhasználhatóak voltak. Az elsőfokú bíróság által ennek kapcsán kifejtettekkel az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. A sértett terhelő vallomásait megerősítette a tanú vallomása is, akinek a szavahihetőségéhez nem fért kétség. A tanú alapvetően a sértett elmondásából értesült a különböző ügyletekről, ekként a vallomása nem is lehetett olyan mélységű, mint a sértetté, azonban azzal ellentmondásba sem került. A 2. tényállási ponttal kapcsolatos vallomása sem cáfolta a sértett ezzel kapcsolatos következetes, részletes vallomását. Meg kell jegyezni, hogy egyébként a vádlott amellett, hogy a bűncselekmények elkövetését tagadta, az azok alapjául szolgáló megállapodásokat, ügyleteket maga sem vitatta, úgy ahogyan a telek kapcsán a mellette valló tanú is megerősítette az alaptörténetet. A vádlott tagadásával szemben a sértetti terhelő vallomást erősítették az egyes okirati bizonyítékok is. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék által megállapított tényállás helytálló, azt mindösszesen a másodfokú eljárásban a személyi körülmények kapcsán elhangzottakkal kellett a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan kiegészíteni, mely szerint: - A vádlottnak szív panaszai vannak. A vádlott lány gyermeke várandós, őt is a vádlott tartja el. A

1. tényállási pontban a csalási cselekményeknél helyesen nem elkövetési értéket, hanem okozott kárt kell rögzíteni valamennyi esetben és ennek megfelelően a jogi indokolásban is okozott kár összegéről kell van szó, nem elkövetési értékről. Mindezen kiegészítésekkel, illetve pontosításokkal az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, a másodfokú felülbírálat alapját képezi. Az irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette valamennyi bűncselekményt. A

1. tényállási pont alatt szereplő bűncselekményeket a vádlott valóban közvetett tettesként követte el, ahogy az egyébként magából a tényállásból, illetve az ítélet
2. oldalán a jogi indokolásból is kiderül, e körben nem mulasztott az elsőfokú bíróság, a rendelkező részben is helyesen jelölte meg a vádlott által elkövetett cselekményeket. Helyesen alkalmazta az elsőfokú bíróság az elbíráláskori büntető törvényt, a
3. évi C. törvényt, mivel annak a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezése enyhébb elbírálást eredményez a vádlott számára. Ekörben helytállóan hivatkozott a törvényszék a Kúria a 4/
4. (X.14.) BK véleményében foglaltakra, mely szerint „Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
5. évi C. törvény (Btk.
6. §.

(1)-

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltoztatása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - módosító törvény alkalmazására.". Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet 11. oldalán a jogi indokolásban egyes jogszabályhelyeket pontatlanul tüntetett fel, így az üzletszerűség esetében a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont a helyes megjelölés, a kár pedig helyesen a Btk.
2. §

(6)bekezdésében került meghatározásra. A törvényszék a bűnösségi körülményeket lényegében helytállóan feltárta, azt mindössze a másodfokú eljárásban a vádlott által előadottakkal kellett kiegészíteni, így az egészségi állapotával, illetve a további eltartott megjelölésével, valamint az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt további időmúlással. Mindezek alapján a cselekmények tárgyi súlyára, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre tekintettel az ítélőtábla lehetőséget látott a kiszabott büntetés enyhítésére. Ellenben helyesen hivatkozott arra a fellebbviteli főügyészség, hogy nem ütközik a Be. 354. §

(5)bekezdése alapján súlyosítási tilalomba a másodfokú eljárásban elrendelt vagyonelkobzás, így az indítványban foglaltakkal egyezően további 570.000,- forint összegre az ítélőtábla vagyonelkobzást rendelt el a Btk. 74. §

(1)bekezdés a/ pontja értelmében, mivel a tényállás alapján a vádlott által a csalás elkövetése során megszerzett összeg ez esetben is (

1. tényállás) pontosan megállapítható volt. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 22.B.767/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.141/2014/
4. számú ítéletében foglalt változtatás mellett a vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajthatóvá vált. Budapest,
5. év március hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke