Bf.25/2014/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat) állapította meg. A vádlottat ezért halmazati büntetésül, mint visszaesőt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 20.000 Ft vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a büntetés enyhítése céljából. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.61/2014/1. számú átiratában a tényállást megalapozottnak találta, amelyből okszerűen következik a vádlott bűnössége. Egyetértett az elkövetés idején hatályos büntető anyagi jogi szabályok alkalmazásával, mivel a visszaeső vádlott esetében az elbíráláskori rendelkezések nem kedvezőbbek. Utalt azonban a Be.258.§

(2)bekezdés e./ pontjában írt perrendi szabályra, amely szerint a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját a rendelkező részben fel kell tüntetni. Álláspontja szerint a korrupciós bűncselekményeket halmazatban elkövető visszaeső vádlottal szemben a büntetés eltúlzottan enyhe, ügyészi fellebbezés hiányában azonban nem támadható, annak további mérséklésére semmi indokot nem látott. Észrevételezte még, hogy a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként kell a rendelkező részben feltüntetni. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet változtassa meg: a rendelkező részben tüntesse fel, hogy a vádlott a börtönbüntetése legalább háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként kiszabottnak tekintse, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Megjegyezte, hogy a fellebbezések elbírálására tanácsülésen kerülhet sor. A Fővárosi Ítélőtábla az ügy felülbírálatára tanácsülést tűzött ki, majd a védő indítványára nyilvános ülést tartott. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője nem vett részt. A vádlott nem kívánt észrevételezési jogával élni, bejelentette, hogy ... a tartózkodási helye megszűnt, egyebekben a személyi körülményei nem változtak. A védő felszólalásában a büntetés enyhítése iránti perorvoslatát fenntartotta, a tényállás megalapozottságát nem támadta. Elsődlegesen a büntetés mértékének csökkentését kérte, másodsorban annak mérlegelését, hogy a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésére az ítélőtábla lát-e lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy magatartását a vádlott nem vitatta, a cselekmény egy erősen ittas ember beszélgetése során történt, jóllehet az ittasság nem enyhítő körülmény. A vádlott az utolsó szó jogán őszinte sajnálatát fejezte ki. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és egybevetetten is megvizsgálta, s erről ítélete indokolásában részletesen beszámolt. A vádlott tagadásával szemben a három rendőr tanú egybehangzó vallomására alapított történeti tényállás megalapozottnak bizonyult. A tényállás csupán a személyi körülmények körében szorult kisebb kiegészítésre a másodfokú eljárásban felmerült adatok alapján a következők szerint. (Be.352.§

(1)bekezdés a./ pont) - Az ítélet

1. oldal utolsó előtti bekezdésében feltüntetett Budai Központi Kerületi Bíróság 2.B.I.1012/2011/
2. számú nem jogerős határozata körében: Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Törvényszék
3. október
4. napján Bf.10.692/2013/
5. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az eljárás B.2027/
6. számon van folyamatban, a tárgyalást
7. március
8. napjára tűzték ki. (
9. sorszámú feljegyzés a BKKB Büntető Irodájának közlése alapján.) - A vádlott .... szám alatti tartózkodási helye megszűnt. Az így helyesbített személyi körülményekkel a tényállás már mindenben megalapozott. Abból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A vádlott terhére rótt bűncselekményeket az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette 3 rb. vesztegetés bűntetteként. A vele szemben intézkedő három rendőrnek azért ajánlott fel 20.000 Ft-ot, hogy a szabálytalan haladása és ittas járművezetés miatt a felelősségre vonástól, a feljelentéstől, illetve az eljárás megindításától tekintsenek el. Az elsőfokú bíróság a Btk.2.§-a alapján helyesen ítélte meg, hogy az elbíráláskori büntető anyagi jogi szabályok nem kedvezőbbek a vádlottal szemben. Ennek indokolása az azonos büntetési tétel és a kötelező középmértékes büntetéskiszabás mellett annyiban hiányos, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdését nem említette. Az elkövetéskori rendelkezés -
10. évi IV törvény 47.§

(2)bekezdés II. fordulat - szerint feltételes szabadságra bocsátásnak akkor van helye, ha az elítélt a börtönben végrehajtandó büntetésének legalább a háromnegyed részét kitöltötte. Az elbíráláskor hatályos Btk.38.§

(2)bekezdés b./ pontja alapján visszaeső esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja ugyancsak a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő nap. Ezzel a kiegészítéssel teljes a két büntető törvény adott esetre vonatkozó összehasonlítása. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása körében helyesen vette számba az enyhítő és súlyosító körülményeket. Figyelemmel a közélet tisztasága elleni többszörös halmazatban álló bűncselekmények büntetési tételére és az alanyi bűnösségi körülményekre, az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés mértékét igen méltányosnak találta. A börtönbüntetés két évben meghatározott tartama alig haladja meg a törvényi minimumot, annak további enyhítésére az ítélőtábla nem látott elfogadható indokot. A visszaeső vádlottal szemben, akinek 3 rb. vesztegetés bűntette áll halmazatban és elkülönítetten az azonos alkalommal megvalósult ittas járművezetés miatt is eljárás indult ellene, alappal nem feltételezhető, hogy a szabadságvesztés büntetés annak végrehajtása nélkül is eléri célját. Az ítélőtábla ezért a börtönbüntetés felfüggesztésére sem látott lehetőséget. Az elsőfokú ítélet Be.372.§

(1)bekezdése szerinti megváltoztatása - egyetértve a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglalt észrevételekkel - a következők miatt volt indokolt. A börtönbüntetéssel arányos mértékben meghatározott közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ezért ezt ekként kell megjelölni az ítélet rendelkező részében. A Be.258.§

(2)bekezdés e./ pontja alapján a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a rendelkező részben fel kell tüntetni függetlenül attól, hogy a bíróság az elkövetéskori, vagy az elbíráláskori anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazza, miután a perrendi szabályok hatálybalépésüktől - az adott esetben 2013. július 1. napjától - kötelezőek. Az ítélőtábla ezért a már fentiekben megjelölt 1978. évi IV. törvény 47.§

(2)bekezdés II. fordulat szerint megállapította, hogy a vádlott a börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú ítélet további rendelkezései hiánytalanok és törvényesek, ezért azokat az ítélőtábla a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Rögzítette, hogy a vádlott állandó lakóhelyétől eltérő tartózkodási helye megszűnt. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 23.B.636/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.25/2014/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. február
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő