SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.415/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kotymán Zsolt ügyvéd által képviselt felperes neve, felperes címeszám alatti székhelyű felperesnek – a felszámoló szervezet neve, székhelye által meghatalmazott
- szám Miskolci Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Cserba Attila ügyvéd) által képviselt alperes neve„f. a.” alperes címeszám alatti székhelyű alperes ellen a Szegedi Törvényszék
- július
- napján kelt 6.G.40.126/2014/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét – a 6.G.40.259/2012/
- számú ítéletre kiterjedő hatállyal – megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Az alperest a felperes javára perköltség fizetésére kötelező rendelkezéseket mellőzi. Kötelezi a felperest, fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 1.000.000,- (Egymillió) Ft elsőfokú, és 500.000,- (Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000,- (Kettőmillió-ötszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes, mint hitelező és az alperes, mint adós
- március
- napján 4.800.000,- Ft összegre – utóbb módosított – kölcsönszerződést kötöttek, melynek biztosítására
- október
- napján 61.800.000,- Ft összeg erejéig keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre az alperes tulajdonában álló ingatlan helyrajzi száma. helyrajzi szám alatt felvett borászati feldolgozó üzemre. A keretbiztosítéki jelzálog összegét a felek
- június 23-án 103.000.000,- Ft-ra felemelték. A felek között
- november 26-án 55.000.000,- Ft-ra,
- május 5-én 6.000.000,- Ft-ra, és
- június 23-án 10.000.000,- Ft-ra éven túli forgóeszköz hitelszerződés jött létre, amely szerződésekre a keretbiztosítéki jelzálogjog szintén kiterjedt. A felperes a szerződéseket felmondta. Az alperes ellen a Csongrád Megyei Bíróság előtt 8.Fpk.06-12-
- számon felszámolási eljárás indult. A felperes a felsorolt szerződésekből eredő igényét a felszámolónak bejelentette. A felszámoló a „csongrádi borászati üzem” tekintetében akként foglalt állást, hogy az üzemre bejegyzett, felperes javára szóló jelzálogjog kizárólag az ingatlanra – a szűken vett építményre – vonatkozó kielégítésre ad lehetőséget. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek nyújtott hitel biztosítására létrejött és az alperesi ingatlan helyrajzi száma helyrajzi szám alatti „borászati üzem” megnevezésű ingatlanra bejegyzett jelzálogjog az ingatlanban lévő – a felperes
- sorszámú előkészítő irata mellékletként részletesen felsorolt – ingóságokra is kiterjed. Előadta, hogy az ingatlanban lévő berendezések szerves technológiai és ekként jogi egységet is alkotnak, függetlenül az egyes elemek fizikai kapcsolatától, az épülettel (üzemmel) és a berendezéseivel egységes egészként kezelendők, mind osztják a fődolog (épület) jogi sorsát, annak alkotórészeként, illetve tartozékaként. Utalt arra, hogy az ingóságoknak a technológiai egységben tartását a borászati szakértő egyértelműen megállapíthatónak találta, és az egyes berendezések, elemek megbontása vagy elvitele esetén – azok pótlása nélkül – az üzem funkcióját betölteni nem tudja. A felszámoló által képviselt alperes kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a kereset elbírálásánál a Ptk.
- §
(1),
(2)bekezdésében írt rendelkezésekből kell kiindulni, azonban a zálogjog nem terjed ki az olyan tartozékokra, amelyek az ingatlan speciális rendeltetését biztosítják. Az elsőfokú bíróság
- február hó
- napján kelt 6.G.40.259/2012/
- számú ítéletével – melyet
- július
- napján kelt, 6.G.40.126/2014/
- számú ítéletével hatályában fenntartott –, megállapította, hogy a felperes javára bejegyzett jelzálogjog az alperesnek a ingatlan helyrajzi szám helyrajzi szám alatt felvett, „borászati üzem” megjelölésű ingatlanához tartozó technológiai berendezésekre is kiterjed, és az egyes technológiai berendezéseket – a felperesi keresettel egyezően – tételesen felsorolta. Megállapította, hogy a felperesi kölcsönkövetelést biztosító jelzálogszerződések szerint a kölcsön adósa jelzálogjogot engedett a tulajdonában álló ingatlan helyrajzi szám helyrajzi szám alatt felvett 9365 m² területű borászati feldolgozó üzem ingatlanon, ennek becsértékét a szakvélemény alapján a felek 130 millió forintra tették. Ehhez képest vizsgálta, hogy a jelzálogszerződés megkötésekor az ezzel terhelt ingatlan, mint egész jelenti-e a jelzálogjog tárgyát, tehát ebbe a körbe a felperes által megjelölt borászati üzemi berendezések is beletartoznak-e. Álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felek a zálogszerződéseik megkötésekor a zálogjog tárgyaként a borászati feldolgozó üzem ingatlan egészét jelölték meg, mely a gazdasági egység, gazdasági rendeltetését is tartalmazza. A felperes – miután a jelzálog szerződés korlátozást nem tartalmaz – a teljes és működőképes üzemi egységre vonatkozó jelzálogjogként fogadta el a főkötelezettség biztosítékát. A Ptk.
- § rendelkezése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztása esetén a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész), továbbá a tulajdonjog kétség esetében kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti (tartozék). E rendelkezésekből kiindulva a borászati szakvélemény alapján megállapíthatónak találta, hogy ha – az egyébként leszerelhető, elvihető – berendezéseket megbontják, a technológiai egység is megbomlik, és e tény kihat az üzemnek, mint gazdasági egységnek az értékére is, értékvesztést okozva. Kiemelte, hogy e berendezések között olyanok is vannak, amelyek kifejezetten a perbeli ingatlan méretéhez és a választott technológiai folyamat szükségleteihez igazítottan készültek el, illetőleg olyanok is, melyek – máshol felhasználva – már számottevő értéket nem képviselnének. Ha ezek a berendezések elszállításra kerülnek, ez a borászati üzemben, mint technológiai egységben és ekként az ingatlanban jelentős értékvesztést eredményezne. A szakértő véleményéből arra következtetett, hogy a dolog nemcsak műszaki, működési, technológiai értelemben, hanem jogi értelemben is egységes egészként kezelendő, ezért nincs mód a borászati technológiai berendezések elemeit vagy a berendezés egészét a szerződéssel alapított jelzálogjog hatálya alól kivonni. Így a jelzálogjog az épületben található berendezésekre, mint ingóságokra is kiterjed. Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az, hogy a perbeli ingóságok tartozékoknak minősülnek-e, elsődlegesen jogkérdés. A perben kirendelt szakértő a Ptk. rendelkezéseire hivatkozással tartozékoknak minősítette az ingóságokat, annak ellenére, hogy az ingóságok leszerelése, elhelyezése könnyen megvalósítható más ingatlanon is csekély használati értékcsökkenés mellett, és könnyen helyettesíthető más eszközökkel. A borászati üzem minden tárgyi eszköze (akár fixen beépítve, akár mobilizálható formában) a termeléstechnológia szerves részét képezi, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tartozékok maguk nem használhatók más ingatlanon elhelyezve. Monostori Péter igazságügyi szakértő véleménye szerint a felperesi beadványban megjelölt vagyontárgyak minden esetben elbonthatók, az elbontás a kibontott vagyontárgyakban, szerkezeti elemekben esetenként semmilyen, vagy pedig jelentéktelen károsodásokat eredményeznek, ami nem akadályozza meg a továbbiakban az újbóli felhasználást, más helyen való alkalmazást. A felek keretbiztosítéki jelzálogszerződésüket azért az alperes tulajdonában lévő „borászati üzemre” kötötték, mert az ingatlan-nyilvántartásban ez a megjelölés szerepelt. Akaratuk nem kifejezetten arra irányult, hogy a zálogjog a teljes technológiára kiterjedjen. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog csupán az ingatlanra vonatkozik, a vagyont terhelő zálogjog Ptk-ban foglalt szabályozásának a felek megállapodása nem felel meg. Hivatkozott a bírói gyakorlatból az Ítélőtáblai Határozatok
- számon közzétett eseti döntésére. A fellebbezés az alábbiak miatt a l a p o s . A jelen ügy eldöntése szempontjából valójában nem az a meghatározó, hogy a borászati üzem technológiájához tartozó berendezések, gépek, illetve egyéb ingóságok alkotórésznek vagy tartozéknak minősülnek. Az ítélőtábla álláspontja szerint egyebekben a fődologgal gazdasági (gazdaságossági) kapcsolatban vannak, a dolog rendeltetésszerű használatát elősegítik (Ptk.
- §
(2)bekezdés), azaz tartozéknak minősülnek. A kérdés helyesen az, hogy a jelzálogjog kiterjed-e a tartozéknak minősülő berendezési, felszerelési tárgyakra, ingóságokra is, tehát jelen esetben a zálogszerződésben meghatározott „borászati feldolgozó üzem”, mint zálogtárgy csak az ingatlant és alkotórészeit jelenti, vagy kiterjed a zálogjog a tartozékokra is. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) erre nézve kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, csupán azt rögzíti a 95. §
(2)bekezdése, hogy a tulajdonjog kétség esetében kiterjed a tartozékokra is. A 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 5:103. §
(1)bekezdésre azonban ezt a kérdést már rendezi, e szerint a zálogjog kétség esetén kiterjed a dolog mindenkori tartozékaira is. Mindezek alapján értelmezéssel megállapítható, hogy bár a tartozék nem veszti el önálló dologi létét, a fődolog és a tartozék tulajdonjoga elválhat egymástól, de kétség esetében a fődolog tulajdonjoga kiterjed a tartozékra is, ennek megfelelően kétség esetén a fődolgon alapított zálogjog is kiterjed annak mindenkori tartozékára. A jogvita azonban jelen esetben azzal kapcsolatos, hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet zálogjoggal terhelt vagyonának felszámoló általi értékesítése esetén milyen összeget köteles fizetni az adós – a Cstv. 49/A. §-a szerinti besorolással – a felperes, mint hitelező részére. A hitelező pénzkövetelésének besorolása a vitás, az, hogy a felperes javára bejegyzett jelzálogjog alapján a felperes követelésének kielégítéséül mely vagyontárgyak szolgálnak, ehhez képeset a felperes a felszámolási eljárásban milyen összegű pénzkövetelés megtérülésére jogosult. Ennek eldöntése a hitelező kifogása alapján a felszámolási eljárás keretei között történhet. Nincs helye a jelzálogjog terjedelme iránt – a felszámolási eljáráson kívül – megállapítási kereset (Pp. 123. §) előterjesztésének. A Pp. 123. §-a szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. §
(3)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Jelen esetben a felperes a felszámolási eljáráson kívül teljesítést nem követelhet, azonban a Pp.
- §-ában írt másik feltétel nem áll fenn, a felperes jogainak megóvása végett a felszámolási eljárás során a hitelező Cstv.
- §-ában foglaltak szerinti kifogást terjeszthet elő, így megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye. Az alperes által hivatkozott ÍH 2012/2/
- számú eseti döntésben is a döntés meghozatalára felszámolási eljárás keretei között, a hitelező kifogásának elbírálása során került sor (Győri Ítélőtábla Fpkhf.25.173/2011). A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – a 6.G.40.259/2012/
- számú ítéletre kiterjedő hatállyal – a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alperes pernyertes lett, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek az alperest felperes javára perköltség fizetésére kötelező rendelkezéseit mellőzte, és a Pp.
- §-ában foglaltak alapján a felperest a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján az alperes javára ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte, mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárás során kifejtett ügyvédi munka mennyiségét is figyelembe véve. Az alperes tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről az ítélőtábla a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltak alapján határozott. S z e g e d,
- április hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó sk. előadó bíró . Béri András sk. táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő