A határozat elvi tartalma: A rendőri intézkedés elleni panasz tárgyában hozott hatósági határozat jogszerűsége vizsgálatánál a kiinduló pont a panasz, melyet a keresetben már nem lehet kiegészíteni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.861/2014/7.szám A Kúria a személyesen eljáró Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Országos Rendőrfőkapitány (1139 Budapest, Teve utca 4-6.) alperes ellen rendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május
- napján kelt 15.K.33.223/2013/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és 15.K.33.223/2013/
- számú ítéletét hatályon felperes keresetét elutasítja. Munkaügyi Bíróság kívül helyezi és a Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen alperesnek 20.000 (húszezer) forint elsőfokú és (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. meg az 30.000 Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes a vele szemben a ... barkácsáruházban
- február 27én foganatosított rendőri intézkedés - a szolgálati fellépés módja, az előállítás jogszerűsége, ezen belül annak időtartamáról kiállított igazolás helytállósága, a testi kényszer és a bilincs alkalmazásának indokoltsága és módja, az intézkedő rendőrök modora és az általa elszenvedett sérülések - miatt panaszt terjesztett elő, melyet a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Testület) 100/2013.(IV.10.) számú állásfoglalásában részben alaposnak talált, és megállapította, hogy a vizsgált ügyben alapjogokat súlyosan sértő intézkedésre került sor. A rendőri intézkedések sértették a felperes tisztességes eljáráshoz, az emberi méltósághoz való jogát a szolgálati fellépés, a másodszorra alkalmazott testi kényszer mellett történt megbilincselés indokolatlansága miatt. Az alperes a
- július
- napján kelt 29000/105/374/20/2012.RP. számú határozatával a rendőri intézkedés elleni panaszt elutasította. A felperes keresetében támadta az alperesi határozatot és állította, hogy a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés törvénysértő volt. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott. Ítéletének indokolásában a rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 33.§
(2)bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy az előállítás jogszerű volt. Az elsőfokú bíróság a testi kényszer alkalmazásáról szintén az alperessel egyezően foglalt állást, értékelve azt a tényállási elemet, hogy a felperes az intézkedés alatt nem volt együttműködő, passzívan ellenszegült. E körben hivatkozott a Rtv. 19.§
(2)bekezdésére, a Szolgálati Szabályzatról szóló 62/2007.(XII.23.) IRM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 39.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 40.§
(1)bekezdésére. Ugyanakkor nem fogadta el a bíróság a bilincs alkalmazásával kapcsolatos alperesi álláspontot. Az elsőfokú bíróság utalt a Testület határozatára, mely szerint a felperes életkora, az intézkedés alatt tanúsított magatartása alapján az általa mutatott ellenszegülés megtörésére a testi kényszer elegendő lett volna, a bilincselésre indokolatlanul, így jogsértő módon került sor. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az intézkedés sértette a Rtv. 33.§
(4)bekezdésében foglaltakat, mivel a rendőrségi iratok hiányosak, részben iratellenesek voltak, így az előállítás hibás és hiányos dokumentálása folytán valóban sérült a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az elsőfokú bíróság az új eljárásra adott iránymutatásában előírta, hogy az alperesnek a bíróság által kifogásolt kérdésekben, úgymint a bilincs alkalmazása, az előállítás jogalapját érintő rendőrségi tájékoztatás és annak dokumentálása vonatkozásában kell ismételten döntést hozni a felperes panaszáról. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogsértő, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 1.§-ában megjelölt pártatlanság követelményébe ütközik, sérti a Pp. 215.§-át, mert az elsőfokú bíróság nem csak a felperesi panaszon, de a keresetlevélen is túlterjeszkedett, az ítélet ellentmondó és iratellenes, sérti a Pp. 164.§-át és 206.§-át, továbbá téves jogértelmezésen és okszerűtlen következtetéseken alapul. Állította, hogy a jogerős ítélet a Testület megállapításaiból indul ki, holott abban az eljárásban számtalan, az alperes eljárásában beszerzett tanúvallomás még nem állt a Testület rendelkezésre. Ezzel szemben azok a per során már az iratanyag részét képezték, ezért jogsértő volt az elsőfokú bíróság részéről, hogy ezeket egyértelműen figyelmen kívül hagyta. A beszerzett tanúvallomások alátámasztják azt az alperesi véleményt, hogy a felperes következetes ellenállása csak a bilincseléssel volt ellensúlyozható. A dokumentáció hibás voltával kapcsolatban az alperes előadta, hogy azt a felperes sem panaszában, sem keresetében nem kifogásolta, arra nézve a határozat döntést nem is tartalmaz. Az alperes kifejtette, hogy a kérdéssel a határozat annyiban foglalkozik, amennyiben a Testület megállapításaitól való eltérést indokolnia kellett. Ennek folytán a jogerős ítélet egyértelműen túlterjeszkedett a kereseten. Az alperes álláspontja szerint az ítélet e vonatkozásban az Rtv. 33.§
(4)bekezdésének helytelen értelmezésén alapul, mivel a rendőrség bizonyíthatóan teljesítette tájékoztatási kötelezettségét, figyelemmel a Rtv. 33.§
(1)bekezdés a) pontjában rögzítettnek megfelelő aktuális (tényállási) helyzetre. E körben hivatkozott a Kúria következetes gyakorlatára, miszerint az elfogás és az előállítás a további tényállás tisztázás biztosítására irányul, függetlenül annak végleges eredményétől. Az alperes az előállítás időtartamának hibás rögzítésére tett ítéleti megállapításokra nézve hivatkozott a Pp. 195.§-ára, véleménye szerint a kiállított igazolás nem vesztette el közokirat jellegét, mivel a felrótt elírás az ügy érdemére hatást nem gyakorolt. A szolgálati fellépés mikéntjével kapcsolatos ítéleti megállapításokkal szemben az alperes kifejtette, hogy a panasz kivizsgálása során keletkezett iratanyag alátámasztja, miszerint a rendőrök igazolták magukat, ennek tényét a felperes nem cáfolta, eredeti állításaitól többszörösen eltért, az eltérések okát igazolni nem tudta. Az alperes nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a Pp. 164.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint a bizonyítás jelen esetben a felperest terhelte, melynek a felperes nem tett eleget, az alperesi határozat vonatkozásában felhozott jogsértést csak állította, de nem bizonyította, a jogerős ítélet ezért is jogsértő. A felperes felülvizsgálati kérelmében - melyet ellenkérelemként tartott fenn - a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az ítélet mind ténybelileg, mind jogilag megalapozott. A felperes ugyanakkor kifogásolta, hogy a bizonyítást számon kérik rajta, holott az eseményekre nem volt ráhatása, hiszen a törvényesség semmibevételével jártak el vele szemben. A felperes hangsúlyozta, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el, a vele szemben foganatosított intézkedés teljesen alaptalan volt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet. A Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a rendőri intézkedés ellen a Testülethez előterjesztett panasz tekintetében hozott állásfoglalás sem a panaszt a későbbiekben kivizsgáló rendőri szervet, sem a bíróságot nem köti. Nem vitásan az állásfoglalás megállapíthat olyan alapjogi sérelmeket, amelyek - a jogi szabályozás folytán - egyúttal a jogsértő rendőri intézkedés megvalósulását is jelentik, de lehetséges, hogy a vizsgálatot folytató rendőri szerv nem állapít meg jogsértést. A Kúria rámutat arra, hogy a jelen per tárgya a rendőri intézkedést kivizsgáló alperesi határozat jogszerűsége, a bíróságnak erről kellett döntenie, a Testület állásfoglalása a történeti tényállás része, egy bizonyos szempontú információ, nem több. A Testület állásfoglalása - annak átvételével - nem szolgálhat a bírósági ítélet alátámasztására, nem helyettesítheti a bírósági értékelést, érvelést. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ehhez képest helytelenül, a Testület állásfoglalása tükrében vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét. Ennek folytán szem elől tévesztette, hogy az alperes határozata egy, a Testület vizsgálatát követő, ahhoz képest kibővített, attól némileg eltérő szempontú eljárás eredménye. A közigazgatási per pedig - miként ezt a Kúria több ítéletben is kifejtette - az a sajátos pertípus, melynek tárgya a határozat, és amelyben az eldöntendő kérdés a határozat jogszerűsége. Amennyiben a kérelemre indult panaszeljárás, illetőleg az abban hozott döntés jogszerűségéről kell állást foglalnia a bíróságnak, úgy a kiinduló pont a kérelem, jelen esetben csak a felperes által előadott panasz lehet. A Kúria rögzíti, hogy miután a dokumentáció pontossága nem volt a panasz része, nem volt a panaszeljárás tárgya, így annak vizsgálata, vagy a vizsgálat elmaradása nem is lehet az alperesi határozat jogszerűségének fokmérője. A fentiekre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Pp. 215.§-ában előírtak ellenére a felperesi panaszon és a keresetlevélen is túlterjeszkedett, e vonatkozásban az alperesi határozat jogszerűsége tekintetében megállapítás nem tehető. Ami a fogvatartás időtartamát, az igazolás elírás folytán felmerülő hibáját illeti, az nem olyan súlyú, amitől a rendőri intézkedés jogsértővé vált volna, így az erre tett ítéleti megállapítások tévesek. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor is, amikor a felperessel szemben alkalmazott bilincselés tényét jogsértőnek értékelte. A Kúria megállapította, hogy az alperes részletes bizonyítást folytatott le eljárása során. Többek között meghallgatta a történtekről az áruházvezető-helyettest és a biztonsági szolgálat vezetőjét, akik - az áruházi intézkedés teljes időtartama alatt jelen voltak - a felperes ellenszegülő magatartásáról egybehangzó tanúvallomást tettek. Ezek a per során már az iratanyag részét képezték, a felperes ezekkel szemben bizonyítékot nem terjesztett elő, azokat nem cáfolta meg (Pp. 164.§). A fentiek miatt egyetért a Kúria az alperessel abban, hogy jogsértő volt (Pp. 206.§) az elsőfokú bíróság részéről, hogy ezeket a tényeket és az ellenkező tények bizonyításának hiányát egyértelműen figyelmen kívül hagyta, illetőleg nem indokolta meg, hogy a beszerzett tanúvallomások amelyek alátámasztották azt az alperesi véleményt, hogy a felperes következetes ellenállása csak a bilincseléssel volt ellensúlyozható - milyen bizonyíték cáfolta meg. A hatóság által bizonyított felperesi magatartás az előállítást [Rtv. 33.§
(2)bekezdés b) pontja és
(3)bekezdése] és a testi kényszer alkalmazását (Rtv. 47.§) alátámasztották. Összegezve az elsőfokú bíróság alaptalanul állapította meg, hogy az alperesi határozat jogsértő, ítéletét - a fentiek alapján - a Kúria nem találta megalapozottnak. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339.§
(1)bekezdésében foglalt feltételek hiányában. A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdései alapján állapította meg az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a kereseti, illetőleg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§
(3)bekezdése és 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- március
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Krajcsovics Józsefné Dr. Illés Ibolya s.k. bíró