← Magyarország

Gf.40551/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.551/2014/3/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Kovács Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Tarján Ügyvédi Iroda által képviseltalperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. június 17-én kelt 8.G.42.358/2012/
  2. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes és a G.... Kft.
  3. február 15-én Általános Fuvarozási és Szállítmányozási Szerződést kötöttek, amelynek keretében a G.... Kft.
  4. július 15-én összesen 15 rakomány Magyarországról Svédországba történő továbbításával bízta meg az alperest
  5. július 14-i, 15-i, 16-i és 17-i felrakással és július 17-i, 18-i, 19-i és 20-i lerakással. Az alperes a felperes részére négy fuvarmegbízást adott
  6. július 13-i, 14-i, 15-i és 16-i felrakással Muronyból 4 x 24 tonna dinnye fuvarozására
  7. július 16-i, 17-i, 18-i és 19-i lerakással az A. S. AB részére, Helsinborg svédországi lerakóhelyre. A felperes a megbízások alapján a felrakóhelyen kiállt a gépjárművel és a dinnye rakományokat átvette az NC...229, NC...218, NC...210 és az NC...217 sorszámú CMR fuvarlevelek szerint. A négy fuvarozást a felperes elvégezte, amelynek keretében a címzett három fuvarozás tekintetében a dinnyerakományt kifogás nélkül átvette. A felperes által ...-188/...-967 forgalmi rendszámú szerelvénnyel végzett fuvarozás esetén az NC...218 sorszámú fuvarlevél
  8. rovatába
  9. július 17-én az átvételkor a címzett fenntartással élt, hivatkozva fényképfelvételekre. A felperes a fuvardíjról fuvarozásonként 2.667,- euró összegről állított ki számlát
  10. szeptember 10-i fizetési határidővel. A felperes
  11. október 4-én felszólította az alperest az összesen 10.668,euró fuvardíj megfizetésére. Az alperes
  12. július 18-án 12 óra 10 perckor felszólamlást nyújtott be a ...-188/...-967 forgalmi rendszámú szerelvénnyel történt fuvarozás során bekövetkezett árukár tekintetében, mellékelve fényképfelvételeket a dinnyékről és a csomagoláson lévő feliratról, amely szerint első osztályú, 186 kg nettó súlyú, 4 -7 kg-os nagyságú dinnye volt a kartondobozban. Az alperes a fényképekkel együtt továbbította az A. S. AB felszólamlását, amelyet a
  13. július 17-i érkezéssel 32 palettából álló küldemény sérülésével kapcsolatban terjesztett elő, amely szerint a felső raklapok megcsúsztak és ráestek az alsó raklapokra. A címzett
  14. július 18-án 10 óra 27 perckor küldött e-mailje szerint a kár 574,- euró, amelyből 472,- euró volt a kifogásolt áru értéke és 102,- euró a sztornírozás költsége a 48221 sorszámú kereskedelmi számlára hivatkozással. A G.... Kft. az A. S. AB cég részére a ...188/...-967 forgalmi rendszámú szerelvénnyel továbbított dinnyerakomány 9.257,47,- euró vételáráról számlát állított ki. A G.... Kft. az A. S. AB felé kibocsátott számlájában ezen rakomány vételárából
  15. november 14-én a kifogásolt 574,- euró értékű dinnyével kapcsolatban 2 % jutalék levonásával 562,52,- eurót írt jóvá. A G.... Kft.
  16. október 1-jén kelt nyilatkozata szerint a
  17. július 14-én keletkezett káresemény során az 574,- euró értékű áru megsemmisítésre került. A G.... Kft. igazolta, hogy a
  18. július 14-én feladott áruban keletkezett 574,- euró összegű kárát az alperesnek a
  19. szeptember 15-én feladott rakomány fuvardíjával kompenzálta. Mivel az alperes a felperes felszólítására a fuvardíjakat nem fizette ki, ezért fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, amely az alperes ellentmondása folytán perré alakult. Az alperes
  20. november 2-án 9.939,02,- eurót átutalt a felperes részére. Az alperes 574,- euró + áfa, összesen 728,98,- euróról kárszámlát állított ki
  21. október 31-én
  22. november 8-i fizetési határidővel és azt a felperesnek megküldte. A felperes a kárszámlát visszaküldte, vitatva az alperes kárigényét és annak beszámítását. A felperes a módosított keresetében az alperest 543.022,- Ft fuvardíj és annak
  23. november 7-től számított a Ptk. 301/A. §-a mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Kereseti kérelmének jogalapjaként a Ptk.
  24. §,
  25. § és
  26. §-át, valamint az
  27. évi
  28. tvr.-rel kihirdetett „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény" (CMR)
  29. cikk,
  30. cikk,
  31. cikk és
  32. cikkét jelölte meg. Előadta, hogy a mind a négy megbízást teljesítette, az erre vonatkozó számlákat kiállította, amiből az alperes
  33. november 6-án 9.939,02,- eurót fizetett meg a részére. Ezen összegből elszámolásra került
  34. szeptember 11-től
  35. november 5-ig 213,76,- euró kamatra, 180.975,- Ft ügyvédi munkadíjra, 88.635,- Ft a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmének eljárási díjára és 8.795,64,- euró a tőketartozásra. Ebből következően az alperes tőketartozása
  36. november 6-án 1.872,36,- euró összegre, azaz 543.022,- Ft-ra csökkent. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte, beszámítási kifogást terjesztett elő a kárigényével kapcsolatban, amelyet a CMR
  37. cikk
  38. és
  39. cikk
  40. pontjára alapított. Előadta, hogy a felperesnek adott fuvarmegbízások közül a ...-188/...-967 forgalmi rendszámú szerelvénnyel végzett fuvarozás során a címzett által megállapított árukár keletkezett, ennek tényét a címzett
  41. július 17-én az ...218 sorszámú fuvarlevélre a fuvarozóval együtt feljegyezte. Kiállításra került egy reklamációs nyomtatvány, amelyet a G.... Kft. az alperes részére továbbított a lerakodást követően, mely szerint a felső raklapok megcsúsztak és ráestek az alatta lévő raklapokra. Ezen felszólamlást továbbította aznap a felperes részére, jelezve, hogy árukár várható. A címzett
  42. július 17-én és 18-án az árukár tényét a fuvarozóval együtt megállapította, erről igénybejelentést tett
  43. július 18-án, megjelölve az árukár tényét és összegét is, az erre vonatkozó dokumentumokat megküldte az alperes a felperes részére. Mivel 729,- euró összegű kára keletkezett, ezért a felperesnek járó fuvardíjból ezen összeget levonva a különbözetet fizette meg. A Fővárosi Törvényszék a
  44. június 17-én kelt 8.G.42.358/2012/
  45. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 543.022,- Ft-ot és annak
  46. november
  47. napjától
  48. június
  49. napjáig számított a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegű kamatát,
  50. július
  51. napjától a megfizetés napjáig számított a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékű kamatát és 197.475,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között nemzetközi közúti árufuvarozási szerződések jöttek létre. A becsatolt fuvarlevelekből megállapította, hogy a címzett három esetben fenntartás nélkül vette át az árut, míg a ...-188/...-967 forgalmi rendszámú szerelvénnyel végzett fuvarozás esetén az NC...218 sorszámú nemzetközi fuvarlevél
  52. rovatában
  53. július 17-én, az átvételkor, a címzett fenntartással élt, hivatkozva a fényképfelvételekre. Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogása körében vizsgálta, hogy a fuvarozás során árukár bekövetkezett-e és milyen mértékben, valamint a fuvarozói felelősség, illetőleg a felperesnek a beszámítási kifogás körében előterjesztett fuvarozó felelősség alóli mentesülése tekintetében hivatkozott okok fennállását. A felperesi indítványra meghallgatott S. Z. tanúvallomásában előadta, hogy az alperes alkalmazottjával, G. K.ával, abban állapodott meg, hogy amennyiben a címzett jelzi a kár konkrét összegét, akkor megkeresi, hogy az alperes a biztosító társaságot értesítse. Közölte az alperessel, hogy nem látja a fényképfelvételeken az áru sérülését. M. N. gépkocsivezető a tanúvallomásában alátámasztotta, hogy a fényképfelvételeken láthatóan a kartonok megsérültek, elmozdultak és súrlódtak egymáshoz. A fényképfelvételek készítésére nem emlékezett, a felrakóhelyen a fuvarlevél
  54. rovatában a címzett fenntartást vezetett. A fényképfelvételek alapján úgy nyilatkozott, hogy a dobozban legfeljebb 5-6 dinnye sérülhetett meg. Elmondta, hogy az áru átadásakor jegyzőkönyv felvételére nem került sor és lerakodáskor a címzett 4 kartont félretett, melyet a fuvarlevélre felírtak. A peres felek a
  55. június 17-én tartott tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy bizonyítási indítványuk nincs és a rendelkezésre álló iratok alapján kérték határozat hozatalát. A CMR
  56. cikk
  57. pontja szabályozza a fuvarozó felelősségét. A fényképfelvételek alapján az áru csomagolásának a sérülése állapítható meg, valamint a becsatolt iratokból az, hogy a címzett a nemzetközi fuvarlevél
  58. rovatában az átvételkor a fenntartását közölte. Mivel a címzett és az alperes
  59. július 18-án küldött felszólamlást, ezért megállapítható, hogy a kárigényt a CMR
  60. cikkében foglalt határidőben közölték. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az áru sérüléséről jegyzőkönyvet nem vettek fel, a címzett és a fuvarozó együttesen nem vizsgálta meg a sérült kartondobozokban az áru állapotát. A fényképfelvételek alapján nem állapítható meg a dinnye sérülése, annak mértéke. Kárszakértői jelentés sem készült, ennek hiányában nem került bizonyításra az, hogy a címzett szerint megjelölt 574,- euró kár keletkezett. A felperes a CMR
  61. cikk 4.b) és 4.c) pontjaira hivatkozott mentesülési okként. Az alperes a CMR
  62. cikk
  63. pontja szerinti felperesi felelősséget az áru sérülése tekintetében nem bizonyította, mivel a fényképfelvételek ténylegesen az áru sérülését nem, csak a csomagolásnak a sérülését mutatja; nem bizonyította továbbá a CMR
  64. cikk
  65. pontja alapján azt sem, hogy az áru sérülését sem a csomagolás, sem a feladó által végzett felrakás nem okozhatta. A gépjárművezető tanúvallomása alapján megállapította, hogy a címzett nem okozhatta a csomagolás sérülését, a tanúvallomásában elismerte, hogy a lerakáskor megállapítható volt, hogy elcsúsztak a raklapok. Az alperes megbízójának a nyilatkozata szerint megsemmisítésre került az áru, ugyanakkor erről jegyzőkönyv felvételére nem került sor, ami alapján megállapítható lenne a sérült áru mennyisége, annak igazolása. Nem áll rendelkezésre olyan okirat sem, amiből a sérült áru visszaszállítása és a sérülés mértéke megállapítható lett volna. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogást elutasította és a felperesnek az alperes által fizetett összeg Ptk.
  66. §-a szerinti elszámolását figyelembe véve, a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását. Előadta, hogy 729,- eurót a szállított áruban bekövetkezett kár miatt nem fizetett meg. Az elsőfokú eljárás során álláspontjának igazolására csatolta a G.... Kft. számláját, amely igazolta a szállított dinnye ellenértékét; a címzett reklamációját, amelyben rögzítésre került a szállított dinnye megsérülésének ténye és a bekövetkezett kár mértéke; a G.... Kft. által a címzett felé kiállított jóváíró számlát; a G.... Kft. nyilatkozatát a szállítmány sérüléséről és a bekövetkezett kár összegéről, valamint arról, hogy a perbeli fuvarozás során bekövetkezett káresemény kapcsán a G.... Kft. az alperessel szemben beszámítással élt; az alperes és a G.... Kft. között létrejött keretszerződést; a felrakott áruról, illetve a kárral érintett áruról készített fényképfelvételeket és a felek közötti e-mailváltást, amelyben az alperes a kár bekövetkezéséről időben tájékoztatta a felperest. Mindezeket a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság jogszabályellenesen nem vette figyelembe arra hivatkozással, hogy kárfelvételi jegyzőkönyv kiállítása nem történt. A fuvarozó felelősségével kapcsolatban hivatkozott a CMR
  67. cikk
  68. pontjára és a
  69. cikk
  70. pontjára. Előadta, hogy a meghallgatott M. N. tanú elmondta, hogy a felrakás normálisan, zökkenőmentesen zajlott le, azonban a címzettnek történő kiszolgáltatáskor „négy kartont félretettek... a fuvarlevélre ráírták". Az átvétel helyszínén a felperes mint fuvarozó és a címzett tartózkodott. A káreseményt észlelve a fuvarlevélen feltüntetésre került az áru csomagolásán bekövetkezett sérülés, valamint fényképfelvételek elkészítésével is igazolta annak bekövetkezését. Ugyanakkor a dinnye összetörésére már abból az egyszerű tényből is lehet következtetni, hogy amennyiben a dinnyeszállításra alkalmas igen erős szerkezetű kartondobozok összetörtek, megsérültek, akkor lehetetlen, hogy a benne lévő dinnye sértetlen maradjon. A felperes mint fuvarozó a CMR
  71. cikk
  72. pontja alapján felelős az áru részleges megsemmisüléséért. A felperes a per során ezen felelőssége alóli mentesülési okot nem bizonyított. Megjegyezte, hogy a CMR nem írja elő a kárfelvételi jegyzőkönyv készítését, csak arra kötelezi a fuvarozót, hogy az esetleges káresemény bekövetkezését igazolható módon dokumentálja. Álláspontja szerint nem az alperes felelőssége az, hogy a felperesi fuvarozó nem vett fel a helyszínen megfelelő kárfelvételi jegyzőkönyvet, ezt a körülményt az alperes terhére nem lehet értékelni. Az általa csatolt okiratok megfelelően bizonyítják a kár bekövetkezését és annak összegszerűségét, ezért alkalmas arra, hogy beszámításra kerüljön a felperesi követeléssel szemben. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira tekintettel. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozott jogi indokolással marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp.
  73. §

(1)bekezdése alapján okszerűen értékelte és mérlegelte, határozata a Pp. 221. §
(1)bekezdésének teljes egészében megfelel. Az alperes a fellebbezésében olyan tényt vagy körülményt nem jelölt meg, amely az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására alkalmas lenne. Az alperes fellebbezésben tett állításával szemben az általa felsorolt okiratokat az elsőfokú bíróság a döntése során figyelembe vette, mert mindezeket, valamint a tanúvallomásokat értékelve jutott arra a következtetésre, hogy azok nem bizonyítják a bekövetkezett kárt, amivel a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett. Az alperes a fellebbezésében maga is nem az áruban bekövetkezett kárról tett nyilatkozatot, hanem arról, hogy a fuvarlevélen feltüntetésre került az áru csomagolásában bekövetkezett sérülés. Önmagában a csomagolás sérülése nem jelenti azt, hogy az áru is megsérült vagy, hogy mind a négy kartonban lévő áru teljes egészében megsérült volna. A címzett által küldött holland nyelvű felszólamlás alperes által csatolt példányán kézírással magyar fordításként az szerepel, hogy „felső raklapok megcsúsztak és ráestek az alatta lévő raklapokra." Ez is csak a csomagolás sérülésének a bizonyítására alkalmas, azonban az áruban bekövetkezett kárt nem bizonyítja. M. N. gépkocsivezető tanúvallomásában is a raklapok, illetőleg a dobozok pici megdőléséről nyilatkozott, azaz a karton sérülést támasztotta alá, továbbá előadta, hogy a dobozokból a dinnye leve nem folyt. Helyesen hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a CMR kárfelvételi jegyzőkönyv készítését nem írja elő, azonban a fuvarozás során kialakult az a gyakorlat, hogy a címzett a fuvarozó jelenlétében veszi fel a kárfelvételi jegyzőkönyvet, mert ezzel egyértelműen tudja bizonyítani a bekövetkezett kárát. Az esetlegesen bekövetkezett káresemény bizonyítására azonban az alperes által csatolt és a fellebbezésben is hivatkozott okiratok nem alkalmasak. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján - annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell az alperesnek a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja és
(2)bekezdése alapján mérsékelt összegben állapította meg, figyelemmel a ténylegesen elvégzett ügyvédi munkára. Budapest,
  1. év április hó
  2. napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.