Pf.20142/2014/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.142/2014/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a Koruhely Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Koruhely Péter ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Weisz és Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Dénes ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Ördög Judit jogi előadó által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Törvényszéken indított perében a
2. szeptember
3. napján kelt
4. sorszámú ítélet ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes a S. belterületi ... helyrajzi szám alatt felvett lakóház, udvar megnevezésű S., D. Gy. utca
6. szám alatti ingatlan 58/100 tulajdoni illetőségét ajándékozás jogcímén, 21/100 tulajdoni illetőségét adásvétel jogcímén megszerezte, így tulajdoni illetősége 79/100-ra növekszik, míg az I. rendű alperest adásvétel jogcímén megillető tulajdoni hányad 21/100-ra csökken. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont olyan módon szünteti meg, hogy az I. rendű alperest megillető 21/100 tulajdoni illetőséget 75.916 (hetvenötezerkilencszáztizenhat) forint megváltási árért a felperes tulajdonába adja. A felperes által 15 napon belül az I. rendű alperesnek fizetendő megváltási árat 75.916 (hetvenötezer-kilencszáztizenhat) forintra leszállítja. Az I. rendű alperes a megváltási ár kifizetésével egyidejűleg köteles a felperesnek kiadni a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését engedő nyilatkozatot. Az ingatlanügyi hatóság megkeresését azzal a megváltoztatott tartalommal rendeli el, hogy a S. belterületi ... helyrajzi szám alatt felvett lakóház és udvar megnevezésű S., D. Gy. utca
7. szám alatti ingatlan tekintetében - a II. rendű alperest megillető jelzálogjog és az annak biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom érintése nélkül - a felperes (felperes neve, születési hely, év, hónap, nap, anyja neve, személyi igazolvány száma, személyi száma, adószáma, lakcíme) tulajdonjogát 58/100 hányadban ajándék, 21/100 részben vétel jogcímén jegyezze be, míg az alperes (alperes neve, születési hely, év, hónap, nap, anyja neve, személyi igazolvány száma, személyi száma, adószáma, lakcíme) tulajdoni hányadát 21/100 hányadra módosítsa, majd a bejegyzési engedély csatolásától függően az alperes 21/100 tulajdoni illetőségét törölje, és házastársi közös vagyon megosztása címén tulajdoni illetőségére a felperes tulajdonjogát jegyezze be. Az alpereseket a fentiek tűrésére kötelezi. Mellőzi a felperesnek elsőfokú perköltségben való marasztalását, és az I. rendű alperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 83.000 (nyolcvanháromezer) forint elsőfokú eljárásban felmerült költséget. Mellőzi a felperesnek és az I. rendű alperesnek le nem rótt kereseti eljárási illetékben való egyetemleges marasztalását, és a felperes által fizetendő le nem rótt kereseti eljárási illeték összegét 219.600 (kétszáztizenkilencezer-hatszáz) forintra leszállítja, míg az alperest kötelezi, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 284.400 (kétszáznyolcvannégyezer-négyszáz) forint le nem rótt kereseti eljárási illetéket. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 110.490 (száztízezer-négyszázkilencven) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 278.400 (kétszázhetvennyolcezer-négyszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes
8. szeptemberétől élettársi kapcsolatban éltek, majd
9. június
10. napján házasságot kötöttek. Házassági életközösségük
11. június
12. napján szakadt meg. Házassági életközösségük alatt mindvégig az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonát képező S. belterületi ..... helyrajzi szám alatt felvett S., O. utca
13. szám alatti ingatlanban laktak. Az életközösség kezdetén az ingatlanon már családi ház állt, amelyen a házasfelek az életközösség fennállása alatt átalakítási munkákat végeztek. A felperes szülei, C. J. és C. J.-né, mint eladók, valamint a felperes és az I. rendű alperes, mint vevők között
14. szeptember
15. napján adásvételi szerződés jött létre a felperesi szülők ½-½ arányú közös tulajdonában álló S. belterületi ... helyrajzi szám alatt felvett lakóház és udvar megnevezésű S., D. Gy. utca
16. szám alatti ingatlanra. Az ingatlan vételára 10.000.000 forint volt, amelyből a szerződés 2/a. pontja értelmében a vevők 5.000.000 forintot vételárrészlet címén átadtak, és azt a szerződés aláírásával az eladók elismerték. A szerződés 2/b. pontja szerint a fennmaradó 5.000.000 forint vételárat a vevők kedvezményes lakásvásárlási hitel igénybevétel fizetik meg. A Bank a szerződésben foglaltaktól eltérően 4.200.000 forint összegben folyósított kölcsönt, amelyet az eladók
17. január
18. napján felvettek. A kölcsön biztosítására a házasfelek ½-½ arányú közös tulajdonába került S., D. Gy. utca
19. szám alatti ingatlanra a II. rendű alperes javára jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. A vevők az adásvételi szerződésben foglaltaktól eltérően 4.200.000 forintot meghaladóan az eladók részére fizetést nem teljesítettek, a meg nem fizetett 5.800.000 forint vételárat a felperestől és az I. rendű alperestől az eladók nem követelték. A házasfelek a megvásárolt ingatlanba nem költöztek be, ott életvitelszerűen a felperes szülei élnek, az életközösség megszakadását követően a felperessel és a házasfelek közös gyermekével együtt. Az életközösség megszakadását követően a kölcsönből az I. rendű alperes 490.849 forintot, míg a felperes 2.671.928 forintot fizetett vissza. A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a S., O. utca
20. szám alatti ingatlan 1/5 tulajdoni illetőségét házastársi közös vagyoni szerzés jogcímén megszerezte, míg a S., D. Gy. utca
21. szám alatti ingatlanban a bejegyzéstől eltérően 58/100 tulajdoni illetőséggel ajándékozás jogcímén, 21/100 tulajdoni illetőséggel pedig házastársi közös vagyoni szerzés jogcímén rendelkezik. Az őt megillető tulajdoni hányad így 79/100, és ennek következtében az alperes tulajdoni illetősége 21/100-ra csökken. Kérte az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését is olyan módon, hogy a S., O. utca
22. szám alatti ingatlanban őt megillető 1/5 tulajdoni hányadot a bíróság az I. rendű alperes, míg a S., D. Gy. utca
23. szám alatti ingatlanban az I. rendű alperest megillető 21/100 tulajdoni illetőséget az ő tulajdonába adja a bíróság megváltási ár ellenében. A S., O. utca
24. szám alatti ingatlan tekintetében tulajdonjogának megállapítását a házassági életközösség fennállása alatt végzett közös beruházásokra, míg a S., D. Gy. utca
25. szám alatti ingatlanban különvagyoni szerzésének megállapítását arra figyelemmel kérte, hogy a
26. szeptember
27. napján megkötött ingatlan adásvételi szerződés ajándékozással vegyes adásvételi szerződést leplezett, és az ajándékot 58/100 tulajdoni illetőségben szülei a részére juttatták. Az I. rendű alperes a S., O. utca
28. szám alatti ingatlan vonatkozásában előterjesztett kereset elutasítását kérte, állítva, hogy az ingatlanban a felperes tulajdonjogot nem szerzett, míg a S., D. Gy. utca
29. szám alatti ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, azzal, hogy azt az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányad figyelembe vételével kérte. Állította, hogy a
30. szeptember
31. napján megkötött adásvételi szerződésben szereplő vételárat a felperes szülei, mint eladók részére hiánytalanul megfizették. Viszontkeresetet terjesztett elő a S., D. Gy. utca
32. szám alatti ingatlan többlethasználati díjának megfizetése iránt
33. december
34. napjától kezdődően havi 20.000 forint összegben. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, míg a II. rendű alperes a kereset teljesítését az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogainak érintetlenül hagyása mellett nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes és az I. rendű alperes házastársi közös vagyonát megosztotta, és a S., D. Gy. utca
35. szám alatti ingatlan I. rendű alperes tulajdonában álló ½ tulajdoni illetőségét 3.555.920 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta, egyidejűleg kötelezte a felperest, hogy a megváltási árat fizesse meg az I. rendű alperesnek. Megállapította, hogy a Bank-tól
36. január
37. napján felvett kölcsön visszafizetésére a felperes és az I. rendű alperes egymás közötti viszonyában a jövőben a felperes köteles. Megkereste az ingatlanügyi hatóságot, hogy a megváltási ár megfizetésének igazolását, valamint az I. rendű alperesnek a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez történő hozzájárulása megadását követően a jogváltozást az ingatlan-nyilvántartásban vezesse át. A viszontkeresetet teljes egészében, míg a keresetet a fentieket meghaladóan elutasította, és rendelkezett az elsőfokú eljárás költségeinek viseléséről. Határozatának indokolása szerint a S., O. utca
38. szám alatti ingatlan tekintetében a felperes - a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés ellenére nem bizonyította, hogy az általa állított valamennyi beruházás a házassági életközösség alatt közös pénzből vagy a szülei által nyújtott ajándék felhasználásával valósult meg, és mindezek az ingatlan tartós értékemelkedését eredményezték. E tények bizonyításának hiányában pedig a felperes tulajdonjog megállapítása iránti keresete nem volt teljesíthető. A S., D. Gy. utca
39. szám alatti ingatlanra
40. szeptember
41. napján megkötött adásvételi szerződéssel kapcsolatosan abból kiindulva, hogy a szerződő felek kinyilvánított célja a banki kölcsön megszerzése volt, továbbá abból a körülményből, hogy semmilyen megtakarítással a házasfelek nem rendelkeztek, bizonyítottnak fogadta el, hogy a felperes és az I. rendű alperes az eladók részére a vételárat csak a banki kölcsön 4.200.000 forint összegében fizette meg, azon felül további vételár kifizetésére nem került sor. A szerződésben rögzített 5.000.000 forint összegű vételár kifizetésének igazolására nem fogadta el az I. rendű alperes édesanyjának a tanúvallomását, ugyanis a tanúnak nem volt tudomása az ingatlan vételáráról, a banki kölcsön igénybevételéről, továbbá arról sem, hogy ténylegesen milyen jogügylethez nyújtott kölcsönt. Megállapította ugyanakkor, hogy az adásvételi szerződésben részes felek a jogügyletet nem színlelték, mert a banki kölcsön megszerzése érdekében ténylegesen adásvételi szerződést kívántak egymással kötni. A felperes és az I. rendű alperes a vételárat, még ha alacsonyabb összegben is, de megfizették az eladók részére, és az a tény, hogy a vételár teljes körűen megfizetésre nem került, a szerződés leplezettségének megállapíthatóságát nem eredményezi. Erre figyelemmel a felperesnek a tulajdoni hányadok módosítására irányuló keresetét elutasította, és a S., D. Gy. utca
42. szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése során a megváltási ár összegét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadok alapulvételével állapította meg. Elszámolta ugyanakkor az életközösség megszakadását követően törlesztett kölcsönrészleteket, és megállapította, hogy a jövőben a kölcsön visszafizetésére a felperes és az I. rendű alperes egymás közötti viszonyában a felperes köteles. A többlethasználati díj megfizetésére irányuló viszontkeresetet elutasította, mert az I. rendű alperes sem a házassági életközösség alatt, sem pedig azt követően az ingatlan használata iránt a felperesi szülőkkel szemben igényt nem támasztott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben kérte, hogy annak részbeni megváltoztatásával a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy a S., D. Gy. utca
43. szám alatti ingatlan 58/100 tulajdoni illetősége különvagyonához tartozik, és kötelezze az alpereseket - a II. rendű alperes jogainak érintetlenül hagyása mellett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére. A fennmaradó 42/100 tulajdoni hányad, mint közös vagyon tekintetében pedig annak tűrésére kérte az alperesek kötelezését, hogy az I. rendű alperes 21/100 tulajdoni illetőségét magához váltsa 75.916 forint megváltási ár ellenében. A fellebbezésben foglaltak szerint az ingatlan 58/100 tulajdoni hányada különvagyonát képezi, mert szüleit az ajándékozás szándéka vezette, amikor a meg nem fizetett vételárat sem tőle, sem pedig az I. rendű alperestől nem követelték. Utalt arra is, hogy a szerződő felek közül három fél a szerződés színlelt voltáról számolt be, mindössze az I. rendű alperes állította ennek ellenkezőjét, ő azonban mind az ingatlan vételárának kifizetése, mind pedig annak forrása tekintetében a bizonyított tényekkel ellentétben álló előadást tett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK
44. számú állásfoglalására is, melyből következően, ha a szülő vagy más rokon jelentősebb értékű ajándékot ad, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy saját gyermekének, illetve rokonának szánja, és azt a házastársi közös vagyon megosztása során a házastárs különvagyonához tartozónak kell tekinteni. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a szerződő felek teljes bizonyító erejű okiratot készítettek az adásvételről, és a hitel felvételéhez szükséges közjegyzői okiratban is adásvételre vonatkozó nyilatkozatokat tettek. Önmagából abból a tényből is, hogy a jogügylet kapcsán 4.200.000 forint vételár jogcímén a felperes szüleinek kifizetésre került, alappal lehet arra következtetni, hogy a szerződő feleket nem az ajándékozás szándéka vezette. A jogügylet tényleges célja a felperesi szülők forrásszerzése, a hitel felvétele volt, és szándékuk nem irányult ajándékozásra. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást - a fellebbezéssel érintett körben - helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban beszerzett banki igazolások alapján mindössze annyiban egészíti ki, hogy
45. június
46. napján a Bank felé fennálló tartozás összege 2.791.034 forint volt. Az így kiegészített tényállásból azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól részben eltérő jogi következtetéseket vont le. Az irányadó tényállás szerint a
47. szeptember
48. napján megkötött adásvételi szerződés a kedvezményes hitel felvételét célozta, a szerződés alapján az eladók a felperes és az I. rendű alperes, valamint a Bank között létrejött kölcsönszerződés alapján - 4.200.000 forint vételárat kaptak, ezt meghaladóan vételár kifizetése nem történt. Az
49. évi Ptk. 207.§-ának