Bf.247/2014/16 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdés a/ pont ac/ alpont szerinti vesztegetés bűntette) megállapítása, és a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, míg II. r., III. r., IV. r., valamint VI. r. vádlottak vonatkozásában tudomásul vette az elsőfokú döntést. I. r. vádlott jogorvoslattal élt a törvényszék ítélete ellen, azonban annak irányát nem jelölte meg. A védője felmentés, másodlagosan a büntetés jelentős enyhítése végett jelentett be fellebbezést, amit a másodfokú nyilvános ülésen úgy egészített ki, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére tett indítványt. II. r. vádlott és a védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése céljából éltek perorvoslattal. A védő a másodfokú eljárásban szükségtelennek tartotta a börtönbüntetést, és a bűncselekmények csekély súlyát értékelve elegendőnek vélte pénzbüntetés alkalmazását a büntetési cél érvényre juttatásához. III. r. vádlott az elsőfokú ítélet ellen szintén jogorvoslattal élt, azonban irányát nem jelölte meg. Védője elsősorban felmentést célozva jelentett be fellebbezést, de másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. Az ítélőtáblán előadott perbeszédében pontosította a jogorvoslatának célját, és elsősorban bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányából történő felmentésre tett indítványt. Rámutatott továbbá arra, hogy az elsőfokú ítélet belső arányossága sérült, ezért harmadsorban a büntetés jelentős enyhítésére is lehetőséget látott. IV. r. vádlott és a védője az ítélet kihirdetésekor három napot tartottak fenn. A vádlott ezen idő alatt a felmentése végett jelentett be fellebbezést, míg a védője jogorvoslati jogával nem élt. V. r. vádlott 3 nap fenntartását követően nem élt jogorvoslattal, míg a védője felmentés végett jelentett be fellebbezést. A IV. és az V. r. vádlottak meghatalmazott védője, aki V. r. vádlott vezető védője utóbb, mindkét vádlott vonatkozásában a jogorvoslatok részletes írásbeli indokolását adta, amelyhez mellékletként csatolta Fényes Péter igazságügyi médiatechnikai szakértő véleményét a lehallgatások hanganyagának vizsgálatával kapcsolatban. Indokolásában rámutatott arra, hogy a „lehallgatási anyag a vád szelektálása alapján nyilvánvalóan koncepciózus szempontok alapján kerül összeállításra, ezért mind a hazai, mind a strasbourgi joggyakorlat lehetőleg kerülendőnek tartja azt a szituációt, hogy a büntetőjogi felelősség kérdése kizárólag a lehallgatási anyagra legyen építve". Megismételte aggályát abban a körben, hogy a lehallgatási anyag felhasználása az elsőfokú eljárásban nem törvényes, mivel manipulálásának lehetősége merült fel, ezért a bizonyítékok sorából való kirekesztésére tett indítványt az

1. tényállási pont vonatkozásában. I. r. vádlott védője tudomást szerezve Fényes Péter igazságügyi szakértő véleményéről - az ítélőtáblára
2. január
3. napján érkezett fellebbezés indokolásában - e szakértő megidézését, és meghallgatását indítványozta a másodfokú eljárásban, amelyet bizonyítási indítványként a
4. január 20-i nyilvános ülésen fenntartott. Ezen indítványához csatlakozott a IV. és V. r. vádlottak vezető védője is. IV. r. vádlott védője az írásbeli indokolásában vitatta e vádlottra rendelkezésre álló bizonyítékok meggyőző erejét, ezért bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt, de ugyanakkor előzetes mentesítését is kérte. Itt szükséges utalni V. r. vádlott másik védőjének - Dr. Győrffy Istvánnak - az ítélőtáblára
5. február
6. napján érkezett írásbeli beadványára, amelyben a vezető védő perbeszédét kívánta kiegészíteni. E szerint vitatta azt, hogy Dr. Tóth Ildikó kirendelése jogszerű lett volna a Debreceni Városi Bíróságra, ugyanis vele szemben, mint a HajdúBihar Megyei Bíróság elnök-helyettese a munkáltatói jogokat az OIT gyakorolta. Így a megyei bíróság elnökének kirendelése nem volt összhangban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
7. évi LXVI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló
8. évi LXVII. törvény vonatkozó és akkor hatályos rendelkezéseivel. Ennélfogva álláspontja szerint a titkos információgyűjtés vonatkozásában nincs érvényes, a jogszabályoknak megfelelő bírói engedély, amely alapján annak eredménye bizonyítási eszközként nem használható fel. Kitért továbbá arra, hogy a 180/
9. (V.26.), valamint a 293/
10. (XII.22.) számú Kormány rendeletek értelmében jelen ügyben a titkos információ gyűjtésére ezen jogszabályokkal ellentétesen került sor, mert azt olyan szerv (NVSZ) folytatta le, amely arra nem jogosult, így ennek eredménye ezért sem használható fel a büntetőeljárás során. VI. r. vádlott a kiszabott büntetés enyhítését kérte fellebbezésében, míg a védője eltérő tényállás megállapítására tett indítványt, és a vádlott felmentését, másodsorban a büntetés enyhítését célozva élt perorvoslattal. Az ítélőtábla a részben többirányú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.
11. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében nyilvános ülésen bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében írtakat, elutasítva az érintett védők tárgyalás tartására és Fényes Péter igazságügyi szakértő meghallgatására tett bizonyítási indítványát. Ennek indoka az, hogy a titkos információgyűjtésnek a jelen büntetőügyben bizonyítékként felhasznált hanganyagának részletes vizsgálata informatikai, hangtechnikai aspektusból az elsőfokú eljárásban megtörtént, figyelemmel a védelem felkérésére készült magánszakértői véleményekre is. A törvényszék e körben meghallgatta a tárgyaláson az általa kirendelt igazságügyi szakértőket, és a szakvéleményt előterjesztő személyeket, mint tanúkat, a hanganyag esetleges manipulálásával kapcsolatban. Elfoglalt álláspontjukat az elsőfokú ítélet 38-

1. oldala részletesen tartalmazza. Fényes Péter által rögzítettek csak megerősítik már az elsőfokú eljárásban ismert tényeket, a hangfelvételeken manipulációs nyom nem mutatható ki (
2. sorszámú irat). Megjegyzendő e körben, hogy a törvényszéken ismertetésre került a lehallgatási hanganyag a vádlottak előtt. Egyikük sem tett észrevételt azzal kapcsolatban, és fel sem vetették, hogy a hangfelvételek tartalmát manipulálták volna. Mindezek miatt az ítélőtábla a bizonyítás továbbfejlesztését, tárgyalásra való áttérést nem tartotta szükségesnek, ezért a bizonyítási indítványt elutasította. Itt kell foglalkozni Dr. Győrffy Istvánnak, V. r. vádlott másik védőjének felvetéseivel: A cselekmények időpontjában hatályos, és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
3. évi LXVI. törvény
4. §-ának

(2)bekezdése értelmében az OIT nevezi ki, és vezetői tisztségéből menti fel a megyei bíróság elnökét és elnökhelyettesét. Dr. Tóth Ildikónak a Debreceni Városi Bíróságra, mint nyomozási bírónak a kirendelésére nem a megyei bíróság elnökhelyetteseként, hanem mint „beosztott" bíróként került sor. Az idézett jogszabály

1. §-a rögzíti azt, hogy a bíró más bírósághoz történő kirendelésére vagy áthelyezésére az OIT, ha a kirendelés vagy az áthelyezés a megyei bíróság és az illetékességi területén működő helyi bíróság között vagy a megyei bíróság illetékességi területén működő helyi bíróságok között történik, a megyei bíróság elnöke jogosult. Ebből következően Dr. Tóth Ildikó Debreceni Városi Bíróságra történő kirendelése jogszerű volt. A jelen ügyben a lehallgatást a 293/
2. (XII.22.) számú Kormány rendelettel létrehozott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) végezte. Az idézett rendelet
3. §-ának

(1)bekezdése értelmében az NVSZ felderítő tevékenységét a nyomozás elrendeléséhez szükséges gyanú megállapításáig vagy kizárásáig folytatja. Az 1/A. §

(2)bekezdése deklarálja, hogy a Kormány a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervként az NVSZt jelöli ki. Az NVSZ számára nincs törvényileg megtiltva, hogy lehallgatást a bűnfelderítési feladatának ellátásakor nem végezhet. E körben utalni szükséges arra, hogy a nyomozás elrendelését megelőző szakaszban alkalmazott titkos információszerzés döntően a Rtv., illetve Nbtv. szabályai szerint folyik. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget a lehallgatási anyagnak a bizonyítékok köréből való kirekesztésére, melyet a védők indítványoztak. A másodfokú bíróság a felülbírálata során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítást az eljárási szabályok betartásával folytatta le. Beszerezte a büntetőügy eldöntéséhez szükséges és releváns bizonyítékokat, szem előtt tartva a vádlottak védekezését. Ennek érdekében igazságügyi szakértői bizonyítást is folytatott. Az így rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, értékelte. Indokolási kötelezettségét a szükséges mértékig teljesítette. A titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként történő felhasználásával kapcsolatban kifejtetteket az ítélőtábla osztotta, ekként nem értett egyet a védelmi érvelésekkel. A tényállás megalapozott, azt csupán a másodfokú nyilvános ülésen I. r. vádlott által benyújtott új dokumentumokra figyelemmel az I. r. vádlott személyi körülményeit illetően szükséges kiegészíteni a következőkkel: I. r. vádlott súlyosan fogyatékos egyészségi állapotú édesanyját ápolja, amiért a HajdúBihar Megyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatala gondozási díjat állapított meg a részére 2014. január 23. napjától határozatlan időre havi nettó 26 500 forint összegben. Ezzel - a Be. 351. §-ának

(1)bekezdése alapján - a törvényszék által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú ítélet indokolása részben elírások miatt helyesbítendő: A

1. oldal
2. bekezdésében a „nem nehéz kitalálni, hogy a nem a véletlen egybeesésről van szó" mondatrész mellőzendő. Ezen okból helyette az rögzítendő, hogy … arra volt következtetés levonható, mely szerint…. A
3. oldal
4. bekezdésének utolsó előtti mondatában eljárási főszabály, a helyes kifejezés. Ugyanezen oldal
5. bekezdésében a Be.
6. §

(1)bekezdés d/ pont a megfelelő jogszabályhely. A

1. oldal
2. bekezdésében a nyomozati iratok
3. és
4. lapszáma a pontos hivatkozás. Ugyanezen oldal
5. bekezdéséből mellőzendő a „Nem igényli Tigram Petroszjan vaslogikáját" szubjektív megjegyzés, valamint az ezt a bekezdést követő mondatokból a „nem lehet véletlen, hogy" kitételt is. A
6. oldal
7. bekezdésében a tanú neve helyesen ..... A
8. oldal
9. bekezdésének utolsó előtti mondatában a hivatalos feljegyzés a nyomozati iratok
10. oldalán található. A
11. oldal
12. bekezdésében az ügyvéd neve Lovácsiné dr. Takács Katalin. A 293/
13. (XII.22.) Korm. rendelettel jött létre a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ). Az elsőfokú bíróság valamennyi vádlott bűnösségére okszerű következtetést vont le. Itt jegyzi meg az ítélőtábla azt, hogy e körben nem kizárólag a lehallgatási anyag állt bizonyítékként a törvényszék rendelkezésére, hanem tanúvallomások és egyéb okirati bizonyítékok is, amelyek megnyugtatóan igazolták a vádlottak cselekményét, büntetőjogi felelősségét. Az elkövetett bűncselekmények jogi minősítése helyes és törvényes, az mindenben megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak. Szükséges utalni arra, hogy a vádhatóság az elsőfokú ítélet
14. tényállásában írtak eltérő minősítését a bizonyítékok máskénti értékelésével, a törvényszék bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadva kívánta elérni, ahogy az érintett vádlottak és védőik a felmentést célzó fellebbezésüket. Megalapozott tényállás esetén azonban az elsőfokú bíróság által mérlegelt bizonyítékoknak a másodfokú bíróság részéről történő eltérő értékelése a törvény erejénél fogva kizárt (Be.
15. §

(1)bekezdés). Ebből következik, hogy az ügyészség, továbbá az érintett vádlottak és védőik eltérő irányú jogorvoslata, amely egyrészről eltérő jogi minősítést, másrészről esetlegesen bizonyítottság hiányában történő felmentést céloztak, nem foghattak helyt. A törvényszék a Btk.

1. §-ában írtakra figyelemmel megvizsgálta, hogy a vádlottak cselekményeit az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogi szabályokat, avagy az elbíráláskor életben lévő Btk-t alkalmazva bírálja el. Helyesen foglalt állást, miszerint a
2. évi C. törvény rendelkezései biztosítanak enyhébb elbírálást valamennyi vádlott esetében. Ennek megfelelően I. r. vádlott hivatalos személyi minősülése a Btk.
3. §

(1)bekezdés 11/k. pontján alapul. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ítéletben írt „régi és új Btk." megjelölés helytelen, ennek keveredése pontatlanságokat és zavart okoz a határozat olvasásakor és értelmezésekor. A hatályos büntető anyagi jogi törvény a Btk., míg a korábban hatályban volt jogszabályt csak a számával kell megjelölni (

1. évi IV. törvény), ezáltal válik követhetővé, és mindenki számára egyértelművé, hogy a bíróság éppen melyik jogszabályra hivatkozik, illetve melyik jogszabályt alkalmazza. A törvényszék IV. r., valamint VI. r. vádlottak esetében pontatlanul nevezte meg a terhükre megállapított bűncselekményt, mivel az mindkettőjüknél hivatali vesztegetés, ezért ezt a másodfokú bíróság korrigálta. A törvényszék többségében helyesen tárta fel a vádlottak javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket. III. r. vádlott érdemi vallomást nem tett, míg IV. és V. r. vádlottak végig tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését. Így értelemszerűen „a részbeni beismerő vallomás" egyikük esetében sem lehet enyhítő körülmény, amit az ítélőtábla ezen vádlottak esetében mellőzött. Ugyancsak nem lehet a büntetés kiszabásánál az enyhítés irányába ható körülmény az, hogy V. r. vádlott megbízói az ügyvédi tevékenységével elégedettek voltak. A törvényszék ezen megjegyzését (ítélet
2. oldal
3. bekezdés) mellőzi az ítélőtábla. E vádlott büntetlen előélete szintén nem enyhítő körülmény. A vádlottakkal szemben kiszabott büntetések megfelelően differenciáltak. Jól tükrözik a cselekmények elkövetése és az elbírálásuk között eltelt időmúlást, ami nyomatékkal került valamennyi vádlott esetében a javukra értékelésre. A bűncselekmények tárgyi súlyával összefüggésben kellett figyelemmel lenni az elsőfokú ítélet
4. oldalának
5. bekezdésében írtakra, tehát az elkövetés konkrét körülményeire, valamint a tényleges következményekre. A kiszabott büntetések igazodnak a vádlottak társadalomra veszélyességéhez, a megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, szükségesek, de egyben elegendőek is a Btk.
6. §-ában írt büntetési cél eléréséhez. Ennek következtében I. r., továbbá V. r. vádlottak esetében a büntetés súlyosítását célzó ügyészi jogorvoslat, míg a többi érintett vádlott vonatkozásában részben a büntetés enyhítése érdekében előterjesztett perorvoslatok nem vezethettek eredményre. Az ítélet belső arányossága sem sérült, és a pénzbüntetések alkalmazásakor az elsőfokú bíróság megfelelően figyelemmel volt az elkövetők vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira. Korrupciós jellegű bűncselekmények esetében általában a bíróságok nem alkalmazzák az előzetes mentesítés kedvezményét. Jelen esetben az ítélőtábla IV. r. vádlott esetében eltért ettől a gyakorlattól. A Btk.
7. §-ának

(1)bekezdése a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén lehetővé teszi a bíróság számára azt, hogy az elítéltet előzetes mentesítésben részesítse, ha erre érdemes. IV. r. vádlott ezidáig büntetve nem volt, pénztárosként egy benzinkútnál dolgozik. Az előzetes mentesítés nélkül munkáját elvesztené, mely a büntetés célján túlmutató hátrány lenne, ezért az időmúlást is szem előtt tartva őt az ítélőtábla előzetes mentesítésben részesítette. A törvényszék II. r., IV. r. és VI. r. vádlottak szabadságvesztés büntetésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Ez törvényes és helyes a próbaidő tartamának a meghatározása is. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság elmulasztotta feltüntetni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját arra az esetre, ha sor kerül a végrehajtás elrendelésére. Ezt a másodfokú bíróság pótolta, figyelemmel a Btk. 38. §-a

(2)bekezdésének a/ pontjára. A leírtakra tekintettel az ítélőtábla II. r., IV. r. és VI. r. vádlottak vonatkozásában a Be. 372. §-ának

(2)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét megváltoztatta, míg a további vádlottak tekintetében az egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit illetően a Be. 371. §ának

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Végezetül feltüntette I. r. vádlott megváltozott személyazonosító igazolványának a számát, illetve VI. r. vádlott esetében rögzítette a vezetői engedélyének számát, mivel időközben személyazonosító okmányának érvényességi ideje lejárt és ezzel a közokirattal igazolta magát. Debrecen,

1. évi március hó
2. napján . Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.B.411/2012/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal valamennyi vádlott tekintetében jogerős, és II. r., IV. r., VI. r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés kivételével végrehajtható. D e b r e c e n ,
4. évi március hó
5. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.