Kbf.32/2014/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés a./, pontja aa./ alpontja) minősíti. III.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti, egyúttal e vádlottnál a közügyektől eltiltást mellőzi. III.r. vádlottnál a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. I.r. vádlott tekintetében a halmazati büntetésre való utalást mellőzi. Az 50.000 (ötvenezer) forint összeggel kapcsolatban az elkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezést ugyancsak mellőzi. A Bj.506/2012/

1. tételszám alatt kezelt 1 darab mobilkaróra, a hozzá tartozó töltő és doboz lefoglalását megszünteti és azokat II.r. vádlottnak kiadni rendeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet I., II. és III.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. I.r. vádlottat kötelezi a másodfokú eljárás során felmerült 18.010 (tizennyolcezer-tíz) forint bűnügyi költség megfizetésére. I n d o k o l á s: A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a
2. november
3. napján kihirdetett Kb.II.27/2012/
4. számú ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.294.§

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében, valamint a Btk.294.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 2 évi börtönbüntetésre, 2 évi közügyektől eltiltásra és 100.000 ft értékig vagyonelkobzásra ítélte. Akként rendelkezett, hogy az I.r. vádlott a büntetés fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az I.r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.293.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében, ezért 1 évi és 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a II.r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.293.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében, ezért egy évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a III.r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A III.r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. Ezen túlmenően rendelkezett arról, hogy az eljárás során lefoglalt bankjegyeket, valamint az ezüst színű fémszíjas mobilkarórát a hozzátartozó töltővel és dobozzal elkobozza. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. A tárgyaláson a katonai ügyész nyilatkozattételre három napot tartott fenn, majd tudomásul vette az ítéletet. Az I.r. vádlott és védője, a II.r. vádlott és védője, valamint a III.r. vádlott és védője egyaránt enyhítés érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.290/2014/1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az iratok tartalmára figyelemmel a történeti tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján egészítse ki azzal, hogy az I.r. és II.r. vádlott abban állapodott meg tiltott kapcsolattartásuk során, hogy a II.r. vádlott készpénzt juttat az I.r. vádlottnak, ha az részére a BV. Intézet biztonsági rendjét veszélyeztető tiltott tárgyakat, így mobiltelefont, töltőt, valamint SIM kártyát visz be fogvatartásának helyére. Észlelte a másodfokú ügyészség, hogy az elsőfokú katonai nem volt figyelemmel a Be.260.§

(4)bekezdésében, valamint a 341.§

(2)bekezdésében írt határidőkre, amely azonban csak relatív eljárási szabálysértésként értékelhető. Utalt továbbá arra, hogy ítélet indokolásának első sora tévesen rögzíti a vádirat számát. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének történeti tényállását egészítse ki, illetve helyesbítse, majd az ítéletet mindhárom vádlott tekintetében hagyja helyben. Az I.r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, és arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a védencével szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Indítványa alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy védence a bűncselekmény elkövetését beismerte, az ügy felderítését elősegítette, megbánta a történteket, büntetlen előéletű, illetve az ügyben jelentős időmúlás következett be. Az I.r. vádlott egészségi állapota is megrendült, ezért vele szemben egy próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés is megfelelően szolgálja a büntetési célokat. A II.r. vádlott védője perbeszédében az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, és arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a védence javára értékelhető nagy számú enyhítő körülményt nem vette figyelembe kellő súllyal, így nem volt megfelelően figyelemmel arra, hogy védence teljes beismerésben volt, hogy vallomása tényfeltáró jellegű volt, hogy 5 kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, hogy az elkövetés óta már jelentős időmúlás következett be, illetve, hogy az I.r. vádlott kezdeményező magatartása indította el a bűnös cselekmények sorát. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése mellett szól a II.r. vádlott igen megromlott egészségi állapota is. A III.r. vádlott védője az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság törvényes eljárási rendben, megfelelő bizonyítást követően, helyes tényállást állapított meg, és okszerűen következtetett a III.r. vádlott bűnösségére. Helyes a cselekmény jogi minősítése is. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor védencével szemben végrehajtandó börtönbüntetést szabott ki. Az I.r. és II.r. vádlottal szemben a III.r. vádlott nem tettese, csupán részese a bűncselekménynek, és erre, valamint a bekövetkezett időmúlásra is figyelemmel indokolt a vele szemben kiszabott főbüntetés próbaidőre történő felfüggesztése és a közügyektől eltiltás mellőzése. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy hibázott és vállalja a felelősséget a cselekményéért, azonban kérte, a büntetés kiszabásánál annak figyelembe vételét, hogy egy motorbalesetben szerzett sérüléseire figyelemmel komoly munkát nem tud végezni, ezért a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését kérte. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy sajnálja az I.r. vádlottat, de ha ő nincs akkor ez az egész bűncselekmény nem történt volna meg. Kérte a kiszabott büntetése próbaidőre történő felfüggesztését, de abban az esetben, ha erre a másodfokú bíróság nem lát lehetőséget, arra tett indítványt, hogy a III.r. vádlott börtönbüntetését próbaidőre függessze fel. A III.r. vádlott ugyanis nem saját elhatározásából, hanem kifejezetten a II.r. vádlott kérésére vett részt a cselekményben. A III.r. vádlott az utolsó szó jogán a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztését kérte. A vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Be.278.§

(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor késedelmesen intézkedett az ügy kitűzésére. Az iratokból megállapítható, hogy az I.r. vádlott részére a vádirat kikézbesítésével kapcsolatban nehézségek merültek fel, azonban még ezt követően több mint egy év eltelt a kitűzésről való rendelkezésig. Megállapítható azonban, hogy ez a mulasztás nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. A fellebbviteli ügyészség által a másodfokú ügyészi átiratban hivatkozott eljárási szabálysértések azonban indokolatlanul kerültek említésre, értékelhető határidő-mulasztás nem történt. A tényállás megállapítása során az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I.r. vádlott a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, rövid, a felelősségét elismerő nyilatkozatot tett. Felolvasásra került a nyomozás során tett teljeskörű beismerő vallomása. A II.r. vádlott a tárgyaláson mind magára, mind vádlott-társaira terhelő tartalmú vallomást tett. A III.r. vádlott a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, felolvasásra került a nyomozati vallomása, amely beismerő vallomásnak tekinthető. Nem tévedett tehát Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlottak egybehangzó beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott tanú vallomására, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok, így okirati bizonyítékok és tárgyi bizonyítási eszközök alapján állapította meg. A bizonyítékok egymást alátámasztották, megerősítették, így az elsőfokú katonai tanács a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékokkal összhangban állapította meg. Észlelte azonban a másodfokú katonai tanács, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mind a vádlottak személyi körülményei, mind a történeti tényállás tekintetében helyesbítésre, illetve kiegészítésre szorul. Ezért a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az I.r. vádlottnak a nyomozati iratok között rendelkezésre álló személyügyi parancsára figyelemmel ezen vádlott személyi körülményeit annyiban helyesbíti, hogy: „Az I.r. vádlott szolgálati viszonya a szolgálati viszonyáról és rendfokozatáról való lemondással

1. október 12-i hatállyal szűnt meg.” A II.r. vádlott személyi körülményeit a rendelkezésre álló bűnügyi kérdőjegy adatai alapján annyiban egészíti ki, hogy: „Az elsőfokú ítélet
2. oldal
3. bekezdésében nem jogerős ítéletként feltüntetett 43.B.1503/2012/
4. sorszámú ítélet
5. január 14-én a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.462/2013/
6. számú határozatával jogerőre emelkedett.” Továbbá a nyilvános ülésen becsatolt ambuláns kezelő lap alapján a II.r. vádlott személyi körülményeit kiegészíti még azzal, hogy: „Idült, vírusos C. típusú hepatitiszben szenved, melynek kezelése a járóbeteg szakellátás keretein belül elvégezhető.” A III.r. vádlott személyi körülményeit a rendelkezésre álló bűnügyi kérdőjegy adatai alapján annyiban egészíti ki, hogy: „A III.r. vádlottat a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a
7. május 13.-án kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett Kb.I.23/2012/
8. számú ítéletével a Btk.293.§

(2)bekezdésébe ütköző előny adásával, vagy ígéretével elkövetett hivatali vesztegetés bűntette, melyet bűnsegédként követett el, továbbá a Btk.176.§

(5)bekezdés a) pontjába ütköző csekély mennyiségű kábítószer kínálásával, vagy átadásával elkövetett kábítószer kereskedelem vétsége miatt 2 évi börtönbüntetésre és 100.000,- forint pénzbüntetésre ítélte, de a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.” A másodfokú katonai tanács a történeti tényállás I. pont alatti cselekmény 1. bekezdését a rendelkezésre álló iratok alapján azzal egészíti ki, hogy: „Az I.r. és II.r. vádlottak tiltott kapcsolattartásuk során abban állapodtak meg, hogy a II.r.vádlott készpénzt juttat az I.r. vádlottnak, ha az részére a BV. intézet biztonsági rendjét veszélyeztető tiltott tárgyakat, így mobiltelefont és töltőt visz be részére fogvatartásának helyére.” A II. tényállási pontot azzal egészíti ki, hogy: „Az I.r. és II.r. vádlott előzetes megállapodásának megfelelően I.r. vádlott és III.r. vádlott a fentebb már említett ….”. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által ekként kiegészített, és helyesbített tényállás már minden megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A másodfokú bíróság a II.r. vádlott védőjének a bizonyítás kiegészítésére, és igazságügyi orvosszakértő kirendelésére irányuló indítványát elutasította, figyelemmel arra, hogy az eljárás jelenlegi szakaszában - a védő által becsatolt ambuláns lap adatai alapján - az nem indokolt. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa az irányadó tényállás alapján okszerűen volt le következtetést a vádlottak bűnösségére, az I.r. vádlott tekintetében azonban tévedett a cselekménye jogi minősítését illetően. Egységes a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy vesztegetés esetén a cselekmények rendbelisége a jogellenes kapcsolatok számától függ. Folytatólagos elkövetést kell megállapítani, ha a folyamatos hivatali kapcsolat során ugyanattól a személytől előny többszöri kérése történik. A folytatólagosság egységébe ugyanolyan részcselekmények tartoznak. Ugyanannak tekintendők azok a cselekmények, amelyek ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállását valósítják meg. Nem akadálya a folytatólagosság megállapításának az, ha az egyik cselekmény a bűncselekmény alapesetét, a másik az enyhébben vagy súlyosabban minősülő esetét valósítja meg. A folytatólagos bűncselekmény, mint törvényi egység minősítése a legsúlyosabb minősítő körülményt megvalósító részcselekményhez igazodik. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú katonai tanács ítéletét megváltoztatta, és I.r. vádlott korrupciós cselekményét egységesen 1. rb. folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének - Btk.294.§

(1)és

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont - minősítette. Nem tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor II.r. vádlott bűnösségét a Btk.293.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében míg, III.r. vádlott bűnösségét a Btk.293.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében állapította meg. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú katonai tanácsnak az alkalmazandó büntető törvény vonatkozásában kifejtett jogi álláspontját. Az I.r. és II.r. vádlottak valamint védőik által az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések nem, míg a III.r. vádlott és védője által az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések alaposak. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, melyeket az I.r vádlott tekintetében a megváltozott jogi minősítésre figyelemmel a súlyosító körülmények körében a folytatólagos elkövetéssel kell kiegészíteni. Mindegyik vádlott esetében további enyhítő körülmény a bekövetkezett további időmúlás, míg a II.r. vádlott esetében így kellett értékelni a meglévő tartós betegségét. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a korrupciós bűncselekmények elszaporodottsága, melyre figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget az egymással jogellenes kapcsolatban álló I.r. és II.r. vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések enyhítésére. Az I.r. és II.r vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések eltúlzottnak semmiképpen sem tekinthetők, annak próbaidőre történő felfüggesztésére a másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs lehetőség. Az I.r. és II. r. vádlottakkal szemben a szabadságvesztésükkel arányos tartamban kiszabott közügyektől eltiltás indokolt, mert nem méltók arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyenek. Ezen vádlottakkal szemben kiszabott büntetések megfelelően szolgálják a Btk.79.§-ában írt büntetési célokat, így az azok enyhítésére, a szabadságvesztés büntetések próbaidőre történő felfüggesztésére irányuló vádlotti és védői fellebbezések eredményre nem vezethettek. A III.r. vádlott esetében a másodfokú bíróság lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére, figyelemmel arra, hogy a bűncselekményt bűnsegédként valósította meg, ténylegesen a II.r. vádlott kérésének megfelelően járt el, semmiféle kezdeményező szerepe nem volt. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa III.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdései alapján, egyben e vádlottnál a közügyektől eltiltást mellőzte. A III.r. vádlottnál a büntetés felfüggesztésére figyelemmel a végrehajtás elrendelése esetére úgy rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap, a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelelően. A bűncselekmények folytatólagos elkövetésére vonatkozó másodfokú ítéleti rendelkezésre figyelemmel a bíróság az I.r. vádlott tekintetében mellőzte a halmazati büntetésre való utalást. A történeti tényállás I. és II. pontjaiból megállapíthatóan az I.r. vádlott 50.000-50.000 forint, összesen 100.000,- forint jogtalan anyagi előnyhöz jutott hivatali kötelessége megszegése fejében. Ennek megfelelően az elsőfokú katonai tanács helyesen kötelezte őt vagyonelkobzás címén 100.000,- forint megfizetésére, mivel ez bűncselekmény elkövetésével megszerzett összeg volt. Megállapítható azonban, hogy Bj.506/2012/

1. tételszám alatt bevételezett és kezelt összesen 50.000,- forint értékű bankjegyek a II. tényálláshoz köthető a III.r . vádlott által az I.r. vádlott részére átadott és az elfogásukkor nyomban elvett összeg volt, amely tehát részét képezi a vagyonelkobzás alá vont 100.000 ,- forintnak, így ezen bankjegyek tekintetében külön elkobzásról nem kell rendelkezni. Ezért a másodfokú bíróság az 50.000,- forint összeggel kapcsolatban az elkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte. A történeti tényállás I. pontja alatti cselekményből megállapítható, hogy az I.r. vádlott a Bj.506/2012/
2. tételszám alatt bevételezett és kezelt fémszíjas mobilkarórát a hozzátartozó töltővel fekete dobozban a III.r. vádlottól átvette, azzal, hogy 50.000,- forint vesztegetési pénz fejében azt a II. r. vádlottnak a bv. intézetbe bejuttatja. Azt azonban meg sem kísérelte bejuttatni a bv. intézetbe, és azt tervezte, hogy magának megtartja. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy azt az I.r. vádlott nem jogszerűen tartotta magánál. A mobilkaróra a tartozékaival együtt kétséget kizáróan a II.r. vádlott tulajdonát képezi, és nincs olyan jogcím, amelynek alapján az elkobozható lenne. Ezért az ítélőtábla a törvényszék katonai tanácsának az ezen tárgyakra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és az 1 db mobilkarórát a hozzá tartozó töltővel és dobozzal együtt - a lefoglalás megszüntetése mellett - a II.r. vádlottnak kiadni rendelte a Be.155.§

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A fellebbviteli főügyészség átiratában helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalán a vádirat számát elírta, ezért azt a másodfokú bíróság B.XV.027/
2. számra helyesbíti. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyta. A másodfokú bíróság az I.r. vádlottat kötelezte a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján a fellebbviteli eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)és

(2)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának Kb.II.27/2012/
3. számú ítélete I.r., II.r. és III.r. vádlottak tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a III.r. vádlott szabadságvesztése kivételével végrehajtható. Budapest,
4. március
5. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke