Bf.110/2015/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés a) pont), és 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést utólagos végrehajtásának elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani. Ez esetben a vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága magánfél polgári jogi igényét elutasította. Kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. A hűtlen kezelés bűntette (Btk. 376. §

(1),

(3)bekezdés a) pontja) miatti büntetőeljárást megszüntette. Ez utóbbi rendelkezés az ítélet kihirdetésének napján jogerőre emelkedett, egyebekben az ügyész, a vádlott és a védő a nyilatkozattételre 3 napot tartott fenn. Törvényes határidőn belül az ügyész a vádlott terhére fellebbezett a büntetés tartamának súlyosítását, a szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzését és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozta. A vádlott és védője felmentést célzóan éltek jogorvoslattal. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokai alapján fenntartotta. Az ítélőtábla a mindenirányú fellebbezések okán az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. A felülbírálat természetesen a hűtlen kezelés bűntette miatt az eljárást megszüntető rendelkezést nem érintette. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A védő álláspontja szerint a vádlott bűnössége kétséget kizáró módon nem bizonyított ezért a felmentésre irányuló jogorvoslatot fenntartotta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta mi lett a pénz sorsa, a kérdéses összeget senki sem hiányolta, a különféle szerződések alapján az ügyletnek károsultja nem volt. A jelentős időmúlásra tekintettel másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást és széleskörű bizonyítást vezetett az ügy szerteágazó voltára tekintettel. Igen részletes tényállást állapított meg, melyet az ítélőtábla megalapozottnak talált és a vádlott sem vitatott. E tényállást a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. Az elsőfokú bíróság rögzítette a vádirati tényállást is, e körben csupán annyi pontosítás teendő az ítélet

1. oldal alulról a
2. bekezdésében, hogy a ... társaság bankszámlájának a lezárási időpontja helyesen 2001 év április
3. napja. Az elsőfokú bíróság valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot gondosan értékelt. Részletesen foglalkozott a vádlott védekezéssel, amely egyrészt a cégbíróság vagyonfelosztó végzésével az ... Rt-nek kiadni rendelt összeg kifizetésével, másrészt a felszámolási eljárást lezáró bírósági végzésben kifizetni rendelt további összegekkel összefüggő vádirati megállapításokat támadta. A vádlott javarészt adminisztratív hibára hivatkozott, amely álláspontja szerint relevanciával nem bírt, másrészt a gazdasági folyamatokkal, eseményekkel magyarázta, amelyek azt indokolták, hogy az adós vagyonát képező összeg a ... Zrt. számlájára került. Érvelt azzal is, hogy az ... Rt. részére kifizetendő összeg kifizetésének elmulasztása által az engedményezési láncolatban szereplő egyetlen gazdasági társaságnak nem keletkezett kára. Az elsőfokú bíróság valamennyi, az ügyben érdekelt tanút kihallgatott, okirati bizonyítékok álltak rendelkezésére. E bizonyítékoknak egyenként és összességében történő értékelése útján alappal vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményét sikkasztás bűntettének. Nem tévedett a törvényszék, amikor a vádlott számára kedvezőbb, az elbíráláskor hatályban lévő anyagi jogszabályokat alkalmazta és annak indokát is adta. Az eredeti ügyészi vád a vádbeli időszakot
4. november
5. és
6. július
7. között jelölte meg, amelyet az ügyész akképp módosított, hogy a vádlott
8. október
9. és
10. november
11. között rendelkezett sajátjaként a ... Kft. készpénz vagyonával. A törvényszék az elkövetés időszakát
12. október
13. és
14. július
15. között jelölte meg és álláspontját indokolta. Érveivel az ítélőtábla is egyetértett. A
16. oldal
17. bekezdésében a törvényszék által felhívott jogeset helyesen EBH
18. évi
19. számú. Utal az ítélőtábla a BH
21. számon közzétett jogesetre is, mely szerint a jogszerűen birtokban tartott pénzösszeggel való késedelmes elszámolás általában nem alkalmas a sikkasztás megállapítására. Jelen esetben azonban nem ez történt, a vádlott a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság Fpk.05-1996-000192/
22. számú végzésében foglaltaknak egyáltalán nem tett eleget többszöri felszólítás ellenére, holott a pénzösszeg a kifizetésekre rendelkezésre állt. Lényegében „taktikázott" saját elképzelése szerint cselekedett. A sikkasztás a lopáshoz hasonlóan elsajátító jellegű bűncselekmény, megkülönböztető sajátossága, hogy a sikkasztásnál az elkövető jogszerűen kerül az idegen dolog birtokába miután azt rábízták. A sikkasztás csak a tulajdon ellen irányulhat. A dolog jogszerűen kerül az elkövető birtokába éppen ezért a birtokban tartáson túl olyan tevékenységet kell, hogy kifejtsen, amely objektíve valamilyen részjogosítvány hatalmi funkcióját fejezi ki, így a rendelkezési jogok, illetve a használati jogok gyakorlása. A terhelt a jogosult engedélye nélkül időlegesen tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos, vagy annak hozzájárulásával más lenne jogosult. A felszámoló a cég vagyonával csak azt teheti, amire a jogszabály feljogosítja. A felszámoló a gazdálkodó szervezet vagyonával sajátjaként rendelkezik és ezáltal sikkasztást követ el, ha azt gazdaságilag kockáztatja (BH
24. számú jogeset). A vádlott arra sem bírt felhatalmazással, hogy ... kölcsönt adjon. Az elszámoláson alapuló tartós jogviszony sem jogosítja fel az elkövetőt, hogy a meghatározott rendeltetéssel átvett pénzösszeg tekintetében a sajátjaként rendelkezzék, az ilyen magatartás sikkasztás megállapítására alkalmas (BH
26. számú jogeset). Fentiekből kitűnően az állandó bírói gyakorlatnak is megfelelően törvényesen minősítette a törvényszék a vádlott cselekményét sikkasztás bűntettének. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság teljes körűen feltárta és helyesen értékelte. Az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést nem tartotta alaposnak arra tekintettel, hogy a jelentős időmúlás - amely a vádlott terhére nem róható - figyelemmel a generális és a speciális prevenció elveire is, jelenleg már nem teszi szükségessé a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alkalmazását. Az ítélőtábla is úgy ítélte meg, hogy a törvényi minimumban megállapított és maximális időtartam felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kellőképpen szolgálja a büntetési célok hatályosulását. Az ítélőtábla a törvényszék egyéb rendelkezéseit helyesnek találta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel a Be.
27. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék 11.B.2278/2012/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen végzésével
4. április hó
5. napján jogerős és a szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. április
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke