Bf.478/2014/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] minősíti. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 5 (öt) évre súlyosbítja. (Sértett neve) magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évre felfüggesztette. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben kell letölteni, melybe beszámította a vádlott által
2. április
3. napjától az ítélet kihirdetése napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt és úgy rendelkezett, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Jász-NagykunSzolnok Megyei Rendőr-főkapitányság által 16000/51-24/
4. bü. szám alatt lefoglalt 1 db talajminta lefoglalását megszüntette és a megsemmisítését rendelte el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 72.060.- forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára. Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése, a kiszabott szabadságvesztés mértékének felemelése végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.420/2014/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel tartotta fenn. Az első fokú ítélet tényállását az életveszély milyenségét illetően részben hiányosnak, iratellenesnek és helytelen ténybeli következtetésen alapulónak, így a Be.
5. §

(2)bekezdés b),

1. c)és
2. d)pontjai szerinti okokból megalapozatlannak tartotta. Azonban, mivel a megalapozatlanság álláspontja szerint a másodfokú eljárásban az iratok tartalma és ténybeli következtetéssel kiküszöbölhető [Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja] annak kiegészítését indítványozta a sértett kórházba kerülésével, onnan történt eltávozásával, a lépeltávolító műtét elvégzésével, a maradandó fogyatékossággal, illetve azzal, hogy a műtét során a lép környékéről másfél liter vért távolítottak el, ami miatt a kétszakaszos lépsérülés közvetlenül életveszélyes sérülésként értékelhető. Ezért azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét a Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősítse, a szabadságvesztés büntetés időtartamát súlyosítsa, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történt felfüggesztését, és a vádlottat a közügyek gyakorlásától is tiltsa el, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A bűnösségi körülményeket észrevételezte akként, hogy indítványozta az enyhítő körülmények közül mellőzni az életveszélyes sérülés közvetett voltát, viszont enyhítő körülményként értékelni a sértett provokatív magatartását. Azt pedig, hogy a sértett maradandó fogyatékosságot is szenvedett - mivel az orvosszakértő véleménye szerint a lépeltávolítás mellett is teljes értékű életet lehet élni - csekélyebb nyomatékkal indítványozta súlyosító körülményként figyelembe venni. A Bf.420/2014/3-I. számú átiratában a cselekmény minősítése megjelölésének megváltoztatására vonatkozó indítványát visszavonta és azt a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.227/
2. számú ügyéhez kapcsolódó, a Kúria Bfv.I.249/2014/
3. számú határozatára hivatkozva, a Btk.
4. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulata szerint indítványozta minősíteni, valamint (sértett neve) magánfél polgári jogi igényének - elkésettség okából - egyéb törvényes útra utasítását. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő arra tekintettel, hogy a közvetlen életveszély kialakulása a sértetti magatartás következménye volt, és az orvosszakértő véleménye szerint a lépeltávolítás életminőség romlással nem jár, valamint a sértetti közrehatásra figyelemmel, az első fokú ítélet helybenhagyását, a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezésnek helytadás esetén pedig, esetleg a próbaidő tartamának felemelését indítványozta, melyhez a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést részben alaposnak ítélte. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a
2. április
3. napján kelt, a sértett, (
4. sz. név) ápoló és (2 sz. név) ügyeletes orvos nyilatkozatát tartalmazó rendőri jelentést bizonyítékként értékelte (első fokú ítélet
5. oldal
6. bekezdése, nyomozati iratok
7. oldal). A Be.
8. §

(1)bekezdés

1. mondata értelmében a tanú kihallgatásáról jelentés nem készíthető, aminek indoka az, hogy felvételét megelőzően, mint jelen esetben is, az érintetteket nem figyelmeztetik a hamis tanúzás törvényes következményeire, és nem tisztázzák a tanúvallomás akadályát sem. Ezért az ítélőtábla, e rendőri jelentést a Be.
2. §

(4)bekezdése alapján, a bizonyítékok köréből mellőzte. Azonban, mivel a jelentésben foglaltak tartalmukat tekintve más törvényesen beszerzett bizonyítékokkal tisztázásra kerültek, a jelentés mellőzésének az ügy érdemére kihatása nem volt. Az első fokú ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az első fokú ítélet tényállását a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma, ténybeli következtetés és a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján kiegészítette, illetőleg helyesbítette az alábbiak szerint: A vádlott az apósa [település neve]-n működő cégénél, a [gazdasági társaság megnevezése]-nél gépkocsivezető, havi jövedelme nettó 100-120.000.- forint körüli, az élettársa ugyanezen cégnél eladó, havi nettó jövedelme 80.000.- forint körüli. A sértett a léprepedés miatt, a kötőszövetes tok megszakadásáig közvetett életveszélyes állapotban, másnap, kórházba kerülésekor, a kötőszövetes tok megszakadása után közvetlen életveszélyes állapotban volt. Ekkora a hasüregében másfél liter mennyiségű vérgyülem alakult ki. A másodfokú eljárásban a sértett polgári jogi igényt terjesztett elő, a vádlott havi 25.000.- forint életjáradék megfizetésére kötelezését kérte. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, mely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ítélőtábla az ügyész által indítványozott, a sértett kórházba szállításával, illetve onnan történt távozásával, a lépeltávolító műtéttel kapcsolatban, illetve a maradandó fogyatékossággal kapcsolatban a tényállás kiegészítését mellőzte, hiszen ezen körülményeket az első fokú ítélet tényállása tartalmazza. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott vallomása, a sértett, az

1. sz. és a
2. sz. tanúk vallomása, (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő véleménye, valamint az egyéb bizonyítékok, helyszíni szemle jegyzőkönyv, fényképmellékletek alapján állapította meg. A vádlott állításával szemben - hogy a sértettet a két rúgása közül csak az egyik találta el - az érdektelen a
3. sz. tanú vallomása alapján helytállóan állapította meg azt, hogy a földön fekvő sértettbe kétszer rúgott bele, és egy ízben az oldalába taposott, amit az éppen akkor a helyszínre érkező a
4. sz. tanú közvetlenül látott. Az
5. sz. tanú vallomásából pedig, miszerint a sértett kabátját tőle pár méterre a földön találta meg, a sértett állításával szemben helyesen találta igazoltnak a vádlottnak azt a védekezését, hogy a sértett volt az aki verekedésre hívta fel a vádlottat, ütött felé és a kabátját is levette. A léprepedés miatti életveszély milyenségét illetően viszont, az első fokú ítélet tényállása az ítélőtábla álláspontja szerint is iratellenes és helytelen ténybeli következtetést tartalmaz, mely okok miatt megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő véleményével ellentétben, tévesen állapította meg, hogy a vádlott által okozott kétszakaszos léprepedés csak közvetett életveszéllyel járt. A tárgyaláson ugyanis a szakértő kifejtette, hogy amíg nem szakad meg a kötőszövetes tok, addig közvetett életveszély véleményezhető, miután átszakad, és a vér a hasüregbe ömlik, akkor már az életveszély közvetlen. A sértettnél másnap, a kórházba kerülésekor ez bekövetkezett, e miatt a hasüregében másfél liter vérgyülem alakult ki, ami miatt már közvetlenül életveszélyes állapotban volt. Ebből következően, a helyes ténybeli következtetés az, hogy a cselekmény után, a kötőszövetes tok megszakadásáig a sértett közvetetten életveszélyes, ezt követően pedig közvetlen életveszélyes állapotban volt. Azt, hogy a hasüregben másfél liter mennyiségű vérgyülemet találtak, az orvosi dokumentáció igazolta. A másodfokú bíróság általi, fentiek alapján történő tényállás kiegészítéssel az megalapozottá vált, így az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. A megalapozott tényállás alapján helyes a vádlott bűnösségének megállapítása és cselekményének minősítése is - a jogszabályi felhívást kivéve - törvényes. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott a sértett bántalmazásakor már nem volt jogos védelmi helyzetben, ugyanis az a sértett földre kerülésével megszűnt. A kiegészített tényállás mellett abban kellett állást foglalni, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége a közvetlen életveszély bekövetkezésében is fennáll e. Az életveszélyt okozó testi sértés megállapításához szükséges okozati összefüggés akkor áll fenn, ha a testi sértés indította meg, vagy mozdította elő azt a folyamatot, amely az életveszély bekövetkezéséhez vezetett (BJD 8933.). A vádlott, a földön fekvő sértettet közepes-nagy erővel bántalmazta. Az orvosszakértő véleménye szerint a sértett léprepedése a bántalmazással összefüggésben alakult ki. Tehát a vádlott által okozott testi sértés (léprepedés) indította meg azt a folyamatot, ami először a közvetett, majd a közvetlen életveszély bekövetkezéséhez vezetett. Az pedig nem vitás, hogy a hasüregi vérgyülemmel járó léprepedés közvetlenül életveszélyes sérülés (BH
6. 136.). Kétségtelen, hogy a közvetlen életveszély kialakulásában szerepe volt annak, hogy a sértett a vizsgálatokat elutasította, azonban a vádlott magatartása által elindított okfolyamat ezáltal nem szakadt meg (BH
7. 134.). Ezért, a közvetlen életveszélyért is felel a vádlott. A vádlott magatartása a sértettnél a lépeltávolítás miatt maradandó fogyatékossággal is járt, de az életveszélyt okozó testi sértés bűntette egyszersmind nem minősül maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésként is, a cselekménynek ezt a következményét súlyosító körülményként kell értékelni (BJD 8934.). A helytálló minősítés mellett az első fokú ítélet szerinti jogszabályi felhívás helyesbítésre szorult. A Btk.
8. §

(1)bekezdése szerinti testi sértés két alaptényállást tartalmaz, a

(2)bekezdés szerinti könnyű testi sértést, és a

(3)bekezdés szerinti súlyos testi sértést, melyek elkövetési magatartása azonos, de a minősítést az eredmény eltérősége alapozza meg. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette mindkét alapesettel megvalósítható. Ezért, a Szegedi Ítélőtábla

1. április
2. napján tartott bírói tanácskozása
3. EL. II. C. 3/
4. számon 5./ sorszám alatt hozott döntése szerint a cselekmény minősítésénél a ténylegesen megvalósult alapeset jogszabályi felhívását is meg kell jelölni, ennek elmaradása miatt megváltoztató határozatot kell hozni. Erre figyelemmel az ítélőtábla - az ügyészi indítvánnyal szemben - a vádlott cselekményét a Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősítette testi sértés bűntettének. Nem tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy a vádlottat az eredmény tekintetében gondatlanság terheli. Viszont tévedett, amikor a gondatlanság enyhébb formáját, a negligenciát állapította meg. A vádlott életfontosságú szerveket tartalmazó testrészen, közepes- nagy erővel kétszer megrúgta, egyszer megtaposta a földön fekvő, ezáltal neki kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettet. A sértett a léprepedés mellett további nyolc napon túl gyógyuló bordatörést is szenvedett. Ilyen körülmények mellett a vádlottnak előre látnia kellett cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában. Ezért az eredményre, az ítélőtábla álláspontja szerint, a tudatos gondatlansága állapítható meg. A bűnösségi körülmények közül az ítélőtábla az enyhítő körülményeket helyesbítette, illetőleg kiegészítette. Mellőzte az eredményre a gondatlanság enyhébb fokát, valamint az életveszély közvetett voltát, és további enyhítő körülményként vette figyelembe a sértett kezdeményező szerepét és, a közvetlen életveszély kialakulásában való közrehatását. A sértettnél a maradandó fogyatékosság hátramaradásának súlyosító körülményként csekélyebb nyomatékkal való értékelésére vonatkozó ügyészi álláspontot az ítélőtábla nem osztotta, hiszen az nem ismert, hogy konkrétan a sértettnél a hiányzó lép miatti szervi funkcióra az immunrendszer a jövőben hogyan fog reagálni. A vádlott terhére megállapított bűncselekmény törvényi büntetési tétele 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték 5 év. Az elsőfokú bíróság jelentősen eltért a középmértéktől, amikor a vádlottal szemben 2 év szabadságvesztést szabott ki. Viszont, a büntetlen előéletű vádlott esetében és arra figyelemmel, hogy a közvetlen életveszély kialakulásában a sértettnek is szerepe volt, az ítélőtábla álláspontja szerint is ez a büntetés arányos. Kétségtelen, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya mellett végrehajtandó szabadságvesztés lenne indokolt, de a vádlott eddigi életvitelére és arra figyelemmel, hogy az ittas állapotú sértett volt a kezdeményező, az ítélőtábla a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre való felfüggesztésének mellőzését sem találta indokoltnak. Viszont, a vádlott ilyen és hasonló jellegű bűncselekményektől való nyomatékosabb visszatartása érdekében szükségesnek tartotta a próbaidő tartamának a maximumra, 5 évre történő felemelését. A Be.
2. §-a értelmében a magánfél a polgári jogi igényét az első fokú ítélet meghozatala előtti tanácsülésig terjesztheti elő. Ez számára az utolsó időpont, amikor igényét bejelentheti. (Sértett neve) magánfél polgári jogi igénye azonban elkésett, mert csak a másodfokú eljárásban terjesztette elő. Mivel az érdemi elbírálását az elkésettség kizárta, az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján, az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. április
2. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.478/2014/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.462/2014/
4. számú ítéletének, a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős - és fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
5. április
6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke