Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.009/2015/4/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Faragó István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dezső László ügyvéd által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránti perében a Tatabányai Törvényszék
- december
- napján kelt 9.P.20.868/2013/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatva az alperes marasztalásának összegét 15.648.669,- (Tizenötmillió-hatszáznegyvennyolcezerhatszázhatvankilenc) Ft-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizessen meg az államnak 1.254.593,- (Egymillió-kettőszázötvennégyezer-ötszázkilencvenhárom) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 250.000,(Kettőszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.682.419,-Ft-ot, 851.501,-Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltséget és 1.152.500,-Ft egyéb költséget. A törvényszék ezt meghaladóan a kereseti kérelme elutasította. A Győri Ítélőtábla
- július
- napján kelt Pf.IV.20.451/2012/
- számú hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban megállapította, hogy a peres felek között
- október
- napján takarmánykukoricára,
- február 14-én napraforgómagra, és
- augusztus 14-én őszi búzára vonatkozó mezőgazdasági termeltetési szerződés jött létre. Ennek alapján a felperes, mint termeltető az inputanyagok szállítására és a termény átvételére, az alperes pedig a szerződésben rögzített mennyiségű termény előállítására és a felperes részére történő átadására volt köteles. A felperes a módosított kereseti kérelmében a termeltetési szerződésekből eredő vételár-, kamat-, költség-, hitelbírálati-, növénybiztosítási díjtartozás címén kérte kötelezni az alperest 15.682.419,-Ft, ebből 1.410.000,-Ft után
- november
- napjától, 1.435.200,-Ft után
- november
- napjától, 3.468.765,-Ft után
- november
- napjától, 43.908,-Ft után
- november
- napjától, 505.020,-Ft után
- november
- napjától, 1.570.800,-Ft után
- november
- napjától, 832.906,-Ft után
- október
- napjától, 2.408.840,-Ft után
- október
- napjától, 714.960,-Ft után
- november
- napjától, 1.396.200,-Ft után
- október
- napjától, 322.200,-Ft után
- október
- napjától, 561.441,-Ft után
- november
- napjától, 161.028,-Ft után
- november
- napjától, 33.750,-Ft után
- november
- napjától, 817.401,-Ft után
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 18 % mértékű késedelmi kamat valamint perköltség megfizetésére. A felperes - az iratokhoz 10.P.20.581/2012/3/F/
- szám alatt csatolt elszámolás alapján arra hivatkozott, hogy az alperesnek a
- évi napraforgó-termeltetési szerződésből eredően 4.301.671,-Ft, a
- évi kukoricatermeltetési szerződéssel összefüggően 6.402.357,-Ft, a
- évi búzatermeltetésből eredően összesen 7.854.181,-Ft tartozása halmozódott fel.
- március
- napján a felperes a követelései megtérülésének biztosítása céljából a búzatermeltetési szerződés részét képező megállapodással alapított vételi jogával élt. Az alperes
- március
- napján 2.916.000,-Ft összegű számlát állított ki a felperes részére őszi búza mezei leltár ellenértéke jogcímén. Ezt követően a növekedésben lévő terményt a felperes vállalkozók bevonásával műveltette. A felperes arra hivatkozott, hogy a felek folyamatosan egyeztettek, ennek során köztük szóbeli megállapodás jött létre, amelynek értelmében a felperes az opciós jog gyakorlásával megvásárolt mezei leltárt 10.521.140,-Ft ellenértékért értékesítette az alperes részére, majd rövid idő elteltével a búzát az alperestől 7.521.600,-Ft vételáron visszavásárolta. Az ügyletek célja az volt, hogy ezáltal az alperes oldalán megjelenő „haszonnal" a felperes felé fennálló tartozás csökkenthető legyen. A piaci árak kedvezőtlen alakulása miatt azonban a fenti ügylet az alperes számára további veszteséget eredményezett, ezért a felek a számlák stornózásáról is folytattak tárgyalásokat. A több hónapot felölelő egyeztetési folyamat azonban nem vezetett eredményre, az alperesnek a felperes felé fennálló tartozásai összege és azok megfizetésének módja tekintetében a felek közt teljes körű megállapodás nem jött létre. Az alperes - a felperes által hivatkozott elszámolás adataiból kiindulva - a kereseti kérelmet vitatta. Az elszámolás napraforgó- és kukoricatermeltetési szerződésekre vonatkozó tételeit és a 2009.évi őszi búza termeléssel összefüggő inputanyagok átvételét, az őszi búza leltár opciós jog gyakorlásával történő megvásárlásának tényét és az opciós vételárat elismerte. A védekezése szerint azonban a vételi jog gyakorlását követően a művelési költségek a tulajdonost, azaz a felperest terhelik, így a felperes alaptalanul, jogellenesen hárította az alperesre a termeltetési költségek összesen 10.521.140,-Ft összegét. Az alperes az elszámolást ezen számla figyelmen kívül hagyásával kérte elvégezni. Azt állította, hogy a 7.521.600,-Ft összegű számla általa történő kiállítására „csak a felperes kérelmére" került sor. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a bizonyítási kötelezettségükre vonatkozó tájékoztatás és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett felhívta a feleket a pontos tényállításaik és bizonyítékaik megjelölésére, a bizonyítási indítványaik előterjesztésére (9.P.20.868/2013/
- s. , /
- sz., /29.) . A felek mindegyike a rendelkezésre álló adatok alapján kérte az ítélethozatalt ( 9.P.20.868/2013/
- sz. /34.sz iratok). A törvényszék abból indult ki, hogy a már megtermelt őszi búza felek közti adásvételét, az elszámolás módját, az alapul szolgáló szóbeli megállapodás tartalmát, feltételeit az alperes az érdemi védekezésében vitatta, a felek erre vonatkozóan pontos tényelőadást nem tettek, ezért a tényállás ekörben nem volt megállapítható. Ez okból a törvényszék az elszámolást - az alperes által nem vitatott F/
- számú kimutatás alapján - a 10.521.140,-Ft összegű, a 7.521.600,-Ft összegű és az opciós vételárra vonatkozó 2.916.000,-Ft összegű számlák mellőzésével végezte el. Ekként az alperes tartozása 17.473.893,-Ft. Figyelemmel arra, hogy a felperes a kereseti kérelme 15.682.419,-Ft megfizetésére irányult, ezért a törvényszék - a kereseti kérelem korlátaira tekintettel (Pp.215.§. ) ezen összeg erejéig marasztalta az alperest. A kamatigényt a bíróság elutasította, mivel az egyes számlák elszámolása, a kompenzálások, a beszámítások tekintetében a felek az időmúlásra tekintettel nyilatkozatot tenni nem tudtak. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelem elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az opciós jog érvényesítését követően a felperes jogszerűen számlázta-e ki az ezt követően felmerült 10.521.140,-Ft összegű termeltetési költséget. Ezen számla mellőzése esetén az abba beszámított teljesítések az alperes egyéb, az F/
- számú iratban megjelölt tartozásaiba volnának elszámolhatók. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Rámutatott, hogy a fellebbezésben hivatkozottak ellentmondásban állnak az alperes által az elsőfokú eljárásban előadottakkal, mivel az elsőfokú eljárásban az alperes csak egyetlen számlát vitatott, amit a bíróság döntése meghozatala során figyelmen kívül is hagyott. A fellebbezés kis részben alapos. Az ítéletet a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között felülvizsgálva (Pp.
- §.
(3)bekezdés), az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltak szerint, a felek által felajánlott bizonyítás keretei között lefolytatta, a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg, amelyből levont jogi következtetései részben helytállóak. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felek között a Ptk. 417. §.
(1)bekezdése értelmében 3 db mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. Figyelemmel arra, hogy az alperes a 10.P.20.581/2012/3/F/
- számú elszámolást a kukorica-, valamint a napraforgó termeltetési szerződéseket érintően valamint, a
- évi búzatermeltetés input anyagainak költségei és átvétele tekintetében nem vitatta, ezért a törvényszék helytállóan indult ki az abban foglalt tételekből, és a másodfokú bíróság is ezen elszámolást vette alapul számszaki levezetése során. Figyelmen kívül hagyva a 10.521.140,-Ft összegű számlát az alperesnek a
- évi napraforgó termeltetésből 4.301.671,-Ft, a
- évi kukorica termeltetésből 6.402.357,-Ft, és a
- évi búza termeltetésből 8.373.336,-Ft összegű, együttesen 19.077.364,-Ft tartozása halmozódott fel. Ezen összegből levonandó az F/
- sz. elszámolásban a
- évi búza termelésnél feltűntetett 239.320,-Ft és 273.375,-Ft összegű kártérítés, valamint a felperes által megvásárolt őszi búzaleltár 2.916.000,-Ft összegű opciós vételára. Az ekként számított 15.648.669,-Ft adja ki a másodfokú bíróság által leszállított kereseti kérelem összegszerűségét. Az opciós jog felperes részéről történő gyakorlása, és az opciós vételár összege a felek között nem volt vitatott. Az alperes többször hivatkozott arra, hogy a lábon álló őszi búza leltárt
- márciusában 2.916.000,-Ft opciós vételár ellenében értékesítette a felperes részére. Ez okból az alperesnek járó 2.916.000,-Ft összeg felperes felé fennálló 19.077.364,Ft összegű tartozásba való beszámítása indokolt, ezt az összeget az elsőfokú bíróság számításai során tévesen hagyta figyelmen kívül. Arra helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az opciós jog gyakorlását követően a búza alperes részére történő 10.521.140,-Ft értéken történő eladása, majd 7.521.600,-Ft vételárért történő visszavásárlása tárgyában létrejött megállapodások létrejöttét, körülményeit a felperes az e körben rá háruló bizonyítás teher ellenére nem bizonyította (Pp. 164.§.
(1)bekezdés). Emellett az is megállapítható, hogy a megállapodások felperes által deklarált gazdasági célja - azaz az alperesi tartozások csökkentése - és az ügyletek eredménye kifejezetten ellentétes. A fentiekből következően a 10.521.140,-Ft összegű számla alperes részéről, illetve a 7.521.600,-Ft összegű számla felperes részéről történő kiállítása a búza adásvételi szerződések létrejöttét, körülményeit, feltételeit, elszámolásának módozatait önmagukban nem bizonyítják. Ezért a 10.521.140,-Ft felperes felé fennálló vételártartozást és a 7.521.600,-Ft összegű alperes felé fennálló tartozást az elsőfokú bíróság az elszámolás során megalapozottan hagyta figyelmen kívül. Téves az alperes azon fellebbezési érvelése, miszerint a törvényszék nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az opciós jog érvényesítését követően a felperes jogszerűen számlázta-e ki a termeltetés költségét 10.521.140,-Ft összegben az alperes részére. Az ítélőtábla utal arra, hogy a 10.521.140,-Ft kiszámlázására nem termeltetési költségként, hanem - a fentiekben kifejtettek szerint - a búza vételáraként került sor, másrészt a törvényszék - majd a másodfokú bíróság is - a 10.521.140,-Ft-ot az elszámolás során mellőzte, ezért ezen összegnek sem termeltetési költség, sem vételár jogcímén az alperes tartozásának összegére kihatása nincs. A fentiek tükrében az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. A fellebbezés elenyésző mértékben vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a pervesztes alperest kötelezte a feljegyzett fellebbezési illeték állam javára történő és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2),
(5)bekezdései alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére. Győr,
- április
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Sarmon Hedvig sk.. Maurer Ádám sk. előadó bíró bíró