Bf.224/2014/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc),

(6)bekezdés b) pont), 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc),

(5)bekezdés b) pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont), felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének (2012. évi C. törvény 342. §

(1)bekezdés c) pont) minősíti. Börtönbüntetésének tartamát 5 (öt) évre enyhíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. II. r. vádlott cselekményeit 4 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(6)bekezdés b) pont), 4 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(5)bekezdés b) pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont), közokirat-hamisítás bűntettének (2012. évi C. törvény 342. §

(1)bekezdés c) pont), 4 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének, melyből 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett (

1. évi C. törvény
2. §). Vele szemben 10.040.000 (tízmillió-negyvenezer) forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmaz. III. r. vádlott cselekményeit folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (
3. évi C. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(6)bekezdés b) pont) és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (

1. évi C. törvény
2. §) minősíti. Börtönbüntetésének tartamát 3 (három) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 4 (négy) évre, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltását szintén 4 (négy) évre enyhíti. A vagyonelkobzás összegét 35.450.000 (harmincötmillió-négyszázötvenezer) forintra emeli fel. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. IV. r. vádlott cselekményét sikkasztás bűntettének (
3. évi C. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont) minősíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. V. r. vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(6)bekezdés b) pont) minősíti. Börtönbüntetésének tartamát 3 (három) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 (három) évre enyhíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VI. r. vádlott cselekményeit folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(6)bekezdés b) pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba, bc) pont,

(5)bekezdés b) pont) és bűnsegédként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc),

(5)bekezdés b) pontja) minősíti. Börtönbüntetésének tartamát 4 (négy) évre, a közügyektől eltiltást és a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltását 4-4 (négy-négy) évre enyhíti. Vele szemben 3.680.000 (hárommillió-hatszáznyolcvanezer) forint vagyonelkobzást alkalmaz. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VII. r. vádlott cselekményét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba, bc) pont,

(6)bekezdés b) pont) minősíti. Szabadságvesztését 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti. A közügyektől eltiltás kiszabását mellőzi. Vele szemben 795.000 (hétszázkilencvenötezer) forint erejéig vagyonelkobzást alkalmaz. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből - végrehajtása elrendelése esetén -legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VIII. r. vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ba), bc) pont,

(6)bekezdés b) pont) minősíti. Vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.B.IX.12.977/2013/

1. számú ítéletével alkalmazott próbára bocsátást megszünteti, és vele szemben a büntetést - halmazati büntetésként zaklatás vétsége (
2. évi IV. törvény 176/A.§.

(2)bekezdés a/ pont) miatt is kiszabottnak tekinti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből - végrehajtása elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. IX. r. vádlott cselekményeit folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (2012. évi C. törvény 372. §

(1)bekezdés,

(2)bc) pont,

(6)bekezdés b) pont) és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (

1. évi C. törvény
2. §) minősíti. Börtönbüntetésének tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltást 3 (három) évre enyhíti. 2 (kettő) év gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra is ítéli. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. X. r. vádlott cselekményeit folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (
3. évi C. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont) és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (

1. évi C. törvény
2. §) minősíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből - végrehajtása elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. XI. r. vádlott cselekményeit folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (
3. évi C. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont) és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (

1. évi C. törvény
2. §) minősíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből - végrehajtása elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bl.58/
3. szám alatt bírói letétként kezelt 30.000.000 (harmincmillió) forint és a Bl.57/
4. szám alatt bírói letétként kezelt 3.532.865 (hárommillió-ötszázharminckettőezer-nyolcszázhatvanöt) forint elkobzását mellőzi, és ezen összegeket a I. r. és III. r. vádlottakkal szemben alkalmazott vagyonelkobzás, illetve a bűnügyi költség biztosítására visszatartja. Budakörnyéki Bíróság 13.Bny.41/2011/
5. számú végzésével elrendelt zár alá vételek közül I.r. vádlottnak a Kft1-ben (Cg.01-09-922991) meglévő tulajdonosi üzletrészére elrendelt zár alá vételt feloldja. III.r. vádlottnak a … belterület … hrsz-ú ingatlanon (természetben …. szám alatti kivett lakóház, udvar megjelölésű) fennálló 1/1 tulajdoni hányadára elrendelt zár alá vételt feloldja. V.r. vádlottnak a … belterület … hrsz-ú ingatlanon (természetben … szám alatti garázs megjelölésű ingatlanon) fennálló 1/1 tulajdoni hányadára, a … belterület … hrsz-ú ingatlanon (természetben … szám lakás megjelölésű ingatlan) fennálló 1/1 tulajdoni hányadára, a Kft2-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrészére, a Kft3-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrészére és a Kft4-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrészére a zár alá vételt feloldja. VII.r. vádlottnak a Kft5-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrészére a zár alá vételt fenntartja. valamint a Btk.77/B.§.

(1)bekezdés c/ pontja szerint IX.r. vádlottnak a Kft6-ben (Cg….) tulajdonosi üzletrészére a zár alá vételt feloldja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy II. r. vádlott személyi igazolványának száma: …, III. r. vádlott román személyazonosító okmányának száma., anyja neve: …, a … szám alatti állandó lakóhelye megszűnt, VI. r. vádlott … szám alatt lakik, a budapesti lakóhelye megszűnt, személyi igazolványának száma: …, VII. r. vádlott … szám alatt lakik, … és … lakóhelyei megszűntek, VIII. r. vádlott személyi igazolványának szám …, … X. r. vádlott személyi adatai helyesen: … született, …-én, anyja neve: …, … szám alatti lakos, személyi igazolványának száma …. A másodfokú eljárás során felmerült 110.160 (száztízezer-százhatvan) forint bűnügyi költségből II. r. vádlott 58.320 (ötvennyolcezer-háromszázhúsz) forintot, VIII. r. vádlott 51.840 (ötvenegyezernyolcszáznegyven) forintot köteles az állam javára megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. január 16. napján kihirdetett 11.B.17/2012/193. számú ítéletével I.r. vádlottat 4 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont), 5 rb. bűnsegédként, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(6)bekezdés b) pont), 1 rb. közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274.§

(1)bekezdés c) pont) miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 3.500.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. II.r. vádlottat 4 rb. bűnsegédként, folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette, (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont), 5 rb . bűnsegédként, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(6)bekezdés b) pont), 1 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274.§

(1)bekezdés c) pont) és 3 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény 276.§) miatt halmazati büntetésül 3 év fogházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 10 év a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. III.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (
2. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény 276.§) miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 30.000.000 Ft vagyonelkobzásra és 6 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. IV.r. vádlottat - távollétében jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (
2. évi IV. törvén 317.§

(1),

(5)bekezdés a) pont) miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 5 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. V.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont) miatt 5 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VI.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2), bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont) és 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(6)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 8 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VII.r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VIII.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés a), c) pont,

(7)bekezdés b) pont) miatt 2 év börtönbüntetésre és 5 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. IX.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(7)bekezdés b) pont) és 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény 276.§) miatt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. X.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (
2. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény 276.§) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 5 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott - a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén - a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. XI.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette (
2. évi IV. törvény 317.§

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény 276.§) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 5 év, a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól eltiltásra ítélte. A bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. XIV.r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, (
2. évi IV. törvény 274.§

(1)bekezdés c) pont) miatt 1 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú bíróság XII.r. vádlottal szemben a Btk. 372.§

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A bíróság az Kft

1. Korlátolt Felelősségű Társaság (Cg….) megszüntetését rendelte el. Rendelkezett a bűnjelként kezelt ingóságok megsemmisítéséről, illetőleg kiadásáról. A nyomozás során lefoglalt és a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bl.58/
2. szám alatt bírói letétként kezelt 30.000.000 Ft és a Bl.57/
3. szám alatt bírói letétként kezelt 3.532.865 Ft elkobozását rendelte el. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete XIV.r. vádlottal szemben a kihirdetés napján, míg XII.r. vádlottal és az S-Brake Korlátolt Felelősségű Társasággal szemben
4. január hó
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az ítélet ellen az ügyész a tárgyaláson I.r., II.r, III.r., V.r., VI.r., VII.r, és VIII.r. vádlottak tekintetében téves minősítés miatt, a bűnszervezetben való elkövetés megállapítása és ennek megfelelően a büntetés súlyosítása, míg IV.r., IX.r., X.r. és XI.r. vádlott tekintetében a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. I.r. vádlott a tárgyalótermet a rendelkező rész kihirdetését követően - egészségi állapotára hivatkozva - elhagyta. A tanács elnöke a távozását fellebbezésnek tekintette. I.r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása, téves jogi következtetés és téves jogi minősítés miatt, elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. II.r. vádlott felmentésért, a védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. III.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. IV.r. vádlott védője a nyilatkozattételre 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. V.r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. VI.r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása miatt felmentésért jelentett be fellebbezést. VII.r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. VIII.r. vádlott védője a nyilatkozattételre 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. IX.r. vádlott felmentésért, a védője a tényállás téves megállapítása, téves jogi minősítés és téves jogi következtetés miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. X.r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. XI.r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. IV.r. vádlott védője a törvényes határidőn belül felmentésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség a bejelentett fellebbezést írásban is indokolta. Ebben I.r., II.r., III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottaknál a bűnszervezetben elkövetés megállapításának elmaradását kifogásolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a váddal egyezően állapította meg, hogy I.r., III.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak egymás tevékenységéről tudva, összehangolva működtette azt a csoportot, amely az Kft
6. köré szerveződött. A csoporton belüli munkamegosztás is nyomon követhető, I.r. vádlott közreműködött a cég létrehozásában, intézte a bankszámlanyitásokat, tartotta a kapcsolatot II.r. vádlottal, intézte a pénzfelvételeket; míg VII.r. vádlott például láthatóan inkább a nyilvántartásokat vezette. A dátumokból pedig az is megállapítható, hogy az alapítást követően az első utaló cég rögtön V.r. vádlott Kft8-a volt, majd ezt követte a Kft9 (VI.r. és VII.r. vádlottak), a Kft
7. (tanú1), majd az Kft
8. (III.r. vádlott) és a kisebb cégek, illetve a Kft10-t felváltó Kft
9. Maga az Kft
10. léte, létrehozatalának módja, majd az azt követő több mint egyéves „üzemeltetése", amely nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a Kft-n a pénzt keresztülfolyató személyek legalább jelentős mértékű - így akár öt évi szabadságvesztéssel is büntethető - vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére használják, szervezett jellegre utal. A vádlottak valamennyien tisztában voltak azzal, hogy a pénzfelvételeket I.r. vádlott intézi, aki ehhez igénybe veszi II.r. vádlott szolgálatát, illetve azzal, hogy amennyiben ők maguk akarják felvenni a pénzt, úgy ebben az esetben a kártyát I.r. vádlottól el kell kérni, majd neki kell visszaadni. A bűnszervezetben elkövetés megállapítható, ha az elkövető tisztában van azzal, hogy három vagy több személyből álló, összehangoltan működő csoportban követi el a bűncselekményt és ehhez csatlakozik. Ezzel VIII.r. vádlott is tisztában volt, hiszen tudta, hogy a cselekmény elkövetésében tanú1, valamint egy általa személyesen nem ismert K. nevű személy is részt vesz. Ugyanígy tudta II.r. vádlott is, hogy egy összehangoltan működő szervezett csoportban vesz részt, amelyben ott van I.r. vádlott, illetve azok, akik a cég számára folyamatosan utalják a pénzeket. Találkozott III.r. vádlottal, illetve tudta, hogy rajta kívül még legalább egy ember, tanú2, közreműködött abban, hogy a cégüket létre lehessen hozni. A tényállással ellentétesnek tartotta azt a megállapítást, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen a vezetői, közbenső vezetői és a végrehajtói szintet nem lehetett megállapítani. Véleménye szerint önmagában az a tény, hogy a szervezet egy „fordított piramisként" működik, vagyis több szervező, és kevesebb klasszikus végrehajtó működik, nem teszi kizárttá a bűnszervezet megállapítását, ha e szervezett forma egyébként három vagy több személyből áll. Ugyancsak ellentétesnek tartotta az ítéleti tényállással azt a megállapítást is, hogy arra sincsen megbízható adat, hogy a csoport tagjai, különösen a döntéshozók, a vezetők, rendszeresen találkoztak, értekeztek, egyeztettek volna, hiszen mindez az ítéleti tényállásból pontosan megállapítható. Tévesnek tartotta a fentiek alapján azt a jogi következtetést, hogy a bűnszervezet sajátos ismérve, a konspiráció hiánya is azt támasztja alá, hogy a szervezet nem volt bűnszervezet. Ilyen fogalmi eleme ugyanis nincs a bűnszervezetnek. Az elsőfokú ítéletben rögzítettek alapján is megállapíthatónak látta, hogy a vádlottak által működtetett csoport bűnszervezet volt. Ennek megállapítását indítványozta I.r., II.r., III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottaknál a bűnszövetségben elkövetés helyett. A bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt az ezzel érintett vádlottaknál, de ezt meghaladóan is az általa megjelölt vádlottak esetében a büntetésük súlyosítását indítványozta. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság kétszer rendelkezett az III.r. vádlottól lefoglalt 30.000.000 Ft-ról, arra egyrészt vagyonelkobzást rendelt el, másrészt elrendelte annak elkobzását is. Elmulasztott rendelkezni a nyomozás során VII.r. vádlottól lefoglalt 667.500 Ft-ról. Elmulasztott rendelkezni I.r. vádlottnak a Kft1-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrésze; III.r. vádlottnak a … belterület … hrszú ingatlanon (természetben … szám alatti kivett lakóház, udvar megjelölésű) fennálló 1/1 tulajdoni hányada, V.r. vádlottnak a … belterület ... hrsz-ú ingatlanon (természetben ... szám alatti garázs megjelölésű ingatlanon) fennálló 1/1 tulajdoni hányada, a … belterület ... hrsz-ú ingatlanon (természetben ... szám lakás megjelölésű ingatlan) fennálló 1/1 tulajdoni hányada, a Kft2-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrésze, a Kft3-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrésze és a Kft4-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrésze, VII.r. vádlottnak a Kft5-ben (Cg….) meglévő tulajdonosi üzletrésze, valamint a Btk.77/B.§.

(1)bekezdés c/ pontja szerint IX.r. vádlottnak a Kft6-ban (Cg. …) tulajdonosi üzletrésze vonatkozásában, melyek zár alá vételét a Budakörnyéki Bíróság nyomozási bírája a 13.Bny.41/2011/

1. számú végzésével rendelte el. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.612/2012/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposaknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, melynek keretében széleskörű bizonyítást vett fel. A bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, melynek alapján II.r. és VIII.r. vádlottak beismerése és az egyéb, e vallomásokat alátámasztó bizonyítékok alapján a többi vádlott tagadása mellett a vádiratban foglaltakkal lényegében egyezően állapította meg a történeti tényállást. Megjegyezte - a tényállás szerkesztési hiányosságaként - hogy a
3. és
4. oldal fordított sorrendben került az ítéletbe, továbbá a
5. oldalt követő táblázatokat az említett két oldal indokolatlanul, zavaró módon szakítja félbe, és a táblázatok csak a
6. oldal után folytatódnak, amelyek azonban fordított időrendben közlik az adatokat. Ezzel a megjegyzéssel egyébként a tényállást megalapozottnak, a Be.351.§.

(2)bekezdésében írt hibától mentesnek tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is részletesen eleget tett, meggyőzően indokolta, hogy miért nem fogadta el a vádlottak védekezését. A megalapozott tényállást a felmentés érdekében támadó fellebbezések, figyelemmel a felülmérlegelés tilalmára, a másodfokú eljárásban nem vezethetnek eredményre. Az elsőfokú bíróság a I/1-

1. és II. számú tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen minősítette I.r., III.r., IX.r., X.r. és XI.r. vádlottak közbizalom elleni bűncselekményeit, továbbá IV.r., valamint IX.r., X.r. és XI.r. vádlott vagyon elleni deliktumait, továbbá II.r. vádlott közokirat-hamisítását. A sikkasztás bűntette vonatkozásában azonban részben tévesnek tartotta I.r., II.r., III.r., V.r., VI.r., VII. és VIII.r. vádlottak cselekményeinek, míg a magánokirat-hamisítás vétségének vonatkozásában II.r. vádlott cselekményének értékelését. Az irányadó tényállás szerint I.r., III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak között szoros baráti, illetőleg jó ismerősi kapcsolat állt fenn. A szervezett csoport működését a munkamegosztás összehangolása jellemezte. Helyesen állapította meg az indokolás, hogy a vádlottak egy jól szervezett, munkamegosztáson alapuló elkövetési formát valósítottak meg. A bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága kapcsán egyezően érvelt a Fővárosi Főügyészség írásbeli átiratában foglaltakkal. Megállapíthatónak látta, hogy az említett vádlottak olyan, hosszabb időre szervezett, több mint három személyből álló, összehangoltan működő csoport tagjai voltak, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése volt, ezért jogellenes magatartásukat bűnszervezetben valósították meg. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azon érvelését, hogy a vezetői, közbeeső vezetői és végrehajtói szintet nem lehetett megállapítani, ezért nem beszélhetünk bűnszervezetről. Véleményes szerint az ilyen magas szinten szervezett, összehangolt csoport működése egyrészt feltételezi az irányítói és végrehajtó szintet, másrészt a tényállás és az indokolás egyes, általa idézett részei maguk is tartalmazzák az egyes vádlottak szerepét, ezen belül kezdeményező, vezető, koordináló és végrehajtó magatartásokat. Megjegyezte, hogy véleménye szerint a bűnszervezet megállapításának egyébként sem nélkülözhetetlen feltétele, egyes vádlottakra bontva, az irányító és végrehajtói cselekvőség meghatározhatósága. A II. tényállás szerint I.r. vádlott az általa ismeretlen módon megtudott Kft
2. azonosító adatait átadta IX.r. vádlottnak, aki ezen adatok birtokában, több alkalommal, összesen 56.858.208 Ft-ot utalt át e fiktív cég bankszámlájára. Mindezek alapján IX.r. vádlott folytatólagosan, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettét valósította meg, melyhez I.r. vádlott szándékosan segítséget nyújtott, ezáltal bűnsegédi minőségben, különösen nagy értékre követte el ezt a bűncselekményt, amelyhez folytatólagos egységként hozzáadódik a IX.r. vádlott által az Kft7-hez nyolc részletben átutalt 15.976.320 Ft. (I/
3. tényállás) Megjegyezte, hogy II.r. vádlott, aki az Kft
4. ügyvezetője volt, csak ez utóbbi jelentős értékű átutaláshoz nyújtott segítséget. Ennek megfelelően I.r. vádlott nem 4 rb., hanem 5 rb. különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást valósított meg. Az I/
5. tényállás alapján XII.r. vádlott a Kft
6. ügyvezetőjeként egy alkalommal 2.520.000 Ft-ot utalt át az Kft
7. számára (ítélet
8. oldal
9. bekezdése). A jelenleg hatályos
10. évi C. törvény 459.§.

(6)bekezdés b/ pontja alapján az érték ötszázezeregy és ötmillió Ft között nagyobb, míg az elkövezéskor hatályban volt Btk.138/A.§.c/ pontja szerint a kétmillió Ft-ot meghaladó érték jelentős volt. Tekintettel arra, hogy az elbíráláskor az elkövetőre nézve kedvezőbb rendelkezést kell alkalmazni, ezért e cselekmény I.r. és II.r. vádlottak esetében nem jelentős, hanem nagyobb értékre elkövetettnek minősül. Az I/

1. tányállás azt is tartalmazza, hogy az Kft
2. nevében kiállított 1 db. valótlan számlát a cég részéről II.r. vádlott írta alá. A fiktív számlát a Kft
3. ügyvezetője -XII.r. vádlott - befogadta, és azok alapján teljesítette az átutalásokat. Mindezek alapján II.r. vádlott nemcsak az Kft
4. (I/
5. tényállás), a Kft
6. (I/
7. tényállás), és az Kft
8. (I/
9. tényállás) vonatkozásában írt alá valótlan tartalmú számlákat, hanem a Kft
10. részére is, így a 3 rb. folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás mellett további 1 rb. bűnsegédként elkövetett közbizalom elleni bűncselekményt is megvalósított. Megjegyezte, hogy a büntethetőséget megszüntető ok miatt a XII.r. vádlottal szemben az eljárás megszüntetésének a részesség megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége. Igaz ez abban az esetben is, ha a magánokirat-hamisítást a vádirat minősítése egyik vádlott esetében sem tartalmazta, mivel ezt a cselekményt a vádirat és az ítélet is a tényállás részévé tette. (vádirat
11. oldal
12. bek., ítélet
13. oldal utolsó előtti bek.) A Btk.2.§. alkalmazása kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy valamennyi bűncselekmény törvényi büntetési tételkerete az elkövetéskor és az elbíráláskor is azonos volt. A bűnszervezetben elkövetéssel érintett vádlottak esetében sem kedvezőbbek a jelenlegi Btk. rendelkezései. A feltételes szabadságra bocsátás pedig a bűnszervezet mellett az elkövetéskor is kizárt volt, és jelenleg is az. Azonban I.r. és II.r. vádlottak vagyon elleni cselekményei jelenleg részben enyhébben minősülnek, így az ő vonatkozásukban a jelenleg hatályos Btk-t indítványozta alkalmazni. III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottaknál az elkövetéskor hatályban volt Btk. rendelkezéseit tartotta alkalmazandónak. A bűnszervezetben elkövetéssel nem érintett IV.r., IX.r., X.r. és XI.r. vádlottak esetében - a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályozása miatt - a jelenleg hatályos büntető törvény alkalmazását indítványozta. A büntetés kiszabása körében azt indítványozta alapul venni, hogy I.r., II.r., III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak bűnszervezet tagjaként követték el a cselekményeiket, így a büntetési tételkeret I.r. és II.r. vádlottaknál 5-25 évig, a többi érintett terhelt vonatkozásában pedig 5-20 évig terjedő szabadságvesztés. Megjegyezte, hogy ugyan I.r. és II.r. vádlottaknál jelenleg ugyan kedvezőtlenebb a kiszabható büntetési tétel, a felső határhoz közeli tartamú szabadságvesztés kiszabása azonban fel sem merülhet, ezért a Btk.2.§. szempontjából nem releváns. I.r. és VI.r. vádlottaknál nem került kellő súllyal értékelésre a kezdeményező szerepük, valamint a kettőt meghaladó halmazat, továbbá valamennyi érintett vádlott tekintetében hiányolta a folytatólagos elkövetés kellő értékelését. Mindezen bűnösségi körülmények alapján I.r., III.r. és VI. vádlottak esetében a törvényi büntetési tétel alsó határát csak kevéssel meghaladó, valamint V.r. vádlott esetében a törvényi minimumban meghatározott büntetési tartamot eltúlzottan enyhének tartotta. Nem látta indokoltnak VII.r. vádlott esetében az enyhítő szakasz alkalmazását, amelyet egyébként az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában fel sem hívott. I.r. vádlott tekintetében a Btk.37.§.

(2)bb/ pontja, III.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak esetében pedig az 1978. évi IV. törvény 42.§.

(3)bekezdése értelmében indítványozta a végrehajtási fokozat fegyházban történő meghatározását. A szabadságvesztés büntetések súlyosításával együtt arányosan felemelni indítványozta a vádlottakkal szemben kiszabott közügyektől eltiltás tartamát is. Indítványozta annak megállapítását, hogy I.r. vádlott a Btk.38.§.

(4)bekezdés c/ pontja, III.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak pedig az 1978. évi IV. törvény 47.§.

(4)bekezdés b/ pontja értelmében nem bocsáthatók feltételes szabadságra. A beszámítási képességében korlátozott II.r. és VIII.r. vádlottaknál úgy ítélte meg, hogy helye van az előzőekben hivatkozott „enyhítő" szakasz alkalmazásának. II.r. vádlottnál azonban a sokszoros halmazat, a csaknem valamennyi cselekményhez szándékosan segítséget nyújtó magatartása szükségessé teszi ezen belül a szabadságvesztés mértékének súlyosítását. A terhelt személyi körülményei miatt ugyanakkor indokoltnak látta a Btk.35.§.

(2)bekezdése alapján egyel enyhébb, azaz börtön végrehajtási fokozat meghatározását. A bűnszervezetben részvétel miatt indítványozta annak megállapítását is, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. VIII.r. vádlottnál, aki szintén bűnszervezetben követte el a cselekményét - mivel az 1978. évi IV. törvény 91.§.

(1)bekezdés b/ pontja alapján a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel indítványozta a felfüggesztő rendelkezés mellőzését. Úgy ítélte meg, hogy VIII.r. vádlott személyi körülményei indokolják egyrészt egyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását, valamint a kiszabható legenyhébb büntetési tartamot. E vádlott esetében is indítványozta annak megállapítását, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. E mellett közügyektől eltiltás kiszabására is indítványt tett. IX.r. vádlott ugyan nem bűnszervezet tagjaként követte el a bűncselekményeket, de két fiktív céget is felhasználva, folytatólagosan, különösen nagy értékre követte el a kettőnél több halmazatot, így a törvényi büntetési tétel alsó határában megállapított börtönbüntetését eltúlzottan enyhének tartotta, így annak, és ezzel arányosan a közügyektől eltiltás tartamának a felemelését indítványozta és foglalkozástól eltiltás alkalmazására is indítványt tett. IV.r. vádlottnál arra utalt, hogy vagyon elleni cselekménye csak 1 Ft híján minősül enyhébben. X.r. és XI.r. vádlottak esetében a folytatólagos és halmazati elkövetés megfelelő súlyú értékelését kifogásolta. A fenti három vádlott esetében a börtönbüntetésük felfüggesztését nem látta indokoltnak, és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta, közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásával. Indítványozta IV.r., IX.r., X.r. és XI.r. vádlottaknál annak megállapítását, hogy a Btk.38.§.

(2)bekezdés a/ pontja alapján a feltételes szabadságra bocsátásuk legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A tényállás alapján megállapíthatónak látta, hogy II.r. vádlott készpénz-felvételenként - a felvett összeg nagyságához képest - 20.000-100.000 Ft közötti összeget kapott I.r. vádlottól (ítélet

1. oldal
2. bekezdés), és azt is, hogy összesen 520 esetben vett fel készpénzt az Kft
3. bank1-nél és bank2-nél vezetett pénzforgalmi számláiról. Így - 20.000 Ft-al számolva - legalább 10.000.040 Ft (helyesen 10.400.000 Ft) összeget vett át I.r. vádlottól, amelyre a Btk.74.§.

(1)bekezdés a/ pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni. III.r. vádlottra vonatkozóan utalt arra, hogy a tényállás szerint nemcsak 30.000.000 Ft-ot kapott vissza I.r. vádlottól, hanem legalább 5.000.450 Ft-ot közvetlenül az Kft7 bank2 által kibocsátott bankkártyájával fel is vett. (ítélet 28. oldal és 29. oldal első bekezdés). Ezért a vagyonelkobzást a az 1978. évi IV. törvény 77/B.§.

(1)bekezdés a/ pontja értelmében összesen 35.000.450 Ft-ra kell elrendelni. VI.r. vádlotthoz a tényállás szerint legalább 3.680.000 Ft került közvetlenül vissza, mivel az Kft

1. bank1 által kibocsátott bankkártyájával ilyen összegben ő vett fel készpénzt (ítélet
2. oldal
3. bekezdés). Vele szemben így 3.680.000 Ft vagyonelkobzás elrendelését indítványozota. VII.r. vádlott esetében azt látta megállapíthatónak, hogy legalább 795.000 Ft került vissza hozzá közvetlenül (ítélet
4. oldal
5. bekezdés) melyre szintén vagyonelkobzást indítványozott. Helytelennek minősítette az elsőfokú bíróságnak a bírói letétként kezelt 33.532.865 Ft elkobzásáról szóló rendelkezését, mivel azzal kapcsolatban I.r. és III.r. vádlottal összefüggésben vagyonelkobzásnak van helye. Kifogásolta I.r., III.r., V.r., VII. és IX.r. vádlott vagyontárgyai zár alá vételét érintő rendelkezés elmaradását. Álláspontja szerint az említett vádlottak a vagyontárgyakat a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerezték, ezért azok az
6. évi IV. törvény 77/B.§.

(1)bekezdés b/ pontja alapján - I.r. vádlott esetében a Btk.74.§.

(1)bekezdés b/ pontja értelmében - vagyonelkobzás alá esnek. IX.r. vádlott zár alá vett vagyontárgya pedig a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépett, ezért a Btk.74.§.

(1)bekezdés d/ pontja alapján arra is vagyonelkobzás elrendelését indítványozta. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a törvénynek megfelelőeknek tartotta. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§.

(1)bekezdése alapján változtassa meg, és I.r. vádlott cselekményeit 5 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc) pontjára tekintettel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének, 3 rb. a Btk. 372.§

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének, továbbá 1 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntettének, II.r. vádlott cselekményeit 4 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés bc) pontjára tekintettel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének, 4 rb. a Btk. 372.§

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének, továbbá 1 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntettének, valamint 1 rb. a Btk. 342.§

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, továbbá 4 rb. - három esetben folytatólagosan elkövetett - a Btk. 345.§-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségének, IV.r. vádlott cselekményét 1 rb. a Btk. 372. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a 84) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének, IX.r. vádlott magatartását 1 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés bc) pontjára tekintettel, a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének és 2 rb. a Btk. 345.§-ába ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének, X.r. és XI.r. vádlott cselekményeit pedig 1-1 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés bc) pontjára tekintettel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének és 1-1 rb. a Btk. 345.§-ba ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítse. Állapítsa meg, hogy a vagyon elleni bűncselekményeket I.r. és II.r. vádlott a Btk. 495.§

(1)bekezdés

1. pontja, míg III.,r V.r., IV.r., VII.r. és VIII.r. vádlott az
2. évi IV. törvény 137.§
3. pontja szerint bűnszervezetben valósították meg. I.r. vádlottal szemben a Btk. 37.§

(2)bekezdés bb) pontja, III.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottal szemben pedig az 1978. évi IV. törvény 42.§

(3)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelje végrehajtani és azok tartamát - a VII.r. vádlott esetében az 1978. évi IV. törvény 87.§

(2)bekezdés b) pont mellőzésével - súlyosítsa, I.r. vádlottal szemben a Btk. 61.§ és 62.§-a, III.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottal szemben pedig az 1978. évi IV. törvény 62.§ és 63.§ értelmében mellékbüntetésként kiszabott közügyektől eltiltás mértékét, a főbüntetéssel arányosan emelje fel, Állapítsa meg, hogy az I.r. vádlott a Btk. 38.§

(4)bekezdés c) pontja, a III. és V-VIII.r. vádlott az 1978. évi IV. törvény 47.§

(4)bekezdés d) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra. II.r. vádlott szabadságvesztés büntetését - figyelemmel a Btk. 37.§

(2)bekezdés bb) pontjára - a Btk. 35.§

(2)bekezdés alapján börtön végrehajtási fokozatban határozza meg és annak tartamát - a Btk. 82.§

(2)bekezdés b) pont alkalmazása mellett - súlyosítsa, VIII.r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztését - figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 91.§

(1)bekezdés b) pontjára - mellőzze és a 62.§ és 63.§ alapján mellékbüntetésként tiltsa el a közügyektől. Állapítsa meg, hogy II.r .vádlott a Btk. 38.§

(4)bekezdés c) pontja, VIII.r. vádlott 1978. évi IV. törvény 47.§

(4)bekezdés

1. d)pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, IX.r. vádlottnak a Btk. 43.§
2. a)pontja szerinti börtönbüntetését és azzal arányosan a Btk. 61-62.§ szerinti közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, valamint a Btk. 52. §

(1)bekezdés

1. b)pontja és 54.§
2. b)pontja alapján tiltsa el a gazdasági társaságban vezető tisztség viselésétől, mint foglalkozástól. IV.r., X.r. és XI.r. vádlottakkal szemben a kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztését mellőzze és őket a Btk. 61-62.§ alapján tiltsa el a közügyektől. Állapítsa meg, hogy IV.r., X.r., és XI.r. vádlott a Btk. 38.§

(2)bekezdés a) pontja alapján, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtás esetén, a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak legkorábban feltételes szabadságra. II.r .vádlott esetében a Btk. 74.§

(1)bekezdés a) pontja alapján 10.000.040 Ft, III.r .vádlott vonatkozásában az 1978. évi IV. törvény 77/B.§

(1)bekezdés a) pontja alapján 35.450.000 Ft, továbbá VI.r. vádlott tekintetében 3.680.000 Ft, valamint VII.r. vádlott esetében 795.000 Ft vagyonelkobzást rendeljen el. Mellőzze a bírói letétként kezelt 33.532.685 Ft elkobzását. I.r. vádlott esetében a Btk. 74.§

(1)bekezdés b) pontja alapján III.r, V.r., VII.r. vádlott tekintetében az 1978. évi IV. törvény 77/B.§

(1)bekezdés d) pontja alapján, míg IX.r. vádlottnál a 77/B.§

(1)bekezdés d) pontja értelmében, rendelje el a Budakörnyéki Bíróság 13.Bny.41/2011/2. számú végzésével foganatosított zár alá vétellel érintett vagyontárgyak vagyonelkobzását, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben. I.r. vádlott védője a fellebbezését írásban is megindokolta. Ebben elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Elsődlegesen arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság önálló, értékelő tevékenységét teszi kétségessé az a tény, hogy az elsőfokú bíróság szó szerint átemelte ítéletébe a vád szövegét. Ettől csak annyiban tért el, hogy a bűnszervezetben történő elkövetésre utaló fordulatokat mellőzte. Sérelmezte azt is, hogy a bizonyítékok értékelése körében az indokolás több ponton is az ügyészi vádbeszédet ismétli. Ilyen aggályosnak minősített szövegazonosságokat mutatott ki az ítélet IV. fejezetében is. Mindezek pedig - álláspontja szerint - súlyosan sértik az eljárási feladatok megoszlásának büntetőeljárási alapelvét. A tényállást mindkét eljárási szereplőnek önállóan kell megállapítani, így ez az ítélet egyenesen a bíróság pártatlanságába vetett bizalmat ingatja meg. Szerinte a fentiek már önmagukban is megalapozzák az elsőfokú ítélet felülbírálatra való teljes alkalmatlanságát, ezért annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az ítélet megváltoztatására vonatkozó indítványa kapcsán azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése, mérlegelése során törvénysértően járt el amikor a tényállást nagymértékben II.r. vádlott nyomozás során tett beismerő vallomására alapította. Arra hivatkozott, hogy a kérdéses gyanúsítotti kihallgatás törvénysértő volt, mert a nyomozó hatóság a Be.183.§.

(2)bekezdését megsértve nem alkalmazott hatósági tanút az eljárási cselekmény során. Ekként a terhelt eljárási jogai lényeges korlátozást szenvedtek, ugyanis nem győződhetett meg arról, hogy az általa előadottak helyesen kerültek-e rögzítésre a jegyzőkönyvben. II.r. vádlott súlyos látássérült voltát, és azt, hogy betegsége miatt a gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet nem volt képes elolvasni, igazságügyi orvosszakértő állapította meg. A nyomozó hatóság kétségkívül tudatában volt a terhelt betegségének, állapotának, ennek ellenére mellőzte a hatósági tanú kötelező alkalmazását. A hatósági tanú jelenlétét a védő jelenléte nem helyettesítheti. Hangsúlyozta, hogy II.r. vádlottnak az eljárás későbbi szakában megtett - és az eljárási szabályoknak már mindenben megfelelő - vallomásában már nem terhelte I.r. vádlottat bűncselekmény elkövetésével. Ezért indítványozta II.r. vádlott nyomozati szakban tett vallomásának a bizonyítékok köréből történő kirekesztését a Be.78.§.

(4)bekezdése alapján. Kérte a tényállás módosítása körében tanú3 vallomásának a figyelembe vételét is, miszerint I.r. vádlottal közösen kívánták működtetni személy-és vagyonvédelmi szolgáltatásokra a Kft1-t. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem adta indokát a tanú vallomása kirekesztésének, a védő pedig elfogadhatatlannak tartotta azt az indokot, hogy azért rekesztette ki az okirati bizonyítékok közül a Kft

1. és az Kft
2. között létrejött szerződést, mivel az csak 2012-ben került az eljárásban becsatolásra. Annak sem látta relevanciáját, hogy I.r. vádlott személyi védelmet a szükséges hatósági engedélyek nélkül, esetlegesen megfelelő képesítés nélkül látott el. E körben helytelennek tartotta tanú4 és tanú5 banki alkalmazottak vallomásának bírói értékelését is. Ők ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy javasolni szokták, hogy nagyobb összegű készpénzfelvétel esetén ne egyedül jöjjenek. Így pedig nem életszerűtlen, hogy az idősebb életkorú II.r. vádlott helyett I.r. vádlott tett el okiratokat megőrzésre. Felhívta a figyelmet arra is, hogy I.r. vádlott védekezését támasztják alá a vádlottársak is a K1 vagy K2 L. nevű személy vonatkozásában. A teljes mértékben egybehangzó terhelti nyilatkozatok alapján ugyanis kirajzolódik ezen személy kiemelkedő jelentősége az ügy szempontjából. Elfogadhatatlannak tartotta azt a bírói okfejtést, amely apróbb eltérésekből kiindulva arra következtet, hogy nem állapítható meg, hogy ez a személy létezett-e egyáltalán. Arra hivatkozott, hogy a főbb ismertetőjegyek körében a terhelti nyilatkozatok lényegében teljesen megegyeztek. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy tanú6 írásbeli vallomásában már K. L.-ként szerepelt L1, annak ellenére, hogy a K3 családnév csak a magyarra fordítás során jelent meg. Ukrán nyelven, az eredeti kézzel írott okiratban mint K
3. L. szerepel. Utalt arra, hogy tanú6 tanúkénti kihallgatására vonatkozó védői indítványt az elsőfokú bíróság érdemi indokolás nélkül utasította el. Azt pedig, hogy a L1 nevű személy kiléte nem volt megállapítható, a nyomozó hatóság hibájaként értékelte. Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás módosítását és I.r. vádlott felmentését. A hatályon kívül helyezés indokoltsága körében azt fejtette ki, hogy a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök felvetik az eltérő jogi minősítés lehetőségét is, nevezetesen a vagyon elleni bűncselekmény helyett adócsalás megalapozott gyanúját. Összevetette a két bűncselekmény törvényi tényállását, és ezzel kapcsolatban arra utalt, hogy nem vitás, hogy a társaság vagyona az alapítójáétól elkülönül. A sikkasztás tényállása a más általi rábízást követeli meg. Az ügyvezető mint a társaság vagyonával rendelkezni jogosult személy nyilvánvalóan az, akire a jogi személy vagyonát rábízták. Kérdésként vetette fel, hogy megvalósul-e a más általi rábízás, ha az alapító és az ügyvezető személye egybeesik? Más a megítélése a cselekménynek, amennyiben az ügyvezetőn kívül más alapító is szerepel a cégben, adott esetben közeli hozzátartozó. Ilyen esetben szerinte a cselekmény társadalomra veszélyessége minimális. A vagyon elleni bűncselekmény megvalósulását cáfolja, hogy a vádlottak életkörülményeiben, anyagi viszonyaiban nem következtek be jelentős változások. Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a vádlottak jelentős összegű készpénzt tulajdonítottak volna el. Rámutatott arra is, hogy az ügyben szereplő cégek ügyvezetői részére visszautalt összegek sorsát az eljárás során nem tisztázták. Ennek hiányában pedig nem lehet igazoltnak tekinteni az ügyvezetők eltulajdonítási szándékát. Köztudomásúnak mondta azt, hogy az ügyben szereplő cégek, amelyek ügyvezetőinek visszajuttatták az átutalt pénzt, tényleges gazdasági tevékenységet végeztek. Annak megállapítása szakértői vizsgálatot igényelt volna, hogy gazdasági teljesítményükre tekintettel milyen mértékben kerülhetett sor az ügyvezetők részére visszaszármaztatott pénz felhasználására a cégek tényleges gazdasági tevékenységének fedezése körében. Ez a bizonyítás pedig elkerülhetetlenné teszi - a védői álláspont szerint - az eljárás megismétlését. E körben kiemelte a Kft
4. által épített lakóparkot, és elképzelhetetlennek tartotta egy ekkora beruházás szerződésszerű kivitelezését úgy, hogy az abban részt vevő cégek vagyonát az ügyvezetők elsikkasztják. Amennyiben pedig a megtörtént gazdasági események ellenértéke kiegyenlítésre került az ügyvezetők részéről, úgy nem merülhet fel semmilyen vagyon elleni bűncselekmény lehetősége. A gazdasági realitásokhoz sokkal közelebb állónak tartotta az esetleges adóelkerülési célzatot, természetesen lényegesen alacsonyabb elkövetési érték vonatkozásában. Az elsőfokú ítélet is rögzítette, hogy az Kft
5. számlájáról felvett pénzből kiegyenlítésre került a Kft
6. építkezésén felhasznált nyílászárók vételára, ami pedig önmagában kizárja bármilyen vagyon elleni bűncselekmény elkövetését. Bizonyítás lefolytatását igényelte volna annak megállapítása, hogy milyen összegű adózatlan jövedelem keletkezett az ügyvezetőknek esetlegesen visszaszármaztatott pénzből. Az Kft
7. tényleges működéséről több tanú vallomására hivatkozott, melyekből megállapítható volt, hogy a cég a Kft
8. elnevezés alatt vendéglátó ipari egységet üzemeltetett. Ezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az Kft
9. valódi gazdasági tevékenységét támasztotta alá a XII.r. vádlott vonatkozásában megállapított tényállás is. Utalt még arra is, hogy az Kft
10. teljesítette az adóbevallási kötelezettségeit is, a cég tényleges működése tehát ez alapján is megállapítható. Vitatta annak megállapíthatóságát, hogy e cég megalapítása vonatkozásában I.r. vádlottnak bármilyen kezdeményező szerepe lett volna. Az ismeretlenül maradt K
11. L. és tanú7 szerepének tisztázása nélkül sem a cégalapítás, sem a bankszámla nyitás körülményei nem tisztázottak kellően ahhoz, hogy I.r. vádlott kezdeményező szerepét a bíróság megállapítsa. Az elsőfokú bíróság az általa tényként kezelt feltételezésekből nem következtethetett volna helytállóan arra, hogy a II.r. vádlott által megkötött bankszámla szerződések nyomán megkapott bankkártyák I.r. vádlotthoz kerültek, és azokat csak alkalomszerűen juttatta vissza II.r. vádlottnak. Sem a bankkártyákat, sem az ítéletben megjelölt hívószámú mobiltelefonokat nem találták meg I.r. vádlottnál. Azt sem tartotta megalapozott következtetésnek, hogy III.r., VI.r., IX.r. és XII.r. vádlottak is I.r. vádlottól szereztek volna tudomást az Kft
12. létezéséről és bankszámláiról, mivel az ezzel kapcsolatos bizonyítékok nem alkotnak zárt logikai láncot. A II. tényállásnál oly mértékben tartotta felderítetlennek az eseménysort, hogy abból álláspontja szerint semmilyen következtetés nem vonható le a vádlottak bűnösségére. Kiemelte, hogy ebben a körben felderítetlenül maradt S. E., aki a Kft
13. bankszámlája felett rendelkezésre jogosult személy volt. A bűnszervezet kérdésében osztotta az elsőfokú bíróság okfejtését, azt csupán kiegészítette azzal, hogy a bűnszervezet megállapíthatósága olyan minőségi többletet kíván meg, más társas elkövetési alakzatokhoz képest, amely jelen ügyben nem merült fel. Hiányzott ugyanis a vezetők és végrehajtók közötti elkülönülés, a szervezettségnek a bűnszövetséghez képest magasabb szintje és nem volt tettenérhető a konspiratív jelleg sem. Álláspontját úgy foglalta össze, hogy az elsőfokú bíróság ítélete - a vádirattal való teljes szövegazonosságra figyelemmel - nem tekinthető a bíróság önálló értékelési és mérlegelési tevékenysége eredményének. Ezen túl az ítélet súlyos belső ellentmondásoktól szenved, melyek önmagukban is megkérdőjelezik az ítéleti tényállás és a jogi minősítés helyességét. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok súlyos megsértésével beszerzett bizonyítékot is beemelt a bizonyítékok körébe, és annak kiemelt szerepet tulajdonított. Nem kellően felderített és alátámasztott állításokat tett, és ezekből újabb tényekre következtetett, így a tényállás lényegi pontjai puszta feltételezések szintjén állnak. V.r. vádlott védője ugyancsak írásban indokolta a fellebbezését. Kifogásolta, hogy a vád és az ítélet is elfogadta azt a leegyszerűsítést, hogy egy egyszerű vagyon elleni bűncselekmény jött létre, holott minden szereplő gazdasági társaság vagy ahhoz szorosan kötődő személy. Nem osztotta sem azt az ügyészi álláspontot, hogy V.r. vádlott magatartása már akkor aggályos volt, amikor pénzt utalt át egy másik gazdasági társaság részére, de azt a bírósági álláspontot sem, ami megállapította, hogy minderre azért került sor, hogy az átutalások után felvett készpénz hozzá visszakerüljön. Felhívta a Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.1.1163/2006/
14. számú határozatát, amely kifejtette, hogy a vagyonjogi vonatkozású ügyletek büntetőjogi jogellenességének megállapításához a sértett valamely vagyonjogi sérelmének bekövetkezése szükséges. Az elsőfokú bíróság ítélete pusztán a vád alapján, és nem tudni, hogy milyen bizonyítékokra alapozva jelentette ki, hogy az Kft
15. semmilyen gazdasági tevékenységet nem folytatott és létrehozásának egyetlen célja az volt, hogy az ügyben szereplő gazdasági társaságok „keresztül folyassák" rajta a bevételeiket. Ennek cáfolatára csatolta az Kft
16. cégtörténetét tartalmazó elektronikus okiratot, melyből megállapítható, hogy
17. évre vonatkozóan több mint 41 millió Ft bevétele volt, holott csak szeptemberben alakult. Kétségtelennek tartotta, hogy a további évekre nem volt ilyen pénzügyi modul, de ez szerinte abból is származhatott, hogy a társaság vezetői előzetes letartóztatásba kerültek. Hivatkozott még a Kft
18. cégtörténetére is, amelyből ugyancsak megállapítható, hogy - az ítélettel ellentétben - nem titkolta el a bevételeit, hiszen
19. évre, július végétől 27 millió bevétele volt. 2009-re hasonló elszámolásra azért nem került sor, mert a társaság átvételét követően tanú8 nem adott be adóbevallást. Valótlannak minősítette azt az ítéleti megállapítást, hogy a Kft8-nak mint cégnek a vagyona az átutalt pénzösszegekkel csökkent volna. Ez egyébként - szerinte - gazdasági képtelenség is lenne, hiszen ha igaznak fogadjuk el, hogy a Kft
20. nyílászárókat adott el a Kft
21. beruházásaihoz, úgy azt is figyelembe kell venni, hogy a nyílászárókért neki is fizetnie kellett, azaz csak a profit lehet a Kft
22. vagyona, nem pedig az ügylet bruttó összege. Hivatkozott XII.r. vádlott vallomására, miszerint ő is nyílászárókat vásárolt az Kft7-től. Akkor pedig V.r. vádlott miért ne tehette volna ugyanezt. Megállapíthatónak látta azt is, hogy az Kft7-nek az Kft
23. szállította az ablakokat. E cég ügyvezetőjének - tanú9-nek - a tanúkénti meghallgatása iránt bizonyítási indítványt is előterjesztett, és csatolta az ügylettel összefüggő számlák és egyéb iratok másolatát. Ugyancsak csatolta a Kft
25. évre vonatkozó áfa bevallásait, hogy igazolja az adófizetési kötelezettségek teljesítését. Ilyen nagy összegű bevallás megtétele mellett kizártnak tartotta, hogy bármilyen összeg elsikkasztására lehetőség lett volna. Csatolta az Új Magyarország program keretében elnyert 300 millió Ft támogatási projektről szóló igazolást, amelynek megvalósítása éppen emiatt az ügy miatt maradt el. Nem állt tehát érdekükben, hogy a gazdálkodásuk ne legyen rendben. Kifogásolta annak figyelmen kívül hagyását is, hogy az elnyert projekt azért sem tudott elindulni, mert 80 millió Ft saját erőt kellett volna igazolniuk. Ha elkövette volna a bűncselekményt, akkor az önerő igazolásának nem lett volna akadálya. Csatolta a Kft
26. cégtörténetét, melyből megállapítható, hogy
27. február 26-ig ez a társaság amely I.r. vádlott cége volt -Kft
28. néven volt nyilvántartva, ahol a cégnévnek jelentőséget tulajdonított. Ezen adatok cáfolatával adós maradt az elsőfokú bíróság ítélete, pedig beszerezte az Adóhivataltól a Kft
29. ellenőrzésére vonatkozó anyagokat, melyből az is megállapítható volt, hogy nemcsak a Kft17tel álltak kapcsolatban, hanem az Kft22-vel is, akinek szintén jelentős összegben értékesítettek nyílászárókat. Ők az Kft
30. felé kiállított szállítóleveleket csatolták, nem a Kft
31. felé történt szállításokat tartalmazókat, így nem csoda, ha az elsőfokú bíróság nem talált egyezőséget közöttük. Azt is tévesnek tartotta, hogy az általuk becsatolt szállítólevél aláírása ne lett volna azonosítható, hiszen jól látható, hogy az átvevő az Kft22 volt. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete kiemelt jelentőséget tulajdonított a házkutatásnál talált adóügyi iratnak, mely szerint a korábbi cégük, a Kft
32. székhelye ugyanaz lett mint tanú8 címe, ugyanakkor nem foglalkozott azzal, hogy V.r. vádlott
33. március
34. napja óta nem volt tisztségviselője és tagja sem a Kft23-nak, és hogy annak új tulajdonosa tanú10 lett. Mindezekből logikusan az következik, hogy a Kft
35. új címét az új tulajdonos határozta meg, de tanú10 tanúként nem lett kihallgatva. A cégnyilvántartás adataiból megállapítható lett volna, hogy V.r. vádlottnak nem volt köze a Kft
36. székhelyváltozásához, és hogy a céghez kapcsolódó személyekkel vagy cégekkel neki nem is volt kapcsolata, míg tanú10-nek igen. Tanú10 használta is a megvett céget, tehát nem volt fiktív a társaság eladása. A Kft
37. kapcsolati hálójából azt is megállapíthatónak látta, hogy tanú8 a társasággal üzleti tevékenységet folytatott, és kapcsolatai nem is egyeznek V.r. vádlott kapcsolataival. Így tehát tanú8 hazudott, amikor azt állította, hogy csak kézbesítési megbízottként járt el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete arra hivatkozott, hogy tanú11-től nem kértek a cég átadásához iratokat, és hogy ebből az következik, hogy az eladás fiktív volt, és hogy emellett az alakilag helytelen számlák alkalmazását is felrótta az elsőfokú bíróság. Ezzel szemben - állítása szerint - tanú11 nem tett olyan vallomást, amelyet az ítélet tartalmaz, miszerint hiányos lett volna a könyvelésük, éppen ellenkezőleg, arról számolt be, hogy minden pontosan került könyvelésre. Ez alapján túlzónak jellemezte azt az ítéleti megállapítást, hogy a könyvelő által elmondottakból az következne, hogy a Kft
38. eladása fiktív volt. Érthetetlennek tartotta azt a megállapítást is, hogy amennyiben nem ismert a társaság könyvelési anyaga, akkor honnan lehet tudni, hogy nem volt külföldi partnerük, és ezt hogyan erősíti a nyomozás során bevont revizor? Tanú12 vallomásával kapcsolatban arra utalt, hogy nevezett nem volt vezető tisztségviselő, így nem is rendelkezhetett megbízható információkkal a beszerzési forrásaikról. Tanú13 - aki meghallgatásra sem került - írásbeli vallomásának is csak azon részeit emelte ki az elsőfokú bíróság, amelyekre a vád is hivatkozik, miszerint mindenkit ismertek, baráti szinten, ami nem fedi a valóságot. A tanú a nyomozati vallomásában ugyanis azt is kijelentette, hogy V.r. vádlott nem tartozott a baráti társaságukhoz. A Kft17 részéről kihallgatott tanuk vallomását is egyoldalúan értékelte a bíróság, és csak olyan dolgokat említ, ami rossz fényt vet V.r. vádlottra. Azzal viszont nem foglalkozott, hogy a beruházás valóban megvalósult, hogy a hitelező bank a folyósítás előtt minden számlát, iratot ellenőrzött, sőt helyszíni bejárások is voltak. Így pedig fiktív számlák szerepeltetése, vagy el nem végzett munkák lehetősége kizárt volt. Egyetlen vallomás sem vonta kétségbe, hogy a Kft
39. az ügyben szereplő munkákat elvégezte, az ellenértéket megkapta, illetve, hogy a beépített nyílászárók értéke a beszállító felé kiegyenlítést nyert, még ha az esetlegesen ismeretlenül is maradt. Még az ítélet is elismeri, hogy (
40. oldal
41. bek.), hogy ismeretlen forrásból és ismeretlen módon, de beszerezték a nyílászárókat, így azokat ki is kellett fizetniük. Légből kapottnak nevezte azt a következtetést, hogy V.r. vádlott egy gépjármű adásvétellel vagyont mentett volna ki, ezt nem bizonyította az igazságügyi informatikai szakértői vélemény sem. V.r. vádlott valóban kapcsolatban állt I.r. vádlottal, így kerülhettek hozzá adatok a gazdasági tevékenységükről, akár egy számlakép formájában is. de ez még nem igazolja a sikkasztás megállapíthatóságát. Érthetetlennek tartotta azt az elsőbírói következtetést, ami a nemleges házkutatás eredményéből azt szűrte le, hogy ha nincsenek számlák, akkor nem is volt gazdasági esemény. Ennek cáfolatára 3 db számlamásolatot is becsatolt a Kft20, a Kft18 és az Kft21 vonatkozásában. Hivatkozott arra is, hogy korábban már igazolták, hogy a Kft
42. által a Kft8 részére az bank2 kivonata alapján igazoltan átutalt 15.686.341 Ft jelentős részét az Kft7 részére utalták tovább, és ez az összeg egyébként sem kerülhetett V.r. vádlotthoz, hiszen ő ebben az időpontban ország1-ben tartózkodott. A vádlottnál tartott házkutatáskor lefoglalt okiratokat nem tartotta bizonyító erejűnek, hiszen a számlaforgalom igazolta a gazdasági együttműködést és cáfolta, hogy az Kft7-nek ne lett volna gazdasági tevékenysége. Ezt követően azt fejtegette, hogy ha egyáltalán megvalósult bűncselekmény, akkor az vagyon elleni, vagy gazdasági bűncselekmény (adócsalás) lehet-e. Álláspontja szerint a vádlotti magatartás csak a Btk.310.§-ában meghatározott adócsalás megállapítására lehetett volna alkalmas, erre azonban bizonyítás nem folyt. Az adóhatósági iratokból megállapíthatónak látta, hogy a kérdéses összegeket V. r. vádlott hiánytalanul bekönyvelte a társaság könyveibe és az adókat be is fizette. Arra viszont semmilyen bizonyítékot nem látott, hogy a vádlott a kérdéses pénzből bármilyen összeget felvett volna és azzal sajátjaként rendelkezett. Nem következett be semmilyen érdeksérelem sem. Felvetette azt is, hogy nincs is sértettje a sikkasztásnak, hiszen az vagy a Kft. vagy a tulajdonos lehetne, aki viszont jelen esetben a vádlottal azonos. A vádlott által felvett pénzzel kapcsolatban megjegyezte azt is, hogyha a pusztán elszámolásra átvett pénzzel nem számol el, az önmagában bűncselekményt nem követhet el (EBH.2007/
43. eseti döntés). A sikkasztás megállapításhoz azonban ezen ténynél több kell, vagy a megszerzett összeg eltulajdonítása, vagy azzal sajátként történő rendelkezés. Ilyen magatartás azonban nem nyert bizonyítást. A bűnszervezet megállapítása ellen is érvelt a 4/2005.BJE határozatot idézve, és hangsúlyozta, hogy egyetlen adat sem merült fel arra, hogy V.r. vádlott tudta volna azt a tényt, hogy ő egy bűnszervezet tagja, vagy, hogy annak bármilyen segítője lenne, illetve azokhoz tudatosan csatlakozott volna. V.r. vádlott üzleti kapcsolatban állt I.r. vádlottal, de az ügyben szereplő többi személyt nem ismerte, így a „csoport" egyéb tevékenységére rálátása sem volt, és ez nem is nyert bizonyítást az eljárás során. Mindezek alapján a vádlott felmentését indítványozta. VI.r. és VII.r. vádlottak védője írásban is indokolta a fellebbezését. Ebben elsődlegesen a vádlottak felmentését, másodlagosan a büntetésük enyhítését indítványozta. Az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak, részben hiányosnak, részben helytelen ténybeli és jogi következtetéseken nyugvónak jellemezte, mely alapján aggálytalan ítéleti tényállás megállapítására nem lett volna lehetőség, és így téves jogi következtetést vont le az elsőfokú bíróság és téves az általa megállapított minősítés is. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, és ezt a tényállásban sem szerepeltette, hogy a Kft
45. április
46. megalapításától a mai napig üzletrész tulajdonosai 5050 %-ban VI.r. és VII.r. vádlottak. A gazdasági társaság vagyoni tulajdonát a taggyűlés, mint legfőbb döntéshozó szerv testesíti meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogi minősítést állapított meg a vádlottak által elkövetett cselekmény vonatkozásában. Arra mutatott rá, hogy sikkasztás sem a saját, sem pedig a közös tulajdonban lévő dolgokra nem követhető el. A Kft. vagyonába tartozó dolgok a tagok által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulások, illetve a társaság által szerzett bevételeknek azon része, amely nem került osztalékként a tagok részére visszafizetésre. A jogi személy ügyvitelét és képviseletét - tehát a vagyonnal való rendelkezést is - az ügyvezető a tagok akaratából és aszerint látja el. Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy VI.r. és VII.r. vádlottak elvonták a társaság vagyonát úgy, hogy arról a társaság nem tudott és nem járult hozzá. Ezt a megállapítást iratellenesnek tartotta, mert a társaság a tagokból áll, és ezek nem mások, mint éppen a két vádlott. Az ügyvezető tehát a tagok akaratát közvetítette, nem volt célja a vagyon elvonása. Tévesnek és leegyszerűsítettnek tartotta azt az elsőbírói álláspontot, mely szerint az Kft
47. valós szolgáltatást nem végzett, az ellenszolgáltatás megjelölésű átutalások fiktív ügyletre utaltak, így VI.r. vádlott az átutalással sikkasztást követett el. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a Kft
48. mint önálló jogi személy önmagában - az ügyvezető közbenjárása és minimum két tag nélkül - nem létezhet. Ebből következően a Kft. és annak tagjai szorosan összefüggnek egymással. A vádlottak üzletrész tulajdona testesíti meg a céget. Így az okozott kár valójában a tulajdonosok kára, akik jelen esetben a két vádlottal azonosak, vagyis egyben ők az eljárás sértettjei is. Jelen esetben azt sem lehet mondani, hogy a cégnek lett volna olyan tulajdonosa, tagja, aki nem bírt tudomással az eljárásról. Azt is tényként rögzíthetőnek tartotta, hogy VI.r. vádlott ügyvezető bírt a taggyűlés, azaz a társaság felhatalmazásával. A vádlottakat nem vezette jogtalan eltulajdonítási szándék sem, hiszen a gazdasági társaság saját tulajdonuk volt, illetve egymás tulajdonrészére sem irányult ilyen törekvés. A fentiek alapján különösen azért is vitathatónak tartotta az ítéleti minősítést, mert az elkövető és a sértett ugyanaz a személy. Vitathatónak tartotta továbbá azt is, hogy a bevételnek a cég pénzforgalmi számlájától eltérő helyre való átutalásával vajon megszűnt-e a cég rendelkezési joga a konkrét pénzösszeg felett, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint a Kft24-t képviselő VI.r. vádlott ügyvezetőként rendszeresen hozzáfért bankkártyával ehhez a bankszámlához is. Nem csupán oda átutalt, hanem fel is vett pénzt, sőt az erre nem jogosult VII.r. vádlottat is meghatalmazta. A cég részéről tehát - ha nem is a saját pénzforgalmi számláján - biztosított volt a hozzáférés. Így tehát egy pénzügyi/banki szabálytalan pénzkezelés megfelelt-e a jogtalan eltulajdonítás kritériumának? Különösen akkor, ha a megállapított tényállás szerint a cég pénze visszakerült VI.r. vádlotthoz. Az sem bizonyosodott be, hogy az elsikkasztottnak minősített összegeket a vádlottak a saját céljaikra fordították volna. A vádlottak akár készpénzben is teljesíthették az elvégzett munkákat. Elmaradt e körben a vádlottak tudattartalmának megvizsgálása. Kérdésként vetette fel, hogy mi szüksége lett volna a vádlottaknak arra, hogy a pénzt, ami egyébként is az övék lett volna, elsikkasszák? Szerinte az Kft
49. bankszámlája csupán több cég közös bankszámlájának tekinthető, ami ugyan pénzügyi szempontból szabálytalan, de nem vonhat maga után büntetőjogi következményt. Azt is fejtegette, hogy a Kft24 működő cég volt, amelynek
50. évi 800 millió Ft-os forgalmából csak 180 millió Ft jelent meg az Kft
51. számláján. Nem tartotta kizárhatónak, sőt valószínűsítette, hogy ebből a pénzből a Kft24-nek ténylegesen munkát végző alvállalkozókat fizettek ki. Ez esetben viszont a bírói gyakorlat szerint nem követhettek el sikkasztást, ennek megállapítására nem áll rendelkezésre elég bizonyíték. Arra sem merült fel adat, hogy ezt a pénzösszeget a vádlottak a saját bankszámlájukon helyezték volna el. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül az összes átutalt pénzösszeget vette alapul a sikkasztás minősítésénél, nem számolva azzal, hogy abból mennyit fordítottak ténylegesen céges kiadásokra. Ennek levonásával a bűncselekmény alapja csak az osztalékadóval megegyező mértékű összeg lehetne. A szánék és a jogtalanság körében több eseti döntésre is felhívta a figyelmet (BH.1997/
52. és az Szolnoki Városi Bíróság, valamint az Egri Városi Bíróság konkrét ügyekben hozott határozatai. Ezekből azt emelte ki, hogy vizsgálni kellett volna, hogy a felvett pénzt a saját, vagy a cég működési körében használták-e fel. Az elsőfokú bíróság - véleménye szerint - nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem, bár nem is tudta volna magyarázatát adni, hogy a két vádlottnak mi érdeke fűződhetett volna a „saját vagyonuk elsikkasztásához"? Azt nem tartotta kizárhatónak, hogy a vádlottak jogosan vagy jogtalanul vették ki előzetesen az őket megillető osztalékukat. Így nem állapítható meg, hogy kár keletkezett volna a Kft24-nél, maximum az ügyvezető számviteli és adózási szabálysértése merülhet fel a sikkasztás helyett. Sőt az adóbevallás hiányában legfeljebb adócsalás, számviteli rend megsértésének kísérlete a felmerülő büntetőjogi tényállás. VII.r. vádlottnál azért sem látta megvalósultnak a sikkasztást, mert ő nem volt ügyvezetője a Kft24nek, így pedig hiányzik a rábízás mint tényállási elem. Az, hogy a bankszámláról ő maga is vett fel, vagy fizetett be pénzt, csak megbízottként tehette, és a megbízás teljesítéséért a Ptk. szerint tartozik felelősséggel. Álláspontja szerint nem volt vitatott, hogy a Kft
53. ténylegesen működő cég volt, havi áfabevallással, és az elkövetéssel érintett 2009-es évre csak a megindult büntetőeljárásra figyelemmel nem nyújtott be adóbevallást, az évközi bevallásokat azonban pontosan benyújtották és kifizették. Azt az elsőfokú bíróság is elismerte, hogy ténylegesen elvégzett munkák voltak, és azokat valamiből ki kellett fizetni. Ha el is lehetne fogadni azt a feltételezést, hogy a vádlottakhoz visszajutott valamekkora összeg, akkor azt számszerűsíteni kellett volna, mert ez alapján kellett volna minősíteni a cselekményt. Logikusnak tartotta azt a lehetőséget, hogy VI.r. és VII.r. vádlottak az adófizetés elkerülése végett jártak el azokban az esetekben, amikor bizonyíthatóan nem volt teljesítés az átutalások mögött. A számla befogadásával, az átutalással csökkentették a társaságot terhelő befizetendő áfa és társasági adó összegét. Mivel azonban nem került sor adóbevallásra, így nem lehet tudni, hogy jelen ügyben milyen adóbevallásra és milyen tartalommal került volna sor és, hogy ezáltal a vádlottak milyen cselekményt követtek volna el. Indítványozta azt is, hogy a másodfokú bíróság ne állapítsa meg a bűnszervezetben elkövetést, mert annak feltételei - alá-fölérendeltség, összehangoltan működő csoport, a szervezett jelleg hiánya nem állnak fenn. Az enyhítés körében azzal érvelt, hogy a vádlottak büntetlen előéletűek, egyikük három eltartásra szorulóról gondoskodik és bűnsegédként került felelősségre vonásra, az időmúlás neki fel nem róható volt. Így büntetésük eltúlzott, jelentős enyhítése indokolt, a legalább részbeni felfüggesztésre is lehetőséget látott. IX.r. vádlott védője szintén írásban is csatolta a fellebbezés indokolását. Ebben elsődlegesen arra mutatott rá, hogy IX.r. vádlott sem ismerősi, sem baráti kapcsolatban nem állt a többi vádlottal. Ilyen körülmények között pedig nehezen elképzelhető, hogy a bíróság szerint „a bűncselekmények elkövetésére specializálódott vádlottak" egy ismeretlen személyt az általuk működtetett körbe beengednének, és jelentős rizikót vállalva felfednék előtte egy jelentős sorozatbűncselekmény elkövetésének lehetőségét, módot adva a részvételre. Felhívta az ítélet
54. oldal megállapítását, mely szerint IX.r. vádlott ismeretlen módon I.r. vádlotton keresztül szerzett tudomást az Kft
55. létezéséről. Mivel ennek semmilyen objektív alapja nincs, így ez alkalmatlan volt ítéleti tényállás megállapítására. Megjegyezte, hogy az ítélet
56. oldala maga állapította meg, hogy I.r. vádlott nem szavahihető, így felvetette, hogy akkor miként lehet arra alapozni IX.r. vádlottat érintő bármilyen következtetést. Hangsúlyozta, hogy IX.r. vádlott végig, következetesen tagadta a bűnösségét. Állította, hogy a Kft25-nek nem volt és nincs is köze a Kft13-hoz. A Kft
57. alvállalkozóként vette igénybe a Kft13-t, más személyi vagy tevékenységi kapcsolat köztük nem volt. Az elhunyt XIII.r. vádlott nem tett vallomást IX.r. vádlottra, a fényképes felismertetés során nem ismerte fel. Ugyanígy még csak említést sem tett róla vallomásában XIV.r. vádlott sem. Arra sem merült fel bizonyíték, hogy IX.r. vádlott a Kft13.-ról tudomással bírt volna. A Kft
58. ténylegesen működő cég volt. Ezt az elsőfokú bíróság sem vonta kétségbe. A cég által végzett munkák (távközlési, csatornázási ágazatban) olyanok voltak, amelyek el nem végzése, hibás teljesítése miatt a megrendelők tömegesen jelentettek volna be panaszt, de ilyen nem fordult elő. Az Kft
59. és a Kft
60. felé csak a leszámlázott munkadíj került kifizetésre. Az elvégzett munkák igazolásának meghatározott rendje volt, amelyhez hozzátartozott a megrendelő által kiállított teljesítésigazolás is. 2009-ben a Kft
61. 35 alvállalkozót és 22 beszállítót vett igénybe. IX.r. vádlottnak nem volt kötelessége a cégével szerződést kötő személyek személyazonossága valódiságának ellenőrzése. Arra sem merült fel adat, hogy IX.r. vádlott ismerte volna II.r. vádlott eredeti aláírását, vagy akár magát II.r. vádlottat, és így tudomással bírt volna arról, hogy a szerződéseken és a számlákon szereplő aláírások nem a névtulajdonostól származnak. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy IX.r. vádlott az Kft
62. megalakítása vagy működése körében bármilyen ismerettel rendelkezett volna. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy a vállalkozási szerződések, nyolc darab számla és a teljesítésigazolások a Kft
63. könyvelőjétől kerültek lefoglalásra, pedig ez IX.r. vádlott szabályszerű eljárását támasztotta alá. A Kft
64. alkalmazottai - tanú14 és tanú15 - vallomása alapján megállapítható, hogy a szerződésben foglalt munkák elvégzésre kerültek. Az elsőfokú bíróság rögzítette ugyan a tényt, hogy a két alvállalkozót a Kft
65. műszaki igazgatója tanú16 „szerezte" tanú17 - egy másik cég vezetője - útján, aki az azóta elhunyt tanú18 nevű személyre hivatkozott, de nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy ezekről a „kaotikus" viszonyokról IX.r. vádlott rendelkezett-e ismerettel? Feltette azt a kérdést, hogy ha nem IX.r. vádlott szervezte be az alvállalkozókat, és sem a vádirat sem a bíróság szerint nem vett részt az Kft
66. ügyeiben, akkor miért terheli őt felelősség. Nem vitatta, hogy számlákon helyenként rosszul szerepel a cég neve, és elírásra került az ügyvezető neve is, de - álláspontja szerint - ebből, más adat nélkül nem következik az, hogy IX.r. vádlottnak bármit is tudnia kellett volna az Kft
67. fiktív voltáról, különösen, ha a rájuk bízott munkát elvégezték. Önmagában az a tény, hogy nem jegyezték be a céget, de folyamatban van a bejegyzése, nem akadálya a működésnek és számla kibocsátásának. Az elsőfokú bíróság szerinte önmagának ellentmondóan szögezte le az ítélet
68. oldalán, hogy a munkát ténylegesen végző személyeknek nem volt közük az Kft7-hez, majd azt, hogy IX.r. vádlott az Kft
69. számlájára utalt pénzt. Ebből az következik, hogy a kétségtelenül elvégzett munkáért a munkavégzők nem kapták meg az ellenértéket, és szó nélkül hagyták, hogy harmadik személy vegye fel a járandóságukat. A Kft13-hoz utalt pénz felvétele és további sorsa vonatkozásában ismeretlen, IX.r. vádlotthoz nem köthető személy merült fel. Így nem tartotta megalapozottnak azt, hogy a pénz további sorsa vonatkozásában bizonyíték nélkül, elmarasztaló következtetést vont le IX.r. vádlottra az elsőfokú bíróság. Tanú19 sem tett IX.r. vádlottra semmilyen érdemi nyilatkozatot. Tény, hogy I.r. vádlottnak a Kft
70. minden irata, adata a rendelkezésére állt, ugyanakkor IX.r. vádlottal való kapcsolata semmilyen módon nem került alátámasztásra. Ellenmondásosnak minősítette az ítélet
71. oldalán található azt a következtetést, mely szerint a fiktív cégek részéről nem volt olyan valós szolgáltatás, melyet a cég vagyonából kellett volna kielégíteni, hiszen korábban maga állapította meg, hogy az érintett munkák elvégzésre kerültek. Aggályosnak tartotta azt is, hogy a bíróság két olyan vádlott (XIV.r. és XIII.r.) vallomására hivatkozik, akik IX.r. vádlottra semmilyen adatot nem szolgáltattak. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt a tényt sem, hogy az utalásokat a cégnél üzlettársa, tanú16 végezte. Mindezek alapján - álláspontja szerint - IX.r. vádlottra nincs terhelő vallomás, okirati vagy egyéb bizonyíték sem. Nem állt kapcsolatban, ismeretségben a többi vádlottal. Nem jutott vissza hozzá a kifizetett pénz. Nem adott választ az elsőfokú bíróság ítélete arra sem, hogy IX.r. vádlottnak - aki egyébként a Kft
72. tulajdonosa is, tehát saját magát is megkárosította volna - miért állt volna érdekében a bűncselekmény elkövetése. Tévesnek tartotta a helytelen tényállás alapján megállapított jogi minősítést is. A sikkasztás tekintetében azt látta megállapíthatónak, hogy IX.r. vádlott elvégzett munkákat fizetett ki mint ügyvezető. Nem merült fel bizonyíték arra, hogy az átutalt pénz vagy annak egy része visszakerült volna hozzá. Nem kötődik a pénzt felvevő személyekhez. Így tehát az általa vezetett cég ügykörében járt el, amikor a kifizetésekről rendelkezett. Nem sértette a Kft
73. vagyoni érdekét, nála magánál vagyoni előny nem mutatkozott. A tényleges munkavégzés kifizetése nem sérthet vagyoni érdeket. Hivatkozott a BH.1997/
74. számú eseti döntésére, ahol a bíróság kifejezetten azért mentette fel a terheltet a sikkasztás vádja alól, mert nem a saját javára, hanem a cég üzletkörében járt el. Arra is hivatkozott, hogy túlszámlázás gyanúja sem merült fel. Megjegyezte ismét - a vádlott elkövetői minőségével összefüggésben - hogy a vádbeli összegek átutalását ténylegesen nem IX.r. vádlott végezte, hanem üzlettársa, tanú16, így a vádlott meg sem valósíthatta azt a magtartást, amit az ítélet a terhére rótt. Ezt a körülményt egyébként az elsőfokú bíróság nem is vonta mérlegelési körébe. Utalt arra a minősítés kapcsán, hogy ha azt lehetett volna bizonyítani, hogy a Kft
75. számára alvállalkozóként nem a számlán szereplő cég és alkalmazottai végezték el a munkálatokat, de az ítéleti tényállásban szereplő cégek nevében állították ki a számlát és kérték a kifizetést, akkor magánokirat-hamisítás merülhetett volna fel. Álláspontja szerint az adócsalás fel sem merülhet, hiszen IX.r. vádlott a számviteli és pénzügyi előírásoknak eleget téve minden, az adóbevalláshoz releváns adatot eljuttatott a könyvelőhöz. Mindezek alapján - álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság helytelen tényállást állapított meg, téves következtetéseket vont le és indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Így elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyíték hiányában indítványozta a vádlott felmentését. X.r. és XI.r. vádlott védője fellebbezéséhez írásbeli indokolást csatolt. Ebben az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak jellemezte, mert a tényállást hiányos bizonyítási eljárást követően pontatlanul, helytelen ténybeli és jogi következtetésekkel állapította meg. Kifogásolta és alaptalannak tartotta a
76. április 3-án előterjesztett bizonyítási indítványuk elutasítását (a beszállító cégek képviselőit kérték tanúként kihallgatni). Az alapján ugyanis megállapítható lett volna az ügyletek valós tartalma. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy XI.r. vádlott esetében valós áruforgalom zajlott. Ezeket a valós áruforgalmakat ki kellett volna venni a vádból, ennek ellenére az egész forgalmat XI.r. vádlott terhére írta. Kifogásolta azt az elsőbírói indokolást, miszerint semmi nem indokolta, hogy a külföldi üzleti partnerek által kiállított számlák kifizetése ne közvetlenül az érintett Kft. számlájáról történjen, hanem egy harmadik cég számlájáról felvett pénzből. Ezzel a törvényszék lényegében a közvetítő kereskedelmet tartja büntetendőnek. Arra is hivatkozott, hogy a revizori jelentés alapján 10.193,86 Euro átutalása és az áru beérkezése igazolt volt. A több esetben tanúvallomásokkal kívánták igazolni a forgalmat, amit viszont az elsőfokú bíróság elutasított. Megemlített egy külföldi szállítást is, ami az Kft
77. számlájáról lett fizetve. Ez ügyben is kérték tanú meghallgatását. A cselekmény minősítését is iratellenesnek tartotta, az igazolt utalással kifizetett forgalmat ugyanis le kellett volna vonni. Így a minősítés az

(5)bekezdés b/ pontjára változna. Ellentmondásosnak találta azt a bírósági érvelést, miszerint nem vitatja a tevékenység valós voltát, de azt irrelevánsnak tartja. Arra is rámutatott, hogy ha az Kft

1. a neki átutalt pénzt továbbutalta - nem vitathatóan - francia, illetve olasz beszállítóknak, akkor tevékenysége nem lehetett fiktív és X.r. és XI.r. vádlottak nem követhettek el sikkasztást. Vitatta a sikkasztás törvényi tényállási elemeinek megállapíthatóságát is, így a dolog idegenségét, a jogtalan eltulajdonítás vagy sajátkénti rendelkezés megállapíthatóságát. Tevékenységükkel legfeljebb adócsalás bűntettét követhették volna el, azonban szakvélemény hiányában ebben nem lehet állást foglalni. Indítványozta ismét a korábbi bizonyítási indítványa szerint a beszállítók tanúkénti meghallgatását. Mindkét vádlott felmentésére tett indítványt. I.r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen lényegében az írásbeli beadványával egyezően tartotta meg a perbeszédét, azt csak annyiban egészítette ki a sikkasztás megállapíthatóság kapcsán, hogy jogi álláspontja alátámasztására felhívta a BH.1999/441., a BH. 2006/
2. és a BH.2009/
3. számú eseti döntéseket. Azt emelte ki, hogy a sajátkénti rendelkezés akkor állapítható meg, ha az a sértett érdekét sértő módon történik, míg nem valóul meg a sikkasztás, ha az összeget az elkövető a társaság tényleges és elismert tartozásaira fordítja. A felelősség megállapítása esetére az új Btk. rendelkezéseit kedvezőbbnek tartotta, és enyhítő körülményként az eljárás elhúzódását hívta fel. A bűnsegédi magatartás miatt a kétszeres enyhítés lehetőségére is utalt. I.r. vádlott egyetértett a védője által elmondottakkal. Személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy jelenleg is ügyvezetőként dolgozik a Kft29-nél, havi nettó jövedelme 150.000 Ft. II.r. vádlott védője a perbeszédében a fellebbezését fenntartotta. Elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte II.r. vádlott ügyben betöltött szerepét. Csatlakozott I.r. vádlott védőjéhez abban a kérdésben, amit a hatósági tanú alkalmazásával összefüggően kifejtett. Egyetértett a bűnszervezet kérdésében az elsőfokú bíróság álláspontjával, és itt is osztotta I.r. vádlott védője által kifejtetteket. Az enyhítés körében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellően a vádlott személyi körülményeit. II.r. vádlott felszólalásában csatlakozott a védője által elmondottakhoz, és személyi körülményeiben annyi változást jelzett, hogy élettársa
4. október
5. napján elhunyt. III.r. védője a nyilvános ülésen tartott perbeszédében elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. A vádlott felmentésére azért látott lehetőséget, mert a tényállást megalapozatlannak tartotta, ugyanakkor a helyes tényállás másodfokú megállapítására lehetőséget látott. Kiemelte, hogy az Kft
6. működő gazdasági társaság volt, valós megrendelőktől valós megbízásokat kapott, amelyeket teljesített, és a megbízási és vállalkozási díjakat a megrendelők banki átutalással megfizették. Az elsőfokú bíróság a bankszámlán kezelt pénzt tévesen tulajdonította az Kft
7. által III.r. vádlott birtokába adott ingó dolognak. Tévesen következtetett ebből a tényből arra, hogy az összegek Kft
8. számlájára történt többszöri átutalással az ügyvezető vádlott sikkasztást valósított volna meg. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a kft. pénzforgalmi számláján kezelt pénz nem felel meg a sikkasztás törvényi tényállásában meghatározott, az elkövetőre bízott, birtokába adott ingó dolog fogalmának. Ezzel összefüggésben utalt az 1/
9. BPJE. határozatban foglaltakra. Másodlagosan arra is hivatkozott, hogy a gazdasági társaság ügyvezetőjeként betöltött munkakör és a hozzá rendelt tevékenység cselekvőségben nem felel meg a sikkasztás törvényi tényállásának. Nem lehet ugyanis szó tulajdonosi jogosítványok elvonásáról, hiszen az ügyvezető közvetlenül a gazdasági társaságtól, közvetve pedig annak tulajdonosaitól - részben tehát önmagától - kapta a jogosultságait, amelyek feljogosították a társaság érdekkörében való teljes körű eljárásra. Harmadsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a sértett Kft
10. a
11. január 12-én történt alapításakor 500.000 Ft saját tőkével rendelkezett, mely összeget III.r. vádlott és felesége bocsátották az ily módon elkülönült vagyonú, önálló társaság rendelkezésére. A társaság tagjai ezen pénzösszeg kezelésével bízták meg az ügyvezetőt, felhatalmazva arra, hogy ezen összeg terhére a cég gazdasági tevékenységét szervezze meg, kötelezettségeket vállaljon, megbízásokat adjon harmadik személyeknek és a gazdasági események során adódó fizetési és szerződési kötelezettségeinek tegyen eleget. A vádlotti cég az Kft7-tel vállalkozási szerződést kötött és megbízási szerződéseinek teljesítését részben ezen - jogsértően működő és gazdálkodó - cég szolgáltatásainak igénybevételével szervezte meg. Ez azonban nem azonosítható azzal az ítéleti megállapítással, hogy nem is léteztek ilyen szolgáltatások. Mindezek alapján tehát- álláspontja szerint -III.r. vádlott ügyvezetői jogkörében végzett tevékenysége nem felel meg a sikkasztás törvényi tényállásában foglalt elkövetési magatartásnak, a rábízott idegen dolog jogtalan eltulajdonításának vagy azzal sajátjakénti rendelkezésnek. A Kft. mint sértett vagyonát csökkentő elvonás az átutalással érintett pénzösszeg nagyságrenddel kisebb hányadát érintheti (pl. nyereség, adó), azonban ennek összegszerű megállapítása nem lehetséges az erre vonatkozóan feltáratlan tényállás mellett. A vádlott az ügyvezetői megbízása alatt a társaság bevallási és költségvetési befizetési kötelezettségét teljesítette, kiegyenlítetlen hitelezői követelése nem volt. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság a teljesítések esetében az azzal kapcsolatos költségeket sem. Irracionálisnak nevezte, hogy az alvállalkozónak történt átutalások teljes összegét tekintette a bíróság a sikkasztás - eltulajdonítás - tárgyának. Nem lehet tehát számításon kívül hagyni a társaság tartozásait, amelyek akkor is valósan felmerültek, ha az alvállalkozói számlák részben valótlan tartalmúnak bizonyultak. Tény, hogy humán munkaerő alkalmazását tételesen bizonyító, részletes védekezést a vádlott nem adott elő, az azonban tőle az önvádra kötelezés tilalma miatt nem is volt elvárható, hogy felfedje az adóelkerülést célzó „fekete munkaerő" alkalmazását. Nyilvánvaló tény viszont az, hogy nagy értékű vállalkozói szolgáltatást semmilyen gazdasági társaság nem képes 0 Ft ráfordítással, humán erőforrás foglalkoztatása nélkül létrehozni. Az elsőfokú bíróság tehát helytelen ténybeli következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy az Kft
12. számlájára utalt vállalkozói díjak teljes összege a gazdasági társaságot megillető saját vagyon, amit nem csökkent vele szembenálló követelés. Részben iratellenesnek tartotta a tényállást, felsorolva az ilyennek minősített részeket. Mind I. r., mind pedig III.r. vádlott úgy nyilatkoztak, hogy korábban - az Kft7 megalapítása előtt nem ismerték egymást és II.r. vádlotton keresztül kerültek ismeretségbe. Arra nem látott adatot, hogy III.r. vádlott I.r. vádlottól tudta volna meg, hogy melyek az Kft
13. pénzforgalmi számlái. Az ítéletben szereplő táblázatok alapján az III.r. vádlott által eszközölt pénzfelvétel 4.450.000 Ft, és nem 5.450.000 Ft. Nem merült fel adat arra, hogy III.r. vádlott ismerte volna V.r. vádlottat, és a vádlottak legtöbbjét, így bizonyítékok nem támasztják alá, hogy mások tevékenységéről tudva, velük közös bűnelkövetői csoportot működtetett. A
14. december 16-án az Kft
15. bankszámlájáról levett 30.000.000 Ft-ot I.r. vádlott nem adta át III.r. vádlottnak, és az ezt követően felvett 3.500.000 Ft átadásában sem a tettenérés akadályozta meg. A vádlottak erről a szentendrei eseményről nem cáfolt, egyező előadást tettek, tettenérés pedig semmilyen büntető törvényi tényállásnak megfelelő cselekvőségre vonatkozóan nem történt. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság elrendelte az Kft
16. számlájáról a I.r. és II.r. vádlottak által felvett és bűnügyi letétben lévő 30.000.000 Ft elkobzását és III.r. vádlottat is 30.000.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. Ezért a Btk.77.§.

(6)bekezdésére hivatkozva a vagyonelkobzás mellőzését indítványozta. Bejelentette azt is, hogy a vádlott 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, csatolta a születési anyakönyvi kivonatokat is. III.r. vádlott felszólalásában a fellebbezését fenntartva előadta, hogy a cége arra szerződött, hogy vállalkozásokat reklámozzon, és ennek költségei is voltak. Személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy 3 kiskorú gyermeke van, jelenleg alkalmi munkákat végez, melyből havi 50.000 Ft a jövedelme. Felesége gyeden van, havi 52.500 Ft a jövedelme. IV.r. vádlott védője a perbeszédében a bejelentett fellebbezést fenntartotta. A cselekmény sikkasztáskénti minősítése kapcsán csatlakozott I.r. és IX.r. védője által kifejtettekhez. Maga is megalapozatlannak jellemezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és azt is kifogásolta, hogy a bíróság szó szerint a vádat vette át tényállásként. Megállapíthatónak tartotta, hogy IV.r. vádlott átutalta egy beérkező számla ellenértékét egy szlovák bankba. Ekkor már kétségtelenül 50 %-os tulajdonos volt. Felmerül viszont a kérdés, vajon tudott-e arról, hogy a számla mögött nem volt valós gazdasági esemény? Álláspontja szerint nem lehetett megállapítani, hogy visszakerült volna az ügyvezetőkhöz a megállapított összeg. Az eltulajdonítást fogalmilag kizártnak tartotta. Elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Megjegyezte, hogy szerinte túl szigorú az ügyvezetői tisztségtől eltiltás is. V.r. vádlott védője a perbeszédében a fellebbezését és annak írásban benyújtott indokolását is fenntartotta. Azt annyiban egészített ki, hogy az adóhatóság is megállapította, hogy a társaság elszámolt a bevételeivel. Semmivel nem nyert bizonyítást az, hogy a 100.000.000 Ft-ból egy fillér is visszajutott volna V.r. vádlotthoz. Mindezekre tekintettel a vádlott felmentését indítványozta. V.r. vádlott felszólalásában arról beszélt, hogy ő mind a mai napig nem érti, hogy mivel is vádolják őt, hiszen ő csak a teljesítés után utalt tovább pénzt az Kft7-nek. Személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy időközben házasságot kötött H. O.-val, aki dekoratőrként havi 250.000 Ft jövedelemmel rendelkezik, de jelenleg terhes,

1. február 15-re van kiírva szülésre. Lakáshitel tartozása fennáll, de azt szülei fizetik helyette. VI. és VII.r. vádlottak védője perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Az anyagi jogszabálysértés körében kifejtettek tekintetében csatlakozott I. r. vádlott védőjének álláspontjához. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a kiszabott büntetések enyhítését kérte. VI.r. vádlott felszólalásában csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Arra hivatkozott, hogy a kft
2. a mai napig az övé és a testvéréé, így nem volt értelme a sikkasztásnak. Vitatta, hogy bárkit is megkárosítottak volna. A pénz átutalása közös döntés volt, a pénz visszakerült hozzájuk, azt a cégre fordították, a kiadásokra, az alvállalkozók kifizetésére. Közösen döntöttek a testvérével a pénz felhasználásáról. Személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy jelenleg a Kft
3. értékesítési vezetője, havi jövedelme 230.000 Ft. VII.r. vádlott is csatlakozott a védője és a testvére által elmondottakhoz. Kiemelte, hogy a testvérével ketten voltak a Kft
4. tulajdonosai, így hogyan is tudtak volna bárkit megkárosítani? A bankszámlára utalás közös akaratuk volt, és a pénz visszakerült hozzájuk, azt működési költségekre és az alvállalkozók kifizetésére fordították. Mivel a Kft. működési körébe tartozó döntések nincsenek meghatározott formához kötve, ketten közösen, szóban hoztak döntést. Tagadta, hogy a sikkasztást elkövették volna, hiszen akkor a cég működésképtelenné vált volna. Hogy mire is irányult ez a cselekmény voltaképpen, arra nem kívánt nyilatkozni. Személyi körülményeiről azt mondta el, hogy a Kft27-nél dolgozik értékesítőként, havi jövedelme 150.000 Ft. Feleségétől válófélben van. VIII.r. vádlott védője perbeszédében elsődlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság ne adjon helyt az ügyészi indítványnak, és ne súlyosítsa a vádlott büntetését. Utalt arra is, hogy a vádlott súlyos fokban korlátozott volt, és erre tekintettel elsődlegesen a felmentésére tett indítványt büntethetőséget kizáró okból. Ennek eredménytelensége esetén lehetőséget látott a büntetés enyhítésére is, méltányosabb joghátrány alkalmazására. VIII.r. vádlott felszólalásában csatlakozott a védője által előadottakhoz, és elmondta azt is, hogy napi szinten kell gyógyszereket szednie, alkalmi munkákat végez, melyből havi 20-30.000 Ft jövedelemre tesz szert. Beszélt - az erkölcsi bizonyítványában foglaltak szerint - az újabb, az ítéletben nem szereplő elítéléseiről. IX.r. vádlott védője a perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Elsődlegesen az az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a vádlott felmentését, harmadlagosan a büntetés enyhítését kérte. Becsatolta tanú16-nak, a Kft
5. 50 %-os tulajdonosának nyilatkozatát, és hozzá az bank1 tranzakció igazolását, miszerint IX.r. vádlott
6. november
7. napján a Kft
8. számlájára átutalt 72.834.528 Ft-ot. Ezt kérte az esetleges büntetés kiszabás során enyhítőként értékelni. Enyhítőként kérte értékelni még a vádlott büntetlen előéletét, és azt, hogy az elkövetési érték az alsó határ közelében van. IX.r. vádlott felszólalásában mindenben egyetértett a védője által előadottakkal és elmondta azt is, hogy hitelből fizette be a cégnek a fenti összeget, melynek havi törlesztő részletét még nem tudja megmondani. X.r. és XI.r. vádlottak védője a fellebbezését fenntartotta és az írásbeli beadványában írtakkal egyezően szólalt fel. Csatlakozott I.r., valamint VI.r. és VII.r. vádlott perbeszédében kifejtettekhez. Elsődlegesen bűncselekmény hiányában a vádlottak felmentésére tett indítványt, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. X.r. vádlott felszólalásában a védője által előadottakhoz csatlakozott. Személyi körülményei annyiban változtak, hogy jelenleg a Kft28-nál dolgozik napi 4 órában, havi 50.000 Ft munkabérért. XI.r. vádlott a felszólalásában arra hivatkozott, hogy lehetséges, hogy az Kft
9. nem csinált mindent szabályosan, de ez még nem jelenti azt, hogy minden ügylete fiktív volt. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ebből indult ki. Az elsőfokú bíróság sem vitatta az Kft.16 és a Kft.15 áruforgalmát, hogy az legális volt. Hiányosan említette csak meg az ügyészség az áruk külföldről történt megvásárlásának dokumentumait, és meg sem említette, hogy az Kft
10. számlájáról történt utalás egy szállítmányozó cégnek. Hiányolta ezen szállítmányozó, továbbá a külföldi és hazai beszállítók meghallgatását, akiknek részben saját számlájáról utalt az Kft7., másik részben is nyilvánvalóan kifizette, hiszen senki sem indított ellene felszámolási eljárást. A vádiratban talált ellentmondásokat sorolt fel: A
11. oldal
12. sora hangsúlyozta, hogy valós gazdasági tevékenység nem történt, de később a 82.oldal VI. pont nem vitatja a valós gazdasági tevékenységet. A
13. oldal
14. sora azt írta, hogy az egyes átutalások hivatkozásokat nem tartalmaznak, holott minden utalásnál ott volt a számlahivatkozás. Az
15. oldal első bekezdéséhez fontosnak tartotta hozzáfűzni, hogy két külföldi cég számláját is csatolták, a G.F. és az cég1 számláját. Ezen kívül az Kft
16. bankszámlakivonatából kiderül, hogy utalták is a számlaösszeget a két külföldi cégnek. Az egyikhez egy magyar speditőr szállítási számlája is tartozik, amelyet szintén utalt az kft7., és ez igazolja az áru külföldről történt beszállítását. Az iratok közé csak a G.F. cég proforma számlája került, amely nem szigorú számadású dokumentum, és a bíróság erre hivatkozott, és nem vizsgálta a valóságos számla adatait. A valós számlát a külföldi cég ügyvezetője kívánta bemutatni, de azt jóval később küldte csak meg, így az már nem kerülhetett a peranyagba. A hivatalos számla kibocsátása és dátuma nincs ellentmondásban az Kft
17. névváltoztatási időpontjával mint ahogy ezt a vád állítja (
18. oldal utolsó bek.). A
19. bekezdésben lévő dátumok a Kft15 alapítási és bejegyzési dátumai, illetve a számlák kiállítási dátumai között ellenmondásokat vélt az ügyészség felfedezni, miközben csak összekeverte a szövegezésben a
20. és
21. dátumokat. A
22. oldal
23. bekezdéséhez azt a megjegyzést fűzte, hogy neki egy vonalas és egy fax-szám volt kapcsolatként az Kft6-hez, ezen küldték a rendelést. Ezt közölte is a nyomozókkal. A
24. oldal
25. bekezdéséhez, miszerint a pénz egy része visszakerült az utalóhoz, más részének sorsa ismeretlen, azt fűzte hozzá, hogy a pénz sorsa nem ismeretlen, hiszen az el lett utalva a külföldi cégeknek, ki lett fizetve a hazai beszerzésű áru. Kifogásolta a bizonyítási indítványuk elutasítását is, hiszen ha igazolódik, hogy az ügyfelek szállítottak, akkor jogosan utalták el a pénzt, amiből az Kft
26. tovább fizetett, akkor senki sem sikkasztott el pénzt, és senki sem fogadott be valótlan számlákat. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A 2015 február
27. napján megtartott nyilvános ülésen jelenlévő II. r., VIII.r., X.r. és XI r vádlottak az utolsó szó jogán nem kívántak felszólalni. A másodfokú bíróság a vádlotti és védői fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.
28. §

(1)és a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján, az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék a Be. 75. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. 22 tárgyalási napon, az igen szerteágazó és nagy terjedelmű ügy felderítése során minden körülményre kiterjedő, igen részletes bizonyítást folytatott le, melynek során valamennyi, az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékot beszerzett, a beszerzett okirati bizonyítékokat is tárgyalás anyagává tette, és eljárása során valamennyi perrendi szabályt is betartotta. A kihallgatott vádlottak és tanúk figyelmeztetése megfelelt az eljárásjogi törvény rendelkezéseinek. Törvényesen járt el, amikor IV.r. vádlott esetében a Be. 279. §

(3),

(4)bekezdésének megfelelően lehetőséget látott a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartására. Az ügyészség a vádiratban 40 db tanú vallomásának felolvasására tett indítványt a Be. 217. §

(3)bekezdés h) pontja szerint. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően ezen vallomások jó részét a Be. 296. §

(1)bekezdés a) pontja alapján felolvasással tette a tárgyalás anyagává. Szinte teljes körűen helyt adott a védelem és az ügyészi oldal bizonyítási indítványainak is. Így VI.r. vádlott védőjének indítványára tanúként meghallgatta a

1. szeptember
2. tárgyaláson tanú20, a
3. november
4. tárgyaláson tanú21, tanú
5. Tanú23 betegsége miatt a védő elegendőnek találta a nyomozati vallomásának felolvasását is. Az ügyészség tanú14 és tanú15 tanúkénti kihallgatását indítványozta, melyre sor is került a
6. február 25., illetve a
7. március
8. tárgyalásokon. I.r. vádlott védője
9. április
10. napján indítványozta tanú3 tanúkénti kihallgatását, amelyet az elsőfokú bíróság szintén teljesített
11. május
12. napján. Védői indítványra került sor II.r. vádlott esetében igazságügyi orvosszakértő kirendelésére
13. november
14. napján. Ugyancsak a védő indítványozta II.r. vádlottra vonatkozóan a … Rendelőintézet megkeresését a kórelőzmények beszerzése végett, amely szintén teljesítésre került. Arra is lehetőséget biztosított az elsőfokú bíróság, hogy II.r. vádlott védője
15. január 9-én pótkérdéseket tehessen fel a kirendelt orvosszakértőnek. Teljesítésre került
16. január
17. napján. Védői indítványra beszerzésre kerültek a Kft
18. és a Kft
19. adófolyószámla kivonatai, a Kft
20. adóvizsgálati anyaga, a jegyzőkönyvek és a határozat. I.r. vádlott védője indítványozta a II.r. vádlott ügyében eljárt orvosszakértők tárgyalási megidézését és meghallgatását. Ennek az elsőfokú bíróság helyt adott és a
21. március 28-i tárgyaláson kihallgatta szakértő1 és szakértő2 igazságügyi orvosszakértőket. Ugyanakkor a
22. február
23. tárgyaláson elutasította az X. r. és XI.r. vádlott védője által a
24. június
25. napján előterjesztett bizonyítási indítványt. Ennek okairól az elsőfokú ítélet
26. oldalán adott számot a Be.258.§.

(3)bekezdés f/ pontjában írtaknak megfelelően. Az elsőfokú bíróság a

1. július
2. napján tartott tárgyaláson kihirdetett I. számú végzésével (
3. sorsz. tjkv.) elutasította II.r. vádlott védőjének a vádlott igazságügyi orvosszakértői vizsgálatára vonatkozó bizonyítási indítványát, melyet a
4. június
5. tárgyaláson terjesztett elő. Az elutasítás okait az elsőfokú bíróság nem fejtette ki az ítélete indokolásában, úgy ahogy azt a Be.258.§.

(3)bekezdés f/ pontja előírja. Ezt egyébként fellebbezési támadás nem érte, és rögzíthető, hogy a védő arra hivatkozással kérte a vádlott orvosszakértői megvizsgálását, mert véleménye szerint „védekezését önállóan most egyelőre nem képes ellátni". Megállapítható, hogy a vádlottról a nyomozás során készült elmeorvosszakértői vélemény, melynek megállapításait az ítélet

1. oldal
2. bekezdése tartalmazza. Nem volt tehát olyan ok, ami egy újabb elmeorvosszakértői vizsgálatot megalapozhatott volna. I.r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság indokolás nélkül elutasította tanú6 kihallgatására vonatkozó védői indítványt. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakat látta szükségesnek leszögezni: VI.r. vádlott védője csatolta be a
3. február 25-i tárgyaláson a tanú6-tal összefüggő, közjegyzőileg hitelesített, lefordított iratokat. Ezek ismertetését követően az alábbi nyilatkozatot tette: "A magyar nyelvű fordításban az ukrán K1 K3-ként szerepel. Amennyiben a bíróság azt szükségesnek látja, jogsegélyegyezménnyel tanúkénti kihallgatását tudnám indítványozni." Ir. vádlott védője, tehát ebben a körben nem tett bizonyítási indítványt, és VI.r. vádlott védője is lényegében a bíróság belátására bízta a tanú esetleges személyes meghallgatását. Ebből következően pedig a bíróságnak - aki nem látta indokoltnak a személyes meghallgatást - nem kellett döntenie a bizonyítási indítvány elutasításáról, és azt ítéletében nem is kellett azt indokolnia. A másodfokú nyilvános ülésen I.r. védője indítványt terjesztett elő ismét tanú6 tanúkénti meghallgatására, aki K2 /K3/ L létezésére és az Kft7-tel való kapcsolatára tudna nyilatkozni. Ezzel igazolást nyerhetne, hogy az Kft7 tényeges mozgatója ez a "L1" néven ismert személy volt. A másodfokú bíróság a bizonyítási indítványt elutasította, mivel álláspontja szerint e tanúnak a létezése jelen ügy érdemi elbírálása tekintetében relevanciával nem bír. Kétségtelen, hogy a vádlottak valamennyien utaltak egy L. nevezetű személyre, akivel I.r. vádlott tartotta a kapcsolatot, és aki az Kft7-t, annak üzleti kapcsolatait a háttérből irányította. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez a személy a vádlottak többségével kapcsolatot nem tartott fenn, az állítólagos üzleti tárgyalásokon nem volt jelen, a pénz átutalásában és azok felvételében nem vett részt, csakúgy, mint a meghallgatni indítványozott tanú6 sem. E tanú arra tudott volna nyilatkozni, hogy őt ez a L
4. nevezetű személy munkával látta el, mely munkát az Kft7-nek végzett, ám ebből a feltárt egyéb bizonyítékok ellenében semmiképp nem lenne megállapítható, hogy az Kft7 ténylegesen működő gazdasági társaság volt. V.r. vádlott védője tanú9 tanúkénti megidézését és meghallgatását indítványozta annak igazolására, hogy a Kft19 nyílászárókat adott el az Kft7-nek,vagyis a Kft8 ténylegesen és legálisan vette azokat át a Kft7-től és adta tovább a megrendelőinek. Fiktív üzletről tehát szó sem lehet. Az ítélőtábla ezt a bizonyítási indítványt is elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a nyílászárók tényleges eladásának esetleges ténye önmagában semmiképpen sem igazolhat olyan nagyságrendű gazdasági kapcsolatot, amely a pénzátutalásokat - azok számát és összegét is figyelembe véve - indokolttá tenné annak megállapítását, hogy a Kft7 ténylegesen működő gazdasági társaság volt, ugyanis az ügylet legalitását igazoló okiratok, könyvelési anyagok nem voltak fellelhetők, Ezzel kapcsolatosan az elsőfokú ítélet
5. és 48 oldalán kifejtett érvekkel a másodfokú bíróság egyetértett. X. r. és XI. r. vádlottak védője a másodfokú eljárásban újból előterjesztette az elsőfokú eljárásban egyszer már előterjesztett bizonyítási indítványait. Ezt a másodfokú bíróság is elutasította, mert egyetértett az elsőfokú bíróság ítélete
6. oldal VI. fejezetében leírt indokokkal. Az elsőfokú bíróság a releváns okiratokat is a tárgyalás anyagává tette, az írásszakértői véleményt, a revizori jelentést is felolvasta, levetítette az ATM kamera-felvételeket is. Minden olyan bizonyítást lefolytatott, ami elbírálása, a helyes ténybeli és jogi megítélése szempontjából szükséges volt. Nem osztotta a másodfokú bíróság a vád szószerinti átvételét sérelmező védői érveléseket. Szemben a védői állásponttal ugyanis az elsőfokú bíróság a tényállás felderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. A lefolytatott bizonyítás alapján a vád szerinti tényállás akár szó szerinti megállapítása nem valósít meg semmilyen hatályon kívül helyezési okot és nem alkalmas a bíróság függetlenségének kétségbe vonására sem. Nem tartotta elfogadhatónak a másodfokú bíróság I. r. vádlott védőjének, de a hozzá csatlakozó más védőknek sem, II. r. vádlott első két nyomozati vallomásának - eljárási szabálysértés miatti elvetésére irányuló indokait. A Be.
7. §

(2)bekezdése szerint az

(1)bekezdésben felsorolt eljárási cselekményeknél, ha az érintett személy írni-olvasni nem tud…, hivatalból, vagy a gyanúsított, a védője … indítványára hatósági tanút alkalmaz. Ez a kötelezettség a hatóságot csak akkor terheli, ha a gyanúsított írni-olvasni nem tudó állapotával tisztában van. Nem kérhető számon viszont e kötelezettség elmulasztása, ha a gyanúsított állapotáról nem volt tudomása. Fel kell hívja az ítélőtábla a

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldalán található, II. r. vádlottól származó nyilatkozatot: „Amikor az első vallomást tettem a … Rendőrségen, akkor nem volt nálam szemüveg, és nem is olvasták fel a vallomásomat. Nem mondtam a nyomozónak, hogy nem látok szemüveg nélkül, csak annyit mondtam, hogy nem jól látok a szememmel. Amikor az ügyvédem eljött, akkor olvasták fel a vallomásomat, ami akkor már alá volt írva. Nem mondtam az ügyvédemnek, hogy nem is tudom, hogy mit írtam alá, mert nem láttam. A következő kihallgatásomon nem vontam vissza az előző vallomásomat." Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a nyomozási bíró előtt is fenntartotta II. r. vádlott a nyomozás során tett fenti vallomását. Mindezek alapján törvényesen került értékelésre II. r. vádlott első két gyanúsítotti vallomása. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás jórészt megalapozott, mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében foglalt hibáktól és hiányosságoktól, az az iratok tartalma és a nyilvános ülésen elhangzottak alapján a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ pontja szerint az alábbi kiegészítésre szorul: · Az ítélet

1. oldal
2. bekezdését ki kell egészíteni a vád pontos, vádlottankénti megjelölésével, figyelemmel a Be.258.§.

(3)bekezdés a/ pontjára. A Pest Megyei Főügyészség a

1. február
2. napján kelt Nf.130/2011/72-I. számú vádiratában a vádlottakat az alábbi bűncselekményekkel vádolta: I.r. vádlottat 4 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettével (
3. évi IV. törvény
4. §

(1),

(7)bekezdés b) pont) és 5 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(6)bekezdés b) pont), amely vagyon elleni bűncselekményeket a vádlott bűnszervezetben követett el, valamint 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettével, mint közvetett tettes (1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pont), II.r. vádlottat 4 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pont) és 5 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(6)bekezdés b) pont), amely vagyon elleni bűncselekményeket a vádlott bűnszervezetben követett el, valamint 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettével, mint bűnsegédet (1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pont) és 3 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével, mint bűnsegédet, III.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pont), amelyet a vádlott bűnszervezetben követett el és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével (

1. évi IV. törvény
2. §), IV.r. vádlottat 1 rb. jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (
3. évi IV. törvény
4. §

(1),

(5)bekezdés a) pontja), V.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317.§

(1),

(7)bekezdés b) pontja, melyet a vádlott bűnszervezetben követett el, VI.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pontja) és 2 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(6)bekezdés b) pontja), amely vagyon elleni bűncselekményeket a vádlott bűnszervezetben követte el, VII.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédkényt, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pontja), amelyet a vádlott bűnszervezetben követett el, VIII.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pontja), melyet a vádlott bűnszervezetben követett el, IX.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1978. évi IV. törvény 317. §

(1),

(7)bekezdés b) pontja) és 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével (

1. évi IV. törvény
2. §), X.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (
3. évi IV. törvény
4. §

(1),

(6)bekezdés b) pontja) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével (

1. évi IV. törvény
2. §), XI.r. vádlottat 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (
3. évi IV. törvény
4. §

(1),

(6)bekezdés b) pontja) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével (

1. évi IV. törvény
2. §). · · · A
3. oldal
4. bekezdését I.r. vádlott személyi körülményeinél - a nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján - azzal módosítja, hogy jelenleg is ügyvezetőként dolgozik a Kft29-nél, havi nettó jövedelme 150.000 Ft. A
5. oldal utolsó bekezdését II.r. vádlott személyi körülményei tekintetében a nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján azzal egészíti ki, hogy élettársa
6. október
7. napján meghalt. Szakértő1 szakvéleménye alapján kiegészíti a tényállást azzal is, hogy II.r. vádlott szemkárosodásának mértéke 60 %-os, mely összervezeti szinten 50 %-os egészségkárosodásnak felel meg. · A Pesti Központi Kerületi Bíróság a felhívott ítéletében a csalás bűntette mellett 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt is elítélte. A cselekmény elkövetésének időpontja
8. október
9. napja volt. (a kiegészítés alapja a vádlott erkölcsi bizonyítványa volt) · A
10. oldal
11. bekezdését III.r. vádlott személyi körülményei vonatkozásában annyiban módosítja, hogy jelenleg alkalmi munkásként dolgozik, havi jövedelme 50.000 Ft. Felesége gyeden van, jövedelme 52.500 Ft. 3 kiskorú gyermeke van (E. 2012., F. 2005., E1
12. szeptember 1.) . A kiegészítésre a vádlotti nyilatkozat és a becsatolt okiratok alapján került sor. · A
13. oldal
14. bekezdését V.r. vádlott nyilatkozata alapján, a személyi körülményei körében azzal pontosítja, hogy időközben házasságot kötött H. O.-val, aki dekoratőrként havi 250.000 Ft jövedelemmel rendelkezik. B. nevű gyermeke
15. január
16. napján született. Lakáshitel tartozását a szülei fizetik. · A
17. oldal utolsó bekezdését VI.r. vádlott személyi körülményei tekintetében azzal pontosítja a nyilvános ülésen tett nyilatkozatára figyelemmel, hogy jelenleg a Kft
18. értékesítési vezetője, havi jövedelme 230.000 Ft. · A
19. oldal
20. bekezdését VII.r. vádlott személyi körülményeivel összefüggésben azzal javítja ki, hogy jelenleg a Kft27-nél dolgozik értékesítőként, havi jövedelme 150.000 Ft. Feleségétől válófélben van. · A
21. oldal
22. bekezdését azzal pontosítja, hogy VIII.r. vádlottnak napi szinten kell gyógyszereket szednie, alkalmi munkákat végez, melyből havi 20-30.000 Ft jövedelemre tesz szert. A kiegészítésre a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata szolgált alapul. · Kiegészíti a személyi körülményeit azzal is, hogy a vádlottat a PKKB. a
23. november
24. napján jogerőre emelkedett 33.P.103259/2007/
25. számú határozatával minden ügycsoportra kiterjedő cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. (
26. kötet
27. oldal.) · A
28. oldal
29. bekezdését követően rögzíti a vádlott erkölcsi bizonyítványa alapján a további elítéléseit is az alábbiak szerint: - A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
30. május
31. napján jogerőre emelkedett 10.B.36.532/2009/
32. számú ítéletével a
33. december
34. napján elkövetett rablás bűntette, és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, valamint a
35. április
36. napján elkövetett 2 rb. lopás vétsége miatt 2 év - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre, 60.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte és elrendelte a pártfogó felügyeletét is. - A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
37. február
38. napján jogerőre emelkedett 6.B.IX.12977/2013/
39. számú ítéletével zaklatás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. - A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség a
40. július
41. napján kelt 1596/
42. számú határozatával a
43. január
44. napján elkövetett lopás vétsége miatt megrovásban részesítette. · Az ítélet
45. oldal
46. bekezdését X.r. vádlott személyi körülményei tekintetében azzal pontosítja, hogy jelenleg a Kft28-nál dolgozik napi 4 órában, havi 50.000 Ft munkabérért. · Az ítélet
47. oldal második bekezdésének
48. sorában a cégszámot Cg….-re helyesbíti. · A
49. oldal utolsó bekezdésének
50. sorában a cégszámot Cg. …-re javítja. · Az ítélet
51. oldal első bekezdésének végére a következő mondatot illeszti: A Kft
52. bejegyzett tevékenységi köre vegyestermékű nagykereskedelem volt. · A
53. oldal
54. bekezdés
55. sorában a bank3-nál megnyitott bankszámla számát …-ra helyesbíti. · A
56. oldal
57. bekezdéséből, a
58. oldal utolsó és
59. oldal
60. bekezdéséből, a
61. oldal
62. bekezdéséből, a
63. oldal
64. bekezdéséből, a
65. oldal
66. bekezdéséből, a
67. oldal
68. bekezdéséből, a
69. oldal
70. és utolsó bekezdéséből, a
71. oldal
72. és utolsó bekezdéséből, a
73. oldal
74. és utolsó bekezdéséből, a
75. oldal
76. bekezdéséből, a
77. oldal utolsó bekezdéséből, a
78. oldal
79. bekezdéséből mellőzi a „sajátjaként rendelkezett" szövegrészt és helyette a „jogtalanul eltulajdonította" szövegrészt illeszti. · A
80. oldal utolsó bekezdésében az elkövetés kezdő időpontját
81. január
82. napjáról
83. december
84. napjára javítja ki a túloldalon kezdődő táblázatokba foglalt adatokra figyelemmel. · A
85. oldal utolsó bekezdésében az elkövetési időszak végső időpontját
86. május
87. napjára javítja ki a túloldali táblázatban foglalt átutalási adatok alapján. · A
88. oldal
89. bekezdés első sorából a „vagy számlákra való hivatkozást" szövegrészt mellőzi. A megállapított tényállás szerint ugyanis az átutalások közlemény rovatában szerepeltek számlaszámokra történt hivatkozások. · Az elsőfokú ítélet
90. oldalát követő táblázat végére még a következő táblázatot illeszti: 2009.12.18 212/
91. 2009.12.18 212/
92. 2009.12.18 212/
93. 2009.12.18 212/
94. 2009.12.18 212/
95. 2009.12.18 212/
96. 2009.12.18 212/
97. átutalás.1 3 átutalás.1 3 átutalás.1 3 átutalás.1
98. átutalás.1 3 átutalás.1 3 átutalás.1 3 -1045642949020013 -1045642949020013 -1045642949020013 -1045642949020013 -1045642949020013 -1045642949020013 -1045642949020013 1621/2009 Szla. 1620/2009 Szla. 1619/2009 Szla. 1753/2009 Szla. 1748/2009 Szla. 1741/2009 Szla. 1740/2009 Szla. 2.955.500 Ft 845.288 Ft 2.254.063 Ft 2.025.538 Ft 2.281.625 Ft 1.933.588 Ft 2.129.013 F