Kbf.12/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. II.r. vádlottat az ellene 5 rb. az

1. évi IV. tv. szerinti Btk.225.§-ába ütköző hivatali visszaélés bűntette és 3 rb. az
2. évi IV. tv. szerinti Btk.242.§

(1)bekezdésébe ütköző hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az I:r. vádlottat kötelezte 149.926,- ft bűnügyi költség megfizetésére, míg a további 12.900,- ft költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd fellebbezést jelentett be az I.r. vádlott tekintetében a részfelmentés miatt, bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása és lefokozás érdekében, míg a II.r. vádlott tekintetében a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Az I.r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A II.r vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a védő jelentett be fellebbezést bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.138/2015/1-I. számú átiratában az I.r. vádlott tekintetében bejelentett fellebbezést csak súlyosítás érdekében tartotta fenn. A II.r. vádlott tekintetében bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében az I.r. vádlottal szemben - halmazati büntetésül - felemelt próbaidejű börtönbüntetést szabjon ki, a jogi minősítés indokolását egészítse ki, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A másodfokú ügyészség álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az I.r. vádlott cselekményét 2 rb. hivatali visszaélés bűntetteként, azonban az ahhoz fűzött jogi indokolást ki kell egészíteni azzal, hogy az I.r. vádlott vezényelt körlet-felügyelőként a Btk.137.§

(1)bekezdés l) pontja alapján volt hivatalos személy, illetve azzal, hogy magatartásával súlyosan megszegte a Büntetés-végrehajtási Szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII.8.) IM . rendelet 18. §.

(3)bekezdésében írt kötelmét, amely által jogtalan előnyt biztosított a fogvatartottaknak. A II.r. vádlott és védője a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához

1. április
2. napján érkezett közös beadványukban visszavonták az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
3. április
4. napján kelt 6.Kbf.12/2015/
5. számú végzésével a II.r. vádlott tekintetében a felülbírálatot mellőzte, és megállapította, hogy az ő vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete
6. árpilis
7. napján jogerőre emelkedett. Az I.r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Elsődlegesen az I.r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére, másodsorban a súlyosításra irányuló ügyészi indítvány elutasítására és az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Elsődleges indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ugyan terjedelmes indokolást fűzött a bizonyítékok értékeléséhez, azonban ez az indokolás nem meggyőző. Álláspontja szerint a indokolásában az egyes bizonyítékok között lévő ellentmondásokat nem tudta feloldani, illetve utalt arra is, hogy egy vallomásból nem lehet részeket elfogadni, hanem vagy az egész vallomást kell elfogadni a tényállás alapjául, vagy nem szabad tényállást alapítani. Álláspontja szerint tanú1 vallomásánál következetlenül értékelt az elsőfokú bíróság. Ezzel a vallomással tanú2 vallomása is szemben áll. Igazán meggyőző bizonyítékok nem szólnak az I.r. vádlott bűnössége mellett. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy részéről nem történt tiltott kapcsolattartás. Az ő beceneve a bv. intézeten belül ... volt, nem pedig ...". Kifogásolta, hogy tanú1nek háromféle vallomása volt. Végül elmondta, hogy ő a becsületért és az igazságért fellebbezett. A katonai ügyész, az I.r. vádlott, valamint a védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be.348.§

(2)bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú katonai tanács mellőzte a felülbírálatot az I.r. vádlottat érintő felmentő rendelkezések tekintetében, figyelemmel arra, hogy ezek vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség a fellebbezést nem tartotta fenn. Szintén mellőzte a felülbírálatot a másodfokú bíróság a Be.349.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján a II.r. vádlott vonatkozásán, mert az őt érintő fellebbezések visszavonásra kerültek. A felmentés irányuló I.r. vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értéktelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I.r. vádlott a nyomozás során először nem kívánt vallomást tenni, majd írásbeli vallomást tett, melyben tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. A tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, hanem fenntartotta a nyomozás során tett ténybeli tagadó vallomását. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésével szemben a tényállást a I/

1. tényállási pontban írt cselekményben a vádlott tagadásával, illetve tanú2 tanúnak a nyomozás során és a tárgyaláson tett, az I.r. vádlott vallomását alátámasztó vallomásaival szemben tanú1 tanúvallomása alapján állapította meg. Helytállóan hivatkozott arra, hogy tanú1 tanú a nyomozás során és a tárgyaláson is terhelő tartalmú vallomást tett az I.r. vádlott tekintetében, illetve megfelelő magyarázatát adta annak, hogy egy alkalommal miért vonta vissza a vádlottra nézve terhelő tartalmú vallomását. Helytállóan utalt arra az elsőfokú katonai tanács, hogy tanú1 tanúvallomását támasztották alá az ügy egyéb bizonyítékai, különösen a levelezés tárgyát képező szembesítési jegyzőkönyv a rávezetett megjegyzésekkel. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács akkor sem, amikor a I/
2. tényállási pont tekintetében a történeti tényállást az I.r. vádlott tagadásával szemben tanú3 és tanú4 fogvatartott tanúknak az I.r. vádlottra nézve terhelő vallomásai, valamint az okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Ezen tanúk vallomásai egymást erősítették, és cáfolták az I.r. vádlott védekezését, továbbá a vádlotti terhelő vallomásokat alátámasztották a BV. intézetben lefoglalt levelek szövegezése tartalma. Az elsőfokú bíróság ítélete
3. oldal
4. bekezdésétől a
5. oldal
6. bekezdéséig értékelte a I. tényállás 1.,
7. pontjaihoz tartozó bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem az I.r. vádlott tagadását, védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján annyiban egészíti ki, hogy: „Az I.r. vádlott magatartásával megszegte a BV. Szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII.8.) IM. rendelet 18. §.

(1)bekezdésében, valamint a

(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezéseket". A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy az I.r. vádlott és védője új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak Bár az I.r. vádlott védője perbeszédében az elsőfokú katonai tanács által megállapított ítéleti tényállás megalapozatlanságára hivatkozott, azonban valamely konkrét megalapozatlansági okot nem jelölt meg, ténylegesen az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok bizonyító erejét vitatta. Ezzel szemben az állapítható meg, hogy a törvényszék katonai tanácsa által rögzített és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a bizonyítékok újra értékelésére, a felülmérlegelésre és ezen keresztül az I.r. vádlott felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le a következtetés az I.r. vádlott bűnösségére, és tartalmilag helyes a cselekmény jogi minősítése is. Az másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az I.r. vádlott cselekményének elbírálása során az elkövetés idején hatályos büntető törvényt alkalmazta figyelemmel arra, hogy az elbírálás idején hatályos 2012. évi C. tv. a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a vádlottra nézve kedvezőbb szabályozást tartalmaz. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét megváltoztatta, és I.r. vádlott cselekményét 2 rb. a Btk.305.§ a) pontja szerinti hivatali visszaélés bűntetteként jelölte meg. Ebből következően a jogi indokolást annyiban egészíti ki, hogy. „az I.r. vádlott a Btk.459.§

(1)bekezdés 11/k pontja alapján volt hivatalos személy." A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott által megvalósított cselekmények súlyára és a vádlott alanyi bűnösségének fokára figyelemmel vele szemben a rendelkező részben írt 1 évi börtönbüntetést szabta ki, és helyesen járt akkor is, amikor a korábban fenyítetlen, egy alkalommal soron kívül előléptetésben részesült vádlott esetében lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére. A vádlott szolgálati viszonya már megszűnt, a továbbiakban lehetősége sem lesz hivatali bűncselekmény elkövetésére, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosítását nem látta indokoltnak. A szabadságvesztés büntetés fokozata a Btk.37.§

(2)bekezdés a) pontján, a próbaidőre történő felfüggesztése pedig a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdésein alapszik. Az I.r. vádlott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelelően. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - I.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke . Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. vádlott tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős, és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke