← Magyarország

Gf.40428/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.428/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kaiser István ügyvéd (.........) által képviselt ........... (..........) felperesnek a Kovács Szabolcs Ügyvédi Iroda (..........., ügyintéző dr. Kovács Szabolcs ügyvéd) által képviselt ........... (............) alperes elleni kártérítés iránti perében a Fővárosi Törvényszék -
  2. március 26án kelt 28.G.40.132/2012/
  3. számú kiegészítő ítéletével kiegészített -
  4. december 18-án kelt 28.G.40.132/2012/
  5. számú ítéletével szemben a felperes fellebbezése folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000 (négyszázezer) forint + ÁFA összegű másodfokú perköltséget, az államnak külön felhívásra 1.619.100 (egymillióhatszáztizenkilencezer-száz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes a
  6. február 8-án kelt bérleti szerződéssel a perben nem álló ......-től határozatlan időre bérbe vette a .......... szám alatti ......... lévő - alperes tulajdonában álló - 1.000 m2 alapterületű üzletterületét, továbbá 100 m2 raktározási területet bútor és lakástextil árucikkek értékesítése céljából. A
  7. pont szerint a bérlő köteles az általa használt bérleményt, illetve a saját berendezéseit, raktárkészletét biztosítani saját költségére. A
  8. pontban rögzítették azt is, hogy a bérbeadó garantálja, hogy a bérlemény (épületgépészet, fűtés, elektromos- és vízhálózat, levegőcsere) használható állapotban lesz és azt folyamatosan használható állapotban tartja. Az energiaellátásban fellépő ingadozások és szünetek nem jogosítják fel a bérlőt a bérbeadóval szembeni kártérítési igényre, sem pedig a bérleti díj csökkentésére. A bérleti jogviszonyban a ....... helyébe
  9. március 1-jén bérbeadóként az alperes lépett. Felperes biztosítást a bérleményre nem kötött. Az ......... alsó szintjén lévő, szintén az alperes tulajdonát képező, de bérbeadás útján hasznosított .......... kereskedelmi egységben
  10. október 16-án éjjel tűz ütött ki. A tűz következtében a felperes által a II. emeleten bérelt területen lévő bútorok a füsttől szennyeződtek, valamint a tűz oltása következtében tönkrementek. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a 20-6/2012/TVO. számú összefoglaló jelentésének
  11. oldalán a tűz keletkezésének okát a következők szerint rögzíti: A fentiek, valamint a helyszíni szemle során tapasztaltak alapján a tűz keletkezési helye a csemegepult és a kávé tárolására szolgáló polcok közötti területen kialakított hűtősziget - csemegepult irányába elhelyezett Coca-Cola-s hűtő és mellette álló fagyasztó alsó részének közvetlen környezetére tehető. A tűz keletkezésének időpontja a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hírközpontjába
  12. október 16-án 23 óra 56 perckor érkezett jelzés időpontja. A tűzjelző 23 óra 37 perc 11 másodperckor adta az első jelzést. A 29200801-9439/
  13. számú vegyészszakértői vélemény alapján a vizsgálati tárgyakból - a jelenlévő égéstermékek mellett - gyújtogatásra utaló tűzveszélyes folyadékmaradványra jellemző, illékony szénhidrogén komponensek értékelhető mennyiségben nem mutathatók ki. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság 20-7/2022/VO. számú tűzvizsgálati jelentése a tűz keletkezéséhez vezető folyamatot az alábbiak szerint írta le. „A tűz keletkezési helye a csemegepult és kávé tárolására szolgáló polcok közötti területen kialakított hűtősziget - csemegepult irányába elhelyezett Coca-Cola-s hűtő és mellett álló fagyasztó alsó részének közvetlen környezetére tehető. A tűzeset kialakulása elektromos energia gyújtóhatásának a következménye. A rendelkezésre álló információk alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy nagy átmeneti ellenállás a vezetékek lokális, áram, hő túlterhelése, a vezetékek szigetelésének romlása, stb. hibája, vagy más esemény okozta-e a rendellenes hő termelődését." A felperes
  14. január 24-én előterjesztett, utóbb pontosított keresetében a Ptk.
  15. §-a, 424.§

(1)bekezdése, a 310. §-a, 339.§-a, 355.§
(4)bekezdése, az
  1. évi LXXVIII. törvény (Ltv.)
  2. §
(1)és
(3)bekezdése, a Ptk. 305-306.§-a, valamint a Ptk. 248.§
(1)bekezdése alapján az alperest 20.239.300 forint, valamint ezen összeg után 2011. október 16-tól a kifizetésig járó Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamat, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy
  1. október 16-án az ......... alsó szintjén üzemeltetett .......... kereskedelmi egységben tűz ütött ki, a második emeleten bérelt területen lévő bútorai a füsttől szennyeződtek, valamint a tűz oltása következtében tönkrementek. A raktárrész is elázott, összesen 20.239.300 forint kára keletkezett, az alperes annak megtérítésétől a biztosítási szerződés megkötésének elmulasztására hivatkozva elzárkózott. Arra utalt, hogy az alperes kellékszavatossági felelőssége a bérlet egész tartama alatt fennáll, a felelőssége egyébiránt attól függetlenül megállapítható, hogy mi volt a keletkezett tűz oka, illetve a tűzesetet kinek a magatartása vagy mulasztása okozta. A szavatossági felelősség a felróhatóságtól független, így a Ptk.
  2. § alapján, mivel az alperes nem tudta biztosítani a bérleti időtartam alatt a bérlemény rendeltetésszerű használatát, a kártérítés szabályai szerint követelheti a hibás teljesítésből eredő kárai megtérítését. Állította, hogy a tűz az alperes érdekkörében keletkezett. A jogellenes magatartás az alperes szerződésszegése, hogy nem tudta biztosítani a bérlemény folyamatos és rendeltetésszerű használatát. Az okozati összefüggést maga a tűz léte határozza meg, a bekövetkezett kár pedig a bútorok értékcsökkenése, illetőleg tönkremenetele. Hivatkozott a bérleti szerződés
  3. pontjában foglaltakra is, azzal, hogy abban az alperes a közüzemi meghibásodások vonatkozásában a szavatosságnál szigorúbb jótállási felelősséget vállalt, mivel garantálta a bérlemény folyamatos használható állapotban tartását. Az alperest terheli a bizonyítás a tekintetben, hogy mindenben eleget tett ezen szerződéses kötelezettségének. Az alperesnek kell tehát bizonyítania a bérbe adott ingatlan közüzemeinek, köztük az elektromos hálózat kifogástalan állapotát. Szükségesnek tartotta, hogy tisztázott legyen az alperesi tulajdonban lévő épület műszaki állapota, a közüzemek megfelelősége. Hivatkozott arra is, hogy felelősségbiztosítása a tűzkárra nem volt, de egyébként is irreleváns, hogy rendelkezett-e biztosítással. E körben a BDT 2011.
  4. számon közzétett jogesetre utalt. A kár összegének megállapítása iránt szakértői bizonyítást indítványozott. A
  5. április 26-i beadványában, majd ezt követően többször is kérte az alperes kötelezését a tűzoltósági határozatok csatolására, majd többször az iratok tűzoltó hatóságtól beszerzését indítványozta, utalva arra, hogy a tűz oka a bizonyítási eljárásra tartozik. A felperesi törvényes képviselő, .............. azt is előadta, hogy nem volt módja a kárt megakadályozni, illetőleg csökkenteni. Azért bérelt az áruházban helyet, hogy az árut biztonságban tudja, és az eladás zavartalanul üzemelhessen. Úgy nyilatkozott, hogy a tűz nem a felperes bérleményében keletkezett, volt fűtés, épületgépészet, levegő, és a vízhálózatban nem volt probléma akkor, továbbá elektromos probléma sem volt. (
  6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  7. oldal második bekezdés) Az alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. A keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. A felperesi bizonyítási indítványokat elutasítani kérte. Vitatta a szavatossági felelőssége fennálltát, azt, hogy hibásan teljesített volna, illetőleg, hogy hibás teljesítése lenne a tűz keletkezésével kapcsolatosan. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy volt-e felperesnek olyan vagyonbiztosítása, amely biztosítási fedezetet nyújtott a perbeli káreseményre. A saját biztosítóját, a .............. perbe hívta. Az elsőfokú bíróság, miután a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a felperes részére a kért iratokat nem adta ki,
  8. április 9-én kelt
  9. sorszámú végzésével felhívta az alperest a tűzesettel kapcsolatos iratai 15 napon belüli csatolására, és a
  10. számú végzésével megkereste a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságot a tűzesettel kapcsolatban rendelkezésére álló iratok megküldése iránt. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság egyebek mellett megküldte a 20-6/2012/TVO számú összefoglaló jelentést, a 20-7-2012/TVO. számú tűzvizsgálati jelentést, a tűzvizsgálati helyszíni szemle jegyzőkönyvét, a vegyészszakértői véleményt, valamint a ............. által
  11. november 29én készített villamos berendezések tűzvédelmi és szabványossági felülvizsgálata elnevezésű véleményt, mely az ............ elektromos hálózatának és berendezéseinek szabványossági és tűzvédelmi felülvizsgálatának eredményét tartalmazta. A felperes ezt követően arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság megállapítása szerint a tűz az alperes által üzemeltetett ingatlanba bevezetett elektromos energia gyújtóhatásából következett be, ez önmagában az alperes felelősségét megalapozó körülmény. A felelősség szempontjából irreleváns, hogy konkrétan mely ok okozta a tüzet. A beszerzett iratokból megállapításokat idézett, így például azt, hogy „A régi épület elektromos hálózata elmondások alapján rossz állapotban volt. A hűtőszekrények ezen a területen nagy mennyiségben voltak elhelyezve és rákötve a villamoshálózatra" (
  12. oldal harmadik bekezdés), „Az elektromos energia gyújtóhatás logikailag ok-okozati szempontból magyarázható: a korábban a tűz keletkezési helyén kialakult égési folyamat következtében az elektromos rendszerben műszaki hiba történt. A tűz általi károsodások nem tűz terjedésből, hanem helyi gyulladásból alakultak ki." (
  13. oldal II. pont) Hangsúlyozta, hogy a
  14. november 29-i szakvélemény már a
  15. november 7-i átfogó tűzvédelmi ellenőrzés után készült, a tűzeset előtt „hat évvel". A tűzeset idejében az elektromos hálózat és szerelvények állapota nyilvánvalóan nem az az állapot volt, amelyet a szakvélemény megfelelőnek nyilvánított. De a szakvélemény egyébként is teljesen alkalmatlan annak még csak feltételezett valószínűsítésére is, hogy
  16. évben az elektromos hálózat megfelelő volt. Utalt arra is, hogy az összefoglaló jelentés szerint a .......... áruház üvegportáljaira teljes felületen felhelyezett, az utcáról átláthatatlan tükörfólia megakadályozta a biztonsági szolgálatot a tűz szemrevételezés útján történő észlelésében.
  17. július 3-án az addigi előadásait fenntartva úgy nyilatkozott, hogy a jogalap tekintetében további bizonyítási indítványt nem terjeszt elő, az összegszerűség tekintetében fenntartotta a szakértő kirendelése iránti indítványát. Az alperes az elsőfokú bíróság nyilatkozattételre felhívására, miszerint a tűzkár időpontjában a perrel érintett ingatlan elektromos vezetékei karbantartott, ellenőrzött állapotban voltak-e, a Fővárosi Katasztrófa Igazgatóságtól beszerzett iratok között is fellelhető ............. szakvéleményére hivatkozott azzal, hogy annak összefoglaló minősítése szerint az ingatlan a vonatkozó BM rendelet és az MSZ 10900:1970 számú szabvány előírásainak megfelel. Hangsúlyozta, hogy a tűzvizsgálati jelentésből kitűnően a tűz keletkezésének oka egyértelműen nem állapítható meg. Állította, hogy az ingatlannak nem üzemeltetője, a .......... üzlethelyiséget a bérlő üzemelteti. Vitatta, hogy a bérleti szerződés
  18. pontjának jelentősége lenne a kártérítési felelőssége megítélése körében, mivel ez kizárólag a bérlemény műszaki követelményeire vonatkozott, a tűz pedig nem a bérleményben keletkezett. Ebben a pontban a bérlemény műszaki használhatóságára gondoltak, és nem arra, hogy objektivizálnák a kártérítési felelősséget, és a bizonyítási terhet meg kívánnák fordítani. Állította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget. Vitatta, hogy az épület műszakilag rossz állapotban lett volna, de ha rossz állapotban lett volna, sem ez a körülmény volt a tűz kiváltó oka. Hangsúlyozta, hogy a bérleti szerződés alapján és szerződésen kívül sem terheli károkozási felelősség. A tűzkár bekövetkezéséért felelősséggel nem tartozik. Az elsőfokú bíróság
  19. október 25-én kelt
  20. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltan a Pp. 3.§
(3)bekezdése alapján tájékoztatta a felperest, hogy mind a jogalap, mind az összegszerűség vonatkozásában a bizonyítási kötelezettség őt terheli. A ............ a perbe nem kívánt beavatkozni. Az elsőfokú bíróság a
  1. március 26-án
  2. sorszámú kiegészítő ítéletével kiegészített
  3. december 18-án kelt 28.G.40.132/2012/
  4. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperesnek áfát is magában foglaló 1.025.100 forint perköltség, az államnak 1.214.000 forint kereseti illeték megfizetésére. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperes kereseti kérelme jogalapjaként az alperes „bérbeadói szavatosi" felelősségét jelölte meg, továbbá a szerződés
  5. pontját. A Ptk.
  6. §, a
  7. §-a és
  8. §-a körében kifejtette, hogy a bérleti szerződés
  9. pontja, annak helyes és egyértelmű grammatikai értelmezése szerint a bérlemény műszaki használhatóságát, az azért vállalt bérbeadói felelősségvállalást tartalmazta, azt, hogy a bérlemény épületgépészetileg legyen rendben, működjön a világítás, fűtés, vízellátottság biztosított legyen. Azt, hogy mindezekkel nem volt probléma, a felperes is elismerte (
  10. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  11. oldal
  12. bekezdés). Így a felperes maga tett olyan tényelőadást, amely szerint az alperes a jótállási kötelezettségének, szerződésben foglalt kötelezettsége teljesítésének, illetőleg szavatosi kötelezettségének eleget tett. Ebben a körben tehát a kereset nyilvánvalóan alaptalan, el kellett utasítani. A hibás teljesítés és jogkövetkezményei, kellékszavatosság, kártérítés (Ptk.
  13. §,
  14. § és 355.§) körében ugyancsak a
  15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  16. oldal
  17. bekezdésében rögzített felperesi nyilatkozatra utalt, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy a teljesítés időpontjában az alperesi szolgáltatás megfelelt a törvényes és a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak is, ebből következően hibás teljesítés az alperesi birtokba adó tulajdonos részéről nem merült fel. Ezért a hibás teljesítés két jogkövetkezménye, a kellékszavatosság (Ptk.
  18. §
(3)bekezdés) és a kártérítés (Ptk.
  1. §) sem merült fel ebből a szempontból. Rámutatott, hogy a felperes a Ptk.
  2. §-a vonatkozásában annyi tényelőadást tett, hogy az alperes épületgépészeti karbantartási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes azonban igazolta az ennek való elégtételt, amely a
  3. sorszámú mellékletnél csatolt alperesi iratokban lelhető fel, illetőleg a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság iratanyagában. Így ezen jogalapból eredő alaptalan igény is elutasítandó volt. A Ptk.
  4. §-a vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a felperes a
  5. sorszámú beadványában maga is több helyen hivatkozott arra, hogy „a rendelkezésre álló információk alapján „nem volt egyértelműen megállapítható", hogy nagy átmeneti ellenállás, a vezeték lokális áram-, hő túlterhelése, vezetékek szigetelésének romlása stb. hibája, vagy más esemény okozta-e a rendellenes hő termelődését. Tehát a felperes sem jelölt meg egyértelmű alperesi magatartást a tűz okozása vonatkozásában. Ebből következően a Ptk.
  6. §-ára alapított szerződésen kívüli károkozás iránti igény jogalapja sem állapítható meg. Kitért arra is, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság iratanyagából az derül ki, hogy a tűz keletkezési helyén kialakult égési folyamat következtében az elektromos rendszerben történt a műszaki hiba, azonban a rendelkezésre álló információk alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy nagy átmeneti ellenállás, a vezetékek lokális áram-, hő túlterhelése, vezetékek szigetelésének romlása, vagy más esemény okozta-e a rendellenes hő termelődését. A felperes bejelentette, hogy a ..........-t, illetőleg az alperest szabálytalan tárolás megszüntetésére szólította fel a tűzvédelmi hatóság, azonban a jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy ennek a tűzesetig már eleget tettek. Az a tény, hogy mennyi hűtőszekrény volt rákötve a .......... áruház használatában a hálózatra, az nem az alperesi, mint tulajdonosi érdekkörbe tartozik, hanem a bérlő (..........) érdekkörébe. A .......... raktárhelyiségében a kismegszakítók lekapcsolása szintén nem az alperes terhére írható, továbbá az a tény sem, hogy a .......... áruház üvegportáljaira teljes felületen felhelyezett utcáról átláthatatlan tükörfólia a tűzészlelés lehetőségét akadályozta. Azt pedig az alperes igazolta, hogy elektromos rendszer karbantartási kötelezettségének eleget tett. Osztotta az alperes álláspontját, hogy az a körülmény, hogy az elektromos energia gyújtóhatása okozhatta a tüzet, a felelősségét nem alapozza meg, tekintettel arra, hogy a felperes konkrét tényelőadást arra vonatkozóan, hogy az alperes mi módon működött közre ebben, milyen jogellenes, vagy felróható magatartást tanúsított, nem tett, illetőleg az ingatlannak az a része is, amelyben a tűz keletkezett, illetőleg ahonnan a füstszennyezés, illetőleg a tűzoltás nyomai károkat okoztak a felperes ingóságaiban, az bérleti szerződés alapján hasznosításra került. Megállapíthatónak találta, hogy a felperes nem tett olyan konkrét tényelőadást, ami bizonyításra szorult volna, és az alperes kártérítési felelősségét megalapozhatta volna. Miután a jogalap nem volt megállapítható, ezért az összegszerűségre vonatkozó szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványt mellőzte. Összegzésként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a szerződés
  7. pontjában a kereset alapjául szolgáló kötelezettséget nem vállalt. A tulajdonos alaperesnek, mint bérbeadónak olyan objektív felelőssége, amely a tűz keletkezésének okától független, nem áll fenn. Az a puszta tény, hogy az alperes, mint tulajdonos a bérbeadó, még peres felek szerződése és a jogszabályok alapján sem kötelezi arra, hogy a bekövetkezett másodlagos tűzkárért - hacsak nem terheli felelősség annak keletkezésében - (jogellenes, felróható magatartásával okozati összefüggésben) helytálljon. A kiegészített ítélettel szemben a felperes fellebbezett. A kiegészített ítélet megváltoztatását, közbenső ítélettel az alperes kártérítési felelősségének jogalapja megállapítását, az összegszerűség tekintetében az ítélet hatályon kívül helyezését és ebben a körben az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte, hogy a megismételt eljárást az elsőfokú bíróság másik tanácsa folytassa le. Előadta, hogy az alperes által csatolt tűzvizsgálati jelentésből, valamint a peres iratok között elfekvő,
  8. március 7-én kelt .......... tűzoltó alezredes által aláírt, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak írt átiratából egyértelműen megállapítható, hogy „A tűzeset kialakulása elektromos energia gyújtóhatásának következménye volt. A rendelkezésre álló információk alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy nagy átmeneti ellenállás, a vezetékek lokális áram-, hő túlterhelése, a vezetékek szigetelésének romlása stb. hibája vagy más esemény okozta-e a rendellenes hő termelődését". Önmagában ezen szövegből megállapítható, hogy a tűz az alperes által üzemeltetett ingatlanba bevezetett elektromos energia gyújtóhatásából következett be. Az a kérdés, hogy ezen belül konkrétan mely ok okozta a tüzet, a felelősség szempontjából irreleváns, különös tekintettel a bérleti szerződés
  9. pontjában írt „garantálásra", amelyben az alperes „garantálta", hogy a bérlemény épületgépészeti, fűtési, elektromos és vízhálózata használható állapotban lesz. A tűzvizsgálati iratokból megállapítható, hogy a legnagyobb mértékű károsodások a .......... áruházban az I. gondola csemegepult felé eső részén azonosíthatók. A jegyzőkönyv
  10. oldal harmadik bekezdése kifejti, „Egyetlen gyújtóforrás, amely relevánsan összefüggésbe hozható a tűz keletkezésével, az elektromos energia. A régi épület elektromos hálózata elmondások alapján rossz állapotban volt. A hűtőszekrények ezen a területen nagy mennyiségben voltak elhelyezve és rákötve a villamoshálózatra". A
  11. oldal utolsó bekezdése: „A tűz feltételezett keletkezési helyének környezetében nagy mennyiségben álltak rendelkezésre éghető anyagok. Az éghető anyagok meggyújtását követően kifejlődött a lánggal égés. A … forró égéstermék réteg az áruház teljes területén elterjedt a mennyezet alatt". A
  12. oldal: „A tűz keletkezési helye: I. A csemege pult és kávé tárolására használt polc között elhelyezkedő hűtősziget közvetlen környezete … Ezen a területen állandóan villamos feszültség alatt álló berendezések: hűtőszekrények, fagyasztók üzemeltek". A
  13. II. pont: „Az elektromos energia gyújtóhatás logikailag ok-okozati szempontból magyarázható: a korábban a tűz keletkezési helyén kialakult égési folyamat következtében az elektromos rendszerben műszaki hiba történt. Ennek következtében a Fornetti hűtő villamos rendszerében is műszaki hiba keletkezett, amely során az elektromos energia gyújtó hatása lokális tűz keletkezését idézte elő. A tűz általi károsodások nem tűzterjedésből, hanem helyi gyulladásból alakultak ki. Az események között logikai kapcsolat áll fenn." Az összefoglaló jelentés
  14. oldalon kezdődő III-IV. pontjai pontosan leírják az égési folyamat lefolyását és annak fizikai következményeit, míg a
  15. oldaltól kezdődően az összefoglaló jelentés leírja az elektromos energia gyújtó hatásának vizsgálatát. Változatlanul állította, hogy az alperest a bérlői használat akadályozását vagy meghiúsítását jelentő közüzemi meghibásodások tekintetében a szerződéses kikötés alapján a szavatosságnál szigorúbb, „garantált", azaz jótállási felelősség terheli, ahol is a kimentés terhe az alperesre hárul, így az ezzel kapcsolatos bizonyítási teher is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher kérdését tévesen ítélte meg. Az alperes felelőssége a Ptk.
  16. §-a,
  17. §
(1)bekezdés, a Ptk.
  1. §-a és
  2. §
(1)bekezdése alapján áll fenn, azzal, hogy az Ltv. 8. §
(1)bekezdése is kimondja, hogy a bérbeadó szavatol a rendeltetésszerű használatért, a 8. §
(3)bekezdése pedig a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait rendeli alkalmazni. Jelen esetben azonban az alperes ennél a szigorúbb jótállást vállalta a közüzemek tekintetében, így a bérbe adott ingatlan közüzemeinek, köztük az elektromos hálózat kifogástalan állapotát nem neki, hanem az alperesnek kellett volna bizonyítania, a vonatkozásban, hogy a tűz nem emiatt keletkezett. Iratellenesnek tartotta, hogy az alperes a per során igazolta, hogy elektromos vezetékei a perrel érintett tűzkár időpontjában karbantartott, ellenőrzött állapotban voltak. Pusztán az volt megállapítható, hogy az alperes elvégeztette a kötelező, öt évenkénti kötelező tűzvédelmi és szabványossági felülvizsgálatot. Ez a jelentés a tűzeset előtt (2006. november 29-én) készült el. Nyilvánvaló, hogy a tűzeset idejében az elektromos vezetékeknek már nem az volt a műszaki állapota mint öt évvel korábban. Az alperes szerződésszegő magatartása körében is hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság teljesen tévesen értelmezte a bérleti szerződés 12. pontját. A „garantálás" ugyanis a Ptk. 248. §
(1)bekezdése szerinti szigorú felelősséget jelenti, a kötelezett a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Arra is hivatkozott, hogy soha nem tett olyan tényelőadást, miszerint az alperes jótállási kötelezettségének bármikor is eleget tett volna. Az a körülmény, hogy a tűzesetig működtek az épületgépészeti szerelvények, nyilvánvalóan nem jelenti az alperes szabályszerű teljesítését. Az alperesnek ugyanis a bérlet teljes időszaka alatt, végig, folyamatosan biztosítani kellett volna a rendeltetésszerű használatot. Az elsőfokú bíróság egyébiránt számos esetben tőle kért számon olyan körülményeket, amelyeket a jóhiszemű pervitel esetén az alperesnek kellett volna szolgáltatnia. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását, felperes másodfokú eljárásban felmerült költségei megtérítésére kötelezését kérte. Előadta, hogy a bérleti szerződés 12. pontja alapján kártérítési felelőssége nem áll fenn, mivel az ingatlan, amelyben a tűz keletkezett nem áll az üzemeltetésében, azt bérbeadás útján hasznosítja, továbbá mert a követelés elbírálása során a 12. pont tartalma irreleváns. A tűz nem a felperesi bérleményben keletkezett, a felróhatóságon alapuló kártérítési felelősségét nem objektivizálták, így a kártérítésre vonatkozó bizonyítási teher sem fordult meg. A 12. pont tehát bérbeadói kellékszavatossági felelősséget, nem pedig kártérítési felelősséget jelent, tartalmát tekintve lényegében azonos a Ptk. 424. §
(1)bekezdése rendelkezésével. E szerint a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. Ebből az is következik, hogy a jogszabály és a szerződés is kizárólag kellékszavatossági és nem kártérítési felelősségről rendelkezik, azaz kártérítésre nem vonatkoztatható a szerződéses jótállás. Hangsúlyozta, hogy a felperes kártérítési és kellékszavatossági felelősségét sem bizonyította. A felperesi törvényes képviselő maga nyilatkozta azt, hogy kellékszavatossági felelősségét nem sértette meg. Utalt arra is, hogy a felperes az esetleges szerződésen kívüli károkozás tekintetében pontos tényállást nem jelölt meg, a jogalap tekintetében további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A felperes által hivatkozott okiratok sem alapozzák meg kártérítési felelősségét, így a felperesi utalásoknak, idézéseknek relevanciája nincs. Kiemelte, hogy a felperes maga sem jelölte meg a tűz okát. Álláspontja szerint a felperes a perben nem szavatossági jogát érvényesíti, ennélfogva megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a kimentés terhe rá hárul. A perbeli tűzeset és annak következménye a Ptk. 312. §
(1)bekezdése szerint a bérleti szerződés lehetetlenülése körébe tartozik, amelyért egyik szerződő fél sem felelős. Kitért arra is, hogy az Ltv. 8. §
(1)és
(3)bekezdése sem a bérbeadónak a felróhatóságon alapuló kártérítési felelősségét, hanem a hibás teljesítés miatti szavatosi felelősségét szabályozza. Vitatta, hogy ne igazolta volna az elektromos vezetékei perrel érintett tűzkár időpontjában karbantartott, ellenőrzött állapotú voltát azzal, hogy ennek a per eldöntése szempontjából nincs is jelentősége, mert még a karbantartási kötelezettségének esetleges elmulasztása esetén is a felperesnek bizonyítania kellett volna, hogy ez okozati összefüggésben állt az általa elszenvedett károkkal, erre azonban még kísérletet sem tett, továbbá a jogalap tekintetében bizonyítási indítványa már nem volt. Önmagában az a tény, miszerint a jogszabályok szerinti szavatosi felelősségénél szigorúbb szabályok szerint vállalt helytállást kellékszavatossága körében, nem jelenti azt, hogy a szerződésben vállalt jótállására tekintettel a felek objektivizálták volna a felróhatóságon alapuló kártérítési felelősségét, és a kárfelelősség tekintetében a bizonyítási teher megfordulna. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmét a másodfokú tárgyaláson kiegészítette a fellebbezés elkésettségére vonatkozó részletes indokaival, a Fővárosi Ítélőtábla ezért mindenekelőtt az alperes ezen érveire tér ki. Az elsőfokú bíróság - a 36. sorszámú ítélet alperes által is hivatkozott „nem kereste" jelzéssel 2014. február 10-én történt visszakézbesítésére figyelemmel - 2014. március 3-án kelt 41. sorszámú végzésével a Pp. 99. §
(2)bekezdése alapján megállapította a
  1. sorszámú ítélet kézbesítési vélelmének
  2. február 10-i beálltát. Az ítéletet tehát
  3. február 10-én kézbesítettnek kell tekinteni. A felperes ugyanakkor az elsőfokú bíróságra
  4. február 12-én érkezett beadványában a keresetet elutasító ítélet ellen fellebbezést jelentett be, kétségtelenül anélkül, hogy határozott fellebbezési kérelmet terjesztett volna elő,
  5. március 13-án pedig, arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság a
  6. február 12-i beadványban foglaltakat tartalma szerint fellebbezésnek tekintette, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét már nem tartotta fenn. A Pp.
  7. §
(3)bekezdése értelmében, ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, annak bármilyen címen előterjesztett megtámadását főszabályként fellebbezésnek kell tekinteni, míg a Pp. 235. §
(2)bekezdése értelmében hiányos fellebbezés esetén, ideértve a határozott kérelem és az indokolás hiányát is, hiánypótlást kell lefolytatni. Az elsőfokú bíróság a
  1. sorszámú ítélet
  2. február 12-i megtámadását helytállóan tekintette fellebbezésnek, és mivel a fellebbezés az ítélet
  3. február 10-i kézbesítési időpontjához képest a fellebbezésre nyitva állt 15 napos határidőn belül érkezett, helytállóan terjesztette fel elbírálásra a másodfokú bíróságra. Mindezen indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla sem találta a fellebbezést elkésettnek, ezért annak érdemi vizsgálatára tárgyalást tűzött ki. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan. A
  4. március 14-ig hatályban volt, de jelen ügyben még alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi IV. törvény (Ptk.) tartalmazott rendelkezéseket a kellékszavatosságra, a hibás teljesítésre és a kártérítési felelősségre nézve is. A Ptk.
  6. §
(1)bekezdése értelmében a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. A Ptk. 434. §
(2)bekezdése értelmében a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. A
(3)bekezdés szerint a lakásbérlet szabályai főszabályként megfelelően alkalmazandók a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére is. A Ptk. 305-311/A. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket a hibás teljesítésre, annak jogkövetkezményeire nézve. A
  1. § úgy rendelkezik, hogy a jogosult szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. A
  2. §
(1)bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. §
(4)bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt is meg kell téríteni. (A Ptk. 318. §
(1)bekezdése a szerződésszegésért való felelősségre, a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség Ptk.
  1. §-ának fenti szabályait rendeli alkalmazni főszabályként azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének nincs helye.) A Ptk. ez utóbbi idézett rendelkezéseiből következően a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai lényegében azonosak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályaival, tehát a polgári jogi kártérítési felelősségnek mindkét esetben négy alapvető feltétele van, a jogellenesség, a felróhatóság, a kár, valamint az okozati összefüggés a kár és a felróható magatartás (tevékenység, mulasztás) között. Ezen feltételek közül a jogellenesség, a kár, valamint az okozati összefüggés a kártérítési felelősség szükségképpeni elemei, bármelyik hiánya kizárja a kártérítési felelősség megállapíthatóságát. Mindezek együttes fennállása sem eredményez azonban feltétlen kártérítési felelősséget, mivel a károkozó kimentheti magát a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Pp.
  2. §
(1)bekezdése értelmében a kártérítési felelősség elemei bizonyításának terhe a károsultra hárul, míg a károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy kimenti magát a felelősség alól azzal, hogy bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 248. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállási felelősség szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy a hiba oka a teljesítés után, vagy előtt keletkezett-e. Lényeges eleme a jótállási felelősségnek, hogy a jótállásra kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka teljesítés után keletkezett. Ebből következően a kimentés körében a bizonyítás a kötelezettet terheli. A Ptk. 434. §
(2)bekezdésében említett külön törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.). A 36. §
(1)bekezdése értelmében a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére főszabályként a lakásbérlet szabályai megfelelően alkalmazandók. A lakásbérletet az Ltv. 1-35.§-a szabályozza. A 7. §
(2)bekezdése szerint a lakás rendeltetésszerű használatra akkor alkalmas, ha az épület központi berendezéseinek a lakásban lévő részei üzemképesek. (Az Ltv. értelmező rendelkezései között elhelyezett 17.c) pontja értelmében az épület központi berendezésének minősül az elektromos vezeték és érintésvédelmi rendszere, ideértve a lakásban lévő vezetékszakaszt is.) A 8. §
(1)-
(2)bekezdése szerint a bérbeadó szavatol a lakás átadáskori rendeltetésszerű használatra alkalmas voltáért, valamint a bérlet fennállása alatt a lakással összefüggő, törvényben meghatározott, illetőleg szerződésben vállalt kötelezettségéért. A
(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy az
(1)és
(2)bekezdés szerinti szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait az Ltv-ben meghatározott, illetőleg a szerződésben kikötött eltérésekkel kell alkalmazni. A nem lakás céljára szolgáló helyiséget, mint bérleményt tehát a felek eltérő rendelkezése hiányában a bérbeadónak rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell átadnia, mely feltétel akkor teljesül, ha az épület központi berendezéseinek a lakásban lévő részei és a lakásberendezések üzemképesek. A bérbeadót azonban nem csupán az átadáskor, hanem a bérleti jogviszony fennállásának teljes időtartama alatt terheli ezen szavatossági felelősség, ami azt jelenti, hogy a bérleménynek a teljes bérleti időszak alatt rendeltetésszerű használatra alkalmasnak kell lennie, továbbá meg kell felelnie a bérleti szerződés előírásainak is. Az adott ügyben a felperes egyrészt hibás teljesítésből eredő szerződésszegésre, az alperes kellékszavatossági felelősségére, illetőleg jótállási kötelezettségvállalására, másrészt szerződésen kívüli károkozásra alapította kártérítési igényét. A szerződésszegésre alapított igény tekintetében annak van jogi jelentősége, hogy a felek a felperesi bútorértékesítés és tárolás céljából kötött bérleti szerződésükben a bérlemény rendeltetésszerű használatra alkalmasságának biztosítása körében az Ltv., illetőleg a Ptk. fent idézett szabályaitól eltérően nem rendelkeztek, így a bérbeadó alperest a bérlemény felperesnek átadásakor, és azt követően a bérleti jogviszony teljes időtartalma alatt terhelte annak kötelezettsége, hogy a bérlemény rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen. A
  1. pontban pedig kifejezetten garantálta, hogy a bérleményben az épületgépészet, fűtés, elektromos- és vízhálózat, a levegőcsere használható állapotban lesz és azt folyamatosan használható állapotban tartja. A felperes ezen szerződéses kikötést jótállási kötelezettségvállalásnak minősítette, melyet az alperes sem vitatott a fellebbezésében akkor, amikor maga is úgy nyilatkozott, hogy a kellékszavatosságnál szigorúbb kötelezettséget vállalt. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta azonban a felperes másodfokú eljárásban is előadott azon érvelését, miszerint a bérleményt magában foglaló épület valamennyi elektromos vezetéke, rendszere egyben az általa bérelt helyiségnek is a része. A felek eltérő megállapodása hiányában ugyanis az alperes kellékszavatossági felelőssége az épület központi berendezésének minősülő elektromos vezeték perbeli, a bérleti szerződés
  2. pontjában meghatározott bérleményben lévő része(i) üzemképességéért, hibátlan működéséért állt fenn a felperessel szemben. Az alperest kellékszavatossági felelősség az elektromos vezeték .......... üzlethelyiségben történt esetleges meghibásodásért nem a felperessel, hanem azt a helyiséget bérlő bérlővel szemben terheli. Az alperes továbbá, amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, a bérleti szerződés fent idézett
  3. pontjában is a bérlemény elektromos hálózatának folyamatosan használható állapotban tartásért vállalt, a felek szerint, a kellékszavatosságnál szigorúbb felelősséget. A perbeli adatok alapján kétségtelen tényként volt megállapítható, hogy az elektromos energia gyújtóhatásaként a tűz a földszinti .......... üzlethelyiségben keletkezett, nem pedig a felperesi bérleményben, abban az elektromos vezetékek nem hibásodtak meg, .............. ügyvezető nyilatkozata szerint sem volt a bérleményben elektromos probléma. Nem merült fel tehát adat arra, hogy a rendeltetésszerű használatot a felperes bérleményében az elektromos vezetékek hibája akadályozta volna, az alperes az őt terhelő kellékszavatossági, illetőleg jótállási kötelezettségét megszegte volna, a szerződést hibásan teljesítette volna. Figyelemmel arra, hogy az alperes hibás teljesítése nem volt megállapítható, ezért megalapozatlannak kell tekinteni a felperes erre alapított kártérítési igényét is, amint azt az elsőfokú bíróság is helytállóan rögzítette. A Fővárosi Ítélőtábla abban egyetértett a felperessel, hogy a jótállási kötelezettségvállalás esetén a bizonyítási teher megfordul. Tekintve azonban, hogy az elektromos vezetékek (elektromos hálózat) hibája nem a bérleményben következett be, ezért az alperest a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján a mentesülésének bizonyítási kötelezettsége sem terhelte, hibás teljesítés hiányában ugyanis nem volt mit kimentenie. A Fővárosi Ítélőtábla a tekintetben is osztotta a felperes érveit, hogy az épület üzemeltetőjének a tulajdonos alperes minősül, és ebből következően az alperest terhelte az épület teljes elektromos hálózatának karbantartási kötelezettsége, így az kiterjedt a .......... üzlethelyiségben lévő elektromos vezetékekre is. Elviekben tehát nem kizárt, hogy amennyiben a felperes bútorai károsodásához vezető tűz keletkezésének oka megállapíthatóan az alperes ezen karbantartási kötelezettsége elmulasztásának eredménye, az alperest a felperessel szemben a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési felelősség terhelje. Az ehhez szükséges tények előadása azonban a Pp. 141. §
(2)bekezdése alapján a felperest terhelte, és a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek is kellett bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges, a kártérítési felelősség megállapításának alapjául szolgáló tényeket, így az állított kára bekövetkeztét, az alperes jogellenes, felróható azon magatartását, mellyel okozati összefüggésben keletkezett a kára. Mindezt az elsőfokú bíróság is helytállóan tette a felperes bizonyítási terhévé. Az elsőfokú bíróság a perbeli adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól beszerzett iratokkal nem bizonyította, hogy a tűz keletkezése az épület elektromos rendszerének alperes jogellenes, felróható magatartására, mulasztására visszavezethető műszaki hibájából következett be. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a felperes által hivatkozott, ténylegesen a .......... érdekkörébe tartozó körülményeket is. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság e körben kifejtett álláspontját. Figyelemmel arra, hogy a jogalap tekintetében a felperesnek további bizonyítási indítványa felhívás ellenére sem volt, így az alperes kártérítési felelőssége jogellenes, felróható magatartásának hiányában nem volt megállapítható, ezért az elsőfokú bíróság az ezen a jogcímen előterjesztett keresetet is helytállóan utasította el. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az alperes 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, valamint 4/A. §-a alkalmazásával megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltsége megfizetésére. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.619.100 forint fellebbezési eljárási illetéket a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. Budapest,
  1. április
  2. . Gál Judit s.k. a tanács elnöke Dr. Rutkai Éva s.k. előadó bíró . Molnár József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Oláhné Sárközi Veronika bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.