Bf.148/2014/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés II. fordulat és

(5)bekezdés a./ pont. A közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. Az I.r.vádlott ... lakóhelyei megszűntek, lakóhelye: ... tartózkodási helye: ... A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a 2014. február 3. napján kelt 9.B.1457/2011/90. számú ítéletével az I.r.vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (Btk.372.§

(1),

(5)bekezdés a./ pont) mondta ki. A bíróság ezért 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A törvényszék a II.r.vádlottat magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. tv. 276.§) miatt 1 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú ítélet rendelkezett a bűnjelekről, a magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította és határozott a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész I.r.vádlott tekintetében a büntetés súlyosításáért, e vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. I.r. vádlott az ítélethirdetésen nem jelent meg, utóbb írásban jelentett be perorvoslatot. A II.r.vádlott tekintetében az ítéletet az ügyész, az érintett vádlott és védője is tudomásul vették, így az a kihirdetése napján jogerőre emelkedett. Az I.r.vádlott a fellebbezését
2. sorszám alatti beadványában megindokolta. Elsődlegesen felmentését kérte, mert a cselekmény nem bűncselekmény, illetve nem bizonyítható bűncselekmény elkövetése. Másodlagosan az ítélet megalapozatlansága okán - mert a tényállás nincs felderítve, ellentétes az iratok tartalmával és helytelen ténybeli következtetésen alapul - az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A beadvány utalt arra, hogy eladási szándéka volt, amiért
3. elejétől július
4. napjával bezárólag a cég átesett egy részletes jogi és pénzügyi átvilágításon. Annak eredményéből nem állapítható meg, hogy a cég3 kilátástalan helyzetbe került. Folyamatosan termeltek, jelentős saját árukészlettel rendelkeztek. Nem ő volt a pénzügyi irányító, így nem kellett ismerje a számlázási rendet. Nem volt tudomása arról, hogy az utalási számláról miért nem lettek értesítve a cégek. A kirendelt szakértő a
5. október
6. és december
7. közötti értékesítéseket vette figyelembe, ez azonban a bizományosi szerződés szempontjából nem helytálló. A bizományosi szerződés nem arról szólt, hogy azon naptól minden, a cég számlájára beérkező áru ellenértéke az cég1-t illeti meg, ennek intézménye az inkasszó lett volna. Az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy mennyi időt vesz igénybe, amíg a bizományba átvett áru ellenértéke kiszámlázásra kerül. Nem folytatott továbbá a bíróság bizonyítást az cég2-vel
8. április 2-től fennállt szerződésre, téves az az ítéleti megállapítás, hogy részükre az cég1 készletéből lett kielégítve a megrendelés. Hosszasan foglalkozott a beadvány a cég
9. működésével és az általa nyújtott 161 millió Ft-ot meghaladó részvényesi hitelével. A hitel összegét sem vette ki a cégből, ezzel mintegy a sikkasztás tényét cáfolta, hiszen a saját vagyonát is a cég működtetésére fordította. A vádlotti okfejtés szerint a raktározás és az áruk nyilvántartása körében nem kellett megfelelni a közraktározás feltételének, így nem róható fel, hogy az áruk már nem elkülönítetten voltak nyilvántartva. Azonos cikkszámon volt nyilvántartva és ezáltal értékesítve az cég1 és a cég3 árukészlete, így nem volt lehetséges megállapítani, hogy mikor, melyik tételből, milyen arányban történt meg az értékesítés. A bíróság nem foglalkozott a bizományosi szerződésben foglalt pontok ellentmondásaival sem. Nem tárta fel, hogy hová tűnt az áru, mikor, mi módon tulajdonította el a mintegy 416 millió Ft-ot. Ezt követően idézte az egyes tanúvallomásokat, amelyek a véleménye szerint nem hiteltérdemlőek, a bíróság nem indokolta meg, hogy azokat miért fogadta el. Kifogásolta, hogy az árukészlettel rendelkezését a bíróság jogszerűtlennek ítélte, miután a sikkasztás csak idegen dologra követhető el, őt azonban a tulajdonos bízta meg az értékesítéssel, így az árukészletet jogszerűen birtokolta. Erre figyelemmel bűncselekményt nem követett el, ezért elsősorban bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában kérte a felmentését. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az I.r.vádlott terhére szóló ügyészi fellebbezést a BF.840/2012/
10. szám alatti átiratában fenntartotta. Álláspontja szerint a tényállás a bizonyítékok helytálló mérlegelésén alapszik, abból okszerűen következik az I.r. vádlott bűnössége és cselekményének minősítése is törvényes. Kifogásolta ellenben a büntetés kiszabása körében megjelölt enyhítő és súlyosító körülményeket, azokat részben hiányosnak, részben nem megfelelő nyomatékkal értékeltnek tartotta. Így különösen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy az I.r.vádlott vezető beosztásban kitartó szándékkal, folytatólagosan követte el a cselekményt a minősítésnek megfelelő összeghatár felső tételéhez közelítő összegre vonatkozóan. További súlyosító körülményként jelölte meg a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét változtassa meg, pontosítsa a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, s alkalmazzon súlyosabb büntetést, egyebekben hagyja helyben az ítéletet. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen az I.r.vádlott észrevételében arra hivatkozott, hogy a nyomozás és az elsőfokú eljárás idején nem álltak rendelkezésére az iratok. Előadta, hogy megbízott a védőjében, számára nem volt érezhető, hogy komolyabb következménye lesz az eljárásnak, ezért ő maga mélységében nem is foglalkozott az üggyel, így érdemben nem is tudott védekezni. A nyomozati iratokat nem tekintette át, mert ügyvédje azt mondta tiszta ügy, az elsőfokú eljárásban is volt iratismertetés, de nem számított az elítélésére. Van egy másik ügye folyamatban, annak a tárgya az, hogy a cég korábbi igazgatósági elnöke bizonyos helytelen számlákat bocsátott ki, kettős aláírás volt, másodikként ő írt alá. Előadta továbbá, hogy anyagiakkal nem rendelkezik, földönfutóvá vált,
11. november 13-tól nyugdíjas, de annak összegét még nem állapították meg. Érdemi észrevételében arra hivatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el. Fellebbezése írásbeli indokolása szerint érvelve kiemelte, hogy a könyvszakértő a véleménye előterjesztésekor nem vette figyelembe a megrendelési és a teljesítési napokat. Elemezte a bizományosi szerződés egyes pontjait, véleménye szerint azok egymásnak ellentmondanak. Így az cég1 számlaszámának megjelölése, az 5 napon belüli fizetési kötelezettség és nem teljesítés esetén az utólagos megvételi lehetőség a szerződés olyan időbeli teljesítését engedték, amely időben ő már nem is volt a cég3-nál, így nem tehető felelőssé. A szerződésből ugyanis logikusan a
12. december
13. napja utáni elszámolás következik. A hazai piacon működő cégek és a közöttük fennálló ellentét, illetve a bankok részéről megnyilvánuló magatartás ellehetetlenítette a helyzetét. Tagi kölcsönét is a cég működtetésére fordította, ez igazolja, hogy nem volt sikkasztási szándéka. Védője a nyilvános ülésen felszólalásában perorvoslatát a vádlott felmentése, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése céljából tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy I.r.vádlott jelentős összegű tagi kölcsöne miatt még feltételezni sem lehet, hogy sikkasztást követett volna el, továbbá 100 millió Ft volt a felszámoló költsége, ha nem számolják fel a céget, úgy kifizethették volna a bankokat. Kifogásolta a könyvszakértői vélemény azon megállapítását, hogy az árut nem lehetett beazonosítani, ugyanis a számlák alapján tételesen kigyűjthetőek az azonosítási adatok. Ezt azonban nem lehet a másodfokú eljárás keretében elvégezni, erre alapozta az ítélet hatályon kívül helyezése iránti indítványát. Hivatkozott arra, hogy a bizományosi szerződés a vád alapja, egy szerződés lehet jó, lehet ellentmondásos, de ez a szerződő felek problémája, nem büntetőjogi, hanem polgári jogi megítélés tárgya. Az adott esetben idő előtti megítélésről van szó, mert a biztos december 15-i határidő után kellett volna elszámolni, akkor a védence már nem volt a cégnél, így büntetőjogi felelősség sem terhelheti. Álláspontja szerint az I.r.vádlott nem követett el bűncselekményt, a vád szó szerinti átvétele megalapozatlan, valójában csak egy polgári jogi elszámolási viszonyról lehet beszélni. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a felmentésre nem lát kellő alapot, úgy másik szakértő kirendelésével a kigyűjtött számlák elemzése szükséges, amely az ítélet hatályon kívül helyezése útján biztosítható. A vádlott az utolsó szó jogán kiemelte, hogy a szakértő is cikkszám szerint tüntette fel az árut, a számlákon is cikkszámok szerepelnek, ilyen egyszerű lenne kideríteni a történéseket. Előadta, hogy valójában volt 400 millió Ft körüli értékesítés, de a bizományosi szerződés nem vonatkozhatott arra az árukészletre, amelyre ők korábban már szerződtek. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla kétirányú perorvoslatok folytán I.r.vádlott tekintetében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az eljárásban I.r.vádlott jogai semmiben nem sérültek, irattanulmányozási, kérdezési, észrevételezési jogát gyakorolhatta. Az a kérdés, hogy ezekkel a jogaival a vádlott él-e, vagy nem él, védőjével fennálló viszonyának elemzése nem tartozik a perrendi jogok sérelme körébe. Ahogyan a vádlott megbízott védőjében és ezért ő maga nem gyakorolta az iratok megismeréséhez fűződő jogát, ez a saját előadása szerint is az ő döntése volt, a másodfokú bíróság sem ebben a körben, sem más perrendi szabálysértést nem észlelt. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, indokolási kötelezettségét messzemenően teljesítette. Az eljárásban feltárt bizonyítékokat logikus csoportosításban, az ítélet átlátható szerkesztésével bemutatta, azokat egymással is egybevetetten mérlegelte. A bizonyítékok értékelése során logikai hibát, iratellenességet a másodfokú bíróság nem észlelt. Az eljárásban a cég
14. és az cég1 közötti valamennyi, az ügy megítélése szempontjából lényeges szerződés, megállapodás rendelkezésre állt, ebből a két szervezet közötti viszony egyértelműen tisztázható volt. Tükrözték azt a gazdasági helyzetet, amely miatt egymásra épülően különböző megállapodásokat és szerződéseket kötöttek egymást követően és egymásra épülően nagyságrendileg ugyan azon értékre. Ezek a szerződések tartalmukban is visszautaltak a korábban kötött megállapodásokra, ebből a konstrukcióból adódóan a bizományosi szerződés már nem tartalmaz konkrét adatokat, hanem visszautalva felhívja a korábbi megállapodást. Erre figyelemmel nem fogadható el az a vádlotti védekezés, illetve védői érvelés, amely a két cég közötti folyamatos szerződéses jogviszonyból kiemeli a legutóbbi, a bizományi szerződést. Az elsőfokú ítélet a
15. oldal II. pontjától kezdődően részletesen rögzítette és folyamatában bemutatta a felek között létrejött kétoldalú, különböző fajtájú megállapodásokat. A lényeget illetően a
16. április 24-én aláírt együttműködési megállapodás, illetve ahhoz kapcsolódó adásvételi szerződés célja az volt, hogy az ..... részéről az cég1 közbeiktatásával a cég3-nek nyújtott 800 millió Ft éven belüli rulírozó forgóeszköz hitel visszafizetését biztosítsák. Ennek az egymás utáni megállapodások más-más módon próbáltak megfelelni, de az világosan kitűnt, hogy a következő, újabb szerződést az előző teljesítések elmaradása indokolta. Ehhez képest téves a védelem részéről az utolsó bizományi szerződés önálló elemzése, mintegy kiszakítva azt a korábbi szerződéses környezetből. Az elsőfokú bíróság a készletek nyilvántartása és tárolása körében a különböző telephelyeken dolgozó raktárosok egybehangzó vallomása alapján megalapozottan rögzítette, hogy a raktárban nem tárolták fizikailag elkülönítve az cég1 tulajdonát képező készleteket, nem tudták, hogy mely termék kinek a tulajdona. Ugyanígy, az Apolló programban, a számítógépes készletnyilvántartásban sem tüntették fel, hogy az egyes áruk, göngyölegek kinek a tulajdonában állnak. Ezáltal a bizonylatkezelési, számlázási, tárolási tevékenység teljességgel átláthatatlan volt a cég3-nél. Már a
17. május
18. együttműködési megállapodás IV. fejezet
19. pontja rögzítette, miszerint a cég
20. vállalja, hogy az cég1 tulajdonába került árukészletet idegen készletként tartja nyilván, majd a
21. május
22. napi további Megállapodás
23. pontja szerint a cég3 mint tárolást végző vállalta az cég1 tulajdonát képező árukészlet saját telephelyén történő tárolását. A következő, a
24. szeptember
25. napi megállapodás egyeztetett 636 millió Ft körüli számlatartozást rögzített azzal, hogy ilyen mértékű árukészlet az cég1 tulajdonát képezi, amely készletet a cég
26. áruféleségenkénti bontásban tartja nyilván. A megállapodás
27. pontja előírja, hogy „köteles a nyilvántartásaiban idegen készletként nyilvántartani". Ez a megállapodás 700.000.000 millió Ft kártérítési összegről köttetett azzal, hogy a cég
29. október 15-ig vállalta a megfizetését a cég3 által értékesítésre kerülő termékek ellenértékéből. Felhatalmazta a megállapodás az cég1 tulajdonát képező készlet bizományi értékesítésére azzal, hogy erről a cég3 a vevőit és a hitelezőit tájékoztatja. Ezt követően kötötték
30. október
31. napján az újabb, már bizományosi szerződésnek nevesített megállapodást, amely a korábbiakra visszautalva hivatkozott az cég1 árukészletére. Ilyen konstrukcióban a vádlott és védője részéről téves a bizományosi szerződés elkülönült értelmezése és ellentmondásaira hivatkozása. Megállapítható, hogy a vádlott a szerződésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, így különösen az cég1 tulajdonába került áru elkülönített kezelésének. Ennek jelentősége lett volna a nyilvántartási rendszer hiányossága miatt, miután a szakértői vélemény szerint az árucikkek fajtája és mennyisége más módon nem volt követhető. Egybehangzó tanúvallomások szerint a raktárkészlet kizárólagos többsége az cég1 tulajdonát képező áru volt, amelyet a bíróság a bizonyítékok helytálló mérlegelése alapján megállapított. Az ítélőtábla annyiban egyetértett a vádlott észrevételével, hogy az árukészletet jogszerűen birtokolta, hiszen a tárolási szerződés majd a bizományi megbízás ezt alátámasztotta. Ugyanakkor a bizományi szerződés célja az volt, hogy az ezt megelőző sikertelen konstrukciójú hiteltörlesztések, teljesítés helyett a megbízó tulajdonában álló árukészlet értékesítése megtörténjen a megbízó, az cég1 javára és a vételár megbízó számára átadásra kerüljön. Az egyértelműen megállapítható volt, hogy a bizományosi szerződés megkötését követően sor került értékesítésre, az áru ellenértéke befolyt, azonban az cég1 részére semmilyen összeg nem került átutalásra, sem a vételár más módon történő teljesítésére. A teljesítés vagylagos módjának meghatározása nem jelenti a különböző kikötések közötti ellentmondást. A bizományosi szerződés az cég1 jogosult számlaszámát kötötte ki a számlák teljesítési helyeként, erről az I.r. vádlott kötelességévé tette az intézkedést, amelyet ő elmulasztott megtenni. Ezen kívül azonban semmi nem akadályozta, hogy a saját számlára befolyt vételárak továbbutalásáról gondoskodjon, vagy készpénzes vétel esetén akár készpénzzel teljesítsen. Az I.r.vádlott azonban semmilyen módon, semmilyen összegben nem számolt el a bizományosi szerződésben rögzített árukészlettel. Nem zárható ki az a vádlotti védekezés, hogy a különböző raktárakban a cég3 tulajdonában lévő áru is volt, azonban ennek mennyisége oly mértékben elenyésző volt, amely a vádbeli cselekmény ténybeli és jogi megítélését nem érintette, csupán az elkövetési érték pontos összegű megállapíthatóságát zárta ki. Az ítélőtábla az iratok tartalma alapján a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint a tényállást csupán a következők szerint helyesbítette, illetve egészítette ki. - A személyi körülmények között rögzítette, hogy I.r.vádlott

1. november
2. napjától nyugdíjas, annak összegét még nem állapították meg. - A vádbeli időszakot tekintve az elsőfokú bíróságtól eltérően az ítélőtábla a bizományosi szerződés megkötésétől, azaz
3. október 19-től
4. december
5. napjáig határozta meg azt az időszakot, amire nézve a vádlotti felelősség megállapítható, tekintve, hogy ezen időponttól a vádlott megvált vezetői tisztségétől. Ebből következően az ítélőtábla a tényállást a
6. oldal utolsó bekezdésében annyiban módosította, hogy az árukészlet értékesítéséből származó ellenérték az 50 millió Ft-ot meghaladta, de a 250 millió Ft-ot nem érte el. Továbbá ezen összeg jogtalan eltulajdonítása helyett az azzal sajátjakénti rendelkezést állapította meg, ahogyan azt jogi indokolásában az elsőfokú bíróság az ítélet
7. oldalán helyesen kifejtette. Nem voltak elfogadhatóak azok a felvetések sem, hogy I.r.vádlott jelentős összegű tagi kölcsönt nyújtott a cég3-nek, így nem volt rászorulva arra, hogy sikkasztás útján jusson anyagiakhoz, hiszen még a saját kölcsönét sem vonta ki a működésből. Ilyen összefüggés a cselekmény megítélésénél nem bír jelentőséggel, hiszen a tagi kölcsön folyósításával az az összeg a cég vagyontömegébe kerül, visszafizetésének meghatározott szabályai vannak, amely gazdasági művelet sem az adásakor, sem a visszajuttatáskor nem hozható semmilyen kapcsolatba a vádlott terhére rótt magatartás tényeivel. Nem volt elfogadható újabb szakértői vélemény beszerzésével a számlákon szereplő áruk cikkszám szerinti összevetése az egyes vételi szerződéseken feltalálható adatokkal. Ez az igény pontos számviteli és tárolási rend betartása mellett merülhetett volna fel, az adott esetben azonban a tényállás ezzel merőben ellentétes körülményeket rögzített, amelyek a bizonyítékok tükrében megalapozottnak bizonyultak. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás az előző kiegészítéssel és helyesbítéssel minden tekintetben megalapozott, felülbírálatra alkalmas, az ítélet hatályon kívül helyezésének védelmi indítványa nem volt elfogadható. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett I.r.vádlott bűnösségére, cselekményének jogi minősítése törvényes. A vádlott felmentésére - akár bűncselekmény, akár bizonyítottság hiánya okán - nem volt alap, ezek az indítványok eltérő tényeken, illetve a bizonyítékok más módon való mérlegelésén alapultak. A tényállás megalapozottsága azonban ezt a védői igényt kizárta. A törvényszék a Btk.2.§-a szerint helyesen alkalmazta az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályokat. Az ítélet jogi indokolásában -
8. oldal
9. bekezdésében - az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a sikkasztás megvalósulása nem eredmény bűncselekmény, nem tényállási elem a károkozás. Elkövetési magatartása az idegen dolog eltulajdonítása, vagy az azzal sajátjakénti rendelkezés. A törvényszék az utóbbi, a sajátjakénti rendelkezés törvényi tényállási elem megvalósulását helytállóan rótta fel. A vádlott azzal a magatartásával követte el a sikkasztást, hogy az árukészlet értékesítése során nem adott utasítást arra, miszerint a vételárat az cég1 számlájára utalják. Ezt az utasítást saját cégén belül, a vevők felé, de a számlát vezető pénzintézetnél továbbutalást kérve egyaránt elmulasztotta, ezáltal az idegen vagyon hasznával sajátjaként rendelkezett. Arra nem folyt bizonyítás és az adott bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs is jelentősége, hogy ezt a magatartását saját, vagy a cége javára folytatta. Ugyanakkor az ítélet
10. oldal
11. bekezdésében a
12. december
13. napja utáni időszak felrovásával az ítélőtábla nem értett egyet, mert ettől kezdődően a vádlott már nem volt potenciális teljesítési pozícióban és adott esetben a vagylagos teljesítés lehetősége sem merülhetett fel. Az ítélőtábla ezért az elkövetési értékként a könyvszakértői vélemény szerint
14. december 10-ig befolyt 258.949.448 Ft-ot vette alapul azzal, hogy ebből levonandó az a 28.013.410 Ft, amit azonnali beszedési megbízással más javára a bank leemelt az összegből. Adat merült fel készpénzes értékesítésre is, illetve elenyésző mértékű saját áru meglétét is elfogadta a bíróság. Erre figyelemmel módosította úgy a bíróság a tényállást, hogy az elkövetési érték az 50 millió Ft-ot meghaladja, de a 250 millió Ft-ot nem érte el. A cselekmény jogi minősítését az előzőek nem érintették, a törvényszék a folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettét törvényesen állapította meg. A bűncselekmény megjelölése az elkövetési magatartás megjelölésének elmaradása miatt pontatlan, ezért azt az ítélőtábla a Btk.372.§

(1)bekezdés II. fordulat - sajátjakénti rendelkezés - és

(5)bekezdés a./ pont feltüntetésével pontosította. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság által értékelt súlyosító és enyhítő körülmények kisebb módosítást igényeltek. Az I.r.vádlott büntetlen előéletének enyhítő hatását az ítélőtábla mellőzte, mert ügyvezetői tisztségének ez előfeltétele volt. A tényállásnak az elkövetési érték jelentős csökkenésére vonatkozó helyesbítése folytán a súlyosító körülmények közül az elkövetési érték felső határához közelítést mellőzte. Nem értett egyet a Fellebbviteli Főügyészség indítványával a további súlyosító körülmények megállapíthatóságát illetően. A vezető beosztásban történt elkövetés nem róható fel, miután ennek hiányában nem tudta volna megvalósítani a bűncselekményt. A kitartó szándékot a folytatólagosság körében értékelte a bíróság, az összeghatár felső tételéhez közelítés pedig nem állapítható meg. Ezen kívül a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságára semmilyen adatot nem jelölt meg az ügyészség és e tény nem is köztudomású. A kiszabott büntetés a bűncselekmény tárgyi súlyának és a módosított bűnösségi tényezőknek megfelel, különös figyelemmel a jelentős időmúlásra, ezért sem a súlyosítására, sem az enyhítésére az ítélőtábla nem látott indokot. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében a bűncselekmény anyagi jogi megjelölésének pontosításával és a közügyektől eltiltás mellékbüntetéskénti feltüntetésével helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. február
4. napján kelt 9.B.1457/2011/
5. számú ítélete az I.r.vádlott tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.148/2014/
6. számú végzése folytán
7. március
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
9. március hó
10. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő