A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.103/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi április hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlottellen indult büntetőügyben a Szekszárdi Törvényszék 6.B.106/2014/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 3 (három) hónapra enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja a
- évi november hó
- napjától a
- évi december hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 8.950 (nyolcezerkilencszázötven) forint bűnügyi költség viselésére. Indokolás A Szekszárdi Törvényszék 6.B.106/2014/
- számú,
- november
- napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlottvédője eltérő minősítés, valamint a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a védelmi jogorvoslati kérelmet a büntetés enyhítésére irányuló részében megalapozottnak találta. A vádlott védője által bejelentett fellebbezésre figyelemmel a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. A vádlotta nyomozás során részletes, büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett. Akként nyilatkozott, hogy a sértett nehéz anyagi helyzetük miatti állandó panaszkodásának úgy kívánt véget vetni, hogy előbb a sértettet, majd pedig saját magát is megöli. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a vádlott nyomozás során tett ezen vallomására alapítottan állapította meg a tényállást, elvetve a tárgyaláson tett azon hivatkozását, miszerint szándéka pusztán a sértett megijesztésére és nem megölésére irányult, mellyel egyértelműen büntetőjogi felelősségének mértékét kívánta csökkenteni. A helyesen megállapított tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak. A vádlott az emberi élet kioltására alkalmas, 15,5 cm pengehosszúságú konyhakéssel legalább 20-25 alkalommal kis-, illetve közepes erővel szúrta hátba a sértettet, mely szúrásokból 17 rendbeli a sértett ruházatának szövetei alá hatolva sebezte meg. A sértett ekkor négy rétegű ruházatot viselt, melynek meghatározó szerepe volt abban, hogy életveszélyes sérülése nem keletkezett. Súlyosabb sérülés kialakulásának reális lehetősége azonban fennállt, a mellüreg megnyílása közvetett életveszélyes állapotot eredményezhetett volna, a testtájat figyelembe véve akár életfontosságú szerv (szív, tüdő, nagyér) sérülése is kialakulhatott volna (igazságügyi orvosszakértői vélemény, nyomozati iratok 592. oldal). A vádlott védője által eltérő minősítés megállapítására tett indítványt a fellebbviteli bíróság nem találta megalapozottnak. Az emberölés bűntettének kísérlete és a testi sértés bűntettének elhatárolása az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre, testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennél fogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége. E körben az elkövetés eszköze, az elkövetés körülményei (különös tekintettel a szúrások nagy számú ismétlődésére), de jelen esetben főként a vádlott nyilatkozatai alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy I.rendű vádlottszándéka a sértett életének kioltására és nem testi sértés okozására irányult. Mindezek mellett a sértett sérüléseinek gyógytartama nem bír jelentőséggel, az ölési szándék megállapíthatóságának körében nem, csupán a büntetés kiszabása során értékelendő. Fentiek alapján a fellebbviteli bíróság nem találta megalapozottnak a védő hivatkozását, miszerint a vádlott esetében azért nem állapítható meg az ölési szándék megléte, mivel a sértettnek mindösszesen egy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott, valamennyi egyéb sérülés gyógytartama azonban 8 napon belüli. Helyesen foglalt állást a törvényszék mind az önkéntes elállás, mind az önkéntes eredmény-elhárítás megállapíthatóságának kérdésében is. A sértett jobb kezén hat rendbeli, míg a bal kezén egy rendbeli metszett sérülés keletkezett, mely sérülések a szúróeszköz egyszeri ráfogásával nem jöhettek létre. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a vádlott nem azért hagyott fel cselekménye véghezvitelével, mert a sértett egy alkalommal ráfogott a késre és azt tőle elvette. Az önkéntes elállás megállapíthatóságának egyik feltétele, hogy az elkövető döntően saját akarat-elhatározásából lépjen vissza a bűncselekmény elkövetésétől, s bár tudná folytatni az elkövetést, az már nem áll szándékában. Az önkéntességet kizárja, ha az elkövető valamilyen akadályozó tényező (pl. a sértetti védekezés, sértett egyéb zavaró magatartása) következtében nem tudja a cselekményt befejezni. Jelen ügyben a vádlott cselekményének a sértett aktív védekezése vetett véget. -----------------------A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság csaknem maradéktalanul feltárta, azokat azonban nem teljesen értékelte a tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a sértett megbocsátását. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a vádlott esetében a törvényi tételkereten belül kiszabható szabadságvesztés eltúlzott lenne, ekként az enyhítő szakasz alkalmazása indokolt. A vádlott esetében nem kizárólag a Btk.82.§
(1)és
(2)bekezdés alkalmazásával kerülhet sor büntetés kiszabására. A Btk.17.§
(2)bekezdése értelmében a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen, míg a Btk.82.§
(5)bekezdése szerint, ha e törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. A büntetés mértékének meghatározásakor a fellebbviteli bíróság nagyobb jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, a vádlott elmeállapotának, a sértett megbocsátásának, a kísérlet távoli voltának, ezen belül annak, hogy a ténylegesen bekövetkezett sérülések - egy védekezés során okozott kézsérülés kivételével - 8 napon belül gyógyultak. Erre figyelemmel a fellebbviteli bíróság a törvényszék által kiszabott szabadságvesztést eltúlzottan súlyosnak találta, ezért azt 1 év 3 hónapra enyhítette. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a
- november
- napjától a
- december
- napjáig eltelt időt továbbmenően beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be.381.§
(1)bekezdése alapján a vádlottköteles. P é c s,
- április
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 6.B.106/2014/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.103/2014/
- számú ítéletében írt változtatással a
- évi április hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke