A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.99/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság a rablás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlottellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.146/2014/
- számú ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába továbbmenően beszámítja a
- évi október hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 5.000 (ötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Pécsi Törvényszék a
- október
- napján kelt 7.B.146/2014/
- számú ítéletével a vádlotat rablás bűntettének kísérlete és életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 7 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Határozott a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 562.669 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés, a védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés részbeni megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen a jogorvoslati kérelmét felmentés végett is előterjesztette. A fellebbviteli bíróság a bejelentett fellebbezéseket nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A fellebbviteli bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során feltárta és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, azok részletes, a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az kellő mértékben felderített, hiánytalan, továbbá iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést sem tartalmaz. A tényállás tehát megalapozott volt, így azt a Be.351.§
(1)bekezdése értelmében irányadónak kellett tekinteni a másodfokú eljárásban is. ------------------------A
- évi május hó
- napján tett vallomásában a vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetését és büntetőjogi felelősségét elismerte. A bizonyítási eljárás előrehaladtával vallomását megváltoztatta és tagadta, hogy rablási szándék vezérelte a cselekmény elkövetésének időpontjában, egyben magatartásának indokául a jogos védelmi helyzet fennálltára hivatkozott. A törvényszék a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen járt el, amikor a vádlott egymásnak is ellentmondó vallomásai közül azt fogadta el a tényállás megállapításakor, amelyet az egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. A vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását megerősíti tanú1 tanúvallomása, aki jelen volt a vádlotthelyszíni kihallgatásakor és hallotta, amint a vádlott elismerte, rablási céllal ment a sértetthez (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). Az ügy egyéb körülményei a vádlott ellentmondó vallomásai, védekezése ellen szóltak. A vádlott a cselekmény elkövetésének napján a sértetthez este hét órakor érkezett meg, ekkor munkavégzésre már nem kerülhetett sor. A vádlott kitartóan kérlelte a sértettet annak érdekében, hogy a lakóhelyéül szolgáló ingatlanba beengedje, amikor pedig a sértett a kérésének eleget tett, a vádlott arra irányuló kérdéseket tett fel, hogy hol tartja az otthonában a sértett a készpénzét, illetőleg mekkora összegű készpénzzel rendelkezik. A bizonyítékok mérlegelése logikus és okszerű. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont jogkövetkeztetést a vádlott büntetőjogi felelősségére és a cselekményeinek minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott vagyon elleni erőszakos bűncselekményét a Btk.365.§
(1)bekezdés a) és a
(3)bekezdés b) pontjában meghatározott rablás bűntette kísérletének. A fellebbviteli bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi érvelését az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megítélése vonatkozásában is, és meggyőző érveléssel adott számot a vádlotti védekezés elvetésének okairól a jogos védelem körében is. A 3/
- számú büntető jogegységi határozat
- pontjában foglaltak szerint életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának lehetőségével. A vádlott testi sértés okozására irányuló szándéka már a sértettel együtt töltött vacsora alkalmával kialakult, a pénzszerzés érdekében a sértettet megbénítani kívánta. A vádlott tehát szándékos magatartással indította el azt az okfolyamatot, amely akár életveszélyes eredmény kiváltásához is vezethetett volna. A 12 cm pengehosszúságú csontozókéssel okozott szúrás iránya, jellege – 5 cm széles metszett, 3 cm mély szúrt –, közepes ereje és a sérülés helye – nyak – alkalmas volt az életveszélyt okozó testi sérülés bekövetkezésére. Helyesen érvelt az elsőfokú bíróság indokolásában akkor, amikor megállapította, hogy mindössze a véletlenen múlott, hogy a sértett súlyosabb sérülése nem következett be. Tekintettel arra, hogy a vádlott a szúrást követően üvegekkel dobálta a sértettet, megállapítható, hogy a bűncselekményt kitartó szándékkal követte el és csak a sértett ellenállása, lélekjelenléte, és az a körülmény akadályozta meg a cselekmény végrehajtásának befejezésében, hogy a sértettet megbénítani nem tudta, ezért a sértett még időben el tudott távozni az ingatlanból (BH
- 144.). A vádlott által ejtett sérülés gyógytartama ugyan 8 napon belüli volt, azonban fennállt a lehetősége annak – az eljárás során meghallgatott szakértők egyező véleménye alapján –, hogy a vádlott életveszélyes sérülést okozzon, amennyiben a nyakizom a kést nem fogja fel, illetőleg akadályozza meg abban, hogy tovább hatoljon. Az életveszélyes eredmény elmaradása csupán a véletlennek volt köszönhető. Az a tény, hogy a vádlott csak 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott, távolról sem jelenti azt, hogy ez a magatartás csupán a könnyű testi sértés vétségének a megállapítására alkalmas. Annak ellenére, hogy súlyosabb sérülés elszenvedésére ténylegesen nem került sor, azok bekövetkezéséhez – az elkövetés eszközére és a sérülés helyére is tekintettel – a vádlott cselekménye alkalmas volt (BH 2002.123.). Az eredmény bekövetkezésének a lehetőségét a terhelt tudata átfogta, így a súlyosabb eredmény bekövetkezésének lehetősége tekintetében őt legalább eshetőleges szándék terheli. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben az életveszélyre is kiterjedő szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad, az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének a megállapítására kerülhet sor. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint büntethetőséget kizáró, vagy megszüntető okot nem észlelt. Ezen túlmenően – tekintettel arra, hogy az eljárás során nem volt vitatott, miszerint a sértett által elszenvedett sérüléseket a vádlott okozta – eldöntendő kérdés tárgyát az képezte, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett-e. Jogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll. A védekezés jogossága feltételezi, hogy azt jogtalan támadás előzi meg. A támadó magatartás és az elhárító cselekmény viszonylatában egyediesítve kell vizsgálni azt is, hogy a megtámadott személy cselekménye a támadás elhárításához szükséges volt-e, hiszen a megtámadott személy csak ezzel a feltétellel jár el jogosan. Figyelemmel arra, hogy a vádlott részéről a rablási szándék bizonyítottá vált és a megalapozott tényállás alapján, illetőleg az orvosszakértői vélemények értékelése folytán egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt a sértettet – akinél kés nem volt, pénzszerzés érdekében őt megbénítani kívánva – a háta mögül közelítette és támadta meg, azt nem előzte meg jogtalan támadás. Fentiek tükrében egyértelmű, hogy a vádlottnak védekeznie sem kellett. Ezenfelül helyesen hangsúlyozta az elsőfokú bíróság azt is, hogy amikor a sértett a házból – elsőként a késsel okozott sérülés okán meglassult állapotban – menekülni igyekezett, a vádlott még ekkor is üvegeket dobált felé. A sértettnek a konyhából történő távozásával a jogos védelmi helyzet támadás hiányában meg sem kezdődött, a vádlottat nem fenyegette a testi épsége ellen irányuló jogtalan támadás közvetlen veszélye. Az irányadónak elfogadott tényállás alapján hiányzott a jogos védelemre irányuló vádlotti védekezés ténybeli alapja. ------------------------Helytállóan utalt a törvényszék arra, hogy miért az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazta. E körben tett érvelésével a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel. További súlyosító körülményként kellett értékelni a hasonló vagyon elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodottságát. Emellett a vádlott terhére kell figyelembe venni, hogy a cselekményt annak ellenére és annak tudatában követte el, hogy neki a sértett élelmet és munkát adott. Ugyanakkor a vádlott fiatal felnőtt korára tekintettel a büntetlen előélete enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. A helyesbített bűnösségi körülményekre, a súlyosító körülmények számára és jelentőségére figyelemmel az elsőfokú ítéletben meghatározott büntetés eltúlzottnak nem tekinthető, az megfelelően igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, valamint a vádlott személyében felismerhető társadalomra veszélyességének fokához. Emiatt a büntetési tétel 5 éves törvényi minimumát alig meghaladó és a 10 éves középmértéket el nem érő 7 évi szabadságvesztés-büntetés enyhítését a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak. Mindezekre figyelemmel – mivel az egyéb rendelkezések is törvényesek voltak – a másodfokú bíróság a Be.371.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdésén alapul. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. P é c s,
- május
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.146/2014/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.99/2014/
- számú végzése folytán a
- évi május hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke