Fkf.2/2015/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A büntetés végrehajtása esetére határozott annak fokozatáról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Megállapította, hogy a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. Rendelkezett emellett a lefoglalt bűnjelekről, valamint az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a BF.286/2014/1/III. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján - az ügyészi jogorvoslati nyilatkozatot fenntartva - a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását, közügyektől eltiltás alkalmazását, továbbá a pártfogó felügyelet mellőzését indítványozta. Fk.vádlott és törvényes képviselője, valamint a védő az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették. A nyilvános ülésen a vádlott és védője az elsőfokú ítélet helybenhagyására tettek indítványt. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, amelynek során felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. Ezek részletes, külön-külön és összességében történő, a logika szabályainak megfelelő értékelésével, meggyőzően adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlott védekezése elvetésének okairól is. Az elsőfokú bíróság által megállapított és egyébként senki által nem vitatott tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így a Be.352.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásának bizonyítékokat elemző részét kimerítőnek és alaposnak tartotta, annak érvelésével pedig teljes egészében egyetértett. Ekként az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett. A másodfokú bíróság mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek: Fk.vádlott a terhére rótt bűncselekményt ténybelileg elismerte ugyan, azonban bűnösségét tagadta azzal, hogy ő csak menekült a helyzetből, amibe önhibáján kívül került, jelesül abból, hogy őt megtámadták. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlotti védekezést elvetette. Fk.vádlott védekezésével szemben ugyanis a tanúk - jóllehet egyes pontokon eltérő - vallomásai mindvégig következetesek voltak abban, hogy a jogtalan támadást a vádlott kezdeményezte, ő volt az, aki a sértettre támadt. A vádlott védekezése életszerűtlen, azt a sértett vallomásán túl tanú1 és tanú2 érdektelen tanúk vallomása is cáfolja. Teljességgel kizárja a vádlott által hivatkozott események megtörténtét a sértett által elszenvedett bántalmazás jellege. A sérülésből kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a szúrás hátulról érte sértettet. Ekként a vádlott a neki hátat fordító sértett megszúrásával a jogtalan támadással szemben kifejtett jogos védelmi helyzetre alappal nem hivatkozhat. Ezt támasztotta alá az igazságügyi orvosszakértői vélemény a sértett sérüléseivel kapcsolatosan. Mindezekre tekintettel helyes az elsőfokú bíróság részéről fk.vádlott bűnösségének megállapítása. Törvényes a cselekmény minősítése is. A vádlott által használt eszköz jellege, a sérüléssel érintett testtájék, valamint a vádlott által kifejtett szúrás iránya és erőssége mind-mind arra utalt, hogy a vádlott tudata átfogta a súlyos, akár halált eredményező sérülés bekövetkezésének lehetőségét, amelybe belenyugodott. Ekként cselekménye kizárólag emberölés keretében nyerhetett elbírálást (BH 2003.2.; BH 2013.202.). Az elsőfokú bíróság túlnyomórészt feltárta az ügyben irányadó bűnösségi körülményeket. További enyhítő körülményként értékelendő a vádlott javára szándékának eshetőleges volta. Helyesen értékelte enyhítő körülményként a törvényszék, hogy a cselekménye kísérleti szakban maradt. Ennek súlyát azonban csökkenti, hogy a kísérlet közeli és befejezett volt. A kísérlet közeli vagy távoli voltát az dönti el, hogy a ténylegesen bekövetkezett sérelem az elkövető által célba vett vagy az általa szándékolt eredményhez képest hogyan alakul (BH 2001.3.). Jelen esetben a sértett halálát kizárólag a gyors és szakszerű orvosi segítség (a sértetten végzett azonnali műtéti beavatkozás) mentette meg, ekként a kísérlet közeli volta vitán felül megállapítható volt. Az ilyen és hasonló nagy tárgyi súlyú, élet elleni bűncselekmények elkövetőjével szemben általában indokolt végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása. Ugyanakkor helyesen hivatkozott a védő arra, hogy fiatalkorú elkövetővel szemben a végrehajtandó szabadságvesztés kizárólag legvégső megoldás lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el (Btk.106.§

(3)bekezdése). Az ügyben beszerzett pártfogó felügyelői vélemény rendkívül kedvező volt a vádlottra nézve, amelynek meggyőző erejét az adta, hogy a pártfogó több alkalommal is járt a vádlott családjánál, személyesen meggyőződve arról, hogy a vádlottnál - miután az előzetes letartóztatásból szabadult - markáns életvezetési fordulat állt be. Erre tekintettel helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség nem éri el azt a szintet, amely szükségessé tenné végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. A bíróság a hosszabb tartamú próbaidővel lehetőséget kívánt adni a vádlottnak, hogy a társadalom hasznos tagjává váljék. Emellett hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a sértett maga is megsértette az általános viselkedési normákat. Amennyiben az elemi udvariasság szabályait betartja, és a túlzsúfolt távolsági autóbuszon a megüresedett helyet nem a saját táskájával foglalja el, hanem a vádlott részére lehetővé teszi, hogy ott helyet foglaljon, a vádlott és a sértett között a nézeteltérés kialakulásának a lehetősége is minimális lett volna. Mindez a sértetti közrehatás mértékét nem érte el, de a büntetés kiszabása során sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a vádlottal szemben a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés szükséges és egyben elégséges joghátrány is; a vádlott életvezetésében megfigyelhető változásra tekintettel a büntetés célját a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése szolgálja leginkább. Erre figyelemmel a súlyosításra irányuló ügyészi jogorvoslat nem vezetett eredményre. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett az elkövetés nyomait magában hordozó bűnjelekről. Azok a tárgyak, amelyeket a büntetőeljárás - főként a nyomozás - során a nyomok megőrzése, láthatóvá tétele, szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal a bizonyítékként felhasználhatóság érdekében készítenek vagy gyűjtenek be, a bűnügy iratainak részét (mellékletét) képezik, s így lefoglalásukra, az érdemi döntést követően az elkobzásukra vagy megsemmisítésük elrendelésére nem kerülhet sor (BH 2008.296.). E következetes bírói gyakorlatra tekintettel az elkövetés nyomait hordozó bűnjelek megsemmisítését, illetőleg lefoglalás alóli megszüntetését elrendelni nem lehet; azok a büntetőügy iratainak mellékletét képezik. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Pécsi Rendőrkapitányság bűnjelkamrájában őrzött 4 db véres papírzsebkendő lefoglalásának megszüntetésére, valamint megsemmisítésének elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Az elsőfokú bírósági eljárás során tartott legelső tárgyaláson a védő igazolatlan távolléte miatt került sor a tárgyalás elhalasztására, új határnap kijelölésével. E tárgyaláson felmerült bűnügyi költség a szabályszerű idézésre megjelent vádlottat nem terhelheti, annak megfizetésére a vádlott nem kötelezhető. Ekként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének e rendelkezését megváltoztatva, az első tárgyalási határnapon felmerült 4.815 forint bűnügyi költségről a Be.339.§

(1)bekezdése alapján megállapította, hogy azt az állam viseli. A nyomozás és az elsőfokú eljárás során felmerült további bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni a Be.338.§

(1)bekezdése alapján, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget is a vádlott viseli a Be.381.§

(1)bekezdése szerint. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék ítéletében pontatlanul jelölte meg a pártfogó felügyelet alkalmazását előíró jogszabályi rendelkezést, mely helyesen a Btk.119.§

(1)bekezdés c) pontja. Összességében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó részében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése folytán - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Pécs,

1. március
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.Fk.210/2014/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Fkf.III.2/2015/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke