Bf.72/2014/28 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(3)bekezdés). A vádlott börtönbüntetését 160 (egyszázhatvan) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. Egy napi tétel összegét 1.000,- (egyezer) Ft-ban állapítja meg. Az így kiszabott 160.000,(egyszázhatvanezer) Ft pénzbüntetés meg nem fizetés esetén 160 (egyszázhatvan) napi fogházra kell átváltoztatni. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést, valamint a Nyíregyházi Városi Bíróság 14.B.2207/2008/

1. számú ítéletével kiszabott 1 (egy) év 4 (négy) hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtásának elrendelését mellőzi. A pénzbüntetés megfizetésére 20 (húsz) havi részletfizetést engedélyez oly módon, hogy az egy havi részlet összege 8.000,- (nyolcezer) Ft, melyet minden hónap
2. napjáig a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának kell megfizetni. Az első részlet
3. május hó
4. napjáig esedékes. Amennyiben a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén 1 (egy) havi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetés, vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 54.692,- (ötvennégyezer-hatszázkilencvenkettő) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az első fokon eljárt bíróság
5. június hó
6. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat testi sértés bűntettének (Btk.
7. §

(1),

(6)bekezdés) kísérlete miatt 3 év börtön főbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 14.B.2207/2008/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 4 hónapi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjel sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosabb minősítés és a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett. A vádlott a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül jogorvoslattal nem élt, védője enyhébb minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokai alapján fenntartotta és kiegészítette annyiban, hogy az alanyi és a tárgyi oldal együttes vizsgálata alapján arra vonható következtetés, hogy a vádlottat ölési szándék vezette, ezért cselekményének minősítése helyesen a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete, így a kiszabott büntetés enyhe és a főbüntetésnek a törvényi minimumban történő megállapítása indokolt. A pertörténet körében az ítélőtábla a következőket rögzíti: A mindenirányú fellebbezések folytán az ítélőtábla a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésre tűzte ki az ügyet. A nyilvános ülésen a vádlott védője előadta, hogy a vádlott kórházban van, daganatos megbetegedése miatt gyomorműtétet hajtottak rajta végre és becsatolta a zárójelentéseket. Az ítélőtábla a Be. 353. §

(1)bekezdése alapján az ügyet tárgyalásra utalta és elrendelte a vádlott igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát. A

1. május
2. napján kelt V.900/
3. számú igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a vádlotton palliatív jellegű Billroth II. pont szerinti csonkolást végeztek. A műtét alkalmával a hashártyán és a hasnyálmirigy környékén áttéteket találtak. Az eltávolított gyomorcsonk korszövettani vizsgálata pecsétgyűrűsejtes, a gyomorfal valamennyi rétegét beszűrő rákos daganatot bizonyított, illetve nyirokcsomói áttétet is. A fenti megbetegedés súlyos, gyógyíthatatlan, ami a vádlott életét közvetlenül veszélyezteti. Az elvégzett műtéti beavatkozás palliatív hatású, amely csak a klinikai tüneteket enyhítette. További adjuváns kezelés szükséges és indokolt, amit onkológiai osztályon lehet elvégezni fekvőbeteg gyógyintézeti körülmények között. Ezeknek a beavatkozásoknak súlyos, az amúgy is beteg szervezetet erősen terhelő igénybevevő mellékhatásai vannak. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Főosztálya (Bf.I.100/
4. számú irat
5. számú utóirat) az ítélőtábla megkeresésére közölte, hogy tekintettel a betegség előrehaladottságára a műtét során megállapított metasszázisokra, valamint a legyengült állapotra a kezelés eredeti ellátó helyen történő folytatása megfontolandó. Az ítélőtábla
6. június hó
7. napján kelt és
8. május hó
9. napján jogerőre emelkedett Bf.I.100/2012/
10. sorszámú végzésével a Be.
11. §

(1)bekezdés a) pontja alapján figyelemmel a Be. 188. §

(1)bekezdés b) pontjának I. fordulatára és a Be. 359. §

(3)bekezdésében foglaltakra a büntetőeljárást felfüggesztette.

1. február
2. napján a vádlott védője további orvosi dokumentumokat csatolt be, melyekre tekintettel az ítélőtábla
3. március
4. napján Bf.I.72/2014/
5. számú végzésével a vádlott ismételt orvosszakértői vizsgálatát rendelte el. A vádlott személyes vizsgálatának elvégzése akadályba ütközött, mivel a bíróság által ismert címeken nem tartózkodott, felkutatása eredményre nem vezetett. A vádlottal szemben
6. július hó
7. napján elfogatóparancs kibocsátására került sor. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség
8. december
9. napján Bf.59/2012/
10. számú átiratában a Be.
11. §

(2)bekezdésére hivatkozással tárgyalás tartását indítványozta a vádlott távollétében. Az ítélőtábla

1. február
2. napjára tárgyalást tűzött. A vádlott védője
3. február 2án nyilatkozatot juttatott el az ítélőtáblához, melyben közölte, hogy a vádlott vérátömlesztésen esett át és a tárgyaláson nem tud megjelenni, bár szándékában állt. A vádlott írásban ugyancsak arról tájékoztatta a bíróságot, hogy egészségügyi állapota miatt megjelenni nem tud, egyben újabb ambuláns lapokat és zárójelentést csatolt. A másodfokú bíróság
4. február
5. napján Bf.I.72/2014/
6. számú végzésével a vádlott újabb igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát rendelte el. A
7. február
8. napján kelt V.317/
9. számú igazságügyi orvosszakértői vélemény a következőket állapította meg: A gyomorműtét régiójában térfoglalás igazolódott ascites képződéssel a hasüregben. A tumor recidiva miatt CX protokoll szerinti palliatív kemoterápiát indítottak. Az első ciklus befejeztével érdemi szövődményt nem tapasztaltak, azonban a második ciklus előtti vizsgálatok vérszegénységet bizonyítottak, ami miatt a kemoterápiás kezelést halasztani kellett. Vérátömlesztésben részesült és mellé neo-ferro-folgamma gyógyszert rendeltek. A vádlott jelenleg is életét közvetlenül veszélyeztető betegségben szenved, kezelése csupán palliatív, ami azt jelenti, hogy nem gyógyítható, csak a tüneteket enyhítésére szolgáló kezelést kap. Állapotát az alapbetegségével és másodlagos kezelésével összefüggésben kialakult vérszegénység tovább rontja. Az elítélt többszöri idézés ellenére szakértői vizsgálaton nem jelent meg és vélhetően a bírósági tárgyalás sem képes részt venni. Palliatív kemoterápiás kezelésének folytatására szükség van, mely kezelések elvégzésére a Megyei Onkológiai Központok alkalmasak. A fenti pertörténeti előzményeket követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmével felülbírálatának körébe vonta a Be.
10. §

(1)bekezdése szerinti tárgyaláson, melyen a vádlott személyesen megjelent. A tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, a védő ugyancsak fenntartotta jogorvoslatának irányát. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást és megalapozott tényállást állapított meg. E tényállás a másodfokú eljárásban felvett bizonyítással a vádlott egészségi állapotában bekövetkezett - a pertörténetben már jelzett - változásokkal egészítendő ki a Be. 352. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a következők szerint: A vádlottat

1. április
2. napján a gyomor rosszindulatú daganata miatt megoperálták, palliatív jellegű Billroth II. szerinti csonkolást végeztek. A hashártyán és a hasnyálmirigy környékén áttéteket találtak. Az eltávolított gyomorcsonk körszöveti vizsgálata pecsétgyűrűsejtes, a gyomorfal valamennyi rétegét beszűrő rákos daganatot bizonyított, illetőleg a nyirokcsomó áttétét is. A vádlott megbetegedése súlyos, gyógyíthatatlan, életét közvetlenül veszélyezteti. Az elvégzett műtéti beavatkozás csupán a klinikai tüneteket enyhítette. További adjuváns kezelés szükséges és indokolt, ami onkológiai osztályon végezhető el fekvőbeteg gyógyintézeti körülmények között. E beavatkozásnak súlyos az amúgy is beteg szervezetet erősen megterhelő mellékhatásai vannak. A későbbi vizsgálat során a gyomorműtét régióban térfoglalás igazolódott ascites képződéssel a hasüregben. A vádlott további palliatív kemoterápiás kezelése szükséges, mely kezelések elvégzésére a Megyei Onkológiai Központok alkalmasak. Állapotát az alapbetegségével és a másodlagos kezelésével összefüggésben kialakult vérszegénység állapota tovább rontja. Jelenleg nővére ... gondozza. Az így kiegészített tényállás mindenben megalapozott, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Be.
3. §

(2)bekezdése alapján irányadónak tekintette. A vádlott már a nyomozati szakban beismerte a cselekmény elkövetését, azonban azzal védekezett, hogy a sértett volt az, aki őt megtámadta, lényegében jogos védelemre hivatkozott, mely védekezését a törvényszék nem fogadta el és ennek indokát is adta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével törvényesen vont okszerű vont következetést a vádlott bűnösségére. A törvényszék a vádlott cselekvőségét a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleteként minősítette. A nyomozó hatóság 2010. szeptember 16-án a vádlottat a Btk. 170. §

(1),

(2)bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntettének kísérletével gyanúsította, az ügyész emberölés bűntettének (Btk. 166. §

(1)bekezdés) kísérlete miatt emelt vádat. Az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldal
2. bekezdésétől adott számot arról miért nem látta megállapíthatónak a vádlott terhére az emberölés bűntettének kísérlete megállapítását. A törvényszéknek az ítélőtábla ezen érvelését osztotta azonban alaposnak találta a védőnek az enyhébb minősítés megállapítására irányuló fellebbezését. Az emberölés, illetve ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Testi sértés esetén az elkövető szándéka csupán testi sérülés okozására irányul (3/
3. BJE
4. pontja) A 3/
5. Büntető Jogegységi Határozat
6. pontja rögzíti az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. A tárgyi tényezők körében a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az emberölésnek vannak ugyan un. tipikus eszközei pl. a kés, ám azok egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonatkozó következtetést az eszközt ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel. Jelen esetben a vádlott cselekményét egy 9,5 cm pengehosszúságú összecsukható zsebkéssel követte el, melyet kinyitott a marka a pengére is ráfogott, a bicskának épphogy a hegye látszott ki. A bicska lekerített hegyű volt. Az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható az elkövető szándékára, így az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, egyszeri véghezvitele, többszöri megismétlése jöhet számításba. A nem irányzott ismétlés nélkül leadott, kapkodva, hadonászva végrehatott vágás... önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az irányadó tényállás alapján a vádlott a lekerített hegyű, marokra fogott bicskával egyetlen kaszáló mozdulatot tett, mely ütő - csapó mozdulattal a nyak elülső felszínén 1 rb. aktív sebészeti ellátást nem igénylő felületes metszet sérülést okozott. A sérülés helye és jellege ugyancsak következetési alap a szándék megállapításánál. Kétségtelen, hogy a fej, a nyak a testnek olyan része, amely életfontosságú szerveket, illetve érpályákat tartalmaz, azonban a vádlott egyetlen kis erőbehatású kaszáló mozdulatot végzett, mellyel felületi, konkrét sebészeti ellátást nem igénylő, 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. Az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál jelentőséggel bírnak a verbális kijelentések is. A vádlott és a sértett között a konfliktusforrás a mobiltelefon vissza adása, illetve vissza nem adása volt. A vádlott valóban megöléssel, a maffiával fenyegette a sértettet, aki azonban - saját elmondása szerint - ezen kacagott, a fenyegetést nem vette komolyan. Abból a körülményből pedig, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése után megijedt és beszaladt a lakásba és a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta egymagában nem lehet ölési szándékra következtetni. Az alanyi tényezők körében szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, a cselekményt kiváltó motívum, az elkövető és a sértett közötti viszony. A vádlott a sértettnek javíttatás céljából adta át mobiltelefonját, melyet
7. szeptember 16-án a sörözőben visszakért, melyre a sértett ígéretet tett, majd a későbbiek során mivel a sértett a visszaadással nyilvánvalóan késlekedett szóváltásba keveredtek a társasház függő folyosóján. Az ítélőtábla az alanyi és tárgyi körülmények egyenként és összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben történő mérlegelése során arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott szándéka nem a sértett életének kioltására, hanem testi sérülés okozására irányult és szándéka az életveszélyre sem terjedt ki. Ilyen szándék hiányában életveszélyt okozó testi sértés akkor állapítható meg, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli. Jelen esetben a vádlott cselekvősége életveszélyes állapotot nem idézett elő és mivel az életveszélyre is kiterjedő szándék nem volt megállapítható e cselekmény kísérletének megállapítására sem kerülhetett sor. A vádlott cselekménye testi sértés bűntettének kísérletét valósította meg (Btk.
8. §

(1),

(3)bekezdés). A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla az alábbiakat rögzíti: Nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő a cselekmény enyhébb minősítése és annak kísérleti szakban maradása. A törvényszék az enyhítő körülmények között értékelte a vádlott egészségi állapotát, bár erre vonatkozóan a tényállásban megállapítás nem található. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeképpen és a másodfokú bíróság személyes meggyőződése által is megállapíthatóan a vádlott súlyos, áttétes, daganatos megbetegedésben szenved, amely életét közvetlenül veszélyezteti. A kemoterápiás kezelés csupán a tünetek enyhítésére szolgál, betegsége nem gyógyítható. Állapotát alapbetegségével és másodlagos kezelésével összefüggésben kialakult vérszegénység tovább rontja. Gyakorlatilag folyamatosan kezeléseken vesz részt, amelyet onkológiai központban folytatnak. További enyhítő körülményként vehető figyelembe a jelentős időmúlás is. Az elsőfokú bíróság ítéletét a 2012. évi C. törvény hatályba lépése előtt hozta, így a másodfokú bíróságnak vizsgálni kellett a Btk. 2. §-a alapján, hogy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos jogszabályok alkalmazása a kedvezőbb. Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla a nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel elegendőnek, de egyben szükségesnek ítélte a vádlottal szemben pénzbüntetés alkalmazását, e körben pedig tekintettel arra, hogy az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 51. §

(3)bekezdése alapján az egy napi tétel összege legalább 2.500,- Ft, míg a jelenleg hatályos anyagi jogi szabályozás alapján az egy napi tétel összege 1.000,- Ft, így az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályok alkalmazása mellett döntött. Az ítélőtábla a vádlottal szemben a pénzbüntetést a Btk. 50. §-a alapján szabta ki, a

(3)bekezdésre figyelemmel a napi tételek számát a cselekmény tárgyi súlyához, míg az egy napi tétel összegét a

(4)bekezdés alapján a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyai és életviteléhez képest a törvényi minimumban határozta meg. A bíróság rendelkezett meg nem fizetés esetére a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is. A fentiekből következően a közügyektől eltiltás mellékbüntetést és a felfüggesztett szabadságvesztés utólagos végrehajtásának elrendeléséről szóló rendelkezés mellőzése volt indokolt. A vádlott vagyontalan 30-40 ezer forint a havi jövedelme, egészségügyi állapota miatt alkalmi munkát sem tud végezni, a nővére ápolja. Ezért a másodfokú bíróság a Btk. 50. §

(4)bekezdésének alkalmazásával 20 havi részletfizetést engedélyezett a pénzbüntetés megfizetésére, egyben rögzítette a meg nem fizetés esetére vonatkozó jogkövetkezményeket. A bűnjel elkobzására vonatkozó rendelkezés a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontján alapul. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkező részben elmulasztotta feltüntetni a börtön „fő" büntetés tartamának megjelölése után az évet, mint az az indoklásból megállapítható, továbbá a határozat meghozatalkor az 1978. évi IV. törvény 38. §

(1)bekezdés a) pontjában a büntetések sorában rögzíti a szabadságvesztés büntetést. Mindezek alapján az ítélőtábla a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság ítéletét a jelzett körben a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezését a Be. 371. §

(1)bekezdésre utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.B.323/2011/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. április hó
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. április
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó