← Magyarország

Gf.40480/2014/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.480/2014/8/III. A Fővárosi Ítélőtábla a Tiszkó István Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Hargitai-Mezőfi Ügyvédi Iroda által képviselt ... Biztosító Zrt. II. rendű, Szántó Árpád Zsolt európai közösségi jogász, ügyvéd által képviselt III. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. július
  2. napján kelt 6.G.41.131/2012/
  3. számú ítélete ellen a III. rendű alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű alperesnek 300.000,(Háromszázezer) Ft első- és másodfokú ügyvédi munkadíjat, valamint 311.000,(Háromszáztizenegyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Megállapítja, hogy a II. rendű alperes a másodfokú eljárásban felmerült költségét maga viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint
  4. június 30-án a perben nem álló A. F... Kft. megbízást adott a felperesnek 26 raklap citrom Hollandiából Magyarországra történő szállítására azzal, hogy a lerakás helye a Budapesti Nagybani Piac. A felperes a megbízást ugyanezen a napon szállítmányozói megbízásként igazolta vissza. Ugyanezen a napon Sz. G. megküldte a felperesnek a Hollandiából árut szállító kamion rendszámát és a sofőr nevét, továbbá az I. rendű alperesi cég adatait, ideértve a biztosítóját is.
  5. június 30-án az I. rendű alperes fuvarmegbízást adott a III. rendű alperesnek Hollandiából Magyarországra áru szállítására 2.300,- euró fuvardíj ellenében. A megbízás szerint az árut
  6. július 1-jén kellett berakni és
  7. július 2-án kellett kirakni Budapesten a Nagybani Piacon. A megbízási feltételek között szerepelt, hogy a szállító szigorúan tartsa be a feladó utasításait és ajánlásait. A III. rendű alperes mint fuvarozó az árut
  8. július 1-jén Hollandiában átvette, és a Budapesti Nagybani Piacra vitte, amikor F. L. az I. rendű alperes képviselőjeként telefonon közölte vele, hogy Budapesten nincs hely, ezért Aradra vigye a rakományt. A III. rendű alperes ügyvezetője ezt megtagadta, majd abban állapodtak meg, hogy az árut Szegedre viszik és ott egy hűtőházban helyezik el.
  9. július 2-án az áru megérkezett Szegedre, ahol lerakodtak, majd még aznap ismeretlen helyre továbbszállították. A fuvarlevélen az áru átvételét
  10. július 2-i keltezéssel Sz. G. igazolta. A felperes az elsőfokú bíróságra
  11. június 29-én benyújtott, majd módosított keresetében az I. rendű alperest 4.800.000,- Ft kártérítés és ennek
  12. július 3-tól a kifizetés napjáig járó évi 5 % késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. A II. rendű alperesre vonatkozóan annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes marasztalása esetén az I. rendű alperessel kötött felelősségbiztosítási szerződés alapján köteles helytállni. Mögöttesen kérte a II. rendű alperes marasztalását, ha az I. rendű alperes vagyona a marasztalási összeg teljesítésére nem nyújt fedezetet. A III. rendű alperest az eltűnt áru ellenértékeként 3.886.444,8,- Ft tőke és annak
  13. június 3-tól a kifizetés napjáig járó évi 5 % késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A III. rendű alperes vonatkozásában a kereseti kérelmének jogalapjaként a Ptk.
  14. §

(1)bekezdésére, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló Genfben, az
  1. évi május hó
  2. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló
  3. évi
  4. tvr. (CMR)
  5. cikk
  6. pontjára és a CMR
  7. cikk
  8. és
  9. pontjára hivatkozott. Álláspontja szerint az áru kiszolgáltatásakor a III. rendű alperes súlyosan gondatlanul járt el, mert nem győződött meg arról, hogy a címzett képviselőjének adja-e ki az árut és a fuvarlevélen nem igazoltatta az áru átvételét. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte. A Fővárosi Törvényszék a
  10. november 12-én kelt 6.G.41.131/2012/
  11. számú részítéletében az I. és II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 240.000,- Ft perköltséget. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a
  12. március 11-én kelt 14.Gf.40.151/2014/
  13. számú végzésével az elsőfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a cégbíróság az I. rendű alperest
  14. október 7-i hatállyal törölte a cégjegyzékből, a jogutódlás kizárt, ezért az elsőfokú bíróság olyan társaságra vonatkozóan hozta meg az ítéletét, amely akkor már nem létezett. A Fővárosi Törvényszék a
  15. május 13-án kelt 6.G.41.131/2012/
  16. számú végzésével a pert az I. rendű alperessel szemben megszüntette. A III. rendű alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eredeti fuvarlevél igazolja, hogy a fuvarozó kiszolgáltatta a küldeményt az átvevőnek és ennek során kifogás nem merült fel. Előadta, hogy a felperessel nem állt jogviszonyban. Hivatkozott továbbá arra, hogy az I. rendű alperes a III. rendű alperesnek eltérő tartalmú fuvarmegbízást adott tovább, amiről a III. rendű alperesnek nem volt tudomása, mivel a felperes az I. rendű alperest 1.450,- euró + áfa fuvardíj ellenében bízta meg, a lerakás idejeként
  17. július 3-a került meghatározásra, míg az I. rendű alperes által a III. rendű alperesnek adott megbízásban 2.300,- euró fuvardíj szerepel, a lerakás idejét
  18. július 2-ára módosította. Előadta, hogy az I. rendű alperes képviselőjeként bemutatkozó F. L. az út során sokszor hívta telefonon a III. rendű alperes ügyvezetőjét, érdeklődve a járműszerelvény pozíciója felől. Amikor a gépjármű Magyarországra megérkezett azt az utasítást adta, hogy az árut vigyék Aradra, amit a III. rendű alperes ügyvezetője megtagadott, mivel a fuvarlevélen nem volt megjelölve romániai cím. Mivel a III. rendű alperes köteles volt a CMR
  19. cikk.
  20. pontja alapján a megbízó utasításait követni, ezért F. L. által megjelölt helyre, Szegedre szállította az árut, ahol azt lerakták, lerakodás előtt a gépjárművezető kérte a fuvarlevél aláírását. Sz. G. néven bemutatkozó személy közölte, hogy ő igazolja az áru átvételét, alá is írta a fuvarlevél megfelelő rovatát. Mivel a III. rendű alperes az áru átadását igazolta, ezért minden felelőssége megszűnt. Álláspontja szerint a felperes az I. rendű alperest súlyosan gondatlanul bízta meg, a III. rendű alperes viszont a CMR
  21. cikk
  22. pontja alapján az I. rendű alperes utasítása szerint járt el, kellő gondossággal eljárva egy utasítás teljesítést meg is tagadott, ezért a CMR
  23. cikk
  24. pontja alkalmazásának nincs helye. A rendelkezésre jogosult utasítása miatt a CMR
  25. cikk
  26. pontja alapján mentesült a felelősség alól. A Fővárosi Törvényszék a
  27. július 8-án kelt 6.G.41.131/2012/
  28. számú ítéletével kötelezte a III. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.886.444,8,- Ft tőkét, annak
  29. június 3-tól a kifizetés napjáig járó évi 5 %-os késedelmi kamatát és 550.811,- Ft perköltséget. A felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 30.000,- Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét azért utasította el, mert a felperes nem bizonyította, hogy az I. rendű alperessel az általa állított tartalommal szerződést kötött. Érvényes és joghatályos fuvarozási szerződés hiányában a II. rendű alperesnek az I. rendű alperes szerződésszegéséért való felelőssége a közöttük létrejött felelősségbiztosítási szerződés alapján szóba sem kerülhetett. Mind a fuvarlevél, mind a III. rendű alperes saját előadása aggálytalanul igazolta, hogy a perbeli áru szállításával összefüggésben a III. rendű alperes fuvarozóként járt el. A fuvarlevél bizonyította azt is, hogy a hollandiai feladó a III. rendű alperes fuvarozónak a fuvarlevél szerinti árut átadta, a III. rendű alperes azt fuvarozásra átvette és az volt a feladata, hogy azt a fuvarlevélben megjelölt címzettnek kiszolgáltassa. A perben a felperes állította, hogy az áru elveszett, mivel azt a címzettnek nem szolgáltatták ki. A III. rendű alperes ezzel szemben azt állította, hogy az árut Szegeden a címzettnek kiszolgáltatta, továbbá a rendelkezésre jogosult utasítása folytán megállapítható volt a mentesülése. A nyomozati eljárás során
  30. július 4-én felvett jegyzőkönyv szerint a III. rendű alperes ügyvezetője tanúvallomásában előadta, hogy a telefonbeszélgetést követően szólt a kamion sofőrjének, hogy induljon Szegedre. A lerakodáskor szólt neki a sofőr, hogy nem akarják lepecsételni a fuvarlevelet, mert nincs bélyegzőjük, erre ő mondta neki, hogy hagyja ott az árut és a fuvarlevelet, mert menni kell egy másik helyre rakodni. A
  31. július 5-én felvett jegyzőkönyv szerint a III. rendű alperes ügyvezetője elmondta, hogy lerakodás után felhívta F. L.t, hogy vegye át az árut és bélyegezze le a fuvarlevelet, aki erre közölte, hogy a bélyegző Budapesten van, így nem tudja ott a lerakóhelyen lebélyegezni és megkérte őt, hogy a sofőr hagyja a lerakóhelyen a fuvarlevelet, majd azt F. L. lepecsételve postán visszaküldi a III. rendű alperesnek. A III. rendű alperes ügyvezetője előadta azt is, hogy F. L. neki az I. rendű alperes képviselőjeként mutatkozott be. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a III. rendű alperes a fuvarlevél szerint az áru felett rendelkezni jogosulttól nem kapott utasítást arra, hogy a fuvarlevélen megjelölt helyszíntől eltérő helyszínen szolgáltassa ki a címzettnek az árut. Ezt a III. rendű alperes nem tudta bizonyítani, ezért a CMR
  32. cikk
  33. pontja szerinti mentesülése nem bizonyított, amiből következően a CMR
  34. cikk
  35. pontja szerinti felelőssége a keletkezett kárért fennáll. Az elsőfokú bíróság a III. rendű alperes azon hivatkozásával kapcsolatban, hogy az áru kiszolgáltatása során kellő gondossággal járt el, úgy foglalt állást, hogy a Sz. G. név aláírása az évekkel később bemutatott fuvarlevélen alkalmatlan volt az áru átvételének igazolására a címzett részéről. Utalt arra, hogy az áru átvételi elismervény ellenében történő kiszolgáltatása sem igazolt, továbbá az sem, hogy Sz. G. a címzett képviselője lenne. A rendelkezésre álló iratokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a III. rendű alperes által kapott fuvarmegbízás kikötötte, hogy szigorúan be kell tartani a feladó utasításait és ajánlásait. Függetlenül attól, hogy a III. rendű alperesnek miről volt tudomása a szállítás alatt az I. rendű alperessel összefüggésben, azt bizonyosan tudnia kellett és tudta is, hogy F. L., aki az I. rendű alperes képviselőjeként jelentkezett nála, nem a feladó, ezért az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a III. rendű alperes nem a feladó utasításait és ajánlásait hajtotta végre. A III. rendű alperes ennek ellenkezőjét a perben nem tudta bizonyítani. A III. rendű alperes ügyvezetőjének tanúvallomásából az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az árukísérő okmányok átadása kapcsán nem a szakmai szokásoknak megfelelően járt el, ezért az áru további mozgatását megkönnyítette és mindezeket értékelve az elsőfokú bíróság a III. rendű alperes súlyos gondatlanságát állapította meg. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a III. rendű alperes mint fuvarozó felelős az áru elveszéséért és ezért köteles a keletkezett kárt megtéríteni. Az elsőfokú bíróság a III. rendű alperes bizonyítási indítványait elutasította, figyelemmel arra, hogy a III. rendű alperes ügyvezetőjének tanúvallomása az eseményt követő időszakból közokirati formában rendelkezésre áll, tőle további információ nem várható, ezért tanúkénti meghallgatása szükségtelen; a nyomozóhatóságot sem kell megkeresni, mivel a nyomozóhatóság a rendelkezésre álló iratokat teljes körűen megküldte az elsőfokú bíróságnak. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását; másodlagosan a III. rendű alperes vonatkozásában a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta, hogy a felperes milyen gondossággal, figyelmességgel és elővigyázatossággal járt el, amikor a perbeli fuvart egy telefonbeszélgetés után rábízta egy ismeretlen, soha nem látott Sz. G. nevezetű személyre és az általa képviselt I. rendű alperesre. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania a felperes súlyos gondatlanságát ezzel kapcsolatban. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a romániai székhelyű III. rendű alperestől várta el, hogy bizonyítsa be, hogy Sz. G. a címzett képviselője. Ugyanazon tények alapján az elsőfokú bíróság a felperes esetében szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanságot nem állapított meg, míg a III. rendű alperes vonatkozásában ezt állapította meg, akinek az I. rendű alperessel kötött fuvarozási szerződés alapján kötelessége volt szigorúan betartani a feladó, speditőr utasításait és ajánlásait. Érthetetlen az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a III. rendű alperes az áru felett rendelkezni jogosulttól nem kapott utasítást másik lerakóhelyen történő kiszolgáltatásra, mivel a III. rendű alperes utasítást csak az I. rendű alperes nevében eljáró képviselőtől kaphatott. Az elsőfokú bíróság utalt a CMR
  36. cikk
  37. és
  38. pontjaira. Előadta, hogy fuvarozás közben olyan új fuvarlevelet, ami tartalmazta volna a fuvarozó részére adott új utasításokat, nem tudott beszerezni, figyelemmel arra, hogy az utasítások a fuvarfeladat teljesítése alatt kerültek közlésre a fuvarozóval. Az utasításokat pedig kötelessége volt betartani, amit a
  39. június 30-i fuvarmegbízás is külön rögzített. Jelen ügyben megállapítható, hogy az I. rendű alperes volt a feladó (speditőr), azaz a III. rendű alperes a feladó képviselőjének az utasításait és ajánlásait hajtotta végre. Elképzelhető, hogy az elsőfokú bíróság által levont következtetés fordítói hibából származik, mivel jelen esetben nem a fuvarlevélben szereplő feladóról beszélünk, hanem az I. rendű alperesről, aki a fordítás szerint ugyancsak feladó. Álláspontja szerint a III. rendű alperes helyesen járt el, jóhiszeműen, mivel betartotta az írásbeli fuvarmegbízás szigorú előírásait és betartotta a feladó képviselőjétől, F. L.tól érkező utasításokat. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság alaptalanul állapította meg, hogy a III. rendű alperesnek bizonyosan tudnia kellett és tudta is, hogy F. L., aki az I. rendű alperes képviselőjeként jelentkezett nála, nem a feladó. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy az árut nem a fuvarozó veszítette el, hanem azt ellopták. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A III. rendű alperes elsődleges fellebbezési kérelme alaptalan, mivel nem tartalmazza a hatályon kívül helyezés Pp. szerinti hivatkozásnak megfelelő indokolását. Nem tett olyan előadást sem, ami a Pp.
  40. §
(1)és
(2)bekezdése körében értelmezhető lenne. A III. rendű alperes másodlagos fellebbezési kérelme azért alaptalan, mert az elsőfokú bíróság a III. rendű alperes fuvarozói felelőssége szempontjából a releváns tényállást feltárta, az ezzel kapcsolatos fellebbezési indokolás nehezen követhető. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a III. rendű alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozottan hozta meg helytálló jogi indokaival alátámasztott ítéletét. Az alperes a fellebbezésében gyakorlatilag változatlanul megismételte az elsőfokú eljárásban előterjesztett érdemi védekezését. A fellebbezésből nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét miért tartja sérelmesnek, milyen tényekkel nem ért egyet, és milyen jogi indokokra hivatkozással. Kiemelte a CMR
  1. cikk
  2. pontját, továbbá azt, hogy az áru kiszolgáltatásakor a III. rendű alperes súlyosan gondatlanul járt el, amit megalapoz az a körülmény is, hogy kifejezetten a III. rendű alperesi ügyvezető utasítására a gépjárművezető annak ellenére szolgáltatta ki az árut a Szeged melletti hűtőházban, hogy a fuvarlevélen nem igazoltatta le az áru átvételét, az eredeti okiratokat a kezéből kiadva eltávozott a helyszínről. Sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem adott arra magyarázatot a III. rendű alperes, hogy hogyan és mikor került a birtokába az érdemi ellenkérelméhez csatolt fuvarlevél. A fuvarlevél egyébként bizonyítékul szolgált arra, hogy a hollandiai feladó az árut a fuvarozó rendelkezésére bocsátotta, aki azt átvette és megkezdte a fuvarfeladat végrehajtását, a fuvarlevélen feltüntetett címzett részére azonban a küldeményt nem szolgáltatta ki. A fuvarozó felelőssége objektív, csak a CMR
  3. cikk.
(2)bekezdésében felsorolt kimentési okok valamelyikére történő eredményes hivatkozás esetén mentesül a felelősség alól. A III. rendű alperes másodlagos fellebbezési kérelme alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, jogorvoslati kérelem hiányában a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezés jogerőre emelkedett, az a jelen másodfokú eljárás tárgyát nem képezte. A III. rendű alperes elsődleges fellebbezése azért alaptalan, mert a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem követett el, további bizonyítási eljárás lefolytatására nincs szükség, erre a III. rendű alperes a fellebbezésében maga sem hivatkozott. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nincs ok. Az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helyesen állapította meg, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokat részben okszerűtlenül, részben iratellenesen értékelte. A másodlagos fellebbezési kérelem körében az ítélőtáblának - az elsőfokú bírósággal egyezően - azt kellett vizsgálnia, hogy a III. rendű alperes az áru kiszolgáltatása során súlyosan gondatlanul járt-e el, fennáll-e a felelőssége az áru elveszéséért. A CMR
  1. cikk
  2. pontja szerint a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elveszéséért, ha az elveszés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. A fuvarozó mentesülését a CMR
  3. cikk
  4. pontja szabályozza, amely szerint a fuvarozó mentesül a felelősség alól, ha az elveszést a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. A III. rendű alperes az elsőfokú eljárásban azzal védekezett - amit a másodfokú eljárásban is megismételt - , hogy az I. rendű alperessel kötött fuvarozási szerződésnek megfelelően járt el. Az I. rendű alperes a III. rendű alperessel
  5. június 30-án kötött írásbeli szerződést a perbeli fuvarfeladat elvégzésére, az I. rendű alperes megbízása angol nyelven készült. Az angol nyelvű szerződésről az elsőfokú eljárásban becsatolásra került annak magyar nyelvű fordítása is. A fordítás szerint a feltételek között szerepelt többek között az, hogy „A szállító szigorúan tartsa be a feladó utasításait és ajánlásait." Az I. és a III. rendű alperesek közötti jogviszony tartalma tekintetében az I. rendű alperes által adott angol nyelvű megbízásnak van jelentősége, amiben az utasítás és ajánlás adásra a „speditors" szó került feltüntetésre, ami nem a feladót jelenti, hanem a szállítmányozót, jelen esetben az I. rendű alperest. Ezzel kapcsolatban megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a nemzetközi fuvarlevélen a feladó megnevezése angol nyelven: „sender". A két angol szó nem keverhető össze egymással és a fuvarozási megbízásból következően a fuvarozónak nem a feladó utasításait és ajánlásait kellett szigorúan betartania. A III. rendű alperes F. L., aki az I. rendű alperes nevében az árut Szegedre irányította, utasításának megfelelően járt el, azért pedig a III. rendű alperes nem tehető felelőssé, hogy nem vizsgálta azt, hogy F. L. valóban az I. rendű alperes képviselőjeként eljárhat-e. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a III. rendű alperes az áru kiszolgáltatásakor nem járt el súlyosan gondatlanul, mert az elsőfokú eljárás során becsatolt nemzetközi fuvarlevélből kiderült, hogy a III. rendű alperes a fuvarlevélen az áru átvételét igazoltatta, azon szerepel a
  6. július 2-i dátum, valamint Sz. G. név aláírás. Önmagában az a tény, hogy a III. rendű alperes gépkocsivezetője az eredeti nemzetközi fuvarlevelet átadta és úgy távozott Szegedről, nem alapozza meg a fuvarozó szándékos vagy gondatlan magatartását, figyelemmel arra a tényre, hogy az eredeti nemzetközi fuvarlevél a III. rendű alpereshez visszajutott, mert az elsőfokú eljárásban a III. rendű alperes csatolta az arról készült fénymásolatot. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fuvarozó a CMR
  7. cikk
  8. pontja alapján mentesült az áru elveszésével kapcsolatos felelősség alól, mivel azt a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása okozta. A felperes fellebbezése lényegében az elsőfokú bíróság ítéletének a felülmérlegelésére irányult. A Pp.
  9. §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetésével állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. A Pp. 206. §
(1)bekezdésén alapuló felülmérlegelési jog a másodfokú bíróságot is megilleti. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok - az I. és a III. rendű alperesek közötti angol nyelvű fuvarszerződés, a felperes képviselőjének feljelentése, a rendőrségi összefoglaló, a nyomozati eljárás során tett tanúvallomás - alapján arra a következtetésre jutott, hogy a III. rendű alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn, a III. rendű alperes mint fuvarozó a CMR 17. cikk 2. pontja alapján a felelősség alól mentesült. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A III. rendű alperes fellebbezésének eredményességére és pernyertességére tekintettel kell a felperesnek az első- és a másodfokú eljárásban felmerült perköltségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel állapította meg, az elsőfokú eljárásra 200.000,- Ft-ban, a másodfokú eljárásra pedig 100.000,- Ft-ban. A III. rendű alperes a fellebbezésén 311.000,- Ft-ot illetékbélyegben lerótt, amit ugyancsak a fellebbezésének eredményességére tekintettel kell a felperesnek a részére megfizetni a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint. Budapest,
  1. év március hó
  2. napján Dr. Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.