A határozat elvi tartalma: A zajmérés eredményét a hatóság köteles a lehető legrövidebb időn belül közölni az ügyféllel. Ennek elmulasztása esetén sérül a tisztességes eljáráshoz való garanciális jog, mivel nem lehetséges a mérési eredmény érdemi vitatása. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.216/2015/3.szám A Kúria a dr. Sasvári Róbert ügyvéd által képviselt felperes nevefelperesnek a vezető tanácsos által képviselt alperes elleni környezetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május
- napján kelt 23.K.33.034/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.K.33.034/2013/
- számú ítéletét, az alperesi jogelőd 14/12523/
- számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 90.000,- (kilencvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 30.000,- (harmincezer) forint kereseti és 70.000,(hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a ... szám alatti telephelyén négy darab klímagép kültéri egységeit üzemelteti, melyekre zajkibocsátási határérték megállapítását nem kérte. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a
- február 21-én kelt KTVF:4267-2/
- számú határozatában a felperesi telephely zajkibocsátási határértékeit megállapította, melyek betartásáról a felperes a határozat jogerőre emelkedésének napjától köteles gondoskodni. Az elsőfokú hatóság környezetvédelmi laboratóriuma (a továbbiakban: Laboratórium)
- június 26-án a felperesi telephely környezetében ellenőrző zajszintmérést végzett, melyről vizsgálati jegyzőkönyvet vett fel. E szerint a létesítmény a vonatkozó zajkibocsátási előírásoknak nem felel meg. A
- július 17-én az elsőfokú hatóság által felvett helyszíni jegyzőkönyv számára - a vizsgálati eredményekről való tudomásszerzés hiányában - a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy a mérések ideje alatt a létesítmény zajforrásai a szokásos üzemeltetési körülmények között üzemeltek. A vizsgálati jegyzőkönyvet a felperes
- november 14én átvette, arra észrevételt nem tett. Az elsőfokú hatóság a KTVF:54977-5/
- számú határozatával kötelezte a felperest, hogy
- január 20-ig nyújtson be a perbeli telephelyére vonatkozó, akusztikai számításokra alapozott zajcsökkentési intézkedési tervet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/
- (X.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 17.§
(5)bekezdése szerint. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- június 20-án kelt 14/1252-3/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperesi telephelyen üzemelő légtechnikai berendezések folyamatosan, a külső hőmérsékletnek megfelelően üzemelnek, ezért a zajszintmérések elvégzésének megkezdése előtt a felperest értesíteni nem kellett, figyelemmel a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zajés rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/
- (XII.18.) KvVM rendelet (a továbbiakban: KvVM rendelet)
- számú melléklet 1.
- pontjára. A vizsgálati jegyzőkönyv a felperes részére megküldésre került, a felperesi képviselő a helyszíni jegyzőkönyvben a szokásos üzemelési körülményekre vonatkozó nyilatkozatát megtette. A felperes „idő előtti” kötelezésre való hivatkozása megalapozatlan, mert a zajkibocsátási határérték túllépése műszeres mérés alapján megállapításra került. A felperes által üzemeltetett zajforrás veszélyes mértékű környezeti zajt okoz, mely meghaladja az előírt zajkibocsátási határértéket, így a kötelezés a Rendelet 17.§
(1)bekezdésében írtakra tekintettel jogszerű. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a felperes alperesi határozattal szembeni keresetét elutasította. Az indokolásban felhívta a Rendelet 2.§ i) pontját, 3.§
(3)bekezdését, 10.§
(1)bekezdését, 11.§
(3)bekezdését, és 17.§
(1)bekezdését. Érvelése szerint a felperes által üzemeltetett berendezések üzemi zajforrásnak minősülnek, melyekhez kapcsolódóan a felperes zajkibocsátási határérték megállapítását nem kérte. Az elsőfokú hatóság határozatában hivatalból határozta meg a zajkibocsátási határértéket, melyet (melyeket) a felperes a műszeres mérésekkel bizonyítottan megsértett. Az általa hivatkozott szakvéleményt, valamint a végzett méréseket igazoló jegyzőkönyveket a felperes sem a hatósági, sem a peres eljárás során nem csatolta. A zajkibocsátási határérték túllépésének tényéről külön hatósági döntést nem szükséges hozni, ugyanis a túllépés tényét műszeres mérés igazolta, amelynek eredményét az alperesi hatóságok a tényállás megállapítása körében értékeltek. A fentiekre tekintettel a Rendelet 17.§
(1)bekezdésének alapulvételével a felperes jogszerűen került kötelezésre intézkedési terv benyújtására. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak az első- és másodfokú hatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése iránt. Okfejtése szerint a támadott döntés az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, abból téves következtetést vont le, ezért megalapozatlan ítéletet hozott. Az első- és másodfokú hatóságtól is kifejezetten kérte, hogy újabb zajmérést eszközöljön, mivel a mért adatok nyilvánvalóan tévesek. A környezetvédelmi hatóságok a KvVM rendelet
- számú mellékletének 1.
- alpontja megsértésével új zajmérést nem rendeltek el. Az elsőfokú hatóság nem tájékoztatta a társaságot az elvégzett mérések eredményeiről, azokról a felperes kizárólag a bírságot kiszabó elsőfokú határozat indokolásából értesült. A cég saját mérései, valamint az elsőfokú hatóság részéről
- augusztus 25-én felvett jegyzőkönyv szerint is a berendezések üzemeltetése a vonatkozó előírásoknak megfelel, ezért az intézkedési terv benyújtására irányuló kötelezés nem indokolt. A támadott határozatban rögzített kötelezés idő előtti, mivel a hatóság a határérték túllépésének megállapítása nélkül kötelezte a felperest terv elkészítésére. A fentiekre tekintettel a jogerős ítélet megsértette a Rendelet 17.§
(1)bekezdését, ugyanis intézkedési terv benyújtására kötelezésnek akkor lett volna helye, ha az alperes megállapítja, hogy a zajforrások üzemeléséből származó zaj veszélyes mértékű környezeti zajt okozva meghaladta volna a zajkibocsátási határértéket, azonban erre nem került sor. A felperes a Kfv/
- számú irata mellékleteként csatolta a
- október 10-én elkészített „Zajcsökkentési intézkedési terv” című iratot, valamint az Uniton Bt. által elkészített zajvédelmi szakvéleményt, melyek előadása szerint alátámasztják álláspontját. Az alperes felülvizsgálati fenntartását indítványozta. ellenkérelmében az ítélet hatályában A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§
(1)bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok ismeretében dönt. A bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. A Kúria álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a perben irányadó tényállást helyesen rögzítette, abból azonban részben helytelen jogi következtetéseket vont le. A legfelsőbb bírói fórum jelen ügyben eljáró tanácsa mindenben osztja a Kúria Kfv.II.37.739/2014/
- számú ítéletében írt jogi okfejtést, attól eltérni nem kíván. Eszerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy csak az elsőfokú bírságoló határozat indokolásából értesült a
- június 26-i zajmérési eredményekről. Tényszerű az a hatósági és bírósági megállapítás, mely szerint a felperes
- november 14-én az eredményekről szóló jegyzőkönyvet átvette. Felperes álláspontjával szemben a KvVM rendelet
- számú melléklet 1.
- pontja lehetőséget biztosít a mérésnek az üzemeltető személyes közreműködése, személyes jelenléte nélküli elvégezhetőségére, az ügyfél előzetes értesítése nélküli ellenőrzési módszer jogszerűségét alátámasztja a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
- évi CXL. törvény 92.§-a alapján alkalmazandó 57.§
(2)bekezdése is. Alaptalan a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a hatóság
- augusztus 27-i mérési eredményeire. Ezek a felperes számára kedvező adatok perdöntő relevanciával nem bírtak, mivel a zajmérés eredménye későbbi időpontban megváltozhat, azt számos, karbantartástól független körülmény befolyásolhatja. Ugyanakkor a Kúria megítélése szerint az ügyben perdöntő jelentősége van annak, hogy a bíróság ítélete meghozatalakor nem értékelte kellő súllyal azt a kereseti hivatkozást, hogy a kötelezés alapját azok a
- június 26-i mérési eredmények képezték, amelyekről a felperest csak
- november 14-én tájékoztatták. A késedelem miatt a felperesnek esélye sem volt arra, hogy a hatóság mérési eredményeivel szemben érdemben védekezzen és a KvVM rendelet szerint azt érdemben vitassa, ellenőrző mérést kérjen. Az alperes és a bíróság is túlzott jelentőséget tulajdonított a felperesi ügyvezető
- július 17-i jegyzőkönyvi nyilatkozatának, hiszen ebben az időpontban őt kizárólag a mérés tényéről tájékoztatták, annak eredményéről nem. A felperes ügyvezetőjének ezen nyilatkozata nem jelenthette a zajmérés eredményének elfogadását, hiszen az adatokat ebben az időpontban nem ismerhette. A Kúria Kfv.II.37.511/2013/
- számú ítéletében is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a zaj határérték átlépésének megállapítása esetén kiemelten fontos a garanciális eljárási szabályok betartása a hatóság részéről. A mérés eredményének hónapokkal későbbi közlésével a hatóság elzárta a felperest attól, hogy igazát bizonyíthassa. Ezzel sérült a Ket. 4.§
(1)bekezdésében meghatározott tisztességes eljárást előíró garanciális szabály, mely eljárási jogszabálysértésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(4)bekezdése és 339.§
(1)bekezdése alkalmazásával az alperesi és az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Miután az eljárás megismétlésével a lényeges eljárási hibák orvoslása az időmúlásra figyelemmel nem biztosítható, ezért a Kúria indokolatlannak tartotta az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. A pervesztes alperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapulvételével köteles megfizetni a felperes részére az együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az alperes személyes illetékmentességére tekintettel a feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő